(1909 – 1995 Pestszentlőrinc) szobrász, díszítőszobrász, éremművész
Cseh István 1909-ben született Pestszentlőrincen az egykori Vaselin Gyár közelében (ma Üllői út 379-381.) Cseh Imre és Balogh Júliánna harmadik gyermekeként. Az elemi iskolát a Rendessy telepi állami népiskolában (ma Piros iskola) járta ki. Iskolai füzetei margójára szeretett rajzolgatni, tanárai nem szóltak rá, nyugtázták tehetségét. A polgári iskolában egy ideig Diákkürt, majd Iskola néven lapot szerkesztett, Csiti álnéven pedig írt. A polgári után családja bíztatására géplakatos inasnak állt a MÁV Gépgyárba. Eközben eljárt Török Pál utcai Iparrajziskola esti rajztanfolyamára. 1927-ben csatlakozott a MÁV Gépgyár 13-as Ezermester cserkészcsapatába. 1933-tól 1937-ig az Iparművészeti Főiskolán tanult, először grafika szakon, majd kérésére átvették szobrászok közé. 1937-ben Párizsban, az Ècole des Beaux-Arts-on tanult két évet. 1940 és 1944 között a Képzőművészeti Főiskolára járt, kezdetben Bory Jenő, majd Ferenczy Béni volt mestere. 1944 május 3-án bevonult katonának Bajára. 1945 január 19-én elvitték orosz hadifogságba, 1948. május 23-án szabadult Debrecenben. Az Üllői út 53-as számú házba tért haza, ahol akkoriban édesanyja élt.
1950-ben kiállították a Műcsarnokban a Kötéldobó folyamőrt ábrázoló szobrát. 1952-ben felvették a Magyar Képzőművész és Iparművészek szövetségébe. 1956-ban megformázta Marczell György meteorológus szobrát, amely ma a 18. kerületi Meteorológiai Intézet udvarán áll. 1959-ben készült el játékos csikót ábrázoló köztéri szobra, amely a 10. kerületi Szárnyas utcai lakótelepen került elhelyezésre. Sirályok című bronzszobrát 1964-ben állították fel a Balatonföldvári Motel előtt egy szökőkút medencéjének közepén, később Siófokra helyezték át, ma is ott látható. A hagyományos szobrászati munkák mellett, számos épületplasztika restaurálásában részt vett, többek között dolgozott a Szépművészeti Múzeum homlokzati díszein és a Margit híd domborművein. 1979-től foglalkozott éremkészítéssel. Több csoportos, és egyéni kiállításon szerepelt. Utoljára 1993-ban állította ki alkotásait a Kondor Béla Közösségi Házban.
Cseh Istvánt vonzotta a monumentalitás, szoborban, plasztikában, és rajzban egyaránt. Főiskolásként, és későbbi éveiben számos alaktanulmányt készített, amelyekre a robosztusság, az erőteljes plasztikus megformálás jellemző, ezzel együtt mégis kecsesség és harmónia árad belőlük. Lazúrozott, finoman árnyalt alakjaiban egyszerre érzékelhetjük a tömegszerűséget, és a mozdulatok áramlását.
