Dr. NEMCSICS ANTAL
(1927–2019) színtervező, festőművész, környezettervező, egyetemi tanár
Nemcsics Antal 1927. június 9-én született Pápán. Már egészen fiatal korában felfedezte a szín emberre és annak környezetére gyakorolt hatását. Kezdetektől az volt a vágya, hogy a színekkel szebbé, emberibbé, lakhatóbbá tegye világunkat.
1950-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola freskó szakán diplomázott. 1951-ben feleségül vette volt évfolyamtársát, Takács Magdolna festőművészt. Három fiúgyermekük született. A főiskola elvégzése után egyre több tájképet, csendéletet, portrét és figurális kompozíciót festett, melyek hazai és külföldi kiállításokon egyaránt szerepeltek. Természetelvű képei lehetőséget adtak a színekkel kapcsolatos észrevételeinek pontosítására, illetve a tudományosan megfogalmazott törvényszerűségek igazolására. Első nagy nemzetközi elismerését, a Giorgione-díjat 1963-ban az olaszországi Castelfranco Venetoban nyerte el a helyszínen festett temperaképével.
Az ötvenes évektől folyamatosan kapott megbízásokat a háborúban megrongálódott templomok képzőművészeti dekorációinak elkészítésére. Összesen 113 templombelső színkialakítása kötődik nevéhez. Első munkái közé tartozik a pestszentlőrinci Fogaras utcai ferences kápolna, melynek falait 1951-ben szekkóval díszítette. Egyházművészeti munkásságáért a Vatikáni Államtitkárságtól 1983-ban kapott kitüntetést.
Művészeti alkotótevékenységének elméleti hátterét nemzetközileg is elismert tudományos munkássága adta, amely a színhez és a színes környezettervezéshez kapcsolódik. Kidolgozta a harmóniaküszöbökre épülő, nemzetközileg elfogadott Coloroid Színrendszert, a Színpreferencia Indexszám Rendszert, a Komplex Színharmónia Elméletet és a Színdinamikai Környezet Elméletet.
Színekkel kapcsolatos kísérleteit a Budapesti Műszaki Egyetemen hallgatóival végezte, ahol 1951-től 50 éven keresztül több építészgenerációt tanított színdinamikai ismeretekre. Több mint 300 könyve, tudományos cikke jelent meg a témában, számos nemzetközi konferencián tartott színelméleti előadást, s több mint 26 különböző nemzetközi tudományos szervezet elnöke, alelnöke vagy tagja volt.
Kutatásainak eredményeit templomok, közintézmények, egyéb ipari és közlekedési létesítmények, valamint egész városképi együttesek színterveinek létrehozásában alkalmazta. 1982-ben a Budai várnegyed színdinamikai tervét dolgozta ki, melyért nemzetközi színtervezési I. díjban részesítették. Budapest XVIII. kerületében a Ferihegyi repülőtér és több lakótelep színekkel való felélesztése fűződik nevéhez. 1998-ban alkotta meg az Alacskai úti lakótelep színdinamikai tervét, majd 2008-ban a Szent Lőrinc-lakótelep, illetve 2010-ben a Havanna-lakótelep egy-egy épülete újult meg az ő színtervei alapján.
A nyolcvanas évektől külön figyelmet fordított arra, hogy a színek közötti összefüggéseket ne csak matematikai formulákban, hanem a hétköznapi ember számára is közérthető módon, a művészet nyelvén mondja el. Megalkotta Színország kapuját, egy 100 db elektromotorral működtetett coloroid színeket megjelenítő mobilt, illetve a Colorium elnevezésű objektet, a Coloroid-színrendszer 12 méteres modelljét. Mindkettő szerepelt a 42. velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén.
1995-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, majd 2007-ben tiszti keresztjét. Budapest XVIII. kerülete 1996-ban választotta díszpolgárává.
