„P. Papp Zoltán számára minden elébe kerülő, őt megragadó dolog – verstéma. A költői hivatás ősi formáját műveli: a világot akarja versbe venni, hogy fölhívja a figyelmet a világ bajaira. Ám mindezt nem igazán komolyan teszi, inkább öniróniával, groteszkséggel, tréfával, könnyeden, sokrétű stílusvariációkkal, vállalt apoézissal. Hangja csak akkor lágyul el, melegszik át, ha szeretteiről beszél.” (Legeza Ilona)

Aki részt vett P. Papp Zoltán költői estjén,
láthatóan jól érezte magát. Jó előre megtervezett részletekkel, laza, vidám hangulatú másfél órát töltött együtt a fiatalkorútól szépkorúig terjedő hallgatóság, vagy inkább „közbe-közbe szólóság”, mert bizony belebeszéltek a magával ragadó, jól felépített előadói estbe. Nagyszerű versek hangzottak el a polihisztor szerző (mert lám, van még ilyen) és felvételről jeles színészek előadásában – a kedvesen játékostól az elgondolkodtatón át a meghatóig. Mutatóba olvassák szeretettel a jelenlévők egyik kedvencét:
Új égbolt
Újra röpültem az éjen hogyan is meséljem de rég volt de régen mikor utószor átéltem de múlt éjjel ismét felöltöttem Su isten ingét ujjaim zártan karom kitártam s mintha szirti sas lennék előredőltem emeltem térdem szinte újra érzem súlytalan létem ahogy a föld fölött lebegtem amint elhagyott valami nehezék ami bennem rejtőzött alattomban s nyomban siklottam ahogy könnyülék már vonzott is az ég katedrálisok méltóságával szálltam s csak azt csodáltam hogy senki sem csodálkozott rajtam se ejnyét se tapsot nem kaptam sehol a dermedt szájtáti népek nem mutogattak föl se néztek rám no lám ki röpül ott a tornyok magasán szél és arc se rebben mi a különleges ebben hát röpül Zoltán benzine fogytán persze hogy röpül a BKV-bérlet is sokba kerül de ha valaki briliáns deviáns ötlete pokoli sok versenyezzünk angyalok örömködöm búra nincs is ok amíg csak álmomban szállok vagy zuhanok
És ha még ez sem lenne elég szívfájdító annak, aki kimaradt belőle, tegyük hozzá, hogy igazi csemegeként megzenésített művek is felcsendültek. Az est végén pedig dedikált köteteket kaptak a jelenlévők a magát kedvesen és őszintén megmutató szerzőtől.
Köszönjük!