Kispesten és Pusztaszentlőrincen az első sportegyesület, a kerékpárkör 1898. december 26-án alakult meg, a belügyminisztertől hivatalosan 1899. február 14-én kapott működési engedélyt.[1] Alapszabályukat is 1898. december 26-án adták ki: „A kör célja a kerékpársport terjesztése és fejlesztése társas kirándulások, versenyek és kerékpárünnepélyek rendezése által.”[2]
Az egyesület nyelve a magyar volt. A tagság lehetett tiszteletbeli (aki a kör érdekeit előmozdítja), alapító (egyszeri 20 korona lefizetése ellenében), működő (feddhetetlen előéletű 18 éves férfiú, 2 korona belépési, és 60 fillér havi díjjal), illetve pártoló, aki évi négy koronát fizetett be a kasszába. A választmány tagjai voltak: elnök, alelnök, titkár, jegyző, pénztáros, ellenőr, főkapitány, alkapitány (kirándulások rendezése, tagok igazolása), hadnagy (a kör tulajdonát képező tárgyak jó karban tartása felett őrködött), hat választmányi tag, három póttag. Az első elnök Schércz Ferenc kispesti művezető volt, de hamarosan már Nagy Károly községi orvos töltötte be a tisztet.
A vezetőség a házszabályban részletekbe menően meghatározta az egyesület működését kitérve a ruházatra és a viselkedésre is:
„6. Minden tag tartozik a kör helyiségében jelvénynyel, a kirándulások alkalmával pedig egyenruhában és jelvénynyel megjelenni.
7. Az egyenruha – melyet minden tag beválasztása után 6 héten belül beszerezni tartozik – a következő:
a) Szürke pulma sapka körjelvénynyel.
b) Szürke kabát lehajtott gallérral.
c) Szürke, rövid nadrág (lengyel szabás), alul az oldalon csattal, fekete harisnya és czipő (fél vagy fűzős czipő)
d) Kék sveater fekete szegélylyel.
8. A kör tagjai sportkollégáikkal szemben mindenkor az „Adj Isten” köszöntést használják.
13. A városokon, népies helyeken a tagok kötelesek magukat következőkép viselni: csakis teljesen felöltözködve ülhetnek gépre (tehát nem meztelen karokkal és térdekkel), kiabálni, lármázni és a csőcselék gúnyszavára felelni nem szabad.
22. A kerékpáron megtett legtöbb évi összmenetekért a közgyűlés évről-évre díjakat tűz ki. (Legkevesebb egy irányban 10 kilom.)”[3]
Egyik első programjuk egy egynapos székesfehérvári kirándulás volt. Majd 1900-ban 84 kilométeres házi versenyt rendeztek Budapest–Komárom között, melyet öt, illetve a veteránoknak hat óra alatt kellett teljesíteni. A későbbiekben is ezen a távon, valamint a gödöllői országúton rendezték házi versenyeiket.[4] A túraversenyeken többször elsőnek értek célba.[5]
1902 elején – ekkor negyven tagot számláltak – zászlót is készítettek maguknak, a hímzést Warta Alajosnak, az Orenstein és Koppel-gyár vezetőjének nővérei készítették, a jelvényt Birkholcz Frigyes alelnök rajzolta meg. „A zászló 6 méter hosszú és 213 centiméter széles nemzetiszínű szövött kelméből készül s a lobogó háromszínű mezején a kör jelvény lesz 150cm. magasságban és 120 cm. szélességben selyemmel kihímezve.”[6]Ugyanekkor vették fel az egyletet a Magyar Kerékpáros Szövetség tagjai közé.[7] 1911. augusztus 6-án a szövetség nevében a Kispest–Szentlőrinci Kerékpár Kör (KSzKK) rendezte a Millenárison a kerékpár- és motorversenyt,[8] majd ugyanebben az évben a szövetség közgyűlését is Kispesten tartották meg.
Mint a századfordulón minden egyesületnek, a kerékpárosoknak is kiemelt fontosságú volt a társasági élet. A kör törzshelye Kispesten, egy Üllői úti vendéglőben volt, ahol minden csütörtökön este tartották barátságos összejöveteleiket, táncestélyeiket, mulatságaikat. Persze első nyári mulatságukon a tekézés mellett – nevükhöz híven – kétezer méteres zárt kerékpárversenyt is rendeztek. Ezt követően évente egy-két nagyobb mulatságot szerveztek.[9]
Az első kispesti virágkorzót 1901. június 2-án rendezték, amely azonban keserű szájízt hagyott néhány résztvevőben.[10] Az ötven-hatvan kerékpárosnak mindössze két díjat osztottak ki, azt sem igazságosan. A zsűriben ugyanis három hölgy és két úr foglalt helyet. „A hölgyeknek az első díjat nyert kerékpár nem is tetszett annyira, mint a tulajdonosa, vagy hogy az illető virágot dobott feléjük és így természetesen neki ítélték az első díjat, nem lévén több virágot dobó kerékpáros.”[11] Szerencsére nem csak egyszer volt Kispesten virágkorzó, azonban a szervezők a következő évben megfelelően felkészültek és kitettek magukért.
A nagyszabású virágkorzót 1902. július 13-án rendeztek meg, melyen tíz fővárosi és környéki kerékpáregylet hatvankét tagja vett részt, valamint további 200 kerékpár díszítés nélkül. Akik egyleti zászlóval vonultak föl, emlékszalagot kaptak, a legszebben díszített kerékpárokat ezüst emlékéremmel jutalmazták. A korzózó biciklisek a szentlőrinci villamos budapesti, Nagyvárad téri végállomásáról vonultak fel az Üllői úton tizennyolc kilométeren át, a végpont a szentlőrinci Gyöngyvirág utcában lévő Erzsébetliget mulatóhely volt. A korzót az Üllői út mentén nagyszámú közönség nézte végig, az első díjat legszebben díszített kerekeiért a Kispest–Szentlőrinci Kerékpár Kör tagja, Mandel Menyhért, a lőrinci téglagyár pénztárosa vehette át. A felvonulást délután díjazással járó versenyek (futballmérkőzés, tornabemutató), játékok, tánc, szórakozás követte az Erzsébetligetben.[12]
Alakulásuk tíz éves évfordulóján, 1908 áprilisában Kuzén Jánost a kör érdekében kifejtett tevékenységéért díszelnökké választották, nevével aranyérmet verettek, 1908 májusában vándordíjas stafétaversenyt – melyet évente megrendeztek a gödöllői országúton – szeptemberben „Kuzén-emlék” versenyt indítottak.[13]
1913-ban, a klub fennállásnak tizenötödik évfordulóján Mandel Menyhért elnök jubileumi aranyérmet, a tagok ezüst emlékérmet kaptak.[14]
A kör az I. világháború idején rendezett versenyeken is részt vett, elsősorban a szenior kategóriában a lőrinci Mandel Menyhért és Lovrek Bertalan képviseletével, ugyanis „a világháborúban e körnek csak három tagja volt, a többi drága hazánk érdekében vérzett és harcolt”[15].
Kuzén János 1864-ben született a Torontál megyei Szerbszentpéteren (ma: Sânpetru Mare, Románia). Az 1880-as és 90-es évek fordulóján Budapesten, 1894-től Kispesten élt. MÁV géplakatos, majd nyugdíj mellett kispesti vendéglős volt. Az 1900-as évek elején még szeniorként versenyzett a KSzKK színeiben, 1901-től a kör pénztárosa, 1908-tól díszelnöke, 1927-től örökös díszelnöke. 1920 előtt Pestszentlőrincre költözött. 1929-ben Fáy utca 5. szám alatti házának udvarán elesett, combtörést szenvedett, és 28 napos kórházi kezelés után elhunyt.[16]
Lovrek Bertalan (1873–1945) a Zala megyei Belicán (ma Horvátország) született, az 1900-as években budapesti gyári munkás, illetve nyomdász, a szociáldemokrata párt tagja volt. Az 1910-es években már a pestszentlőrinci Szemere Miklós utcában lakott.[17] A KSzKK szenior versenyzőjeként az 1914/1915-ös idényben ért el helyezéseket, az 1915 április-májusában rendezett versenyeken kétszer is első lett az öt kilométeres távon.[18]
1921 augusztusában a Vándorkedv és a Kispest–Szentlőrinci Kerékpár Kör a Millenárison kétnapos nagyszabású nemzetközi versennyel indította újra a kerékpáros életet. Ezen a magyar versenyzők mellett bajor, osztrák és svájci kerékpárosoknak szurkolhatott az öt-hatezer fős nézőközönség.[19] Ugyancsak 1921-ből van adat arra, hogy a kispest–szentlőrinci egyesületben hölgyek is versenyeztek,[20] ekkoriban 40 tagot számláltak, a vezetőségben lőrinci volt Mandel Menyért elnök és Zsédely Ferenc pénztáros.
A huszonötödik évfordulót 1923. július 15-én még nagyszabású országúti nyílt versennyel ünnepelték a lőrinci lövölde és Monor között, majd a verseny utáni ünnepélyes díjkiosztó alkalmával Mandel Menyhért számolt be a működésről, az egyesületet az Magyar Kerékpáros Szövetség (MKSz) és a Kispesti Atlétikai Club (KAC) képviselői is felköszöntötték.[21]
Ezt követően a kör kevésbé volt eredményes, 1925–26-ban nem szerepelt sehol.[22] 1926 nyarán átigazolhatták a Condor KE kispesti alosztályának tagjait, így ismét elkezdhettek működni. 1927-ben 54, egy évvel később 87 tagjuk és ifjúsági leventecsapatuk volt. „A Kispest-Szentlőrinci Kerékpár Kör, mely pár éven keresztül tagok hiánya miatt nem szerepelt nyilvánosan, de azért vezetősége megvolt, most újra felfrissülve a fiatalsággal intenzíven működik.”[23] Az 1920-as évek végétől gyakran változott az elnökség. A kör a hírekben is egyre kevesebbet szerepelt már, helyét más kispesti egyesületek (Kispesti Atlétikai Club, Kispesti Munkás Testedző Egyesület) kerékpár szakosztályai vették át. A lőrinci versenyezők többsége 1930-ban a Szentlőrinci Nemzeti Sport Egyesület kerékpárszakosztályába igazolt át.[24]
A kör jubiláris versenye, melyet 1928. augusztus 5-én az üllői országúton tartottak a Budapest–Cegléd–Budapest közötti 180 kilométeres távon, továbbra is érdeklődésre tartott számot, 211 kerékpáros jelentkezett. „Az országút olyan rossz állapotban volt, hogy a több mint kétszáz induló közül csak 92 versenyző érkezett a célba. A nehéz terepen több mint ötven gép tört el és vagy harminc versenyzőt a szövetség mentőkirendeltsége részesített elsősegélyben.”[25] A mélytalajú út mellett a parasztszekerek százai is akadályozták a versenyzőket, így a győztes, Hölczl Elemér (KAC) is csak 29 km/h-s átlagsebességet ért el.[26] Szintén 250-en jelentek meg 1930-ban a 140 kilométeres (Budapest–Gyöngyös)[27] és 1931-ben a 100 kilométeres országos országúti versenyen – ekkor az üllői országúton Nemes István (Postás SE) 35,5 km/h-s átlaggal rekordot döntött, de további 11 versenyző is az egy évvel korábbi rekord felett teljesített.[28]
Az egyesület 1929-ben harmincadik helyet szerezte meg a pályabajnokságban,[29] ugyanakkor 1928-ban, 1929-ben és 1930-ban is megnyerte az MKSz túrabajnokságát és az országúti versenyeken is jól versenyeztek.[30]
A Kispest–Szentlőrinci Kerékpár Kör 1929. szeptember 29-én vasárnap hét órai kezdettel tartotta szokásos évi házibajnokságát a gödöllői országúton. „A Kispest-Szentlőrinci KK 100 km-es házibajnokságát nagy meglepetésre a fiatal Seszták nyerte meg 3 p. 18:44 mp.-es idővel a favorit Tímár, Szabó, Dauda és Nagy János előtt. A bajnokságban 18 versenyző vett részt.”[31]
1929–30 fordulóján két nagysikerű bált is tartottak: a Katalin bálon több mint 100 pár táncolta az első csárdást, februárban pedig rekord közönség előtt farsangoltak. „Nem lehet a Szentlőrinccel kikukoricázni kezdetű csárdással nyitották meg a bált és a legjobb hangulatban tartottak ki a késő reggeli órákig. A bállal kapcsolatosan megrendezett szépségversenyt az egyesület bájos hölgytagja, Szauer Irénke nyerte 72 szavazattal.”[32]
1931-ben a százhúsz tagú egyesület segélyért folyamodott Kispest város polgármesteréhez, ugyanis a tagdíjakból nem tudták fenntartani magukat, nem tudtak versenyezni, mert tagjaik kilencven százaléka elvesztette állását.[34]
1937-től 1946-ig Csomor Ottó kispesti cipész volt az egyesület vezetője. 1938. május 15-én, a negyvenedik évforduló alkalmából a Kispest–Szolnok közötti 176 kilométeres távot kellett megtenni, melyre 270-en vállalkoztak, „ami az utolsó tíz év legnagyobb számú mezőnyét jelenti”.[35]
Ezt a szolnoki távot 1939-től a kör egykori elnökéről Jelinek Ferenc[36] emlékversenyként rendezték meg. Az 1940-es években mind több versenyt hirdettek – a Millenáris és országúti mellett például háztömb körüli versenyeket Kispesten –, és eredményes fiatal versenyzőket tudtak kiállítani.
Kiss Ferenc 1927-ben született Hódmezővásárhelyen, autószerelő segédnek tanult, 1947-ben a pestszentlőrinci Rákóczi (ma Margó Tivadar) utca 50. alatt lakott. Bátyja, Kiss György autómechanikai üzem tulajdonos előbb a kör ellenőre, majd társelnöke volt.[37]
Kiss Ferenc kerékpárversenyzőként számos győzelmet mondhatott magáénak, 1942-ben ifjúságiként tíz kilométeren első helyet szerzett, ugyanekkor a gyorslevente ifjúsági kerékpáros, hegymászó versenyt is megnyerte.[38] 1944-ben a „Februári Nagydíj”-on, a háztömbkörüli versenyben, 1946-ban országúton kétszer is diadalmaskodott, 1947-ben a Magyarország–Jugoszlávia országúti versenyen egyéniben második helyezést ért el.[39]
A Kispest–Szentlőrinci Kerékpár Kör színeiben 1943-ban Faludy Miklóssal párosban megdöntötte a 60, 70, és a 100 kilométeres versenycsúcsot, 1944-ben pedig Kudeth Károllyal a 30 kilométeres távon lett a leggyorsabb.[40] „Kiss, a KSzKK ezermestere volt az idei bajnokság legörvendetesebb meglepetése. A 25 km-es pontversenybajnokságban csak hajszálon múlott, hogy nem ő lett a bajnok. Ez a szívós, csupaín, csupaizom, csupakarat [sic!] versenyző a magyar kerékpáros utánpótlás legnagyobb ígérete.”[41]
1946-ban a brüsszeli világbajnokságon volt a magyar válogatott tagja. 1947-ben az Előréhez igazolt át, ahol 1951-ig biztosan versenyzett, sőt a magyar válogatott tagja volt a Prága–Varsó kerékpár békeversenyen.[42]
Az egyesület 1940-ben harmincöt, 1942-ben – ekkor bajnok lett az országúti versenyek másodosztályában – huszonhét tagot számlált. „A kerékpárkör főleg a tömegsportra helyezett a múltban és a jelenben is nagy súlyt.”[43]Az 1940-es években több lőrinci is szerepet kapott a vezetőségben: Oszvald István a Madách utcából, illetve Pálinkás Lajos a Rozsnyó utcából háznagy, Csajka Pál az Aulich utcából főtitkár lett. 1944-ben Csomor Ottó mellé társelnököket választottak a kispesti Markó Imre és a lőrinci Dauda István személyében.[44] Ellenőr lett a lőrinci Kiss György – Kiss Ferenc bátyja – és két pestszentimrei számvizsgálót (Kudeth Károly, Szabó Károly) választottak.
Kudeth Károly (1923–1998)[45] 1939-től műszerésznek tanult, 1944-ben Pestszentimrén a Nemes u. 11. szám alatt lakott. 1939-től kezdett versenyezni, 1948 és 1968 között a Postás Sportegyesületben volt a motorvezetéses kerékpárversenyeken az egyik legjobb hazai motorvezető, fia a Volánnál volt autóversenyző. 1991-től ismét visszatért a versenyzéshez. A pestszentőrinci temetőben helyezték örök nyugalomra.[46]
Dauda István 1910-ben született Erzsébetfalván. 1925-től édesapja pestszentlőrinci reszelővágó üzemében volt tanonc, 1927-ben tett szakvizsgát. 1935-ben testvéreivel reszelővágó üzemet nyitott a Liptáktelepen. 1952-ben vissza kellett adnia az ipart, a Lőrinci Fém- és Műanyag Szerszám Készítő Ktsz. tagja, illetve elnöke lett. 1960-tól az Budapesti Erőműveknél volt lakatos, ahonnan 1970-ben ment nyugdíjba.
Dauda István a Kispest–Szentlőrinci KK-ből 1929. december 31-én – Schopper Lászlóval, Markó Bélával és Markó Imrével együtt – lépett ki, és hivatalosan 1931. január 1-jével igazolták át a Szentlőrinci NSE-be, ahol választmányi tag lett és ahol testvére, Dauda Gyula is futballozott.[47] Később visszament a KSzKK-hoz, ahol 1944-ben társelnökké választották.
A II. világháború után, 1946 szeptemberében a kör tagjainak jelentés kellett leadniuk:
„1. 1939. január 1. óta, de még azt megelőző időkben is az egyesület csakis sporttevékenységet fejtett ki. A kerékpársport terjesztése és fejlesztése érdekében az egyesület társas kirándulásokat, versenyeket és kerékpárünnepélyeket rendezett.
2. Az egyesület vezetésében politikai szempontok nem érvényesültek, bár az egyesület tagjai csaknem teljesen munkásemberek köréből adódtak. Az egyesület éppen működésének folytatását biztosítandó, sem vezetőségi tagjai körében, sem az egyesületi tagok egymásközti megbeszéléseiben politikai kérdésekkel nem foglalkozott.”[48]
Ekkor mérték fel azt is, hogy a kispesti vendéglőben lévő helyiségükben mi maradt meg.[49]
1947-ben is nagyrészt azonos maradt a vezetőség, az ügyvezetőelnök a lőrinci Csajka Pál nyomdász, a titkár pedig fia, dr. Csajka János kispesti fogalmazó lett.
A Kispest–Szentlőrinci Kerékpár Kör utolsó közgyűlését 1948. szeptember 1-jén tartotta, fenntartását addig tagdíjakból, adományokból, közületi segélyekből – mint például Kispest város 800 forintja, amit kizárólag sport célokra használtak – biztosította. Nem sokkal megalakulásának 50. évfordulója előtt azonban a Kispest–Szentlőrinci Kerékpár Kör megszűnt: „Az egyesület 1948. évi szeptember hó 1-én tartott közgyűlésen hozott határozatával beolvadt a Kispesti Atlétikai Clubba.”[50]
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2024. március 6–13., szeptember 28., október 2–3.
[1] Már 1898 májusában felhívást tettek közzé a helyi lapban, hogy dr. Orosz Károly és Beretvás Tamás kezdeményezésére bicikli klubot kellene alakítani. Fennállásukat 1898-tól számították, ezt az évszámot hímezték zászlajukra, és az évfordulókat is ehhez igazították 1908 májusában és 1913 novemberében, de a belügyminiszteri működési engedélyt 1899 februárjában kapta meg az egyesület, onnantól kezdve szerveztek eseményeket. Kispest-Szentlőrincz, 1898. május 1. 4. o., Magyar Ujság, VIII. évf. 74. sz. 1899. március 15. 10. o., Kispesti Közérdek, 1899. március 5. 4. o.
[2] BFL IV. 1427. 6. doboz Kispest-Szentlőrinci Kerékpár Kör
[3] U.o.
[4] Sport-Világ VII. évf. 19. sz. 1900. május 27. 189. o., Magyar Nemzet, XX. évf. 219. sz. 1901. szeptember 3. 8. o.
[5] Székesfehérvár és Vidéke, XXX. évf. 59. sz. 1902. május 20. 3. o., Sport-Világ, XVI. évf. 37. sz. 1909. szeptember 11. 382. o.,
[6] Kispest–Szentlőrinczi Lapok, II. évf. 70. sz. 1902. március 11. 1. o.
[7] Sport-Világ, IX. évf. 22. sz. 1902. június 1. 207. o.
[8] Ugyanekkor tartották a rivális Magyar Országos Kerékpáros Szövetség versenyét az ügetőn. Mind a két versenyen a tíz kilométeres bajnokság volt a kiemelt szám. A kispestiek versenyén csekély számú közönség volt jelen, a fő számot a célegyenesben hat kerékpáros bukása színesítette. Budapesti Hírlap, XXXI. évf. 186. sz. 1911. augusztus 8. 14. o.
[9] Magyar Ujság, VIII. évf. 189. sz. 1899. július 11. 9. o.,
[10] Sport-Világ VIII. évf. 23. sz. 1901. június 23. 207. o.,
[11] Sport-Világ VIII. évf. 21. sz. 1901. június 9. 189. o.,
[12] Sport-Világ, IX. évf. 27. sz. 1902. július 6. 253. o., 29. sz. 1907. július 20. 268. o.
[13] Kispest-Szentlőrinczi Lapok 1908. április 5. 2. o., 1908. április 19. 3. o., 1908. május 24. 3. o. és 1908. szeptember 13. 4. o., Sport-Világ, XV. évf. 18. sz. 1908. május 3. 147. o., és XVI. évf. 25. sz. 1909. június 19. 266. o.
[14] Sporthírlap, IV. évf. 46. sz. 1913. november 17. 9. o.
[15] A Kerékpár, VI. évf. 7. sz. 1928. március 15. 7. o.
[16] Kispesti katolikus születési anyakönyv, 94/1894. Kispesti születési anyakönyv, 85/1896. Sport-Világ, VIII. évf. 16. sz. 1901. május 5. 135. o., Pesti Hírlap, LI. évf. 96. sz. 1929. április 28. 7. o. Budapesti Közlöny, LXIII. évf. 161. sz. 1929. július 18. 11. o., BFL IV. 1427. 6. doboz Kispest-Szentlőrinci Kerékpár Kör
[17] Belicai katolikus születési anyakönyv 64/1873. Budapest IX. kerületi házassági anyakönyv 344/1907. Népszava, XXXVII. évf. 171. sz. 1909. július 21. Pestszentlőrinci halotti anyakönyv 284/1945.
[18] Pesti Hírlap, XXXVII. évf. 109. sz. 1915. április 20. 18. o., Népszava, XLIII. évf. 202. sz. 1915. május 20. 11. o.
[19] Sporthírlap, XII. évf. 65. sz. 1921. augusztus 15. 6. o. és Nemzeti Sport, XIII. évf. 53. sz. 1921. augusztus 13. 8. o.
[20] Sipos Elza, az 1924-ben tragikusan elhunyt kerékpáros hölgy 1919-től volt tagja a körnek. Igaz, az alapszabályt csak 1937-ben módosították arra, hogy tag lehet minden „feddhetetlen előéletű 18 életévet betöltött egyén”. BFL IV. 1427. 6. doboz Kispest-Szentlőrinci Kerékpár Kör, Nemzeti Sport, XIII. évf. 41. sz. 1921. július 2. 2. o., Kerékpár és Motorsport, VI. évf. 33. sz. 1924. november 15. 149. o.
[21] Kerékpár és Motorsport, V. évf. 16. sz. 1923. június 28. 68. o. és 19. sz. 1923. július 19. 81. o.
[22] Szüneteltették tevékenységüket, de kérték a Magyar Kerékpáros Szövetséget, hogy a kis taglétszámukra való tekintettel ne töröljék őket. Sporthírlap, XVI. évf. 41, sz. 1925. március 8. 8. o., Nemzeti Sport, XVII. évf. 42. sz. 1925. március 8. 6. o., és XVIII. évf. 85. sz. 1926. május 30. 28. o.
[23] BFL IV. 1427. 6. doboz Kispest-Szentlőrinci Kerékpár Kör, 1927. március 21-i jelentés
[24] Nemzeti Sport, XXII. évf. 3. sz. 1930. január 5. 12. o.
A SzNSE kerékpárszakosztálya valószínűleg hamar megszűnt, 1942-ben már csak futball és kulturális része van. Dauda István 1930-ban az SzNSE választmányi tagja, 1944-ben a KSzKK társelnöke volt.
[25] Esti Kurír, VI. évf. 178. sz. 1928. augusztus 7. 10. o.
[26] Pesti Hírlap, L. évf. 178. sz. 1928. augusztus 7. 20. o. és Sporthírlap, XIX. évf. 92. sz. 1928. augusztus 6. 6. o.
[27] Pesti Hírlap, LII. évf. 155. sz. 1930. július 11. 21. o.
[28] Pesti Hírlap, LIII. évf. 95. sz. 1931. április 28. 17. o. és Az Ujság, VII. évf. 95. sz. 1931. április 28. 14. o.
[29] 1929. évi Sport-Évkönyv. Budapest, 1930. 193. o.
[30] Az Országos Sportközpont kebelében működő magyarországi sportegyesületek története. Szerk.: Pluhár István,Budapest, 1942. 476. o.
[31] Sporthírlap, XX. évf. 112. sz. 1929. szeptember 26. 12. o., 115. sz. 1929. október 3. 10. o.
[32] Kerékpár és Motorsport, XV. évf. 39. sz. 1929. november 29. 8. o. és XVI. évf. 5. sz. 1930. március 4. 9. o.
[33] Szauer Irén (Kispest, 1909 – Kisbér, 1969) magántisztviselő 1934-ben a pestszentlőrinci Vércse utcában lakott, amikor férjhez ment Csúri István pestszentlőrinci magántisztviselőhöz.
[34] Kispest-Szentlőrinc, 1931. április 18. 3. o.
[35] Népszava, LXVI. évf. 111. sz. 1938. május 17. 9. o.
[36] Jelinek Ferenc kispesti lakatossegéd 1930-ban motorbalesetben hunyt el.
[37] BFL IV. 1427. 6. doboz Kispest-Szentlőrinci Kerékpár Kör
[38] Pesti Hírlap, LXIV. évf. 203. sz. 1942. szeptember 8. 8. o. és Magyarság, XXIII. évf. 243. sz. 1942. október 27. 8. o.
[39] Magyarság, XXV. évf. 212. sz. 1944. szeptember 19. 4. o. és Népsport II. évf. 121. sz. 1946. augusztus 14. 4. o. A magyar sport az eredmények tükrében 1945-1953. Szerk.: Örvös János, Budapest, 1954. 131. o.
[40] A magyar sport kézikönyve. Szerk.: Sass Tibor-László István-Antal Zoltán, Budapest, 1960. 188. és 193. o.
[41] Sporthírlap, XXXIV. évf. 63. sz. 1943. augusztus 18. 6. o.
[42] Népsport, III. évf. 55. sz. 1947. március 23. 4. o., Népszava, LXXIX. évf. 88. sz. 1951. április 17. 6. o., Népszava, IX. évf. 101. sz. 1951. április 30. 10. o.
[43] Az Országos Sportközpont kebelében működő magyarországi sportegyesületek története. Szerk.: Pluhár István,Budapest, 1942. 476. o.
[44] Az Országos Sportközpont kebelében működő magyarországi sportegyesületek története. Szerk.: Pluhár István,Budapest, 1942. 476. o. és hungaricana.hu Kispest-szentlőrinci Kerékpár Kör
[45] Nevét írták Kudetnek, Kudettnek is. Pestszentimrén élő bádogos édesapját és édesanyját 1939-ben letartóztatták, mert pénzt hamisítottak, 50 filléreseket vertek. Ujság, XV. évf. 127. sz. 1939. június 6. 8. o.
[46] VIII. kerületi Szentkirályi-utcai Műszerész Szakirányú Fiú Iparostanonciskola, Budapest, 1940. 13. o., Posta Magazin, 1991. augusztus 1. 29. o., Népszava, CXIX. évf. 143. sz. 1991. június 20. 11. o., Nemzeti Sport, IX. évf. 121. sz. 1998. május 4. 15. o. és BFL IV. 1427. 6. doboz Kispest-Szentlőrinci Kerékpár Kör
[47] Kerékpár és Motorsport, XVI. évf. 7. sz. 1930. március 26. 10. o.
[48] BFL IV. 1427. 6. doboz Kispest-Szentlőrinci Kerékpár Kör
[49] Leltár: „1 drb. nagy bronz óra, 1 drb. kis óra, 1 drb. ólomkristály serleg, 1 drb. márvány plakett, 2 drb. M. K. Sz. oklevél, 2 drb. elnöki csengő, 1 drb. M. K. Sz. II. o. serleg, 1 drb. serleg fedővel, 1 drb. selyem szalag M. K. Sz. II. o. bajnoksága 1942. felirattal, 1 drb. M. K. Sz. túrabajnoksági márvány plakett, 1 drb. márványplakett az M. K. Sz. 40. éves jubileuma alkalmából, 1 drb. bronz plakett az M. K. Sz. 1943. évi túrabajnokságáról, 1 drb. M. K. Sz. túrabajnokság III-ik díja, 1 drb. M. K. Sz. 1909. évi túrabajnokságának emlékdíja, 1 drb. M. K. Sz. 1910. évi túrabajnokságának emlékdíja, 1 drb. M. K. Sz. 1929. évi túrabajnokságának emlékdíja, 1 drb. M. K. Sz. 1931. évi túrabajnokságának emlékdíja, 1 drb. M. K. Sz. 1929-30. évi vándordíj, 1 drb. M. K. Sz. 1939. évi országúti bajnokság díj, 1 drb. M. K. Sz. füles serleg, 1 drb. 1928. évi jubileumi plakett, 1 drb. thypographia plakett” BFL IV. 1427. 6. doboz Kispest-Szentlőrinci Kerékpár Kör
[50] BFL IV. 1427. 6. doboz Kispest-Szentlőrinci Kerékpár Kör
