„Zöld bácsi” – ahogy az 1920-as évek végén Pestszentlőrincen emlegették a nagy tiszteletű öregurat – Erdélyből menekült iskolaigazgatóként megszervezte az Állami lakótelepen a polgári leányiskolát, a kultúregyletet és az ínségakciót és éveken át vállalta a településen a közgyámi tisztséget.
Zöld Sándor a háromszéki Illyefalván (ma Illieni, Románia) született 1862-ben. Református vallású székely nemesi családból származott, öt fivére született, apja, Zöld József földbirtokos, bíró, illyefalvi városi hivatalnok volt.[1] A Kolozsvári Magyar Királyi Állami Tanítóképezde tanfolyamát 1877 és 1880 között végezte el, majd Budapesten polgári iskolai tanárképzőbe járt.[2] Végzése után két évig Balatonfüreden oktatott.[3] A baróti (Háromszék vármegye, ma Baraolt, Románia) gazdasági felsőnépiskolához tanítónak 1883. december 27-én nevezték ki, ahol élénken belevetette magát a közösségszervezésbe.[4] Hamarosan bekapcsolódott a helyi vöröskereszt fiókegylet munkájába, a baróti református egyház pénztárnokává, az olvasóegylet pedig titkárává, majd később pénztárnokává választotta.[5] Az erdővidéki református egyházmegyében tanácsbírává választották.[6] Helyettes titkára és pénztárnoka volt az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egylet (EMKE) erdővidéki fiókegyletének.[7] Az 1885. március 15-én megalakult szövetkezeti Erdővidéki Népbank aligazgatójává választotta, de segédtisztviselője volt az Erdővidéki Takarékpénztár Rt-nek is.[8] Tagja, 1891-től alelnöke, 1899-től elnöke volt az Erdővidéki Tanítóegyesületnek.[9]
Szociális érzékenysége is már korán megmutatkozott. Kiemelkedő szerepe volt a Baróton a szegény és árva gyermekek felruházására alakult bizottság munkájában és gyűjtésében,[10] majd az erdővidéki kórház intéző bizottságában lett jegyző és a kórház-egylet javára rendszeresen gyűjtött.[11]
1886 végén jegyezte el a 1869-ben, neves baróti családba született Incze Etelkát, és mint jegyespár léptek fel 1887. április 16-án a baróti községházán, a Baróton létesítendő erdővidéki kórház javára rendezett hangversenyen. Az estet Incze Etelka nyitotta meg egy zongorán játszott indulóval. Ezt követően Zöld Sándor Gyulai Pál „Éji látogatás” című versét adta elő menyasszonya zongorakísérete mellett, majd több más szám után a kisasszony Addison P. Wymantól az „Ábránd”-ot zongorázta el.[12] Zöld Sándor és Incze Etelka házasságából hat gyermek született: Sándor (1888) Ernő (1890), Etelka (1893–1901), László (1897), István (1897), Mária (1903).[13]
Zöld Sándor rendszeresen megjelentette írásait (pl. a tankönyvekről, az erdővidéki cukorrépa-termelésről, baróti népiskoláról, Comeniusról) a Székely Nemzet hasábjain, valamint a rendezvényeken szavalt, felolvasott. „Iskola és társadalom” című terjedelmes értekezését a népiskola fejlődéséről az Erdővidéki Tanítóegyesület 1892-es közgyűlésén olvasta fel. „A kitűnő s élvezetes felolvasásért Zöld Sándornak jegyzőkönyvileg szavazott köszönetet a gyűlés.”[14]
A baróti felsőnépiskola az 1895/96-os tanévben állami polgári fiúiskolává alakult át, Zöld Sándor innentől kezdve polgári iskolai tanító volt. Emellett anyakönyvvezető-helyettes volt, igazgatója az alsó fokú iparos-tanonciskolának, és megbízták a meteorológiai állomás megfigyelésével is.[15]
Zöld Sándor 1902. január 23-án lemondott az Erdővidéki Tanítótestület elnökségéről és egyúttal kilépett az egyesületből.[16] Úgy tűnik, ezt követően visszavonult a közszerepléstől, s csak elvétve említik nevét iskolai ügyekben.
1905 nyarán a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Szamosújvári M. Kir. Állami Polgári Leányiskolához[17] helyezte, ahol a matematika tanítása mellett az igazgatói teendőkkel is megbízta, majd 1908-ban igazgatóként megerősítette.[18] A polgári leányiskolához kapcsolt internátus vezetője felesége volt, aki egyúttal a német és francia nyelv oktatásáért is felelt.[19]
Az I. világháború után a megszálló román hatóságok zaklatták, bebörtönözték, így menekülnie kellett Szamosújvárról (ma Gherla, Románia). Zöld Sándort 1920. június 18-án négy családtagjával Aszódon regisztrálták menekültként. 1920 nyarán a Kispesti Állami Polgári Fiúiskolához osztották be, ám még a tanév megkezdése előtt az újonnan szervezett Kispesti II. számú Állami Polgári Leányiskola vezetésével bízták meg. „A kispesti állami polgári leányiskolát – nagyobb népessége folytán – az 1920/21. tanévtől kezdődőleg a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium 17121/1920. sz. a. k. r. kettéválasztotta s a bérházakban elhelyezett II. sz. polgári leányiskola vezetésével Zöld Sándor volt Szamosújvári áll. polgári leányiskolai igazgatót bízta meg s a tanárokat a megfelelő számban az I. számú polgári leányiskolától áthelyezte. A bérhelyiségekben öt osztály nyílt meg és pedig két első-, egy második-, egy harmadik-, és egy negyedik osztály.”[20] 1922-ben tanfelügyelőnek nevezték ki, így több Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegyei polgári iskolában (Kalocsa, Kiskőrös, Kiskunhalas) is járt a tanévben.[21]
Kispesti igazgatóként meggyőzte a hatóságot, hogy Pestszentlőrincen polgári iskolát állítsanak fel, s őt bízzák meg a létesítendő Pestszentlőrinci Állami Polgári Leányiskola megszervezésével és vezetésével.[22] Az iskola megszervezése úgy történt, hogy az általa vezetett Kispesti II. számú Állami Polgári Leányiskola tisztán pestszentlőrinci tanulókból álló I. és II. osztályát helyezték át Lőrincre, ahol szeptemberben az oktatás a Wlassics Gyula utcai elemi iskola épületében indult, majd 1923 januárjától az Állami lakótelep egykori gépházában (20. számú épület) folytatódott. Zöld Sándort hivatalosan 1922 novemberében helyezték át Kispestről, és az iskolával együtt, 1923 januárjában költözött az Állami lakótelepre, az iskolával szomszédos 28. számú épületbe. Alapítóigazgató volt, az első tanév végén nyugalomba vonult.[23]
Miként az Erdővidéken, Pestszentlőrincen is a református egyház presbitere volt.[24] A székely megmozdulások, ünnepségek lelkes résztvevője, 1925-ben, amikor a hargitaiak gyűltek össze a pestszentlőrinci Herrich mozgóban, ő tartotta az üdvözlő beszédet.[25] Rendszeresen felszólalt az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület gyűlésein, rámutatva az aktív tanárok mellett a nyugdíjas pedagógusok, özvegyek, árvák fájdalmas sorsára is.[26]
A köztiszteletben álló nyugalmazott polgári iskolai tanfelügyelő-igazgató 1927-ben vállalt ismét közéleti szerepet. Szűkebb pátriájában megszervezte a Pestszentlőrinc Állami Lakótelepi Kultúr Egyesületet, melynek 1927. február 2-án elnöke lett, majd májusban települési szintű szerepet is vállalt, a község közgyámjává választották.[27] Nehéz munka volt ez, a legszegényebb családok gyermekeit kellett az állami menhelyre beutalnia. „Az új közgyám körülbelül 10 hete van hivatalában, s azóta mintegy 70 gyermeket utaltatott be az Állami Menhelyre! Az összes pestszentlőrinci beutaltak száma 400! Ezeknek legnagyobb része az Állami Telepről kerül ki, amely valóságos melegágya a nyomornak és ahol a szegénységet valósággal centralizálták. […] Humánus intézkedés, hogy a beutalt gyermekeket az Állami Menhely meghagyja a szülőknél, kiknek a gyermek 2 éves koráig havi 12 pengő tartásdíjat fizet. 2 éven felül 4 pengőt. Kap azután a gyermek évenként 1 ruhát és inget. Az iskolakötelesek tankönyvsegélyben is részesülnek.”[28] A ruhaosztást 420 szentlőrinci gyermek részére 1927. november 17–19. között Zöld Sándor ellenőrizte, 1928-ban már 612 gyermek részére osztottak ruhát, amely – mivel egy óra alatt csak 10 gyermekkel foglalkoztak – több mint egy hétig tartott, de Zöld Sándor ellenőrizte a községházán a szegények részére összeállított karácsonyi ajándékcsomagok (liszt, cukor) kiosztását is.[29] 1931-ben ő osztotta ki a többgyermekes anyáknak a „Magyar Anyák Szentistvánnapi Bizottságának” pénz- és okiratjutalmát.[30]
Zöld Sándor közgyámi feladatokon túl is részt vett a közösség életében. Tagja volt a községi képviselőtestületnek, részt vett 1928 elején a Pestszentlőrinci Hírlap alapításában és szerkesztésében, az 1929 őszi helyhatósági választáson a választási bizottság helyettes elnöke volt.[31] 1929 februárjában – miután a községháza hivatalnokainak többsége beteg lett – ő helyettesítette Balla Mihály bírót.[32]
1929 novemberében az iskolánkívüli népművelés ügyvezető gondnokává választották meg. „Zöld Sándor polgári iskolai igazgató, felügyelő ugyanis 42 évi tanári, igazgatói és felügyelői közszolgálata alatt igen kiváló, dolgozni, szervezni és alkotni tudó tanférfiúnak bizonyult és már a világháború előtt, amikor még a népművelés nagy nemzeti hivatását senki nem ismerte, foglalkozott az ő régi hazájában, Erdélyben a népműveléssel. Zöld Sándor alakította meg az állami lakótelepi kultúregyesületet, amelynek jelenleg is elnöke, és amely egyesület számára a kormány az állami lakótelepen kultúrházat épített. Ez a kultúregyesület Zöld Sándor irányításával eddig is kiváló tevékenységet fejtett ki és eredményeiben messze túlszárnyalta a községbeli népművelési tevékenységet.”[33] Mint az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság ügyvezető gondnoka, 1930-ban részt vett Horthy Miklós kormányzó 10 éves jubileumi ünnepségének helyi megszervezésében, valamint a Pestszentlőrinci Kaszinóban a Széchenyi emlékünnepen tartott előadást a legnagyobb magyarról.[34]
1930 decemberében tagja lett az ínségbizottságnak is: „Zöld Sándor községi közgyám, mint az állami lakótelep alapos ismerője pontos adatokkal megjelölt memorandumot dolgozott ki az állami lakótelep ínségeseinek megsegítésére, amelyet írásban nyújtott át az ínségbizottság a népjóléti miniszter helyettesének, Pettkó Szandtner népjóléti államtitkárnak.”[35] Majd az Állami lakótelepen is Szociális Bizottságot alakított, amely közel 1000 ember napi étkeztetését biztosította. Ennek elnöki tisztségéről 1932 tavaszán mondott le.[36]
Ezek után nem is csoda, ha „Zöld bácsi”-ként tisztelték, szerették, s nem feledkeztek meg sem a név- sem a születésnapjáról. „Minden szerénytelenség nélkül úgy véljük, hogy a legszebb Sándor nap részese mégis a mi köztiszteletben és megkülönböztetett szeretetben álló »Zöld bácsi«-nk részesült. Ugyanis minden hivatalos előkészület és intézkedés nélkül fenti ünnepelttel szemben táplált érzelmeknek megható megnyilvánulása az a mindenki részéről megható köszöntési mód volt, melyben a mi kedves »Zöld bácsi«-nk részesült. Az állami telepi ínség akció vezetősége özv. Krauthacker Emilné alazredesné társelnökkel az élén üdvözölte Zöld Sándor nyug. lévő polg. isk. felügyelő igazgatót, mint az ínségakció elnökét. Jóllehet az üdvözlő szavak melegsége és őszintesége mindenesetre megható volt, de megkapóbb volt a lakásba be nem férő nagy tömegnek örömteli üdvözlési módja.”[37]
1931. július 25-én pedig a község színe-java köszöntötte őt az úri kaszinóban 70. életéve alkalmából. „A zártkörű ünneplés középpontjában a még most is délceg szeretett közgyám, meghatva tapasztalhatta, hogy egy életen át elöltött szorgalmas munkásság miként találja meg a szívekhez az ajtót. Mert az igazi szívből fogant felköszöntők egymást érték ezen az esten.”[38]
1933-ban az ő javaslatára megszüntették a kevéssé látogatott női kereskedelmi szaktanfolyamot, majd az év végén már nem vállalta tovább a közgyámi hivatalt, hivatkozván arra, hogy öregember és talán csak napjai vannak hátra. 1928. január 2-án elvesztette a feleségét, ezt követően az Állami lakótelepről a Kossuth Lajos utca 142. szám alá költözött.[39]
1934 februárjában úgy tűnt, hogy könnyebb betegséget kapott, azonban ez hamarosan végzetes lett számára, 1934. február 22-én rövid szenvedés után agyguta (agyvérzés) következtében otthonában elhunyt. Február 24-én a pestszentlőrinci temetőben a községi elöljáróság nevében Balogh Géza helyettes főjegyző, a képviselőtestület nevében Déry József táblabíró, valamint Gyárfás Károly polgári iskolai igazgató, és a presbitérium elnöke, Magdika Dezső búcsúztatta.[40]
„Tanítványainak mindenkor szeretett igazgatója, atyja volt, a leánykák panaszos szívét mindig megértette és enyhítette, s ha szükségesnek találta a szülői hajlékot is felkereste, hogy a baj gyökerét megkeresse. Szülők mindenkor szíves fogadtatásra találtak nála, akár az irodában, akár lakásán s gazdag tapasztalata, mély paedagógiai tudása mindenkinek rendelkezésére állott. A tanártársi szeretet nálánál talán senkinél sem volt nagyobb s ezt nemcsak iskolájában, de az egész szakfelügyelői kerületében érezték. Talán azért tudott annyira megértő és résztvevő lenni, mert őt is sok csapás érte.”[41]
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2022. október 28–29–30.
A cikk kutatószolgálati megkeresésből született. Az arcképet köszönjük Zöld Sándornak.
[1] Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Sepsiszentgyörgy, 1901. 479. o.
[2] Bátyja, Zöld József szintén a kolozsvári iskolát végezte el 1878-ban, s Gyalun lett tanító, később Lugoson iskolaigazgató. Értesítvény a kolozsvári m. kir. állami tanítóképezde hetedik évéről, Szerk.: Paal Ferenc. Kolozsvár, 1878. 36. o. és 40. o., Értesítvény a kolozsvári m. kir. állami tanítóképezde tizedik évéről, Szerk.: Paal Ferenc. Kolozsvár, 1881. 31. o.
[3] A pestszentlőrinci m. kir. áll. polgári leányiskola értesítője az 1933–34. iskolai évről. Szerk.: Dankóné Vargha Jolán. Pestszentlőrinc, 1934. 3–4. o.
[4] Székely Nemzet, II. évf. 6. sz. 1884. január 10. 2. o. Budapesti Közlöny, XIX. évf. 47. sz. 1885. február 27. 3. o. és Hivatalos Közlöny, III. évf. 24. sz. 1895. december 15. 8. o.
[5] Székely Nemzet, III. évf. 5. sz. 1885. január 8. 3. o., 9. sz. 1885. január 15. 3. o. és V. évf. 151. sz. 1887. október 6. 2. o.
[6] Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, XLIV. évf. 34. sz. 1901. augusztus 25. 540. o.
[7] Magyar Polgár, XIX. évf. 114. sz. 1885. május 19. 2. o.,
[8] Központi Értesítő, X. évf. 65. sz. 1885. augusztus 16. 504. o. és Mihók-féle Magyar Compass 1895/6. Szerk.: Dr. Nagy Sándor. Budapest, 1895. 174. o.
[9] Székely Nemzet, III. évf. 18. sz. 1885. január 31. 2. o., IX. évf. 20. sz. 1891. február 5. 3. o., XVII. évf. 167. sz. 1899. november 8. 3. o.
[10] Székely Nemzet, IV. évf. 3. sz. 1886. január 5. 3. o.
[11] Székely Nemzet, VII. évf. 45. sz. 1889. március 19. 3. o.
[12] Székely Nemzet, IV. évf. 2012. sz. 1886. december 30. 3. o., V. évf. 53. sz. 1887. április 7. 3. o. és 60. sz. 1887. április 23. 3. o.
[13] Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Sepsiszentgyörgy, 1901. 479. o. (a család által pontosítva) és Székely Nemzet, XIX. évf. 36. sz. 1901. március 8. 3. o. és Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára. Főszerk.: F. Szabó Géza, Budapest, 1931. 345. o.
Mind a négy fia részt vett a világháborúban. Zöld Sándor adóhivatali tiszt volt, majd az I. világháború elején eltűnt. Zöld László orvosnak tanult, 1924-ben Pestszentlőrincen vette feleségül a csíkszentsimoni születésű Nagy Irént. Az 1920-as években az Állami lakótelepen lakott. Zöld Mária 1939-ben tisztviselő volt, a Wlassics Gyula utca 159. szám alatt lakott.
[14] Székely Nemzet, X. évf. 169. sz. 1892. november 7. 3. o.
[15] Budapesti Közlöny, XXXIV. évf. 265. sz. 1900. november 18. 2. o., Székely Nemzet, XVIII. évf. 82. sz. 1900. június 1. 3. o. és XVII. évf. 16. sz. 1899. január 30. 3. o.
[16] Székely Nemzet, XX. évf. 15. sz. 1902. január 29. 2. o.
[17] Az iskolát 1898-ban magán polgári leányiskolaként alapította Domonkosné Solti Mária igazgatónő. 1901-ben az állam átvette az intézmény működtetését, melyben Domonkosné tanítónő maradt.
[18] Budapesti Közlöny, XXXIX. évf. 181. sz. 1905. augusztus 8. 1. o., Budapesti Hírlap, XVIII. évf. 193. sz. 1908. augusztus 12. 17. o.
[19] https://tortenelmimagazin.ro/allami-polgari-leanyiskola-rovid-tortenete-1912-1913-as-tanev/ (megtekintve, 2022. október 30.)
[20] https://trianon100.hu/menekultek?filters%5Bq%5D=z%C3%B6ld&filters%5BFromPlace%5D=&filters%5BToPlace%5D=, A kispesti m. kir. állami polgári fiúiskola értesítője az 1918/19., 1919/20. és 1920/21. iskolai évekről. Szerk.: Reőthy Vladimir. Kispest, 1921. 16. o. és A kispesti II. számú m. kir. állami polgári leányiskola értesítője az 1920/21. tanévről. Szerk: Zöld Sándor, Kispest, 1921. 3. o.
[21] Hivatalos Közlöny, XXX. évf. 23. sz. 1922. december 1. 431. o.
[22] Az alapításban és az alsó két osztály oktatásában részt vett Domonkosné Solti Mária is, aki szintén a szamosújvári polgári leányiskolából menekült és 1919 és 1921 között a kispesti I. számú polgári leányiskolában oktatott. 1925-ben ment a lőrinci iskolából nyugdíjba.
[23] A pestszentlőrinci m. kir. áll. polgári leányiskola értesítője az 1933–34. iskolai évről. Szerk.: Dankóné Vargha Jolán. Pestszentlőrinc, 1934. 3–4. o., Kispest–Szentlőrinc, I. évf. 1. sz. 1922. szeptember 2. 2. o., I. évf. 10. sz. 1922. november 4. 1. o., II. évf. 2. sz. 1923. január 13. 3. o.
[24] Kispest–Szentlőrinc, XXXIV. évf. 20. sz. 1930. május 17. 2. o.
[25] Magyarság, VI. évf. 31. sz. 1925. február 8. 21. o.
[26] Budapesti Hírlap, XLV. évf. 289. sz. 1925. december 22. 8. o.
[27] Egyben árvagyám is volt az Állami lakótelep 155. számú épületben.
Kispest–Szentlőrinc, XXXI. évf. 20. sz. 1927. május 14. 1. o., Rendőrségi zsebkönyv. Budapest, 1929. 571. o. és https://archives.hungaricana.hu/hu/archontologia/57401/?list=eyJxdWVyeSI6ICJcInpcdTAwZjZsZCBzXHUwMGUxbmRvclwiIiwgInNvcnQiOiAiUkVDTlVNIn0
[28] Pestszentlőrinci Újság, I. évf. 12. sz. 1927. augusztus 6. 2. o.
[29] Kispest–Szentlőrinc, XXXI. évf. 49. sz. 1927. december 3. 2. o., XXXII. évf. 48. sz. 1928. december 1. 2. o., és XXXII. évf. 51. sz. 1928. december 22. 3. o.
[30] MTI Napi Hírek, 1931. augusztus 24. 14. kiadás. (hungaricana.hu)
[31] Kispest–Szentlőrinc, XXXII. évf. 6. sz. 1928. február 11. 3. o. és Pestszentlőrinci Hírlap, II. évf. 43. sz. 1929. október 25. 1. o.
[32] Kispest–Szentlőrinc, XXXIII. évf. 6. sz. 1929. február 9. 2. o.
[33] Pestszentlőrinci Hírlap, II. évf. 47. sz. 1929. november 22. 2–3. o.
[34] Pestszentlőrinci Hírlap, III. évf. 8. sz. 1930. február 21. 1. o. és III. évf. 16. sz. 1930. április 18. 2. o.
[35] Pestszentlőrinci Hírlap, III. évf. 51. sz. 1930. december 19. 1. o.
[36] Pestszentlőrinci Hírlap, IV. évf. 5. sz. 1931. január 30. 1. o. és Pestszentlőrinci Újság, VI. évf. 13. sz. 1932. április 2. 3. o.
[37] Pestszentlőrinci Hírlap, IV. évf. 1931. március 20. 3. o.
[38] Pestszentlőrinci Hírlap, IV. évf. 1931. július 31. 2. o.
[39] Pestszentlőrinci Hírlap, VI. évf. 1933. augusztus 8. 2. o. és VII. évf. 1934. február 24. 2. o.
Ugyanebben az évben, 1928. július 13-án hunyt el az Állami lakótelep 28. épület 1. lakásában kilencvenéves anyósa, Incze Istvánné Baróthy Beke Mária. Pestszentlőrinci halotti anyakönyv, 1/1928. és 117/1928.
[40] Pestszentlőrinci halotti anyakönyv, 24/1934., Kispest–Szentlőrinc, XXXIX. évf. 8. sz. 1934. február 24. 2. o., XXXIX. évf. 9. sz. 1934. március 3. 3. o. és Pestszentlőrinci Hírlap, VII. évf. 5. sz. 1934. február 24. 2. o.
[41] A pestszentlőrinci m. kir. áll. polgári leányiskola értesítője az 1933–34. iskolai évről. Szerk.: Dankóné Vargha Jolán. Pestszentlőrinc, 1934. 3–4. o.,
