Éppen negyven éve, 1983 szeptemberében kapta első állandó, hosszú távú helyét a XVIII. kerületi pedagógiai és helytörténeti gyűjtemény, a Tomory Lajos Múzeum elődje. Az évforduló kapcsán megemlékezünk azokról a helyszínekről, amelyek átmenetileg otthont adtak a helytörténetinek.
Bajcsy-Zsilinszky utcai iskola
A múzeum gyűjteményét 1956. szeptember 1-jén alapozta meg Tomory Lajos, a Bajcsy-Zsilinszky utcai általános iskola igazgatója, aki a település tárgyi emlékeit szerette volna összegyűjteni. Kerületünk történetéhez (főleg iskolai vonatkozásban) sok dokumentumot sikerült megmentenie. Mivel elsősorban az iskolával és ifjúsággal kapcsolatos anyagok gyűltek össze, ezért kezdetben pedagógiai gyűjtemény volt, majd a gyarapodó állomány egyre több helytörténeti emléktárggyal bővült.
Tomory Lajos már 1957-ben elkezdte szorgalmazni egy pedagógiai múzeum létesítést Budapesten. „Magam nem vagyok múzeumi szakember, műkedvelő gyűjtögetést végzek két évtizede. Amíg a háború el nem söpörte, iskolai, néprajzi és helytörténeti múzeumom volt. Újból kezdtem a gyűjtést, s most az iskolával és az oktatással kapcsolatos tárgyakat rendezgetem.” – írta ekkor.[1]
„A múzeum — csak így hívják. A gyerekek nevezték el így, pedig csak három szekrény a folyosó fehér falának támasztva. Közönséges szertári üvegfalú szekrények, de ami bennük van, valóban múzeumba illenek…”.[2] 1965 elején sok anyagot (okmányok, tankönyvek, albumok, térképek, plakátok, újságok, röplapok, bizonyítványok, szemléltető eszközök stb.) az igazgató négy iskolai szekrénybe és számos asztalba bezsúfolva tudta elhelyezni az 1927-ben épült iskolaépületben a folyosón és a pincelejáratban. „Ha kinyitja az ajtót, hogy kiemeljen valamit, »ömlesztve« csúszik ki a szekrény tartalma… Még szerencse, hogy az íróasztal-fiókok is tele vannak, mert így némi kotorászás után valóságos kiállítás tárul elém az asztal lapján, a bőség ízelítőjeként.” – mutatja be a gyűjteményt a Pedagógusok Lapja újságírója.[3]
1965-ben a pedagógiai múzeumot az általa gyűjtött anyagra alapozva képzelte el, helyet pedig a XVIII. kerület vezetésétől kért, s Csincsik Imre vb-titkár ígéretet is tett, hogy helyet – egyelőre egy-két helyiséget – biztosítanak Tomory Lajos gyűjteménye számára.[4]
Kassa utcai iskola
A gyűjtemény 1972 szeptemberében a Kassa utcai iskola egy második emeleti, közepes nagyságú tantermében kapott helyet – az eredetileg egyemeletes iskolát 1958-ban bővítették még egy emelettel. Ekkor már 5–6 szekrényt töltött meg a gyűjtemény. „A kerületi gyűjtemény anyaga igen változatos. Részben a kerülettel kapcsolatos, másrészt általános jellegű. Megkerült a legrégebbi lőrinci iskolai anyakönyv, 1883-ból keltezve. Hosszú időn keresztül sorolja fel az akkori egyetlen iskola tanulóit, azok szüleinek nevét, foglalkozását. […] A mai fiatalok ámulva nézik a palatáblát, melyre nagyszüleik annak idején gondosan vésték palavesszővel a betűket. Négyféle változatát sikerült begyűjteni.”[5] 1973. júliusában országos hírnévre tett szert a gyűjtemény, ugyanis „Padba vésett üzenet” címmel a rádióműsort közvetített innen, bemutatva a gyűjtemény értékes pedagógiai emlékeit, dokumentumait. Ekkortól már alkalmi látogatók is felkeresték. Közben a gyűjtő továbbra is biztatta a kerület lakosait, hozzák be régiségeiket a formálódó gyűjteménybe.
1977 januárjában itt ülésezett a Hazafias Népfront helytörténeti bizottsága[6], ekkor Tomory szorgalmazta, hogy a betelepülés, a gyáripar történetét is fel kellene tárni. „Ha több helyiségből álló állandó jellegű épületet kapna a helytörténeti és pedagógiai gyűjtemény, amit a Párt és a Tanács vezetősége erősen szorgalmaz, a széles körben meginduló gyűjtő és feldolgozó munka megnyugtató választ tudna adni az előbb felvetett kérdésekre. A ma még csak raktározás, leltározás, rendszerezés célját szolgáló egyetlen helyiség helyett a kiállítás célját szolgáló termekben a kerület lakosai is a megismerhetnék lakóhelyük sokrétű történetét. Ehhez persze még sok anyagra lenne szükség, melyeket egyrészt fiókok mélyén féltve őriznek, másrészt padlásokon elfeledetten hagynak porosodni.”[7] 1979-ben Tomory Lajost, mint a kerületi Pedagógiai Gyűjtemény vezetője, Budapest Főváros Tanácsának elnökétől kiemelkedő társadalmi munkájáért a „Budapestért” kitüntetést vehette át.
1981. január 2-án Tomory Lajos évtizedeken át gyűjtött anyagát – értéke hozzávetőlegesen 500.000 forint – a XVIII. kerületnek ajándékozta, de már 1980 novemberében muzeológus részvételéve megindult az anyag rendezése. „A többezer kötetnyi könyvtárban nem ritkaság a kétszáz éves könyv; az ezer darabot meghaladó plakátgyűjteményben is jócskán akad olyan, mely kerületünk múltjának megismerését segíti, az adattár pedig már nem egyszer látta el anyaggal az ide kopogtatókat. Rendszerezésre kerül az érem- és jelvénygyűjtemény is, elnyeri egykori fényét az üveg, porcelán és kerámia, megszabadul a rozsdától a sok konyhaeszköz, szerszám, valamint konzerválásra kerülnek a fa és szalma alapanyagú tárgyak is.”[8]
1981-től – ekkor még mindig a Kassa utcai iskola a helyszín – dr. Magyar György veszi át a helytörténeti gyűjtemény vezetését és Tomory Lajos múzeumalapítási javaslata alapján folytatja a gyűjtést és megkezdi a gyűjtemény feldolgozását, konzerválását.
Helytelenül
Az 1980-as évek elején Bajcsy-Zsilinszky utca 83.[9] alatti egykori textilüzem, majd iskolaépületben kapott önálló helyet a gyűjtemény,[10] ekkor költségvetését a Rózsa Ferenc Művelődési Ház kezelte. Végül 1983-ban a helytörténeti gyűjtemény a Brassó utcai iskola pincéjéből költözhetett át állandó helyre, a Piros iskolával szembe, ahol tíz évig működhetett zavartalanul.[11]
Üllői út 399. (Vörös Hadsereg útja 87.)
A pedagógiai és helytörténeti gyűjtemény a Vörös Hadsereg útja 87.[12] szám alatti egykori villa, majd óvodaépületbe 1983. szeptember 15-én költözhetett be, mely itt megfelelő helyet talált kiállításokra, a könyvtár és raktár elhelyezésére. Az utca felé esett a két szobából kialakított kiállító terem, illetve a bejárat, s mellette egy mosdóblokk. Egy nagyobb, udvarra néző helyiség jutott a könyvtárnak, valamint további kisebb raktár, közlekedő, konyha, WC- és kazánhelyiségekből, pincéből állt az épület. Továbbá az udvar felé volt még elszeparált, külön bejárattal rendelkező, két elhanyagolt szobából, mosdóból, előszobából és konyhából álló leányszállás, amelyet 1986. március 17-én kapott meg a gyűjtemény. Ezeket a helyiségeket raktárként hasznosították.[13]
1984-ben elkészült a világítás rekonstrukciója, 1988-ban a kiállítótermet festették, a tetőt javították, esőcsatornát szereltek. „1990 májusában az épületet műszakilag felülvizsgálták, a hiányosságokat rögzítették. A kerületi tanács 400.000.-Ft-ot szavazott meg renoválásra. Június 19-én Sziky József, a Gamesz műszaki ellenőre közölte, hogy jön egy vállalat vidékről dolgozni. A siófoki vállalat jelentkezett, hogy szeptember elején kezdenek. Szept. első napjaiban anyagot szállítottak, keverő gépek, szerszámokat. Szept. 12-én ½ 1 órakor kőművesek nekikezdtek a raktárhelyiségben (volt leányszállás) a szobák vakolatának leveréséhez úgy 1,30 m. magasságban. […] 4-5 kőműves látott neki a munkának (Vakolat leverés, vakolás, festés), De. kb. ½ 10-kor kezdik a munkát, általában ½ 3-kor befejezik. Okt. 1-5-ig nem dolgoztak. 1990. okt. 10. zárjavítás, kapulemez csere, szobafestők dolgoznak. A festők-mázolók, az ács pontosan 8 órára jönnek dolgozni. Igen alapos munkát végeznek. Padlócsiszolás, lakkozás a hátsó két szobában, a könyvtárban és a kiállító teremben. A bejárat lépcsőjavítása is elkészült. A munkákat befejezték 1990. november 27-én.”[14]
Az épület számozása 1991. szeptember 5-én változott: Vörös Hadsereg útja 87. helyett Üllői út 399. lett.
Az 1980-as években az XVIII. kerületi Tanács művelődési osztályának anyagi fedezetével működő önálló intézmény szakemberei dr. Téglás Tivadarné vezetésével – a kerület egyetlen tudományos kutatással foglalkozó szervezeteként – számos kiállítást készítettek, valamint a XVIII. kerületi Hazafias Népfront Honismereti és Helytörténeti Bizottságával együttműködve lefektették a helytörténeti kutatás és irodalom alapjait.
Kiállítások:
1985. február 1.-április 4. „Felszabadulásunk dokumentumai”. Megnyitó: Váradiné Lőcsei Anna, az MSZMP XVIII. ker. Bizottságának titkára. „A tárlat a kerület történetét, munkásmozgalmi múltját, a felszabadító harcok eseményeit és az 1945 óta eltelt négy évtized eredményeit mutatja be.”[15]
1985. október 25. „Iskoláink múltja és jelene”. Állandó helytörténeti kiállítás. Megnyitó: Csincsik Imre, a Bp. XVIII. ker. Tanács VB. Művelődésügyi-, Egészségügyi- és Sport Osztály vezetője.
„Igen sok tárgyi emléket láthatunk az alig ötven négyzetméteren. Az anyagbőség kissé zsúfolttá teszi a kiállítást, amelynek fő értéke, hogy tükrözi (mint a csepp a tengert) a magyar neveléstörténet 125 évét. A kiállított anyag igen jól rendezett, s az iskolai élet minden területét felöleli.
Az egyik sarokban petróleumlámpával működtetett vetítőgépet vehetünk szemügyre. Szép, színes, idillikus-didaktikus faliképek vonzzák a tekintetet (Ruhamosás; Madarak etetése; Szántás, vetés, boronálás; Jön a vonat!). Az állványos tábla és a régi Magyarország-térkép is felidézi a múltba hanyatlott hajdani tanórák hangulatát. A régi szemléltető képekkel a jelent idézően mostani óvodások bűbájos-naiv rajzocskái, festménykéi néznek szembe.
Az ember (ha — mondjuk — ötven év körüli) meghatódva fedezi föl régi tolltartójának társát, benne a tolltörlőnek külön rekesze volt. Itt vannak a széles margójú vonalas füzetek is. Hátsó borítójukon az írott nagy ábécé…
Elandalodni, elgondolkodni és tanulni lehet itt. Megnézzük az I. világháború végén érvényes hadi irkát, elolvassuk egy polgárista diáklány lelkesült hangú dolgozatát 1919. május 1-ről, eredeti dokumentumokból értesülünk arról, mivel vádolták a lőrinci pedagógusokat a Tanácsköztársaság után, s hogy mire ítélték őket.
Egy 1763-as kiadású — Maróthy-féle — Arithmetica, Számvetések mestersége című könyv belső borítóján felfedezzük a régi iskolamester kézírását. Receptet közöl a »jó ténta« készítésére. Meghalványodva bár, de kitűnően olvasható a rég elporladt kéz írása.
A közelebbi múlt emlékei is meghatóak. Itt sárgulnak a Köznevelés első példányai is. A kibontakozó, majd megerősödő úttörőmozgalom dokumentumainak szomszédságában feltűnnek az első munkafüzetek, valamint az új koncepciójú embernevelésről szóló kézikönyvek.
Az egyik vitrinből a régi gyermek- és ifjúsági irodalom »remekei« néznek ránk. Kedvünk támad újra kézbe venni őket, a jól ismert, illusztrált May Károly- és Verne-könyveket. Még nagyanyáink híres Cilikéje is ránk mosolyog egy kopott könyvborítóról…”[16]
1987. április 1. „Képek, tárgyak vallomása” – Mozaikok lakóhelyünk történetéből. Megnyitó: Málnási Andrásné, a Hazafias Népfront XVIII. ker. Bizottság titkára.
1988. október 28. „70 éve történt”. Megnyitó: Katona Béla, az MSZMP XVIII. ker. Bizottságának első titkára. Kiállítás az Őszirózsás forradalom, a KMP megalakulása, a Tanácsköztársaság kikiáltásának emlékére.
1989. május 8. A 80 éves Szentlőrinci Atletikai Club (SZAC) emlékkiállítása.
1989. október 12. – október 31. Orosz Béla festőművész emlékkiállítása. Megnyitó: Gyöngyösi Jánosné szoc. oszt. osztályvez.
1989. november 30. – december 14. SZ.R.T.C. kiállítása az egyesület alapításának 60. évfordulója emlékére. Megnyitó: Tancsik Rudolf, a Bp. XVIII. ker Tanács elnöke.
1990. március 1. „Szentlőrinc pusztától Pestszentlőrinc megyei városig 1700–1936.” Megnyitó: Tancsik Rudolf, a Bp. XVIII. ker Tanács elnöke. „Beszédében – a többi között – így minősítette a látottakat: – Egy város személyi igazolványát mutatja be ez a helytörténeti gyűjtemény, köszönet érte a szervezőknek és mindenkinek, aki létrejöttéhez hozzájárult.”[17]
„A rendezők tárgyak, eszközök, okmányok, fényképek alapján mutatják be a település fejlődését. A majorság paraszti eszközei méltán keltenek majd érdeklődést, hiszen a kenyérsütő teknő, lapát, a köpülő, máktörő mozsár, a kenderfeldolgozó eszközök, közül a percentős motolla, a guzsaly, a csörlő vagy a mezőgazdasági eszközök közül az ökör nyakába akasztható járom ma már ritkán látható múzeumi tárgyak. A kiállított férfi- és nőifodrász-szerszámok sem mai keletűek. A fényképezés hajdani őskorát idézik a bemutatott masinák, kellékek, melyek mellett láthatók Lőrinc hajdani kiválóságainak arcképei. A kiállítás bemutatja, hogyan készül kisipari módon a kalap. A fényképes tablók a község majd város ipari, kereskedelmi, közlekedési, népességi fejlődéséről számolnak be.”[18]
1991. október 15. „Életünk tükre naptárlapokon.” Megnyitó: Ódor Katalin, Humánpolitikai és Intézményirányítási Iroda Művelődési és Sport Csoport vezetője.
A munkának meg lett az eredménye. A szakmai felügyeletet ellátó Budapesti Történeti Múzeum most indítványozta, hogy az anyag nagyságára és az itt folyó lelkes kutatómunka, közművelődési és oktatással kapcsolatos tevékenység alapján kerületünk kérje hivatalosan is a szakmai rangot jelentő gyűjteményi besorolást.[19] A XVIII. kerületi Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény 1990 áprilisában hivatalos, minisztériumi működési engedélyt kapott, azonban az Üllői úti épületet – melyben évente közel 2000-en is megfordultak – ekkorra már kinőtte az intézmény.
„1993. október 18-án Erdélyi alpolgármester közölte Téglás Tivadarné gyűjteményvezetővel, hogy a Havanna lakótelep Kondor I. iskola épületébe költözik a gyűjtemény 1994. jan. 1-től. […] 1993. december 2. a költözés megkezdése: egy teherautó 2x fordult, és vitte a tárgyakat a Kondor Béla sétány 10. sz. ált. iskola különálló épületébe. Szabó Tamás, a Központi Műhely igazgatója rendelkezik a szállító vállalatról. Sajnálom itthagyni a jó helyet! […] 1993. december 18–20. közt elköltöztünk a Havanna lakótelep Kondor sétány 10. sz. iskola egy különálló épületébe. Karácsonyi szabadság 1993. dec. 23. – 1994. jan. 3-ig.”[20]
Kondor Béla sétány 10.
1994. január 1-jén a helyhiányt orvosolandó, új helyre és új szervezeti keretbe szerveződött a gyűjtemény, összevonták az ekkor létrehozott pedagógiai szakmai szolgáltatóval. A XVIII. kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény a Kondor I. (1995-től Csontváry Kosztka Tivadar) Általános Iskola melletti egyemeletes CLASP könnyűszerkezetes melléképületben talált otthonra. A nyolc tantermes iskolai melléképületet 1983 szeptemberében adták át, de a megfogyatkozó diáklétszám miatt az épület megüresedett. Az összevont intézmény igazgatójának novemberben Pilhoffer Ferencet nevezték ki.
Az új helyszínen az első állandó iskolatörténeti kiállítást „Iskolánk régen és ma” címmel 1994 áprilisában építették fel, 1994. május 11-én nyitotta meg Erdélyi László alpolgármester. „Régi iskolapadot, földgömböt, térképet, palatáblát, tintatartót is kiállítottak, összegyűjtöttek a régi magyar tankönyveken kívül a világ minden részéről származókat is.”[21]
„Aztán átmegyünk egy tökéletesen berendezett régi tanterembe, ahol a három lábon álló tábla mögött ott lóg a falon az elmaradhatatlan Kogutowicz Manó féle térkép, mellette a beszéd- és értelemgyakorlatokat segítő faliképsorozat. A katedrán nádpálca és tintatartótartó, amely arra szolgált, hogy a szünetben ebbe gyűjtse a tanító a nebulók tintatartóit, megelőzendő a tintával elkövethető rendbontás minden fajtáját. A szekrényekben petróleumlámpás diavetítő 1870-ből, fém betűhengeres Mignon írógép, 27 kilós magyar szalagos magnó (az első szériából) és némafilmvetítő. Körös körül tablók mutatják be a lőrinci iskolarendszer fejlődését az első, 1860-as majorsági népiskolától kezdődően.”[22]
1995. március 15-én a városháza aulájában nyílt kiállítás „Százéves a pestszentlőrinci sajtó” címmel – a kiállítást tervezte és kivitelezte Tomory Lajos szakreferens. Majd 1995. május 22-én „Népi eszközök, foglalkozások” címmel időszakos kiállítást nyitottak. 1996. június 5-én Gulyás István iskolai, régészeti, katonai gyűjteményéből nyílt kiállítás „1000 éves a magyar iskola címmel” a pedagógiai intézet emeletei tanácstermében, melyet Tomory Lajos „eszkábált” össze. 1996. szeptember 1-jén – a gyűjtés kezdetének negyvenedik évfordulóján – a gyűjteményalapító bejelentette, hogy a helytörténeti gyűjtemény vezetéséről december 31-ével lemond.[23]
1996. december 3-án a jubileumi év a „Szentlőrinc századaiból” című településtörténeti kiállítással zárult a pedagógiai intézet épületében.
1999 decemberében az egy évvel korábban elhunyt alapító emlékére az épület emeletén Tomory-termet avattak. Az itt lévő „Az elemitől az általánosig” – a XVIII. kerület alsó fokú iskoláinak története című állandó kiállítást dr. Schmidt Jánosné gyűjteményi referens rendezte.[24] Ekkor még az emelet nagy részét – öt helyiséget – a közgyűjtemény használta: állandó iskolatörténeti kiállítást, szabadpolcos látványraktárt rendeztek be. Önálló helyet kapott a könyvtár, a fotó- és dokumentumtár és az állományvédelem is. Azonban már ekkor látszott, hogy időszaki kiállításokra nincs hely.
„Az eredetileg iskolai célra épült kétszintes épület felső szintjén az egyik termet raktár- múzeumnak is nevezhetjük, ahol egy-egy érdeklődő vagy egy kisebb csoport, vezető kíséretével, kedvére szemlélődhet. Itt helyeztük el a térkép-, tégla- és zászlógyűjteményt, a háztartási eszközöket, bútorokat, a majorsági gazdasági élet tárgyait, az iskolai kísérleti eszközöket, a kisipari szerszámokat.[…]
A másik hasonló nagyságú terem az állandó kiállításunknak ad otthont, melynek címe »Az elemitől az általánosig«, a kerület alsó fokú iskoláinak története. A belépő egy osztályteremben találja magát, melyben a berendezési tárgyak, az iskolai eszközök a XIX–XX. század emlékei. Kötelességünknek érezzük, hogy a NAT-ban meghatározott helyismereti követelmények teljesítéséhez minél több segítséget adjunk a pedagógusoknak, ezért az osztályok számára múzeumi foglalkozásokat is tartunk. A két településrész (Pestszentlőrinc és Pestszentimre) iskolahálózatának kialakulását tablókon mutatjuk be. Az alattuk lévő üveges tárlókban időszakos bemutatókat rendezünk. Jelenleg az írás-olvasás tanítási eszközei láthatók a »századvégtől századvégig«. A kiállítás rendezésénél már eleve az általános iskolások adottságait, igényeit vettük figyelembe. A tanulók a korabeli padokban ülve követhetik a »tanító néni« vagy a »tanító bácsi« szavait a régi iskolák életéről, szokásairól.
A régi, kopott szekrényből előkerülő tárgyak közvetlen bemutatása mindezt élményszerűbbé, és ami szintén fontos, hitelessé teszi. […] A harmadik terem a könyvtár helyisége. Állománya többségét a régi tankönyvek, pedagógiai tárgyú munkák teszik ki. […] Az állomány másik részét az új tankönyvek teszik ki. Egy kisebb helyiségben az írásos dokumentumok, a mikrofilmek és a fotótár kaptak helyet. Tomory Lajos ötletes nyilvántartó rendszere lehetővé teszi a keresett dolgok gyors fellelését. […] Egy kis fülkényi helyen, karbantartói státusban Torma Imre munkatársunk a raktári tárgyak tisztításáról, állagmegőrzéséről gondoskodik, aki helytörténeti kutatással is foglalkozik. […] Használjuk még a közös előteret is. Itt helyeztük el a majorsági gazdasági eszközöket, a puzzle-tablót, és a régi szertárak anyagát.
Több helyiségünk nincs, ezért gyarapítás tekintetében csak az írásos dokumentumokat, fényképeket, apróbb tárgyakat vehetjük számításba. […] A helyszűkénél is nagyobb problémát jelent a panelszerkezetű épületekre jellemző kedvezőtlen páratartalom és a téli-nyári szélsőséges hőmérséklet.”[25]
Az 1990-es évek második felében ugyanakkor a gyűjtemény munkatársai meghatározó helytörténeti munkákat (Pestszentlőrinc krónikája, Helytörténeti olvasókönyv) készítettek.[26]
Mivel az épületben időszaki kiállításokra nem nyílott lehetőség, ezért 2000 áprilisától a kerület több pontján – Etalonport Sportiskola, Karinthy Frigyes Gimnázium, Kondor Béla Közösségi Ház, 2001-ben a városházán – bemutatott vándorkiállítást szerveztek „Pestszentlőrinc története Nagy-Budapest kialakításáig” címmel. Az első vándorkiállítás anyagát – tizennégy keretezett, üvegezett tabló – Schmidt Jánosné állította össze.
„A mértéktartóan igényes fali tablók időrendben közvetítik a magyar honfoglalás emlékeitől nyomon kísérhető múltat 1950-ig, a Nagy-Budapesthez csatolás időpontjáig. A település történetében felvillan az ősi falu emléke a mai Kispest területén, a majorsági lét képei, rangos eseményei, és természetesen a »modern Szentlőrinc«, amely az 1870-es évektől alakul ki az Üllői út jobb és bal oldalán. Felélednek a hajdani nagyközség (1910), majd a megyei város fejlődésének jelentős mozzanatai (1936), a villamosközlekedés hőskora, a gyáralapítások ugyanúgy, mint a második világháború utáni talpraállás képei. A nem túlzsúfolt, lényegre törő, szemnek kellemes képelhelyezések dr. Schmidt Jánosné munkáját dicsérik. A látvány mellé mindenütt társul írott szöveg is, mely az elmúlt 15 év helytörténeti kiadványain alapul.”[27]
A kiállítás 2003-ban a Helytörténeti Gyűjteményben kapott állandó helyet. 2003. október 10-én szintén külső helyszínen, az Eszterlánc óvodában (Kondor Béla sétány 3.) Mezeyné Bakóczay Hedvig rendezett a gyűjtemény anyagából óvodatörténeti kiállítást.
További időszaki kiállítások az időszakból:
Schmidt Jánosné rendezésében 2001 decemberében Bolza Marietta festőművész emlékkiállítása (Városháza Galéria), 2002 szeptemberében Kossuth Emlékkiállítás (Hunyadi Mátyás Gimnázium – vándorkiállítás), 2003 októberében Deák Ferenc 1803–1876 (Hunyadi Mátyás Gimnázium – vándorkiállítás), 2004. április 16. Pusztulás – SOÁ (Lőrinci Nagykönyvtár), 2004 júniusában Iskolatörténet 1948–1956 (Városháza Galéria), 2004. októberében Az 1956-os forradalom és szabadságharc központi és kerületi eseményei (Zila kávéház), 2004 novemberében 10 éves a Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény (Városháza Galéria).
2002 augusztusában dr. Frank Gabriella lett a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény új igazgatója, aki a gyűjtemény vezetésével dr. Schmidt Jánosnét bízta meg. 2004. december 1-jével lett a Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény vezetője Heilauf Zsuzsanna történész muzeológus.[28]
Az egyre gyarapodó gyűjtemény a 2000-es években folyamatosan kiszorult az épületből. 2005-ben az állandó oktatástörténeti kiállítás átalakítás miatt már nem volt látogatható, a termet később a gyűjtemény irodájaként használták, a látványraktár mind jobban feltelt tárgyakkal, és már belépni is alig lehetett, a pedagógiai és helytörténeti könyvgyűjtemény a pedagógiai intézet modern tankönyvtárával osztozott egy termen, a kisebb helyiségeket a Pedagógiai Intézet munkatársai használták.
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2023. augusztus 6. – 2023. szeptember 17.
[1] Tomory Lajos: Pedagógiai múzeumot! In: Köznevelés, XIII. évf. 6. sz. 1957. május 1. 145. o. és Tomory Lajos: Gondolatok egy létesítendő pedagógiai múzeumról. In: Köznevelés, XX. évf. 6. sz. 1964. március 20. 225–226. o.
[2] Múzeum az iskolában. In: Népszava, XCII. évf. 215. sz. 1964. szeptember 13. 4. o.
[3] Pedagógusok Lapja, XXI. évf. 1. sz. 1965. január 5. 5. o.
[4] Uo. és Tomory Lajos: Egy múzeum otthont keres. In: Peremváros, 1965. 1. sz. 8. o.
[5]Tomory Lajos: Kerületünk pedagógiai gyűjteménye. In: Peremváros, 1972. 4. o.
[6] 1963-ban a Hazafias Népfront XVIII. kerületi bizottságában helytörténeti akcióbizottság (aktíva) alakult, mely elkezdte feltárni Pestlőrinc és Pestimre múltját. Vezetője Tekes Sándorné Zsebők Kornélia volt. Helytörténeti mozgalmat szerveztek,1969-ben a kerületi csapat győztesen vett részt a főváros által rendezett televíziós vetélkedőn. 1970-ben pedig sikerült egykori villája helyén mellszobor formájában emléket állítani Eötvös Lorándnak is.
[7] Tomory Lajos: Emlékezzünk a régiekről! In: Peremváros, 1977. 12. o.
[8] Dr. Magyar György: A helytörténeti gyűjtemény bemutatkozik. In: Peremváros, 1981. április. 13. o.
[9] Az épület történetéről külön cikkben emlékezünk meg.
[10] Későbbi írások ezt 1980. novemberére teszik. Schmidt Jánosné: Kis múzeumok a nagyvárosban. A XVIII. kerületi Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény. In: Magyar Múzeumok, 2001. 41–43. o.
[11] Földesi László: A kerületi múzeum otthonra talált. In: Peremváros, 1984. április 4. o.
[12] Az épület történetéről külön cikkben emlékezünk meg.
[13] 1987-ben a tanács nagy ívű átalakításokat tervezett. A volt leányszálló egyik szobáját a raktárral egybe nyitották volna és ide helyezték volna a könyvtárat, a hátsó szobát öltözőnek szánták. A leányszálló bejáratát (szélfogó, mosdó, lépcső), mely elvált az épülettől, elbontva új lépcsőt alakítottak volna ki. Ebből végül nem valósult meg semmi. BFL XXXIII. 218. d. 666.d. 477-VI-1987.
[14] Tomory Lajos: Krónika. Kézirat. Tomory Lajos Múzeum
[15] Magyar Hírlap, 1985. február 2. 3. o.
[16] Ürögi Imre: Pedagógiai gyűjtemény Pestlőrincen. In: Köznevelés, 1985. 15. o.
[17] Peremváros, XIV. évf. 4. sz. 1990. április 7. o.
[18] Peremváros, XIV. évf. 3. sz. 1990 március 14. o.
[19] Peremváros, XIII. évf. 8. sz. 1989. december. 15. o.
[20] Tomory Lajos: Krónika. Kézirat. Tomory Lajos Múzeum
[21] Népszava, 1995. március 30. 13. o.
[22] Népszabadság, 1995. március 10. IV. o.
[23] Tomory Lajos: Krónika. Kézirat. Tomory Lajos Múzeum
[24] Városkép, 2000. január, és 2002. július 15. o.
[25] Schmidt Jánosné: Kis múzeumok a nagyvárosban. A XVIII. kerületi Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény. In: Magyar Múzeumok, 2001. 41–43. o.
[26] Az elmúlt évtizedek helytörténeti kutatásairól külön írásban emlékezünk meg.
[27] Városkép, 2000. október, 21. o. és 2001. március 23. o.
[28] Heilauf Zsuzsanna a gyűjtemény elmúlt két évtizedéről külön írásban fog beszámolni.
