A mai Budapest XVIII. kerületét alkotó Pestszentlőrinc és Soroksárpéteri (a későbbi Pestszentimre) fejlődő főváros vonzáskörzetébe tartozó, elővárosi jellegű településként jött létre a XX. század elején. Családi házas lakótelepek nőttek ki
1924-ben az Állami lakótelepen lakó újságíró és édesanyja bűncselekmény áldozata lett. A tettest már másnap elfogták, de Pestszentlőrinc neve bekerült az országos sajtóba, még az országgyűlésben is emlegették a települést.
„Zöld bácsi” – ahogy az 1920-as évek végén Pestszentlőrincen emlegették a nagy tiszteletű öregurat – Erdélyből menekült iskolaigazgatóként megszervezte az Állami lakótelepen a polgári leányiskolát, a kultúregyletet és az ínségakciót
1887-ben a Budapesti Munkáscsaládház Építő Egylet parcellázása az Üllői úton a mai Kemény Zsigmond utcától kezdődött, tehát ez volt a második számú telek, mely 482 négyszögölös volt és kiért a
A Bajcsy-Zsilinszky utca 83. szám alatt a II. világháború idején szövőműhely építettek, melyet utána egy szövetkezet üzemeltetett. Az államosítás után a Bajcsy-Zsilinszky utcai iskola használta.
Éppen negyven éve, 1983 szeptemberében kapta első állandó, hosszú távú helyét a XVIII. kerületi pedagógiai és helytörténeti gyűjtemény, a Tomory Lajos Múzeum elődje. Az évforduló kapcsán megemlékezünk azokról a helyszínekről,
Hubert József műépítész 1900-ban vásárolt telkeket a mai Liptáktelep területén az Üllői úton és a Madách Imre utcában Bókay Árpádnétól és testvéreitől, melyekre 1901-ben négy bérházat épített fel: az Üllői
Walter László a pestszentlőrinci Állami lakótelepre költözve 1922-ben megalapította áruházát. A bolt az Államitelep 35–37. számú házában működött.
Az Erzsébettelepen 1908-ban szervezték meg az iskolát, bérelt épületben. 1910-ben vásárolt a község területet és állandó épületet az intézménynek.
