Vannak olyan eszközök az életünkben, melyek annyira hozzátartoznak a hétköznapjainkhoz, hogy nem is gondolunk arra, hogyan alakult ki mai formájuk. Ilyen eszköz a toll is, amit kicsiktől nagyokig mindenki használ. Ma természetes része a mindennapjainknak, de hosszú és érdekes fejlődésen ment keresztül az évezredek során. Mivel írtak régen? Mióta létezik a golyóstoll és ki találta fel? Hogyan tanultak régen az iskolákban írni? Mostani posztunkban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
Az ókori egyiptomiak még hasított végű, nádból vagy gyékényből készült tollakkal írtak. A nádtollat a VII. századtól kezdve lassan felváltotta a penna. Főleg ludak tollait használták írásra, de a gazdagabb emberek a hattyú tollát, míg a szegényebbek a varjú vagy holló tollát is használták írásra.
Az első fémhegyű tollat a XIX. század elején szabadalmaztatták. Használata nem volt könnyű, hiszen amíg meg nem tanultak vele bánni, addig sokszor maszatolt, pecsételt, ráadásul mindig gondosan el kellett törölgetni ahhoz, hogy ne menjen tönkre és a következő alkalommal is használható legyen. Az írást sokszor kezdhették újra amiatt, mert pacát ejtettek a papíron. Ugyanakkor sokáig nem született jobb megoldás erre a problémára.
A nagy fordulatot az írás történetében a magyar származású Bíró László József által tökéletesített és 1938-ban szabadalmaztatott golyóstoll hozta, amit még mai is használunk. Az ötletet a legenda szerint a véletlen adta: amikor íróasztalán felborult egy tintásüveg, s az ott tartott apró golyók végigszaladtak a tintán, nyomot rajzoltak az asztalra. Innen jött az ötlet a golyóstoll megalkotásához, amely aztán meghódította a világot. Az olajalapú tinta és a forgó golyó forradalmasította, egyszerűvé és megbízhatóvá tette az írást.
Az egykor a mindennapok részét képező mártogatós tollakkal, tintatartókkal, itatósokkal ma a Múzeumsarok kiállítóhelyünkön találkozhatnak. A fémhegyű mártogatós tollak, a töltőtollak, a velük írt füzetek, az itatóspárnák egy letűnt korszak írásoktatásának állítanak emléket.
A toll azonban több, mint egyszerű eszköz: a gondolataink, érzéseink és kreativitásunk közvetítője. Legyen szó tanulásról, munkáról vagy alkotásról: az írás mindig is az emberi kultúra egyik alapköve marad.
