Gál Dezső

(1924 Geszt – 2004 Pestszentlőrinc) festőművész

Gál Dezső festőművész közel négy évtizeden át élt és alkotott a XVIII. kerületi Dolgozó utca 6. szám alatt. Elkötelezett rajztanári pályája mellett csöndesen, ám kitartóan gyakorolta művészi hivatását, ami a későbbiekben magas színvonalú képzőművészeti munkásságában vált láthatóvá. Sokrétű életművét születésének 100. évfordulója alkalmából mutatjuk be.

Gál Dezső 1924. július 17-én született Geszten. Művészeti tanulmányait 1946-ban a Derkovits Gyula Képzőművész Népi Kollégiumban kezdte, majd 1948-tól az Iparművészeti Főiskola grafika szakán tanult Bortnyik Sándor és Miháltz Pál vezetése alatt. 1949-ben átment a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Domanovszky Endre és Hincz Gyula festőművészek voltak a mesterei. 1953-ban festő-rajztanári diplomát szerzett. 1954-től rendszeresen szerepelt kiállításokon. Ezután 30 éven keresztül a rajzpedagógiának kötelezte el magát. Tanított Esztergomban, Tatán, majd 25 éven át kispesti általános és középiskolákban. 1965-től nyugdíjba vonulásáig a kispesti rajztanárok munkaközösségének vezetője volt, majd nyugdíjaztatása után a kispesti Művelődési Ház felnőtt és ifjúsági képzőművészeti szakkör vezetőjeként tevékenykedett 20 éven át. Hivatástudattal, odaadóan végezte munkáját, azonban az alkotóművészet is folyamatosan jelen volt életében. Festészeti tanulmányutakon járt Rómában, Firenzében, Párizsban, Prágában és Szentpéterváron. Sorra látogatta a múzeumokat, hogy a nagy mesterek műveit eredetiben tanulmányozhassa. Életében számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, többek között a XVIII. kerületben is.

Gál Dezső festményein és rajzain egy olyan szürrealisztikus világba nyerhetünk betekintést, ahol a valóságos látvány személyes érzelmeinek, tapasztalatainak szimbolikus motívumaival egészül ki. Alkotásain megjelennek utazásainak emlékképei, hazai és mediterrán vidékek, emberi kapcsolatok és az idő múlását feldolgozó témák (Volt és lesz). A lírai hangvétel és a drámai, feszültséggel teli megfogalmazás egyaránt megfigyelhető víziószerű kompozícióin, amelyeken egyéni, mégis egyetemes érvényű képzettársításokkal él. Ahogy ő fogalmaz ars poeticájában: „A természet, a tárgyi világ és az ember kapcsolatai érdekelnek. Olyan gondolatok kivetítésére törekszem, amelyek egyéni élményeimet tükrözik, de az általános emberi tartalmak, hangulatok tolmácsolói is lehetnek. Nem lefesteni akarok valamit, hanem asszociált emlékképek összességét sűrítetten képpé formálni.”  Érzékeny lelkülete, elmélyült személyisége egyértelműen tükröződik az emberi sorskérdések és a transzcendens témák expresszív, érzelemgazdag megjelenítésében, ahol félelmei éppúgy kifejezésre jutnak, mint vágyai (Egyedül), olykor pedig kendőzetlenül tárja elénk az alkotói lét rejtett világát. (Műterem)

Utolsó kiállítására, amelyet 2004-ben a Rózsa Művelődési Házban rendeztek meg, saját kezűleg válogatta grafikáit, a megnyitón azonban már nem lehetett jelen. Kiemelkedő munkásságát 2007-ben a XVIII. kerületi Önkormányzat posztumusz Művelődésért Díjjal ismerte el.

Gál Dezső: Egyedül, gouache, 1997
Gál Dezső: Harc az életért, toll, filc,
Gál Dezső: Műterem, olaj, 1997
Megosztás Facebook-on
Megosztás Twitter-en
Cikk elküldése email-ben

FENNTARTÓ

Pestszentlőrinc - Pestszentimre

TÁMOGATÓK

Nemzeti Kulturális Alap logó
Magyar Művészeti Akadémia
Örökségünk

Tomory Lajos Múzeum – Minden jog fenntartva.