A Nemcsics Emlékház Színország Galériája szeretettel várja az érdeklődőket 2024. október 9-én 17 órakor nyíló kiállítására. A kiállító művész, Barabás Márton számos kitüntetés tulajdonosa, az MMA tagja most szokatlan, színes kollázsokkal és furcsa könyvtárgyakkal jelentkezik, mintegy átértelmezve, a ma kontextusába helyezve az emberi kultúra csúcsának tartott „könyv” jelentését és szerepét. Munkáinak kiváló ismerője, Kovalovszky Márta művészettörténész így mutatja be ezeket az alkotásokat:
„… Az ő generációja két korszak, a verbális és a vizuális kultúra váltásában élve megtapasztalhatta a földrengést, amelyet az új technikák és újfajta médiumok megjelenése idézett elő. Miközben az új kerekedett felül, maga alá temetve sok évezred emlékeit, a régi világ sem süllyedt a semmibe nyomtalanul, eleven részletei, tetszhalott törmelékei váratlanul életre keltek. Barabás képeiben és plasztikus struktúráiban kezdettől fogva fáradhatatlanul kereste azt a szilárd és rugalmas pontot, ahonnan a múlt idő ugyanúgy belátható, mint a jövőbe ívelő jelen. … Útján a tárgyak és tárgytöredékek felépítése, szerkezete és játékosan mozgékony dekorativitása érdekelte, ez mentette meg a nosztalgia csábításától. Az 1990-es évek elején óvatosan és kíváncsian lépett a műfaj területére. Legkorábbi könyveit hivatalos közlönyök egyen-szürkébe kötött évfolyamaiból készítette: a folyóirat-kötetek szabályos alakját félkörívesre vagy betűformájúra vágta. A felhúzott szemöldökű, csodálkozó pillantás csendes iróniája azonban, amellyel a hivatali munka komolyságát kérdőjelezte meg – a látvány mögé, a háttérbe húzódva, a felszínen alig mutatkozva – ma is érvényes. Szerény mozzanat ez, ám mégis fontos: kiemeli, ellenpontozza és át- meg átszínezi a gondolkodás és a hangvétel egészét. Művészkönyveinek gondolati középpontjában az idő áll, pontosabban a művész és az idő viszonya. Ahogyan festményei vagy tárgyai, úgy könyvei is első pillantásra elárulják, hogy alkotójuk élvezettel merül meg a műfaj tradicionális áramlataiban és a megmunkálás, a formaadás sokféle technikája – vágás, hajtogatás, anyagkollázs, lézerprint – egy úszógumi előzékenységével siet segítségére. Mert persze, könnyű lenne beleveszni a régies törmelék, a romlásnak indult formák, a nemessé kopott tárgyak sodrásába, engedni a régies tipográfia vonzásának, ha a kézművesség évszázadok gyakorlatán csiszolódott józansága nem fegyelmezné az alkotót. Az időhöz fűződő viszonyában ugyanis Barabás megőrzi a tárgyilagos és tartózkodó gondolkodás fegyelmét. … Gyakran megtörténik, hogy a művész babakocsi vagy bevásárlótáska kerekét építi a könyv közepébe, annak tengelye körül forgatva meg a kötetet: a csak képzeletben változó időt itt a valóságos, fizikai mozgás idézi fel, a gyorsulás-lassulás minduntalan változó üteme érzékletesen fejezi ki az idő véget nem érő futását és lüktetését. A kerekek könnyű, „olajozott” forgása a nézőnek azonban eszébe juttat mást is: a karcsú derekakon kóválygó hula-hopp karikákét, a járókelőket kerülgető kerékpárok cikázó lendületét, sőt a cirkuszban bicikliző állatok groteszk kerekezését is. Az idő méltóságteljesen súlyos, nagy problémája mögött, mint félénk nyuszi a bokorban, ott lapul a gondolatfűzés és a látásmód gyengéd, jól titkolt iróniája. … A művészkönyv-készítés folyamatában a köznapi könyv és az általános könyv-fogalom csupán kiindulópont, kulturális tárgy, amelynek tradicionális értékei meghatározzák a születő új alkotás létét és észrevétlenül formálják annak további életét. …”
Minden érdeklődőt szeretettel várunk a kiállítás megnyitójára: