„Megéreztük azért a roppant áremelkedésben, hogy háborus világban élünk még ha máskülönben megszoktuk, elfeledtük volna is. Sok mindent requirált a katonaság, s ez szöktette fel az árakat, sok mindent egyes spekulánsok vásároltak össze, s így verték fel az árát. Megtörtént például, mi a földműves államban hallatlan, hogy három napig 1915. február 25-26-27 egy falat kenyeret, egy csepp lisztet sem lehetett venni. Én úgy segítettem magamon, hogy a katonáktól szereztem kukorica kenyeret. Ez azonban 10-12 napos volt, s oly kemény, hogy késsel vágni nem lehetett, csak törni. Ekkor is morzsákra hullott széjjel. – Kukoricát, árpát, mivel evvel kellett a malmoknak is a lisztet keverniök, drága pénzen sem lehetett venni. Nem volt eleség a baromfi számára, le kellett egymás után ölni valamennyit.” – jegyezte fel a helyi plébánia Historia Domusában Wimmerth Béla.
A Historia Domus 1914–1920 közötti része teljes terjedelmében elolvasható:
http://muzeum18ker.hu/wp-content/uploads/2016/10/teljesk%C3%B6tetnetre-1.pdf