84 éves korában elhunyt Forintos Anna festőművész, költő
(Pestszentlőrinc, 1937. 07. 26. – Páty, 2021. 10. 18.)
Forintos Anna 1937. július 26-án született Pestszentlőrincen, ahol életének jelentős részében élt és dolgozott. Művészi elhívatását a Jóisten kegyelméből kapta, s ezzel a talentummal bizony jól sáfárkodott, Isten és ember szolgálatában alkotott. Tehetsége korán megmutatkozott. Már negyedik osztályos korában újságokból és könyvekből képeket másolt. Gyermekkorától kezdve érdekelte az emberi arc, a lélek tükre. Nyolcadik osztályos volt, amikor lerajzolta az egész tanári kart és elkészítette osztálytársai portréját. Még ebben az évben, Új-Delhiben, az egyik legrangosabb nemzetközi gyermekrajz versenyen első díjat nyert egy fiúportréval. Művészeti tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban kezdte el. Bár tanárai a szobrászkodásban is ügyesnek találták, ő mindig festő szeretett volna lenni. 1956-os érettségije után személyesen kereste fel Domanovszky Endrét, a Képzőművészeti Főiskola akkori igazgatóját, ennek ellenére csak többszöri próbálkozás után, 1961-ben vették fel a festőszakra. Mesterei Barcsay Jenő, Hincz Gyula és Szentiványi Lajos alakították későbbi művészeti stílusát.
A diploma megszerzése után tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és a Képzőművészeti Alapnak. 1972 és 1992 között a Lőrinci Hengermű reklámgrafikusa és festőművésze volt. Ebből és egyéb grafikai munkákból, illusztrációk készítéséből és képeslapok eladásából biztosította megélhetését. 1968-tól egészen 2017-ig számos egyéni és csoportos tárlata nyílt Budapesten és más vidéki városokban. Pályája során több díjat és kitüntetést nyert el. Alkotásai közgyűjteményekben valamint magángyűjtőknél, itthon és külföldön – Amerikától egészen Izraelig, továbbá számos kolostorban és templomban egyaránt megtalálhatóak.
Anna a festmények és grafikák készítése mellett verseket is írt. Verses kötetei saját rajzaival illusztrálva jelentek meg a 90-es évektől.
Művészetét a bensőséges, gazdag érzelemvilág és a mély, őszinte keresztény hit jellemzi. Az alkotások színvilágukban, lágy ecsetvonásaikban, éterien tiszta atmoszférájukban tükrözik Anna jóságos és tiszta tekintetét. Munkássága során jó néhány lírai tájképet és élettől duzzadó csendéletet festett, de legkedvesebb témája a portré volt. Tengernyi arcképet készített szeretett szüleiről, családtagjairól, barátairól, ismerőseiről, neves személyekről, és hétköznapi járókelőkről. Portréalanyait általában valamilyen belső érzelmi indíttatásból örökítette meg, ábrázolásukban személyes, közvetlen hangvételre törekedett. Egy különleges érzékenység, alázat és odaadottság volt szükséges ezeknek a portréknak az elkészítéséhez, melyekben az emberben lakozó jót igyekszik megmutatni.
A szüntelen imádság, a belső figyelem, és a léleklátó képesség, melynek köszönhetően sugárzó, fénytől átitatott képek születtek kezei alatt. Ez a mindannyiunkban közös Lélek, amit olyan kifejezően tudott megragadni és élővé varázsolni a papíron vagy vásznon, át meg átszövi minden alkotását. Szeretetben fogant művek ezek, mint ahogyan egész élete az volt.
Forintos Anna: Fényben
Élni a mában emberséggel,
S tenni a jót tiszta szívvel,
Megvívni a szeretet harcát,
Hogy szüntelen lássuk Isten arcát.
Budapest, 1995. augusztus 31.
