A Múzeumsarok tárgyai között sétálva egy érdekes ládára figyelhetünk fel, amiben mindenféle ragasztók, szerszámok, bőrök és egyéb, a mai ember számára már különösnek tűnő eszközök láthatók. Ez nem más, mint egy vándorcipész műhelye. A suszter ezzel a felszereléssel gyakorlatilag bárhová el tudott jutni és az apróbb, könnyen javítható hibákat rövid idő alatt, helyben megcsinálta, mivel az összes szerszáma elfért ebben a kisebb ládában.
A cipő története egészen a jégkorszakig nyúlik vissza. Szerepük ebben az időben azonban még csak annyi volt, hogy védelmet nyújtsanak a hideg és a sérülések ellen. Az évszázadok előrehaladtával azonban egyre inkább kifejezte a vagyont és a társadalmi helyzetet is, csakúgy, mint a ruha.
Hazánkban az évszázadok során több mesterség is köthető volt a cipőkészítéshez: például a tímárok, akik elsősorban a bőr kikészítésével foglalkoztak, vagy a csizmadiák is készítettek lábbeliket.
A cipész általában vagy maga készítette a cipőket, vagy azok javításával foglalkozott. A folyamat hosszadalmas és bonyolult volt: a bőr előkészítésétől és a kaptafa kialakításától, a varráson keresztül a talp elkészítéséig nagy szakértelmet igényelt. A 19. század során az egyre intenzívebb iparosodás elkezdte háttérbe szorítani a hagyományos cipőkészítést, de a javításra még hosszú időn keresztül szükség volt. A cipész szakma pedig szerencsére még ma sem tűnt el. A mai cipészmesterek modern eszközökkel, de a régi technikák tiszteletben tartásával dolgoznak, egyedi darabokat előállítva, a szükséges javításokat minőségi módon elvégezve.
Ha kíváncsiak a vándorcipész ládájára, valamint a kerület 20. századi cipészműhelyeiben előállított lábbelikre, szeretettel várjuk Önöket a Múzeumsarokba!
