A Múzeumsarokba betérő látogatók egy kisvasút makettet is megnézhetnek a kiállítás tárgyai között. De mi köze lehet a vasútnak a 18. kerület fejlődéséhez? Mai írásunk erről szól.
Szentlőrinc – habár már 1847 óta keresztül húzódott rajta a Pest–Szolnok vasútvonal – egészen az 1860-as évekig puszta volt, egyetlen birtokos kezében. Az 1870-es és 1880-as években azonban a főváros közelségének köszönhetően gyors átalakulás indult meg. A korábbi pusztát fokozatosan kertes, udvaros, földszintes házak népesítették be, és egy újfajta, elővárosi jellegű település kezdett kialakulni Pestszentlőrincen és Soroksárpéterin.
Pestszentlőrinc első vasútállomása 1872-ben nyílt meg a Budapest–Szolnok vasútvonal mentén gróf Lónyay Menyhért kezdeményezésére. Lónyay Menyhért felesége, Kappel Emília 1864-ben vásárolt birtokot Szent Lőrinc pusztán, ahol nyaralót építtetett. Annak érdekében, hogy vasútállomás épülhessen a területen, ingyen telket ajánlottak fel a vasúttársaságnak. Így jött létre a vasútállomás, amely a „Szent Lőrincz” elnevezést kapta. Lónyay közbenjárásának köszönhetően a gyorsvonatok is megálltak az állomáson. Az állomás bővítésére 1907-ben került sor. Az épület eklektikus stílusjegyekkel készült: a vágányok felől faoszlopokon álló, díszes ácsolattal készített előtető és ereszalj kapott helyet. A vasútállomás mai formáját egy 2009-es felújításnak és átépítésnek köszönhetően nyerte el.
A Budapest–Cegléd–Szolnok vasútvonalból ágazott ki Soroksár felé a kavicsbányai szárnyvonal (Nagy-Burma) 1882-től, 1889-ben pedig átadták a lajosmizsei helyiérdekű vasutat is, amely a fővárost Lajosmizsével kötötte össze, majd 1905-ben készült el a Kecskemétig tartó szakasz. Ezen a vonalon a mai Pestszentimre területén állomást is létesítettek. A lajosmizsei vasút komoly előnyt jelentett a majorságok tulajdonosainak, mivel amit megtermeltek, azt a pesti piacokig tudták szállítani.
1887-ben a lőrinci téglagyár és a mai Nagyvárad tér között helyi érdekű vasútvonalat építettek, amihez a község lakosainak kérésére személyszállító kocsikat is csatlakoztattak. A vasútvonalat azután 1900-ban villamosították, így ezt tekinthetjük az 50-es villamos elődjének.
A vasútépítés, a főváros közelsége és a budapestinél olcsóbb telekáraknak köszönhetően a századfordulón megindult a település rohamos benépesülése, ezzel megalapozva a későbbi 18. kerület létét.
Ha kíváncsiak rá, hogyan fejlődött településünk az elmúlt évszázadban, látogassanak el Múzeumsarok kiállítóhelyünkre, ahol korabeli képeslapok, fotók, emlékek segítségével még több érdekességet megtudhatnak.
