Húsz kilogramm szén, két revolvergolyó, egy halott, egy súlyos sérült – és mértéktelen szegénység. Megdöbbentő és tragikus jelenet zajlott le Pestszentlőrincen 100 évvel ezelőtt. 1926. április 15-én csütörtökön este nyolc óra körül az Üllői út 152. (ma Üllői út 472. és 474.) számú ház előtt Ujvári III. István tartalékosztálybeli rendőr lelőtte Jelenszky János 24 éves ácssegédet, valamint életveszélyesen megsebesítette az áldozat apját, Jelenszky Gyula 50 éves fuvarost is. Az eset kapcsán feltárult egy pestszentlőrinci szegény család tragikus sorsa.
„[Jelenszky Gyula] Nagy nyomorban élt, hattagú családjával együtt. Kint laknak messze, Pestszentlőrinc túlsó határában, a Vecsés felé vezető országút végén, a Dalmady Győző és Turul ucca sarkán. Egy szántóföld közepén van a vityillójuk. Szoba-konyha és egy istálló.”[1]
Jelenszky Gyula (1876–1969) Gyömrőről, Dein Anna (1872–1958) Vecsésről származott, 1900-ban házasodtak össze Vecsésen, de 1901-ben már a lőrinci kavicsbányában laktak, ahol a családfő kovács segéd volt. Sorra születtek a gyermekeik: Antal 1897-ben,[2] Gyula 1899-ben, János 1901-ben, Anna 1903-ban, Anna 1905-ben, Ilona 1907-ben, Károly, 1911-ben, József 1914-ben. Jelenszky Gyula 1921-ben a Turul utca 70. (ma Cziffra György utca 108.) alatt épített fel egy istállót, de bizonyára volt lakás is itt. Jelenszky János ács segéd 1925. május 25-én vette feleségül a kispesti Mycon Ilonát – 1926 áprilisában a Wlassics Gyula utca 164. alatt laktak.[3] Jelenszky Gyula 1923. augusztus 19-én, Jelenszky Ilona 1926. február 7-én, Jelenszky Anna 1926. június 5-én házasodott.
„Jelenszki Gyula 50 éves fuvaros nagyszámú családjával már régebben Pestszentlőrinc határában él, ahol a szorgalmas, derék munkásember családtagjaival együtt közszeretetet vívott ki magának. Az a szörnyű gazdasági válság, amely a gyilkos hatású szanálás után ezer és ezer munkásembert fosztott meg a megélhetés lehetőségeitől és tízezreket döntött munkanélküliségbe, a Jelenszki-családban is éreztette vészes következményeit. Az idős, agyondolgozott családapa már nem tudott annyit keresni, amennyi hét-tagú családjának szükséges lett volna, 27 éves Gyula, 24 éves János és 20 éves Anna nevű gyermekei pedig már hosszú hónapok óta nem tudtak munkához jutni. A megélhetési gondok egyre súlyosabbak lettek és a háztartási kiadások között kibírhatatlan summát jelenített volna a tüzelőanyag beszerzése. A 14 éves Károly és a 12 éves József éppen ezért [1926. április 14.] szerdán délután is elindult a Pestszentlőrinc határában levő szemétbánya felé, hogy a salak közül fűtés céljaira alkalmas szenet, kokszot szedjenek össze. Pestszentlőrincen általános szokás a fűtőanyag ilyetén beszerzése, ez már hosszú évek óta akadálytalanul napirenden van és ezt az utat már sokszor megtették a kis Jelenszki-gyerekek is, A két fiú szorgos kutatásainak eredménye hozzávetőlegesen 20 kilogramm szén és koksz volt. A két gyerek fölcsillanó szemekkel gondolt arra, hogy anyjuk a mindennapi kis ebéd megfőzéséhez néhány napra megint hozzájutott tüzelőanyaghoz. A szegény proletárgyermekeknek azonban nehéz volt a zsák cipelése és a vasút keresztezésénél, az árokparton megpihenték. Néhány perces beszélgetés után a gyerekek arra riadtak föl, hogy egy rendőr durva, parancsoló hangon rájuk ripakodik:
— Pusztuljatok innen, csavargók, mert szétütök köztetek!
Amikor a kis Karcsi gyerek a zsákhoz kapott, hogy vállára vegye, a rendőr újból rájuk ordított:
— Tedd le azt a zsákot azonnal, biztosan loptátok ezt a szenet!
Amikor a gyermek vonakodott a zsákot letenni, Újvári III. István rendőr a 14 éves Karcsi fiúba belerúgott. A Jelenszki-gyerekek erre félve elrohantak és az izgalomtól kipirult arccal, síró hangon panaszolták el apjuknak, hogy az összegyűjtött szenet »egy dühös rendőr« elvette tőlük. A gyerekek megfigyelték ugyanis, hogy Újvári az otthagyott zsákot a vállára vette és az őrszobára vitte, ahol a »lopott holmiról« jelentést irt.”[4] Jelenszky Gyula és János ekkor a rendőr keresésére indultak, azonban akkor nem találták.
Ujvári István 1894-ben született Kiskunmajsán. 1920-ban földműves napszámos volt Kiskunmajsán, amikor Szegeden feleségül vette a 22 éves Makra Máriát, akitől két gyermeke született.[5] 1926 áprilisában mindössze másfél éve volt a rendőrség szolgálatában mint tartalékosztálybeli rendőr.
Április 15-én Ujvári szabadnapos volt, a lőrinci temetőből[6] tartott haza – egyes források szerint ittasan – a feleségével és gyermekeivel, amikor az Üllői úton Szloboda Mátyás festéküzlete előtt szembetalálta magát a szintén haza igyekvő Jelenszky családdal. A lövöldözés előzménye az volt, hogy a három férfi az előzőnapi nézeteltérés miatt hangosan szidalmazta egymást. A heves szóváltás közben Ujvári egyszerre csak előkapta revolverét és „Megtámadtatok gazemberek! No majd adok én nektek!” felkiáltással Jelenszkyéktől hat-nyolc lépésre két lövés adott le.[7] Apa és fia véresen estek össze, a pisztolygolyók mindkettőjük testén a has bal oldalát fúrta át. A rendőr ezt követően telefonált a mentőknek. A kispesti mentők öt perccel az eset után már úton voltak. Jelenszky Jánosnak a helyszínen morfium-, koffein- és kámforinjekciót adtak.[8] A két férfivel a Szent István kórházba igyekeztek, azonban Jelenszky János az Üllői út és Hungária út sarkán este fél nyolckor belehalt a belső vérzésbe. Jelenszky Gyulát azonnal megoperálták, de továbbra is életveszélyes, eszméletlen állapotban volt.
Rothfischer Károly lakatos és ifj. Kassa Károly szobrász is szemtanúja volt az esetnek, őket este 10 óra körül hallgatták ki a rendőrkapitányságon: „az Üllői-utón távolról egy kisebb csoportot láttak, amelynek közepén a rendőr hevesen vitatkozott két férfival. A vitából csak annyit értettek meg, hogy valami ellopott zsák szénről van szó, amelyet a rendőr lefoglalt és nem adott vissza. Hogy a két férfi megütötte volna a rendőrt, azt nem látták, csak annyit, hogy a rendőr előrántotta revolverét és mindakettőt lelőtte.”[9]
A jelenetnél jelen volt Jelenszky Gyula 12 éves fia, József is, őt a rendőrségre kísérték vallomástételre, Ujvárit Üllői út 217. (ma Üllői út 561.) alatti otthonából előállították, kihallgatták és őrizetbe vették. „Kiderült, hogy Ujváry III. István és Jelenszkyék között régi torzsalkodás és pörpatvarkodás volt és a rendőr éppen ennek a feszült viszonynak hatása alatt vette el Jelenszky Józseftől a szenet, amelyről állítólag azt hitte, hogy lopott. […] A rendőr föltűnően zavaros előadásában arra hivatkozott, hogy polgári ruhában volt. Jelenszkyék támadása, amely felesége és gyermekei szemeláttára történt meg, olyan váratlanul érte, úgy gondolta, hogy bosszút forralnak ellene. Jelenszkyék a vita hevében földreteperték és vallomása szerint ütlegelni kezdték. Ö csak akkor használta a fegyvert, amikor a földön fetrengett. A rendőr előadása a szemtanuk vallomásaival teljesen ellentétes.”[10]
Ujvári kihallgatása a főkapitányságon az éjszakába nyúlt, majd másnap a tanúkkal folytatták. Pettendy Sándor főfelügyelő detektívcsoportjával kiszállt Pestszentlőrincre, ahol helyszíni szemlét tartottak és további tanúkat akartak felkutatni. Kihallgatták a szomszédokat, a rendőr hozzátartozóit és a szemtanúkat. Három tanú (Bene József, Rothfischer Károly és Kassa Károly) azt vallotta, hogy amikor odaszaladtak, a rendőr velük szemben is fenyegetően lépett fel. „Az elhangzott vallomások alapján megállapítható, hogy Pestszentlőrinc lakói már hosszabb idő óta a község határában lévő szemétbányából a salakot fűtés céljára zsákszámra szokták elvinni.”[11] Április 16-án dél körül a kórházban magához tért Jelenszky Gyula, akit kihallgattak. Ő a fia lelövése után menekülni kezdett, majd a három tanú megjelenése után megfordult, ekkor lőtte le őt is Ujvári.
„A Magyarország munkatársa beszélt több pestszentlőrinci emberrel, akik egybehangzóan nagy sajnálattal és részvéttel beszeltek a közszeretetben álló Jelenszky-családról. A hangulat általában a rendőr ellen van, akiről azt állítják, hogy kötekedő ember volt, aki — ha egy pohár bort ivott — mingyárt mindenkivel kikezdett.”[12]
Április 17-én délután – elfogadva a rendőr védekezését, hogy önvédelemből használta fegyverét – Ujvári III. István szabadon bocsátották. „Újvári III. István pedig kiment a Mosonyi uccai rendőrlaktanyába, fölment az őrszobába. Ott várta már felesége és két apró gyermeke. A rendőr egy szót sem szólt. Nem tudott, nem engedte a zokogás. Átölelte a feleségét, megcsókolta két gyermekét, azután kardosan beállított a második emeleten levő szakasz-szobába, a IV. szakasz szobájába és feszes haptákba vágta magát:
— Őrmester úrnak alássan jelentem, — szolgálatra jelentkezem.”[13]
Ujvári azonban félt a halálos ellenségeitől, ezért nem is mert Pestszentlőrincre jönni. A családja védelmében az lőrinci albérlete elé kettős rendőrőrszemet állítottak. „A lakosság annyira együttérzett azonban a Jelenszkyék tragédiájával, annyira fenyegetővé vált magatartása a fiatalasszonnyal szemben, hogy három nappal ezelőtt kis tolókocsi állott meg a ház előtt, amelyre Újvári III. István kollégái felpakkolták a rendőr családjának bútorait és azóta sem a rendőrt, sem családtagjait nem látták a községben.”[14] Április 24-én tehát Ujváriék elköltöztek Pestújhelyre. Előző nap temették el cigányzene és több ezer fős tömeg kíséretében Jelenszky Jánost a lőrinci temetőbe. A temetés után a lakosság hatmillió koronát gyűjtött össze a családnak. Jelenszky Gyula hosszas kórházi kezelés után a nyáron térhetett csak haza.
Jelenszky Jánosné Mycon Ilona mindössze 22 évesen maradt özvegyen, visszaköltözött Kispestre a szüleihez. Egy ideig támogatták a rokonok és ismerősök, azonban hosszabb ideje már csak az öngyilkosságra tudott gondolni. A tragédia óta eltelt hónapok alatt több milliós adóságot halmozott fel, pénzbeszedői állását is elveszette. Ezért 1926. június 11-én lúgkőoldatot ivott. A szomszédok eszméletlenül találtak rá, a Rókus kórházba szállították, ahol másnap délután hosszas szenvedést követően elhunyt.[15]
Időközben 1927. október 15-én Ujvári Istvánné Makra Mária is elhunyt 29 évesen tüdő-gümőkorban.[16] A nyomozás az ügyben azonban nem zárult le, végül a Pestvidéki Királyi Ügyészség szándékos emberölés vádjával emelt vádat Ujvári ellen. Az eset után másfél évvel, 1927. november 24-én Ujvári III. Istvánt – aki kitartott amellett, hogy Jelenszkyék megtámadták, földre teperték és védekezésből használta a fegyverét – a bíróság szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondta ki és hatévi fegyházra ítélte. A fellebbezést követően 1929. február 11-én a Királyi Ítélőtábla helyben hagyta az ítéletet.[17] 1929. március 23-án a pestvidéki törvényszéki fogházból a Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogházba szállították át, ahol a büntetését Ujvári 1929. május 8-án kezdte meg. 1929. augusztus 30-án a soproni királyi fegyintézetbe helyezték át. Mivel az előzetes letartóztatásban, illetve vizsgálati fogságban töltött egy év két hónapot – illetve külön végzéssel további két hónapot és tizenöt napot – kitöltöttnek vették, így 1933. december 23-án szabadult.[18]
Az élet a Jelenszky családban kényszerűen ment tovább. Jelenszky Gyula fuvaros és neje 1929 június-júliusában a Turul utcai telken 95 m2-es kétszobás házat (előszobával, konyhával, kamrával, verandával, pincével) épített. Jelenszky Károly fuvarozási vállalkozó 1937. július 4-én megházasodott, 1937–1939-ben felépítette egyszobás házát a Garam utca 3. alatt és odaköltöztette szüleit is. 1939-ben Jelenszky Gyula földművesként, Jelenszky Károly alkalmi munkásként szerepelt.[19]
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2026. március 27–31.
[1] Szücs Nándor: A rendőrgolyó halottjának házában Pestszentlőrincen. In: Pesti Napló, LXXVII. évf. 86. sz. 1926. április 17. 5. o.
[2] Jelenszky Antal lakatos segéd 1920-ban hunyt el a Pestszentlőrinc, Üllői út 176. alatt. Pestszentlőrinci polgári halotti anyakönyv, 52/1920.
[3] Pestszentlőrinci polgári házassági anyakönyv, 46/1925. Budapest IX. kerületi polgári halotti anyakönyv, 1624/1926.
[4] Népszava, LIV. évf. 86. sz. 1926. április 17. 8. o.
[5] BFL – VII.101.c – fegyenc.I – 9106., Szeged III. polgári házassági anyakönyv. 255/1920. Adatlapja szerint csak két gyermeke volt, azonban a cikkekben több helyen három gyermeket említenek.
[6] Az események leírása, időpontja, helyszíne a különböző tudósításokban többféleképpen is szerepel, ezért nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy mi hogyan történt. Ujvári későbbi vallomása szerint egy szentlőrinci vendéglőből tartott haza családjával.
[7] Friss Újság, XXXI. évf. 85. sz. 1926. április 16. 3. o.
[8] Az Est, XVII. évf. 87. sz. 1926. április 18. 6. o.
[9] Magyarság, VII. évf. 85. sz. 1926. április 16. 4. o.
[10] Népszava, LIV. évf. 85. sz. 1926. április 16. 11. o.
[11] Budapesti Hírlap, XLVI. évf. 86. sz. 1926. április 17. 4. o.
[12] Magyarország, XXXIII. évf. 86. sz. 1926. április 17. 2. o.
[13] Sz. N.: Ujváry III. István szolgálatra jelentkezik. In: Pesti Napló, LXXVII. évf. 87. sz. 1926. április 18. 13. o.
[14] Esti Kurir, IV. évf. 95. sz. 1926. április 28. 7. o.
[15] Esti Kurir, IV. évf. 134. sz. 1926. június 17. 9. o. és 135. sz. 1926. június 18. 8. o., Budapest VIII. kerületi polgári halotti anyakönyv, 1640/1926.
[16] Budapest II. kerületi polgári halotti anyakönyv, 397/1927.
[17] Esti Kurir, V. évf. 209. sz. 1927. szeptember 16. 13. o., VII. évf. 35. sz. 1929. február 12. 12. o.
[18] BFL – VII.101.c – fegyenc.I – 9106
[19] Pestszentlőrinci építési lajstromok, 1929/473 és 1937/348.
