Esős őszi időben került sor 2024. szeptember 16-án az első kulturális célú pestszentlőrinci épület megnyitásának 112. évfordulóján a város fejlődésében fontos szerepet játszó zsidó közösség tiszteletére állított emléktábla ünnepélyes avatására.
Az eseményen az alábbi beszédek hangzottak el:
112 évvel ezelőtt itt elegáns homlokzatú épület nyitotta meg kapuit a Schwarzer családnak köszönhetően. Az első lőrinci állandó mozi, egyben az első kulturális célú középület, amely ma is fontos kulturális-közösségi pontja a XVIII. kerületnek. Én is rendszeres résztvevője, megnyitója vagyok a Rózsa sokszínű programjainak, eseményeinek. Szerencsések vagyunk, hogy a Schwarzerek után Székely Henrik sikeresen üzemeltette és fejlesztette a mozit. Ez az emléktábla egyszerre őrzi az épület, a fontos közösségi hely, és az építtetők, és üzemeltetők emlékét, egyben egy olyan közösségét is, amely sajnos ma már csak Pestszentlőrinc múltjának része.
A lőrinci zsidóságnak 70 éve, 1944-ben el kellett hagynia otthonát, városát. Munkaszolgálatba és haláltáborokba vezetett útjuk, a megsemmisülésbe. Székely Henrik és a közösség nagy része sohasem tért vissza. De az, amit létrehoztak, velünk marad és minden itt élő számára fontos. Ez a hely miattuk szolgálja 112 éve a helyi közösséget és kultúrát. A mi feladatunk megőrizni és továbbadni történetüket és fenntartani emlékezetüket.
Köszönöm az előkészítőknek, szervezőknek, a Kerületi Értéktárnak, a Tomory Lajos Múzeumnak, a Kondor Béla Közösségi Ház és Intézményei égisze alá tartozó Rózsa Művelődési Háznak és a Városgazdának, hogy ez az emléktábla elkészült és a helyére kerülhetett. – mondta Petrovai László alpolgármester.
Ez az emléktábla fontos mérföldkő településünk történetében, ahogy ez a hely is. Pestszentlőrinc 1912-ben még csak két éve nagyközség. Az iskola és óvoda, katolikus kápolna után, 1912-ben épül fel a Batthyány utcában a zsinagóga. És 1912. szeptember 15-én éppen 112 éve a Schwarzer család itt nyitotta meg Pestszentlőrinc első állandó moziját, kerületünk első kulturális célú épületét.
A kultúra – amely a kezdetektől napjainkig fontos része településeink hétköznap és ünnepnapjainak, egyszerre szórakoztat, formálja a közösséget, közös tudásunkat és teszi jobbá életünket – először magánberuházásban kapott állandó helyet. A Schwarzerek számára ismerős terep a kultúra, hisz az emléktáblán is látható díszes, szecessziós homlokzatot Géza, az operaházban dolgozó családtag javasolta. A mozi a XX. század ikonikus közösségi tere.
A Schwarzer család után ezt a mozit, sőt Pestszentlőrinc nagy moziberuházásait Székely Henrik kispesti ékszerésznek köszönhetjük. 1893-ban született Keszthelyen, az I. világháborút végigküzdötte. 1921-ben vette át ezt a mozit, többször bővítette, 1929-ben az Üllői úton nyitja meg a Fórum, majd a Szarvascsárda téren 1937-ben az Adria filmszínházat. Utóbbi megnyitásán nem fért be a tömeg a vetítésre az 500 fős épületbe. Ma már a Fórum lakóház, az Adria üzletház, egyedül a Rózsa dacol idővel és változásokkal, és ma is fontos találkozási pont, kulturális hely.
Székely Henrik, Pestszentlőrinc legfontosabb kulturális beruházója a város megbecsült polgára, a képviselő-testület tagja volt, ahogy a több mint 40.000 fős településen a kis létszámú, körülbelül 1000 fős zsidóság sok polgára. 1933-ban dr. Günczler Péter főrabbi beiktatásán jelen volt Balogh Géza főjegyző, későbbi polgármester, Mányoki Sándor református és Salfer Károly evangélikus lelkész, a kereskedelmi és az ipartestület képviselői. De a 30-as évek végétől minden megváltozott. Az országos történelmet ismerjük, de a változás nyomon követhető a helyi sajtó lapjain.
És elérkezünk 1944-hez. A német megszállás után még Balogh Géza polgármester nevével jelenik meg a zsidók összeírásáról szóló rendelet, de a trianoni menekült polgármester tudja, megtapasztalta, milyen elűzetni. Hiába védi polgárait, a következő hónapban leváltják, nyugdíjazzák és a hatalommal lojális utódja lelkesen hajtja végre az egyre szigorúbb és kegyetlenebb intézkedéseket. Sárga csillag, gettósítás, majd 1944. június 30-án kiürítik a lőrinci gettót, és a város korábban megbecsült zsidó polgárainak, gyerekeknek és felnőtteknek szégyenszemre, gyalogmenetben kell a Baross és Teleki utcán végigmenni, hogy a lőrinci vasútállomáson vonat vigye tovább őket a monori gyűjtőtábor, majd a haláltáborok felé. A hiányos lőrinci emléktáblán 760 elhunyt neve szerepel, köztük a rabbié és Székely Henriké. A közösség megsemmisült, így a mi dolgunk emléküket megőrizni.
Azért került ide ez az emléktábla, mert olyan helyet kerestünk, amely most is élő, ami azt mutatja mit adtak hozzá közösségünkhöz, amely az ő tetteikről szól – és nem arról, hol és mit tettek velük. Több mint 15 éve újra és újra előkerül az emléktábla kérdése. És köszönjük a kult18 és az önkormányzat vezetőinek, hogy a kezdetektől támogatták a tábla megvalósulását, amelynek a finanszírozását az értéktár biztosította. Hajtsunk hát fejet a Schwarzerek és Székely Henrikek előtt és kívánom, hogy ez a hely sokáig legyen a kerület ikonikus közösségi tere. – emlékezett meg az pestszentlőrinci moziépítőkről Heilauf Zsuzsanna, a Tomory Lajos Múzeum igazgatója.
Farkas György előadásában meghallgathattuk Radnóti Miklóstól a Második Eclogát, majd Frank Gabriella, a XVIII. kerületi Értéktár Bizottság elnöke és Petrovai László alpolgármester leleplezte az emléktáblát és elhelyezték koszorúikat – mely után az esemény résztvevői is megemlékezhettek egy-egy szál virággal.
Heilauf Zsuzsanna-Pápai Tamás László
