Az I. világháború elején, az 1914. szeptemberi orosz betörés elől menekülve a galíciai hős vasutasok nem csak magukat és családjukat, hanem a tartományban található mozdonyokat is magukkal hozták a hátországba.

A századfordulón folytatott parcellázásoknak köszönhetően a mai Pestszentimre területe hamar benépesült. Az akkor még Soroksárpéterinek nevezett település azonban nem volt önálló, Soroksárhoz tartozott. Sok panasz érkezett a péteri lakosok részéről

Az 1912-ben Stockholmban rendezett nyári olimpián Prokopp Sándor sportlövészetben meglepetésre aranyérmet szerzett. A kispesti joghallgató 1905-ben kezdett gyakorolni a lőrinci Szemere-féle lövöldében, azonban az olimpiára csak saját költségén, tartalékként utazhatott.

Balás Imre bankigazgató 1911-ben az Erzsébettelepen, a mai Vajk és Attila utca között területet vásárolt, amelyre májusban tiszti és munkáslakóházból, körkemencéből, kéményből, felvonóval rendelkező présházból és két szárítószínből álló téglagyárat

1910-ben Pestszentlőrinc megkezdte működését önálló településként. Egy önálló településnek szüksége volt egy községházára is. Kezdetben bérlemények útján elégítették ki ezt az igényt. Az első községháza a Wlassics Gyula utca 59.