Dr. Téglás Tivadar kiemelkedő helytörténészünk, akinek méltán állít emléket múzeumsarki kiállításunk, hiszen több évtizedes munkásságával múlhatatlan érdemeket szerzett a 18. kerület történetének kutatása során.
A helytörténész 6 éves kora óta Pestszentlőrincen élt, itt végezte el iskoláit, itt dolgozott, itt alapított családot. Hosszú évtizedeken keresztül a kerület iskoláiban tanított magyar irodalmat, s az 1970-es évektől iskolaigazgatóként is tevékenykedett. Emellett a helyi vöröskereszt ifjúsági tagozatának vezetőjeként is szerepet vállalt a közéletben.
Már a tanítás mellett is érdeklődött a helytörténeti kutatás iránt, amely 1975 óta képezte az élete részét, de kiteljesedésére csak 1993-as nyugdíjazása után került sor.
Tanári pályafutásának befejezése után egészen 2000-ig a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény munkatársaként dolgozott. Önéletrajza szerint: „Helytörténészi munkásságomról, a teljesség igénye nélkül, a következőket mondhatom. 2010-ig mintegy 100 cikkem jelent meg múltunkról, főleg helyi újságokban, legfőképpen a Városkép számaiban. […]” Emellett önálló kiadványok sorát írta, számos helytörténeti könyvet szerkesztett és lektorált. Mindebben pedig végig meghatározó társa volt felesége, Téglás-Hajós Éva, akivel szerzőtársak voltak többek között a Pestszentlőrinc krónikája című tanulmánykötetben is. A kötet megjelenése után munkájukat Pro Urbe díjjal jutalmazta a kerület. A Pro Urbe kitüntetés mellett más elismerések is mutatják helytörténeti munkájának jelentőségét: a Budapestért emlékjelvény, Kultúráért kitüntetés, Millenniumi-díj, és a számos dicsérő oklevél mind ezt bizonyítják. Mi pedig a Múzeumsarokban látható kiállításunkban állítunk emléket elévülhetetlen érdemeinek.
