A régi időkben a ruha a metakommunikáció egyik eszköze volt, hiszen az öltözködés a 20. századig nem csupán a divatról szólt. A viselet jól behatárolhatóvá tette, hogy ki melyik népcsoporthoz, társadalmi réteghez tartozik, hogyan, milyen módon, miből él, mi a foglalkozása.
Az évszázadok során folyamatosan változott, hogy az adott korszak emberei mit hogyan viseltek, mi volt az, ami éppen divatos. A 19. és 20. század fordulóján a szecesszió nem csak az építészetben és művészetekben, hanem a ruházatban is megjelent és egyben elindította a múlt század racionális, funkcionalista divatját. Ugyanakkor a ruhák továbbra is sok mindent elárultak viselőjükről.
A Múzeumsarokban két, a 20. század elejéről származó női viseletet nézhetnek meg az érdeklődők. Az egyik egy Pestszentimréről származó cselédlányruha, aminek készítésekor elsősorban a praktikusság szempontjait vették figyelembe. A virágmintás, pamutcsipkével díszített, ünneplő öltözet úgy készült, hogy különböző korosztályok, akár több generáción keresztül is tudták hordani.
A másik, a tanítókisasszony könnyed nyári csipkeblúza, amely Tomory Lajos gyűjtéséből származik. A ruha finom, vékony csipkéből készült, állógallérral és a szecessziós divat által megkívánt, enyhén buggyos mellrésszel. Ez az öltözet, ellentétben a másikkal, szabásának és anyagának köszönhetően nem öröklődött generációról generációra, csak az tudta viselni, akinek készítették.
Ha kíváncsiak még hasonló életmódtörténeti érdekességekre, látogassanak el Múzeumsarok kiállítóhelyünkre és az ott kiállított tárgyak segítségével fedezzék fel a régi Pestszentlőrinc történetét!
