Az I. világháború elején, az 1914. szeptemberi orosz betörés elől menekülve a galíciai hős vasutasok nem csak magukat és családjukat, hanem a tartományban található mozdonyokat is magukkal hozták a hátországba. A hatóságok Soroksárt és Pestszentlőrincet jelölték ki tartózkodási helyükül. 400 lengyel mozdonyvezetőt és fűtőt a családjukkal együtt Szemeretelepen helyeztek el, azonban az ellátásukról már sem az állam, se a község nem gondoskodott. Kezdetben a lakosság segítette őket, később a szabad ég alatt, éhezve várták sorsuk jobbra fordulását.