Volt Lőrincnek egy olyan műemléke, amely ma már ugyan nem létezik, de a Gilice tér közepére ma is bárki odaképzelheti a kör alakú, erkélyes kilátót, mely nagy idők tanúja volt,
„A háboru, melyről azt hitték, hogy csak egypár hónapig fog tartani, eltartott 5 évig. Ez alatt az 5 év alatt még az 50 éves embereket is behívták harctéri szolgálatra, s
1914. június 28-án Gavrilo Princip lelőtte Ferenc Ferdinándot és feleségét. A béke és a háború közötti, feszültséggel teli egy hónapról pontos képet kaphatunk a helyi újságok megszűnés előtti utolsó lapszámaiból.
A mai Budapest XVIII. kerületét alkotó Pestszentlőrinc és Soroksárpéteri (a későbbi Pestszentimre) fejlődő főváros vonzáskörzetébe tartozó, elővárosi jellegű településként jött létre a XX. század elején. Családi házas lakótelepek nőttek ki
1924-ben az Állami lakótelepen lakó újságíró és édesanyja bűncselekmény áldozata lett. A tettest már másnap elfogták, de Pestszentlőrinc neve bekerült az országos sajtóba, még az országgyűlésben is emlegették a települést.
„Zöld bácsi” – ahogy az 1920-as évek végén Pestszentlőrincen emlegették a nagy tiszteletű öregurat – Erdélyből menekült iskolaigazgatóként megszervezte az Állami lakótelepen a polgári leányiskolát, a kultúregyletet és az ínségakciót
1887-ben a Budapesti Munkáscsaládház Építő Egylet parcellázása az Üllői úton a mai Kemény Zsigmond utcától kezdődött, tehát ez volt a második számú telek, mely 482 négyszögölös volt és kiért a
A Bajcsy-Zsilinszky utca 83. szám alatt a II. világháború idején szövőműhely építettek, melyet utána egy szövetkezet üzemeltetett. Az államosítás után a Bajcsy-Zsilinszky utcai iskola használta.
Éppen negyven éve, 1983 szeptemberében kapta első állandó, hosszú távú helyét a XVIII. kerületi pedagógiai és helytörténeti gyűjtemény, a Tomory Lajos Múzeum elődje. Az évforduló kapcsán megemlékezünk azokról a helyszínekről,
