Tudták, hogy a kerületünk egy neves fül-orr-gégészt is adott a világnak, aki nemcsak kiváló családapa, hanem szőlőnemesítő is volt? Mai írásunkban rá emlékezünk a Múzeumsarok tárgyainak segítségével.
Krepuska Géza, a híres fülészorvos, egyetemi tanár, 1861-ben született Pesten. Édesapja ekkor a Szent Lőrinc pusztai majorságban dolgozott. Édesanyja korai halála után Géza és testvérei hat évre Ipolymagyariba kerültek nagynénjükhöz. Itt végezte el a négy elemi osztályt, és itt szeretett bele a természettudományokba természettan tanárának köszönhetően. 12 évesen került vissza Budapestre, ahol a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban tanult tovább. Középfokú tanulmányai elvégzése után beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem orvosi fakultására, ahol orvosi oklevelét 1888 januárjában szerezte meg.
A fülgyógyászat professzoraként 1898 és 1936 között valamennyi fül-orr-gégész nemzedéket tanította. Hírneve miatt betegek százai keresték fel a Rókus Kórházban, ahol 1911 és 1933 között gyógyított és oktatott. 1897-ben az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjává nevezték ki, ezt a tisztséget 40 éven át töltötte be. Új műtéti és gyógyítási eljárásait 1936-ban „Fülgyógyászat” című főművében összegezte.
Az orvostudomány mellett szenvedélyesen érdeklődött a növénytan iránt is. Az 1890-es évek végén Soroksárpéteri (a mai Pestszentimre) határában jelentős méretű területet vásárolt, ahol országos hírű szőlészetet hozott létre. 1896-ban itt építette fel emeletes présházát. Pestszentlőrincen, a mai Gilice tér mellett is voltak szőlői. A péteri pusztai birtokon kísérleti szőlőtelepet létesített, ahol számos homoki szőlőfajtát honosított, ezzel is segítve a filoxéra miatt kipusztult hazai szőlőállomány pótlását. Többholdas szőlőbirtokán állt a legendás Gloriette, Krepuska kedvenc kirándulóhelye, mely ebben az időben présházként funkcionált. Az első világháborút követően azonban eladta a telket, mivel a környék szőlőinek nagy részét elpusztították.
A tudomány és a szőlészet mellett a zene is fontos szerepet játszott az életében. Különösen a magyar és a klasszikus zenét szerette, maga is kiválóan hegedült. Feleségével kilenc gyermeküket nagy szeretetben nevelték fel.
Krepuska Géza 1949-ben hunyt el Budapesten. Érdemei elismeréséül 2008 óta Pestszentlőrinc-Pestszentimre díszpolgára.
Kerületünk történetét Krepuska Gézán kívül számos kiemelkedő jelentőségű személyiség alakította. Ha kíváncsiak az ő történetükre is, látogassanak el Múzeumsarok kiállítóhelyünkre!
