A XX. század elején az Erzsébettelepen lakó 200 iskolás jellemzően Kőbányára járt iskolába, csupán a település középpontjához közelebb fekvő területekről (a gyári kolóniákból és a Gyömrői út környékéről) jártak be a messzi lőrinci elemi iskolába.
Már 1905-ben „hétről-hétre kapjuk a panaszokat Erzsébettelepről, hogy a tanügyi állapotokkal megelégedve egyáltalán nincs az erzsébettelepi polgárság. Szentlőrinczpuszta tulsó szélére épitette föl a közoktatási kormány a lőrinczi iskolát 70 ezer korona költségen s az egyóra járásnyira levő Erzsébettelep tanulóseregének rossz időben lehetetlen megközeliteni a puszta tulsó szélén levő iskolakastélyt”.[1] 1907 tavaszán felvetődött – a Rendessyteleppel együtt –, hogy iskolát építenek a tanulóknak.
A helyzet sürgősségére való tekintettel – mivel iskolaépületet nem tudtak építeni –, az 1907. augusztus 1-jétől 1910. július 31-éig tartó időtartamra (évi 1060 koronáért) bérbe vették Bányay Dömétől annak telep szélén lévő házát.[2] A szerződés ellenére az oktatás nem indult meg, így az iskoláztatás még egy évig probléma maradt. „Az Erzsébet-telepen lakók gyermekei még most is iskoláztatás nélkül vannak. Tud-e erről az előljáróság? A kőbányaiak nem fogadják őket mert helyük nincs. Szent Lőrincre nem adhatják, mert ebben a rossz időben a gyermekek nem járhatnak oly borzasztó messzire.”[3]
Végül 1908 februárjában elkezdtek szervezni egy kéttanítós iskolát,[4] amely 1908 szeptemberében indult el La Borda Ilona és Joanovics Döme tanító vezetésével Bányayék házában, a mai Felsőcsatári út és Töhötöm utca sarkán (ma Felsőcsatári út 93.). 1909-ben már 70-en tanultak itt.[5]
A bérlet lejárta után ismét megoldást kellett keresni az elhelyezésre. Ekkor vásárolt meg 1910. május 14-én Kispest község 3864 koronáért egy 600 □öles területet a Souheitl téglagyártól a mai Felsőcsatári út 27. szám alatt, és építettek fel egy „angol mintaiskolát”, mellyel hosszútávra megoldották az erzsébettelepi iskola kérdését.[6]
A Kund utcai elemi iskola épületét 1927 augusztusában adták át. A Felsőcsatári úti ún. „palaiskola” épületében a diákok kiköltözése után előbb árverési raktárat és népkonyhát állítottak fel, majd 1931-ben az Erzsébettelepi Római Katolikus Legényegylet költözött be, de itt tartotta üléseit az 1921-ben alakult Erzsébettelepi Népkör is.
Az épület 1950 után a Magyar Állam tulajdonába ment át, 1977-ben az ingatlankezelő vállalatot jegyezték be kezelőként. 1990 után önkormányzati tulajdon lett, s az ingatlanban ma is van önkormányzati tulajdonrész. Az épületet 2020 körül hőszigetelték.
Az iskola emlékét 2022. június 9-től emléktábla is őrzi az épület falán.
Az emléktábla kezdeményezője, Pásztor Csaba gondolatai:
„Köszöntöm az ünneplőket!
Miért állítunk emléktáblát? Mi a célunk az emléktábla állítással? Emléktábla állítással tiszteletünket és megbecsülésünket fejezzük ki. Tisztelet és megbecsülés illeti szüleinket, nagyszüleinket, tanítóinkat, tanárainkat, akik felneveltek, tanítottak, oktattak bennünket, és elindítottak a nagybetűs élet göröngyös útján.
Ez az emléktábla emlékeztessen bennünket arra, hogy nagyszüleink ebben az épületben koptatták az iskola padjait és tanítóik áldozatos munkájának eredményeképpen szívták magukba a betűvetés tudományát.
Bízom abban, hogy ezzel az emléktábla avatással hagyományt is teremtünk, mely Erzsébet-telep polgárai identitásának megerősítését jelentené. Ez célja is a kezdeményezésnek.
Mint kezdeményező köszönetet mondok azon szervezeteknek, személyeknek, akik támogatásukkal, munkájukkal hozzájárultak az emléktábla megvalósításához.
· a Tomory Lajos múzeum munkatársainak, igazgatónőjének,
· a kerület Főépítész irodájának,
· köszönet a társasház közösségének, akik hozzájárulásukkal lehetővé tették, hogy az épület homlokzatára emléktábla kerüljön.
· Végül, de nem utolsó sorban köszönöm Somody László alpolgármester úrnak, támogatását.
Befejezésül, Plesz Antal Ybl díjas építész barátom gondolatait szeretném idézni, mely szerint:
„Minden hasznos tevékenység, így az építészet is emberépítéssel kezdődik.”
Először embert kell építeni, majd az felépíti a házat, – hangoztatta, mint történelmünkből láthatjuk, ha szükség van rá a hazát is. Ez a gondolat is jelzi, hogy rendkívül fontos pedagógusaink munkája, – becsüljük meg őket!”
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2021-2022. június 8.
A cikk kutatószolgálati megkeresésből született.
[1] Kispest-Szt-Lőrinczi Ujság, V. évf. 22. sz. 1905. június 4. 1–2. o.
[2] BFL XV.37.d 153252 hrsz.
[3] Kispest-Szentlőrinczi Lapok, VII. évf. 49. sz. 1907. december 8. 3. o. és 40. sz. 1907. október 6. 4. o.
[4] Magyarország, XV. évf. 40. sz. 1908. február 14. 14. o.
[5] Kispest-Szentlőrinczi Lapok, VIII. évf. 39. sz. 1908. szeptember 27. 5. o. és IX. évf. 39. sz. 1909. szeptember 26. 4. o.
[6] Megjegyezendő, hogy a vásárláskor a mai Felsőcsatári út még nem volt kiépítve, csupán a túloldalon, a Kertész-féle telkeken álltak házak, az iskola a vasút menti gyáraktól, valamint a Guttmann- és a tisztviselőteleptől egyaránt távol esett – igaz lényegesen közelebb volt, mint a Wlassics Gyula utcai elemi iskola, vagy bármely kőbányai tanintézmény. Pestszentlőrinc 1910. január 1-jével vált el Kispesttől, valószínűleg azonban Kispest testülete kezdte meg a tárgyalást a telek megvételéről, így az az államosításig Kispest község tulajdonában maradt.
BFL XV.37.d 153019 hrsz., Kispest-Szentlőrinczi Lapok, IX. évf. 11. sz. 1909. március 14. 4. o. és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II. kötet. Szerk.: Borovszky Samu, Budapest, 1911. 208. o.
