Ferihegyet elsősorban repülőteréről és a valaha szolgált nemzeti légiközlekedési vállalatról, a MALÉV-ról ismerjük. A ma Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérnek átkeresztelt terület azonban gazdag múlttal dicsekedhet: történetét a XVIII. század végéig vissza lehet vezetni. A Szentlőrinc pusztához tartozó területet 1799-ben vette bérbe a Grassalkovich családtól Mayerffy Xavér Ferenc sörfőzőmester, szőlész és borász. Ő indítványozta elsőként, hogy a futóhomokra érdemes szőlőt és gyümölcsfákat telepíteni, ezzel elősegítve a talaj megkötését és a mezőgazdasági kultúra fejlődését egyaránt. Így hozta létre szőlőiskoláját a területen, ahol 675 szőlőfajtát gondozott.
Ferihegy nevét – ami az 1800-as évek második felétől már a térképeken is megtalálható – Mayerffy Xavér Ferenc után kapta.
1845-ben a terület gazdát cserélt: a Jurenák, majd a Szontagh, 1873-tól a Podmaniczky, később a Vigyázó család birtokolta. 1937-től a Magyar Tudományos Akadémia a Ferihegyi Mező- és Kertgazdasági Rt.-t üzemeltette itt.
A repülőtér helyszíne a polgári repülés megindulása óta vita tárgyát képezte. Az 1930-as évek közepére kiszolgált Mátyásföldi repülőteret átmenetileg felváltotta Budaörs, de hamarosan felmerült Ferihegy-puszta gondolata is. 1939-től Dr. Hille Alfréd meteorológiai méréseket – szélviszonyok és köd megfigyelése – végzett az akkor még Vecséshez tartozó területen. Számtalan előnye mellett – a szabad, nyílt tér, a kavicsos talaj és a mélyen húzózó talajvíz ideális a repülőgépek számára – hátrányt jelentett a Budapesttől való 15 km-nyi távolsága.
A pusztaságot három részre osztották. A délnyugati oldalon kaptak helyet a katonai létesítmények, amik 1940-től – a II. világháború kibontakozása miatt – egyre inkább előtérbe kerültek. Északra építették az EMESE Kísérleti Repülőgépgyár irodáit, műhelyeit. Itt kis motoros kiképző- és futárgépeket gyártottak. Keleten a sportrepülőtér terült el, de nem kapcsolódott szervesen Ferihegyhez. Három hónapos alapfokú vitorlázó és motoros tanfolyamokat tartottak itt, bentlakásos keretek között.
A pusztaság északnyugati felére szánták a polgári repülőteret. Az épületre 1939-ben kiírt nyilvános pályázatot ifj. Dávid Károly (1903–1973) terve nyerte meg. Az általa megálmodott terv különlegessége, hogy az épület felülnézetből repülőgépet formáz. Az 1942-ben megindult építkezéseket a II. világháború vágta el: 1943-tól a katonai repülés aktivitása egyre fokozódott, háttérbe szorítva a polgári légi forgalom igényeit. 1944 elejére a polgári repülés teljesen leállt, átadva a légteret a II. világháború katonai céljainak. Nemcsak a repülőteret alakították át az aktualitásoknak megfelelően, a közeli Pestszentlőrinci Ipartelepek Rt. Ju-52-es gépeket kezdett gyártani, a repülőtér egyes hangáraiban szintén repülőgépeket állítottak össze. A pusztítás Ferihegyet sem kímélte: 1944. április 13-án sújtott le a területre az első légitámadás. A bombázások során majdnem minden építményben kár keletkezett.
A II. világháború után a rommá dőlt területet néhány évre parlagon hagyták. Sorsa 1947-ben fordult meg, amikor elhatározták, hogy helyreállítják a polgári repülés számára. Miután mentesítették a robbanóanyagoktól és különféle lőszerektől, a Közlekedési Minisztérium és ifj. Dávid Károly tervező együttműködésével megkezdték az építkezéseket. 1948-ra már a kifutópályát betonozták. Az átadó ünnepségre 1950. május 7-én került sor, de a repülőtér ekkor nem készült el teljesen, a későbbiek során sokat fejlesztették még.
