120 éve született Szemere István

Szemere István két évesen lett Szemere Miklós örököse. Perei, kalandos házassága témát szolgáltatott a sajtónak. Lőrinci birtokán parcelláztatott. 1948-ban Amerikába emigrált.

„[Szemere Miklós] felkászálódik ágyából és egyik szekrénye mélyéről előkeresi családfáját, amelyet Zárándy készített a számára. Órákig ül az ágas-bogos családfa előtt. Testvére, gyermeke nincs… És akkor hirtelen az eszébe villan az a szőkefürtű, széparcú, tiszta tekintetű kisfiú, akit a múltkor felhoztak ide hozzá Bécsbe. Unokatestvérének, Szemere Gáspárnak gyermeke. Az a kis kölyök keményen megállt előtte és amikor megkérdezte, ki vagy, érdes hangon válaszolt: — Szemeje…

Csak így: Szemeje… De mennyi büszkeség és rátartiság csengett ki a hangjából. Vajjon, mi a kisfiú keresztneve? Ejnye, nem jut az eszébe… Elfelejtette… De ahogy az a gyerek megállt, keményen, katonásan, felvetett fejjel…”[1]

„Szemere Miklós éppen az utazóládáján üldögélt, amikor Gazsi rokona és kisfia bekopogtatott hozzá. — Ejnye de nagy fiad van, Gazsi, — mond Sz. M. és egyetlen pillantással tetőtől-talpig végigmérte a kis növendéket. Hogy ebben a szempillantásban mi történt, azt emberi képzelet nem tudja kitalálni. Másnap Rohrer Géza budapesti királyi közjegyző kezei között volt Szemere Miklós végrendelkezése.” – írja le a találkozást Krúdy Gyula.[2]

Így kerül elénk az irodalomba és a pestszentlőrinci helytörténetbe Szemere István…

„Ez is szép, csak ennek is az a hibája, hogy az egész leírás ismét csak súlyos tévedés. Ez az aprólékosan és látszatra pontosan megfestett látogatás sose történt meg! Ezt a leghitelesebb forrásból tudom. Amikor ugyanis a honorárium-per egyik tárgyalása alkalmával együtt távoztam István ügyvédjével, dr. Ország Bélával, beszélgetés közben megemlítette, hogy Szemere Miklós soha nem látta és nem ismerte általános örökösét, Szemere Istvánt.”[3]

Szemere István szülei. Szemere Gáspár és Hoyos Róza (Forrás: Tomory Lajos Múzeum/Pesthy Katalin)

Szemere István 1906. május 13-án született a Zemplén megyei Kisazaron (ma Malé Ozorovce, Szlovákia) Szemere Gáspár földbirtokos és Hoyos Róza grófnő gyermekeként. Apja elsőfokú unokatestvére volt Szemere Miklósnak. Szülei 1899-ben Vecsésen tartották az eljegyzést, majd Gálszécsen az esküvőt.[4] Négy gyermekük született: István, Miklós, Ilona és Mária – István volt a legidősebb. Szemere Gáspár tántoríthatatlan Kossuth hívő volt, ezért – habár református vallású volt – fiát a sátoraljaújhelyi piaristákhoz íratta, ahol emléktábla hirdette, hogy az iskola diákja volt Kossuth Lajos. Szemere István 1916-tól a sátoraljaújhelyi katolikus gimnáziumba járt, ahol 1919–1920-ban magántanuló volt. Majd 1920–1922 között a budapesti Ferenc József nevelőintézettel együtt működő II. kerületi királyi egyetemi katolikus főgimnáziumban végezte a IV. és V. osztályt.[5] 1922-től ismét sátoraljaújhelyi magántanuló, ott is tett jeles érettségi vizsgát 1925 júniusában.[6]

Szemere István, mint legközelebbi vérrokona, 1919 augusztusában, tizenhárom évesen örökölte meg nagybátyja, Szemere Mikós vagyonát: „A hagyaték az elhunyt budapesti és bécsi lakásán levő ingóságokból, drágaságokból és műtárgyakból, a pestszentlőrinci 2500 holdas birtokból, egy trencsénmegyei birtokból, a freidenaui és tatai istállótelepekből, valamint nagyobb összegű kékpénzből[7] és különböző értékpapírokból áll.”[8]

A végrendelet állítólag egy halálosnak ígérkező párbaj előtt, 1908. április 2-án született pársoros feljegyzés volt, melyben Szemere Gáspár fiára hagyta a vagyonát: „Minden ingó és ingatlan vagyonom hagyom unokatestvérem, Szemere Gáspár, fiára. Ma csak egy fia van, erre a fiára. Amíg a fia, örökösöm, nagykorú nem lesz, az egész örökséget kezelje részére Szemere Huba. Szemere Huba ezért a kezelésért évi 12.000 koronát kegyeskedjék elfogadni…”[9]

A rokonok vitatták a végső akarat érvényességét azzal érvelve, hogy a megboldogult fontolgatta egy Szemere családi alapítvány létrehozását, valamint nemzeti intézményekre is tervezett jelentős összegeket hagyományozni. Perrel fenyegettek, illetve 1921-ben egyezséget ajánlottak Szemere István képviselőjének.[10]

Szemere István Csehszlovákiában

„Három évig húzódott ez a hagyatéki eljárás, végül is a járásbíróság perre utasította a rokonokat. Ekkor igen különös helyzet állott elő. Egyedül csak az örökösödési per megindításához olyan nagyösszegű bélyeget kellett volna a keresetre ragasztani, hogy erre csak az a hét oldalági rokon vállalkozott, aki megkapta a szegényjogosultságot, vagyis akik perköltség nélkül adhatták be keresetüket.”[11] 1924 decemberében a bíróság a végrendelet megsemmisítése mellett döntött: „Megtámadták a végrendelet érvényességét többek között azért, mert Szemere közjegyzője nem tartotta szem előtt a törvény rendelkezését, amely szerint végrendeletet két tanú, illetve egy másik közjegyző jelenlétében kell letéteményezni.”[12] Felvetették azt is, hogy nincs nevesítve az örökös, illetve hogy Szemere István csehszlovákiai lakosként magyar állampolgárságát elvesztette. Szemere az ítéletet megfellebbezte.[13]

A per 1925 februárjától folytatódott, másodfokon érvényesnek találták a végrendeletet. Végül a legfelsőbb bíróság, a Kúria 1925. június 9-én érvényesnek mondta ki Szemere Miklós végrendeletét – ezzel Szemere István győzelmével zárult a per, ő örökölt:[14]

(Forrás: adt/Az Érdekes Újság, 1925. június 19. 12. o.)

„Így Pestszentlőrinc környékén mintegy ezerhatszáz katasztrális holdnyi földbirtokot, amely voltaképpen háztelkekből álló nagybirtokkomplexum.[15] Ő lett a tulajdonosa egy nemes stílusban fölépített úrilaknak, egy szőlőbirtoknak, Szemere Miklós híres lövöldéjének. Mindezeken kívül a fiatal Szemere Istvánra várt az a körülbelül hat milliárdnyi értéket reprezentáló értékpapírtömeg, amely amerikai bankokban osztalékszelvényekben volt letétben. Szemere Miklós a háború alatt nem juthatott hozzá ezekhez az osztalékszelvényekhez, de a háború után majdnem ugyan akkor, amikor a jeles sportférfiú meghalt, semmi akadálya sem volt többé annak, hogy az örökös megkapja ezeket az amerikai értékpapírokat, amelyek a háború folyamán kamatoztak. A bécsi, Rotschild bankházban őrizték Szemere Miklós többszáz darab értékpapírját, sajnos azonban, ez az összeg az örökös számára már nem bírt jelentőséggel, mert a bécsi bíróság Szemere Miklósnak egy, gyermektartási pere során ezeket az értékpapírokat lefoglalta és Szemere Miklós természetes leányának utalta ki.[16] De a fiatal örököst illette a freudenaui Szemere-istálló és az az összeg, amely a pesti Szemere versenyistálló eladási ára fejében folyt be, igaz, hogy ez az összeg az árvaszéknél erősen devalválódott. Az örökségben volt még félmillió aranykoronát érő hadikölcsönkötvény és rengeteg ékszer, értékes mintagyűjtemény, korintusi aranyrudak sokasága, metszetek, francia mesterek olajfestményei. Jelentős tétel volt még az örökségben Szemere Miklós csehszlovákiai erdőbirtoka.”[17]

A hagyaték kezelését 1919 őszétől 1925 nyarán bekövetkezett halálig Szemere Huba volt országgyűlési képviselő végezte, majd Szemere Gáspárné, illetve 1926 szeptemberétől fivére, Hoyos Viktor gróf volt a vagyonkezelő. Ekkor ismét perek indultak Szemere Kálmán, Szemere Miklós versenyistállójának vezetője, Szemere Huba, az elhunyt vagyonkezelő és Szemere Béla, Szemere Miklós kezelőorvosának elmaradt járandóságai ügyében.[18]

„Sötét kabátban térdnadrágban jön a szobába: fiatal fiú, szinte hamvas, az arca kissé lányos, a haja szőke, a szeme mosolygó barna. Nem ijed meg az interjútól, de nem is örül neki. Szemöldöke ráncba szökken. Nem kívánja a nyilvánosságot: Szemere. Mégis beszél, gyorsan, egyszerűen, Kisazarban született, itt Zemplénben, egy öccse van, aki hat nappal a végrendelet kiállítása után született s ez azért lett sorsdöntő, mert a végrendeletben egyszerűen csak Szemere Gáspár fiáról van szó, név nélkül. Özvegy Szemere Gáspárné állandóan Kisazarban lakik. […] Holnap Pestre utazik, motorbiciklin. Mert ez az egyik szenvedélye, a motorbicikli. A másik a vadászat. Eddig nem volt gépje, most majd vásárol egyet.”[19]

1927 nyarán a harmadik magyar Stutz gépkocsi (Bp 26-306) tulajdonosa volt.[20] Hamarosan egy Mercedes Nürburgot (Bp 29-313) is vásárolt, amely szépségdíjat nyert – 1930-ban ez a két gépkocsi volt a nevén. 1930-ban Amerikából rendelt versenycsónakot és volt már repülőgépe is.[21] Ugyanebben az évben egy Lancia Dilambdával tűnt fel a versenyeken, júliusban először vett részt az Alföld-Alpesi túrán:[22] „Meg kell emlékeznünk a fiatal Szemere Istvánról, aki Dilambdáját az egész útvonalon bámulatos biztonsággal vezette, az összes átlagokat kivétel nélkül pontosan betartotta, ami igen sok régi rutinírozott vezetőnek is a legnagyobb megerőltetésébe került.”[23]Tulajdonában volt egy Amilcar típusú autó is (Bp 24-677), amely 1930-ban még a Halmos testvéreké volt.[24] 1935-ben Austro-Daimler (vagy Mercedes) autója, melyet Zupka Lajos épített, közönségdíjat nyert az autó-szépségversenyen.[25] 1937-ben öt autó (négy Mercedes-Benz és egy Amilcar) volt a nevén. 1938-ban egy ezüstös karosszériájú Lancia Apriliát vásárolt.[26]

Szemere István 1926-ban beiratkozott a hallei gazdasági főiskolára, ahonnan 1927-ben hazatért. 1927. május 13-án Kisazaron – mint csehszlovák állampolgár – a csehszlovák törvények alapján 21 évesen nagykorú lett.[27] Hamarosan vakbélgyulladással Pestre került kórházba, majd június elején a Halmos család kastélyába hívták meg gyógyulni, Abaújkérre. Az abaújkéri Halmos (Hoffmann)[28] Károly ügyvéddel még hat évvel korábban ismerkedett meg, gyakran felkereste a kastélyt, és beleszeretett Halmos Irén nevű lányába, akit el is jegyzett – a lány ellen az anyának sem volt kifogása. Miközben Szemere Abaújkéren lábadozott, július 19-én Halmos Károly egy közjegyzői meghatalmazással Budapesten megpróbálta felvenni az ifjú pénzét és iratait. Ezt megtudva Szemere Gáspárné Abaújkérre utazott és a fia lelkére beszélt, hogy a meghatalmazást a közjegyző előtt vonja vissza. Ez megtörtént, azonban Szemere István a Halmos kastélyban maradt.[29] Július 30-án, pénteken Hajós Lajos idegorvos társaságában ismét meglátogatta fiát a kastélynál, de fél órai beszélgetés után sem sikerült magával vinnie.

(Forrás: adt/Pesti Napló, 1927. július 31.)
(Forrás: Adt/Az Est, 1927. július 31.)

A családi viszályt végül a gyors házasság zárta le: 1927. július 30-31-én Abaújkéren megtartották a polgári és egyházi esküvőt. Bakos Ákos, Az Est tudósítója bejutott a lagzira: „A hall egyik sarkában kis zsúrasztalok mellett bársonypamlagon és bársonyszékeken helyezkedett el a lakodalmi nép, legfelül a fiatal házaspár. A gyerekarcú Szemere István sötétkék ruhában, jobbján fiatal hitvesével, a világoskékbe öltözött szőke Halmos Irénkével. A kastély nagykonyháján a lakodalmi ebédre készültek. […] A házigazda örömapa fogadott bennünket. Pár perc múlva már az egész násznép a Pesti Napló vasárnap reggeli számának Szemere riportja fölött indította meg a disputát. Egy pillanat alatt elszállt a pezsgő könnyű mámora, és a menyasszonyi virág illata, amikor a betűk beszélni kezdték, hogyan mondta el a Budapestre visszatért gróf Hoyosné és Hajós tanár[30], abaújkéri kalandos útjuk történetét […]. A nagyszalonnal szomszédos gobelindíszes indus-szalonba megyünk át Szemere Istvánnal. Remegni kezd a hangja a felindulástól a fiatalembernek, akinek arcában sokkal több van a Hoyos-famíliából, mint a Szemere-nemzetségből, amikor beszélni kezd. […] Kivittek Berlinbe, ott egy Bödecker nevű bajor őrnagy gondjaira bíztak. Mit csinált velem ez az őrnagy? Mulatóhelyekre, bárokba vitt. Aztán át akartak cipelni Londonba. De elcsíptem egy levelet, amelyben egyik rokonom azt írta az édesanyámnak, milyen jó az, hogy nem volt hajlandó beleegyezni abba, hogy engem Amerikába vigyenek ki. Hogy nem, hogyan nem, valahonnan pénzt szereztem és meglógtam Berlinből. Hazajöttem, a János-szanatóriumban vakbéloperáción estem át, aztán pihenni lejöttem ide az apósom kastélyába a menyasszonyomékhoz. […] Három óra után a kastély cselédsége kezd csomagolni a fiatal pár hatalmas bőröndjeibe. Ebéd után autóra ülnek és mennek át Csehszlovákiába. Hogy onnan hová, azt még a fiatal asszonyka sem akarja elárulni.”[31]A házaspár az após kíséretében Kassára ment, ahol Halmos megbízott egy volt detektívfőnököt, hogy vigyázzon a fiatalokra, akik Iglófüreden, Trencsénteplicen és Marienbadban töltötték a nászútjukat. „Kísérőjük illő távolságból követte minden lépésüket. Ha autózni mentek, Varga János ugyancsak autón robogott a nyomukban, ha vonaton utaztak, Varga a vonat folyosóján őrködött. Ugyanabban a szállodában volt lakása, a fiatalok szobájával szemben, teremtett lélek se közeledhetett hozzájuk kísérőjük tudta nélkül. […] A különös nászútnak ugyanis meg volt az az árnyoldala, hogy az inkognitóban utazó párt mindenki felismerte – a volt detektívfőnök révén.”[32]

Képek Szemere Miklós sátoraljaújhelyi esküvőjéről, melyen bátyja, Szemere István és Halmos Irén is jelen volt. (Forrás: adt/Színházi Élet, 1931.)

Augusztus 27-én azonban váratlanul megszakították a félévre tervezett nászutat és Kassára utaztak, ahonnan Halmos Károllyal együtt visszatértek Abaújkérre. Szeptemberben Szemere István Budapesten járt a Szemere Kálmán és Halmos Károly által rágalmazás ügyében indított perek miatt. 1928-ban Szemere Huba örökösei ismét pereskedni kezdtek a 1919-től elmaradt vagyonkezelési tiszteletdíj miatt. A pert júliusban meg is nyerték. Szemere Kálmán részére februárban 193 ezer pengőt ítéltek meg, az elmaradt fizetség fejében.[33] Szemere Istvánt beperelte gimnáziumi tanára is, aki három évig készítette fel, de a járandóságot nem kapta meg.[34]

1928-ban megszületett egyetlen gyermeke, Katalin. „A kislányt rajongásig szerette, és mindennel ellátta. Volt francia nevelőnője, házitanítója, pónifogata. Ezen gyakran kocsizott ki a városba. A major környékén mindenki ismerte a szép szőke kislányt, aki kedvesen köszöntötte az őt üdvözlő embereket. Apját rajongásig szerette, ha tehette, mindenhova elkísérte, vele lovagolt, vele autózott.”[35]

Szemere István Pestszentlőrincen

Szemere István 1927-ben Pestszentlőrincen a harmadik legnagyobb adófizető volt – a Kistext és a téglagyár után – így virilistaként bekerült a községi képviselő-testületbe, 1938-ban már ő volt a legnagyobb adófizető.[36] 1931-ben a Pestszentlőrinci Szemeretelepi Tornaegyesület díszelnökévé választották, 1933-ban a Szentlőrinci Football Clubnak, 1934-ben a Pestszentlőrinci Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesületnek, 1940-ben a lőrinci Botond Sport Egyesületnek is díszelnöke lett.[37] Számos sportot támogatott felajánlott díjakkal (pl. a BEAC vívóversenye – 1940-ben a szakosztály díszelnöke lett), az agyaggalamblövészeknek Szemere István-vándordíjat is alapított.[38] 1937-ben telket adományozott az SzFC, SzTE és az SzRTC pestszentlőrinci tornaegyletek részére.[39] 1938-ban lóistállót is létesített, valamint lőrinci birtokán (a Gloriette mellett) helyet biztosított a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület vitorlázó kiképzésének, később a repülőtér mellett területet biztosított az egyesületnek műhely építésre.[40]

Szemere István, mint a Pestszentlőrinci Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület díszelnöke, 1936. (Forrás: Tomory Lajos Múzeum)

Halmos Károly 1927 nyarán, az esküvőkor azt állította, hogy összeállt egy négy-öt fős társaság, amely Szemere Gáspárnét befolyásolta, hogy a pestszentlőrinci 1600 holdas birtokot házhelyekre osszák, elpocsékolva ezzel Szemere Miklós örökségét.[41] Egy év sem telt bele, hogy Szemere István maga kezdett a pestszentlőrinci parcellázásba. 1928 áprilisában Szemere Halmos Károlyon keresztül felmondott 25-30 földbérlőnek, akik 225 hold terület béreltek tőle.[42]

1928. június 26-án kapott a községtől engedélyt, hogy 248 hold területet 2000 parcellára osztva létrehozza az Új-Szemeretelepet.[43] A parcellázás sikere érdekében vállalta, hogy felerészben finanszírozza a villamos kivezetését a vecsési határig (300.000 pengő), illetve átadja a Szarvas csárdát 3000 négyszögöl és a lövöldét 7500 négyszögöl területtel egyetemben a községnek.[44] „A területnek parcellázás előtti összértéke, a mai gazdasági földárakat véve figyelembe, holdanként 1500—1600 pengő. Az egész terület értéke tehát körülbelül 100.000 pengő. Már most ha figyelembe vesszük a négyszögölenkénti 9—18 pengő közötti parcellázási árat, az egész felparcellázott terület értéke körülbelül 5 millió pengő. Leszámítva a közcélokra adott területek árát és a költségeket, az altruisztikusnak mondott parcellázás legkevesebb 2 millió pengős tiszta nyereséget jelent.”[45]

A parcellázási ügyeket Szemere jogtanácsosa, dr. Oroszy Géza nyugalmazott kormánybiztos intézte.[46] 1928-ban Szemere Istvánnak visszaadtak 104 kataszteri holdat abból a 220-ból, amelyet az Országos Földbirtokrendező Bizottság még 1923-ban juttatott a Szemere-birtokból vagyonváltság (adó) révén a Köztisztviselők Kertgazdasági Otthonának – a megmaradt területen épült fel a Szent Imre-kertváros. A visszakapott terület Marosvásárhely utca és Királyhágó utca közötti részét (35 hold) Szemere István 1930-ban kisebb házhelyek formájában kezdte értékesíteni (Szemere-kertváros). A parcellázásokat 1930-ban sajtókampánnyal erősítették meg, a nagy napilapok lelkendező cikkeket közöltek a telkekről és a parcellázóról:[47]

„Ha valamikor Pestszentlőrinc történetét meg fogják írni, egészen bizonyos, hogy a község, vagy talán akkor már város alapítói között külön oldalakon emlékeznek majd meg Szemere István földbirtokosról. […] Szinte jótékonysági akciót folytatott akkor, amikor nehéz gazdasági viszonyok következtében egyeseknek, akik nem tartották be részletfizetési kötelezettségüket, minden további nélkül megengedte, hogy akkor fizessenek, amikor tudnak. Külön meg kell említenünk, hogy még kölcsönt is adott házépítés céljaira az arra érdemeseknek, hogy csak a várva várt saját otthont felépíthessék.”[48]

De Szemere valóban segítette a szegényeket. 1931-ben 2000 pengőt adott a pestszentlőrinci népkonyha felállítására, felruházta az iskolás gyermekeket és gazdaságának összes tejtermékét naponta szétosztotta az iskolákban. Ínségmunkára 100.000 pengő kölcsönt biztosított a községnek, birtokát kisgazdáknak adta bérbe.[49] A Kossuth téri református templom építését és az orgonáját 21.000 pengővel támogatta, a bombakárosultaknak 10.000 pengőt ajánlott fel.[50]

1931 januárjában a lőrinci birtokán vadászatot rendezett.[51] 1931 májusában teljesen átalakíttatta a lőrinci kastélyt. Az egyharmadát elbontatta, helyén rózsalugast alakított ki. A megmaradt részeken is több közfalat megszüntetett, öt szobát, tálalót, konyhát, fürdőszobát, WC-t, az udvar felé zárt tornácot hozva létre.[52] Ugyanekkor felújíttatta a Szent Lőrinc-kápolnát, ősszel Balázs Attilával freskót festetett a kápolna mennyezetére,[53] majd 1932-ben Lőrincre költözött. „A pestszentlőrinci birtokot is Szemere István örökölte és most feleségével együtt a szentlőrinci kastélyba költözött. A fiatal földbirtokos a szeméttelep szomszédságát kellemetlennek érezte és ezért azzal a kéréssel fordult Erdélyi Loránd alispánhoz, hogy hatósági tilalommal állja útját a szeméttelep további használatának.”[54]– ennek ellenére 1938-ban 53 hold területet adott el a fővárosnak a szeméttelep bővítésére.

Szemere István és Halmos Irén Pestszentlőrincen (Forrás: Tomory Lajos Múzeum/Pesthy Katalin)

A lőrinci kastélyban lógott egy egészalakos Görgey-portré Paczka Ferenctől és a Golgota (Krisztus a keresztfán) Munkácsy Mihálytól:[55] „Kállay Tamás elmondotta még, hogy kívánatos volna, hogy a Golgota című kép, amely jelenleg Szemere István birtokában van, szintén a főváros tulajdonába kerüljön. Ez a kép is tökéletes megnyilatkozása Munkácsy művészetének.”[56]Továbbá itt volt az egyetlen olyan Petőfi portré – Jacobey festette –, melyhez maga a költő állt modellt.[57]

A Szemere-kastély bejárata Szemere István Mercedesével (Forrás: Tomory Lajos Múzeum)

1937-ben jelent meg először a képviselő-testületben személyesen, mint virilis képviselő – korábban képviselő útján volt csak jelen.[58] 1937-ben további parcellázásokra (Gloriett-telep, Ferihegy-telep) kapott engedélyt.[59] Pestszentlőrinci birtoka 1937-ben 1248 kataszteri holdat tett ki – többsége szántó –, amely 11020 aranykoronát jövedelmezett. A birtokból 445 hold volt haszonbérbe adva, a többi területen maga gazdálkodott.[60] 1938-ban, a korábban Kispesthez átcsatolt területén, Szemere István megindította a Kispest-kertváros parcellázását.[61] 1939-ben a Szemereteleppel szemben a Ferihegy telep parcellázása, 1942–1943-ban pedig a Gloriett-telep felosztása kezdődött el.[62]

A lőrinci kastélyt a világháború alatt a megszálló csapatok megrongálták, a hadi események alatt belső berendezése, épületasztalos-munkái megsemmisültek. A megrongálódott épületből folyamatosan lopták ki a faanyagot. A helyreállítás tetemes összeget emésztett volna fel, így végül Szemere István 1948 elején elbontatta a teljes épületet.[63] 1945-ben a pestszentlőrinci Szemere-birtokból 600 holdat osztottak ki a földigénylő lakosság között, 130-an jutottak ekkor mezőgazdasági területhez. Szemere István a földosztás ellen panaszt nyújtott be, mint el salvadori állampolgár. Latin-amerikai állampolgárságát 1938-ban szerezte.[64]

Szemere István Amerikában

Szemere István 1944 májusában egy XII. kerület Karácsony utcai ingatlant vásárolt 3 millió pengőért. Már 1942-ben felröppent a hír, hogy Szemere egyre több időt tölt a Karácsony utcában és elköltözött Pestszentlőrincről, a kastélyban egyedül hagyva feleségét és gyermekét.[65]

1945-1946-ban többen is becsapták, állítólag 30 milliós vagyona elúszott, ezért gondnokság alá akarták helyezni.[66]

Szemere Katalin az ostrom alatt, egy óvóhelyen ismerkedett meg Pesthy (Müller) Istvánnal, akihez 1945-ben feleségül ment. Leányfalura költöztek és 1946 áprilisában egy híradás szerint ikreik születtek, de később csak lányukról (Katalin) volt szó. Pesthy 1948 októberében taxisofőrként dolgozott.[67]

Szemere István a II. világháború idején ismerkedett meg két magyar származású amerikai revütáncosnővel, Anita Sulival[68] és Nancy Harvath-tal – István hamarosan beleszeretett Nancy-be. Harvath Nancy Anna 1911-ben született magyar szülőktől Fort Wayne-ben, Indianában. Az amerikai magyarok városában, South Bendben nevelkedett, Chicagóban kezdte táncos karrierjét, fellépett a Ziegfeld Follies, Ernie Young, George White és Texas Giunan show-ban. Barátnőjével 1937–1938-ban érkeztek Budapestre, ahol operett-előadásokra szerződtek. Nancy 1939-ben Kepes Imre repülőgép-motortechnikushoz ment feleségül, aki a világháború idején munkaszolgálatos, majd hadifogoly volt a Szovjetunióban. Nancyt az ostrom idején Szemere István bújtatta a nácik és szovjetek elől. 1945 októberében jelentkezett az amerikai hatóságoknál, és még abban az évben visszatérhetett Anita Sulival együtt az Egyesült Államokba. 1948-ban hivatalosan még Kepes Imre felesége volt.[69] Szemere István feleségétől, Halmos Iréntől hivatalosan 1947-ben vált el.[70] A II. világháború után földbirtokosként, gazdálkodóként jelölték, 1946–1948 között Leányfalun lakott egy villában.[71]

1948 októberében hagyták el végleg Magyarországot. „A múlt hét egyik napján flanellruhás férfi és angol kosztümös nő szállt be Budaörsön a prágai repülőgépbe. Szabályos útlevéllel indultak el Budapestről. Az egyik útlevél Steve Szemere san salvadori állampolgár, a másik Nancy Horváth amerikai állampolgár nevére szólt. Két bőrönd volt az egész poggyászuk: az egyikben női ruhák, a másikban három öltözet férfiruha és egy díszmagyar. Ez volt minden, amellyel Szemere István »de genere Huba«, az egykor mérhetetlen Szemere-vagyon örököse elhagyta Magyarországot.”[72]

Szemere István 1949. január 1-jén érkezett meg Párizsból repülőgépen New Yorkba. A repülőtéren menyasszonya, Nancy Harvath várta. Amint megérkezett, azonnal benyújtotta igényét 19 millió dollárra, arra hivatkozva, hogy mint a legősibb család sarja, a kommunisták elvették a földjeit. Hamarosan összeházasodtak, 1950-ben a new yorki Queens-ben telepedtek le. Előbb istállómesterként, majd vadászkutyák gondozójaként dolgozott, végül kertészként helyezkedett el. 1956-ig nem kapta meg az amerikai állampolgárságot.[73]

Szemere István és Nancy Horváth a Szemere címerrel (Forrás: newspapers.com/The Indianapolis Star Magazine, 1956. október 21.)

1956-ban Szemere Katalin és férje, Pesthy István is emigrált Magyarországról, az Amerikai Egyesült Államokban, Mount Kisco-ban, illetve North Castle-ben, New York államban telepedtek le. Pesthy szintén kertészként helyezkedett el, Szemere Katalin cseléd volt, majd vendéglátó üzletet („catering”) nyitott.[74]

Szemere István (Stephen H. Szemere) 1958-tól halálig a Ridgebury-ben a Nevell birtok felügyelője volt. Utolsó éveiben a Connecticut állambeli Danbury-ben élt. Hosszú betegség után hunyt el 1968. október 6-án, a bridgeporti St. Vincent’s kórházban. Ekkor már dédunokája (Christine Kadar) is megszületett. Lánya, Pesthy Istvánné Szemere Katalin 1969-ben hunyt el, második feleségét, Harvath Nancy-t 1982-ben temették a férje mellé.[75]

Szemere István sírja (Forrás: findagrave.com)

Emlékezete Pestszentlőrincen

„mind a birtokszerző, mind pedig örököse, Szemere István adakozó kedvű ember hírében állt (az utóbbiról mindmáig mesélik, hogy a babakocsitól a kelengyéig mindennel ellátta cselédjeinek újszülött gyermekeit, s tőle kapott ajándéktelket sok társadalmi egyesület mellett a lőrinci szocdem pártszervezet is […]”[76]

„Emlékszem egy szőke kisleányra, aki póni vontatta mesefogaton közlekedett. Lőrinc leggazdagabb emberének, a kastélyban élő Szemere Istvánnak, a szerencsét zöld gyepen és zöld asztalon egyaránt magához bűvölő Szemere Miklós örökösének gyermeke volt…”[77]

Szemere Katalin és unokatestvére, Bernáth István a Szemere-majorban Shetland-póni fogattal 1932-ben (Forrás: Tomory Lajos Múzeum/Pesthy Katalin)

„Szemere István itt telepedett le, otthonának építette át a birtokközpontot is. Utolsó lakója volt a Grassalkovichok idején épült udvarháznak, valamikor a 20-as évek végén [1931-ben – PT] rendbe is hozatta, akárcsak a kápolnát, 1932-ben. Ekkor kerültek a kis pusztai templom belsejébe a faragott márványoszlopok, a Szemere címer és ifj. Fridschler Móric gyengécske freskói. Szemere István erélytelen ember volt. Boldognak és boldogtalannak, kérve és kéretlenül, mindent és mindig adott. […]

Társaságának és személyzetének, személyzete családtagjainak emlékezetében felemás, ellentmondásos kép él. Bay Béla, a magyar vívósport nesztora, Szemere István jó barátja, Cséry Miklós és felesége — mindketten jól ismerték —, Holbok Józsefné, Szemere István intézőjének özvegye, Holbok Sándor, az intéző fia, Tinics Andrásnak, Szemere egykori gépkocsivezetőjének özvegye, dr. Tekes Sándorné, a földesúr lányának, Katinkának házitanítónője egy dologban vannak azonos véleményen: jóhiszemű, könnyen befolyásolható és alapjában véve a »légynek sem ártó« ember volt, aki nem tudott élni véletlen gazdagságával.

— 1937-ben Pista egy lovagias ügybe keveredett, én lettem az egyik párbajsegédje. Aztán összebarátkoztunk. Kiderült, hogy végtelenül szerény, csendes és udvarias ember. Ennek ellenére ő is »traktárovics« volt. Állandó ivászatok, estélyek, fogadások. — Hogyne, gyakran mesélt a nagybátyjáról. És nagy szeretettel. Volt végül is oka rá. Szerencsétlen ember volt — mindig ezt mondta. — Nem akadt senki, se férfi, se nő, akiről elhitte volna, hogy nem a pénzéért vonzódik hozzá. És meg is volt győződve arról, hogy mindent a pénzéért kap. [Bay Béla][78]

— István? Bizony gyengén gazdálkodott. Mindenki átejtette. Voltak neki például amerikai vasútrészvényei. De ahhoz, hogy hozzájusson, ügyeskedni kellett. Ugye a háború után magyar állampolgár nem érvényesíthette jogait az antant-országok területén. Az a Halmos ügyvéd szervezte meg az ügyletet, akinek a lányát később elvette Pista. Itt-ott, ezt-azt megkentek, és Eckhardt Tibort — a legsötétebb években volt kormányszóvivő — bízták meg azzal, hogy elhozza a pénzt. Haza is érkezett, de a részvények nélkül. A megfelelő címeken leadta a sápot, el is számolt 50 ezer dollár híján mindennel. De nem volt meg az 50 ezer dollár sem. Mert azt mondta, hogy egy részvényköteget kifújt a szél a hajókabinjából… Hát valahogy így fújta el a szél az egész mesés vagyont. Mondják — bár én nem hiszem —, hogy 1946-ban [valójában 1948-ban – PT] maga kért bontási engedélyt a házra, hogy az anyag eladásából származó összeggel egészítse ki a reménytelenül kevéske maradékot. Na aztán a házassága … Senki se tudja persze pontosan, hogy történt, de tény, hogy nem akarta elvenni azt a Halmos lányt. Egyszer aztán Abaújkéren töltött két hetet, Halmoséknál, és mint férj jött el onnan. Nőügyekre sokat költött. Főleg színésznőkre. Volt köztük, akinek 100 ezer pengő végkielégítést adott, amikor lezárult az idill. Aztán a háború vége felé elvált a feleségétől. 1946-ban, egy akkor itt szereplő amerikai bárénekesnő, Anna Suly szerzett neki útlevelet. Az énekesnő nővérével ment ki, azt hiszem, Marynek hívták. Pénze már alig volt. Végül kertész lett egy milliomosnál. [Cséry Miklós]

— Csinos, bohém fiatalember volt. Hubának csúfoltuk. Tudja, a nagybácsi miatt. Nem volt kicsinyes. Egyszer elfogyott a kaviár az estélyen, azonnal küldött egy különrepülőgépet Dániába, reggelre meg is érkezett. — A házassága. Na, az olyan volt, mint a mikszáthi különös házasság. Azt mondták akkoriban, hogy becsípették este, mondták, aludjon ott, aztán reggel nem kapta vissza a ruháját. Fürdőköpenyben nem mehetett ki az utcára, és addig, amíg igent nem mondott, ez volt az egyetlen felsőruhája, amit az ügyvéd »engedélyezett« neki. [Cséry Miklósné]

— Igen, ez az a kocsi, amivel a férjem járt. Egy Mercedes, ha jól emlékszem. A Szemere méltóságos úr 1943-ban vált el [hivatalosan csak 1947-ben – PT], akkor kilépett a férjem is. 15 évi szolgálat után. Csak jót mondhatok róla. Ahányszor elment az ajtónk előtt — a személyzeti épületszárnyban laktunk — mindig beköszönt. Amikor összeházasodtunk a férjemmel, egy nagyon szép szobabútort kaptunk tőle ajándékba. Amikor a férjem fél évig katona volt, rendszeresen kaptam a fizetését. — Hát a házban volt egy előszoba, egy óriási hall, ebből nyílt három szalon — az egyikben egy hatalmas Munkácsy-kép — aztán volt egy ebédlő, két-három vendégszoba meg a hálószobák. Azt hiszem, egy olyan vadászszoba-féle is. — A kép? Nem emlékszem a címére. A kisszalon egész falát beborította. Később láttam a Műcsarnokban, egy Munkácsy-kiállításon. [Tinics Andrásné]

— 1935 és 1939 között Szemere István lánya magántanuló volt. Én tanítottam. Szemere István szerette az embereket, a szórakozást meg a lovait. A parasztok itt, a birtokon igen becsülték. Havi fizetést kaptak a majorságban, ami akkor ritkaság volt. Nem, a Lövölde soha sem volt a tulajdona. 1910-ben, amikor Pestlőrinc önállósult, különvált Kispesttől, Szemere Miklós Lőrincnek adományozta a lőteret, minden felszerelésével együtt. [Valójában a lövöldét Szemere István 1929-ben adta át a parcellázás feltételeként – PT][Tekes Sándorné]

 — Kisgyerek voltam. Ötéves ha lehettem. A konyhában gyakran megfordultam, és mindig kaptam valami kedvemre való falatot. Egyszer a szobalány elvitt a Népligetbe. Odaálltunk a vásári fotográfus elé. Óriási kert volt. Fürdőmedence, lugasok. Előttem van, ahogy a kertben az úri társaság nyárson malacot süt… […] Jól karbantartott tehenészet volt itt a lőrinci majorban… — Igen, anyám biztosan többre emlékszik. Most Makón él. [Holbok Sándor]

»Megpróbálom leírni, amire még emlékszem. A Szemeréék kastélya földszintes, szép, sárgára festett épület volt, az ablakok vasráccsal, fehérre festve. A hallban volt egy kiságyú, szép festmények Szemere Miklósról. Festmény egy híres cigányprímásról, ahogy nekik muzsikál. A kastély 15 szobás, teraszos, nagy ebédlővel, fürdőmedence a szabadban. Teniszpálya, agyaggalamblövő pálya is volt. Jólmenő tehenészet. Igaz a meseautó. Ők adták kölcsön a filmhez. [Valójában a Meseautó című filmhez ifjabb báró Dániel Tibor Horch típusú autóját használták – PT] A vendégekre nem emlékszem. Szemere István karácsonykor az alkalmazottakat megajándékozta, a gyerekeknek meleg kabátot adott. Volt két sofőr, két szobalány, egy szakácsnő, egy konyhalány, két férfiinas egy nevelőnő, két vadász, egy éjjeliőr. Apád 1932-től 1946-ig volt intézőjük. Egy Munkácsy-festményre is emlékszem, az akkor már védett volt.« (Holbok Józsefné levele fiához)”[79]

A XVIII. kerületben 1993-ban teret neveztek el róla a Ferihegy telepen, a Szemeretelep vasútállomással szemközt – ugyanekkor kapta vissza nevét a Szemere Miklós utca. 2006-ban Szemere Miklós születésének százötvenedik, Szemere István születésének századik évfordulóján a XVIII. kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény adott ki róla – és Szemere Miklósról – helytörténeti füzetet Tekes Sándorné tollából Két magyar gavallér Lőrincen címmel.

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2026. augusztus 7. – augusztus 25.

A cikk kutatószolgálati megkeresésből született, az amerikai cikkek felkutatásában köszönjük Élthes Ágnes, Donna Barber és Jack Sanders segítségét.


[1] Kellér Andor: Szemeje… In: 8 Órai Újság, XXI. évf. 7. sz. 1935. szeptember 6. 7. o. és Kellér Andor: Zöld gyep, zöld asztal. Budapest, 2001. 147–148. o.

[2] Krúdy Gyula: Szemere végrendelete. In: Magyarság. VIII. évf. 200. sz. 1927. szeptember 4. 9. o. és 203. sz. 1927. szeptember 8. 14. o.

[3] Dr. Fábián Sándor: Miért pereltem be Szemere Istvánt? In: Newyorki Figyelő, V. évf. 1. sz. 1980. január 25. 7. o. Ő határozottan tagadja, hogy Szemere István a Ferenc József Intézet növendéke lett volna.

[4] Pesti Napló, L. évf. 15. sz. 1899. január 15. 10. o., Magyar nemzetségi zsebkönyv. Második rész: nemes családok. Budapest, 1905. 570. o.

[5] Iskoláiról később sok mindent írtak: a budapesti Ferenc József intézet tanulója volt, 1926-tól a hallei gazdasági főiskolába járt, Miskolcon beiratkozott a jogi karra. 1920–1922 között valóban járt a református Szemere István és Szemere Miklós a budapesti Ferenc József nevelőintézettel együtt működő II. kerületi királyi egyetemi katolikus főgimnázium IV. és V. osztályba. Az Est, XVIII. évf. 172. sz. 1927. július 31. 3. o.

[6] Fábián i.m.., A kegyes-tanítórendiek vezetése alatt álló Sátoraljaújhelyi Rom. Kath. főgimnázium értesítője az 1916–17-ik iskolai évről. Szerk: Nyilassy Károly. Sátoraljaújhely, 1917. és A Sátoraljaújhelyi Kegyes-tanítórendi Római Kath. Reálgimnázium értesítője az 1924–25. iskolai évről. Szerk: Vidákovich Dániel, Sátoraljaújhely, 1925.

[7] A Tanácsköztársaság idején nyomtatott pénznek (korona) egyik oldala üres volt, ezt hívták „fehér pénz”-nek, míg a háború előtt nyomtatott hivatalos koronát 1919-től „kék pénz”-nek nevezték.

[8] Dunántúl, IX. évf. 207. sz. 1919. október 5. 4. o.

[9] Az Est, XV. évf. 164. sz. 1924. december 11. 3. o.

[10] Az Est, XII. évf. 261. sz. 1921. november 20. 3. o.

[11] Világ, XV. évf. 263. sz. 1924. december 10. 8. o.

[12] Nemzeti Újság, VI. évf. 263. sz. 1924. december 11. 10. o.

[13] Magyarság, V. évf. 264. sz. 1924. december 11. 7. o.. Az Est, XV. évf. 264. sz. 1924. december 11. 3. o.

[14] Az Est, XVI. évf. 28. sz. 1925. február 5. 6. o., Pesti Hírlap, XLVII. évf. 128. sz. 1925. június 10. 16. o.

[15] Később a pestszentlőrinci birtokot 5 milliárd pengőre, az amerikai papírokat 50 milliárdra, a műkincseket 20 milliárdra becsülték. Az Est, XVIII. évf. 173. sz. 1927. augusztus 2. 5. o.

[16] A bécsi Demel Siding Klára (Berzeviczy Frigyesné), Szemere Miklós és Siding Flóra lánya 1937-ban elvesztette a pert. Kis Újság, XLVII. évf. 66. sz. 1934. március 23. 5. o., Esti Újság, II. évf. 21. sz. 1937. január 27. 3. o., Pesti Tőzsde, XIX. évf. 25. sz. 1938. június 23. 4. o.

[17] Magyarország, XXXIV. évf. 171. sz. 1927. július 30. 5. o.

[18] Magyar Hírlap, XXXVI. évf. 219. sz. 1926. szeptember 28. 2. o.

[19] Magyar Újság, VII. évf. 137. sz. 1925. június 20. 5. o.

[20] Ez a kocsi még 1934-ben is megvolt. Budapesti Közlöny, LXVIII. évf. 64. sz. 1934. március 21. 5. o.

[21] Támogatta Asbóth Oszkár helikopter-kísérleteit is. Kis Újság, XLVIII. évf. 203. sz. 1935. szeptember 7. 2. o.

[22] Színházi Élet, XVII. évf. 29. sz. 1927. július 17. 76. o., XX. évf. 41. sz. 1930. október 5. 104. o.,  Pesti Hírlap, XLIX. évf. 219. sz. 1927. szeptember 28. 21. o., Nemzeti Újság, XI. évf. 209. sz. 1929. szeptember 15. 23. o., Automobil-Motorsport-Turizmus, V. évf. 2. sz. 1930. január 31. 15. o., Magyarország, XXXVII. évf. 156. sz. 1930. július 12. 7. o. https://magyarjarmu.hu/tortenet/rendszamok/rendszamok-1922-1933/

[23] Esti Kurír, 1930. július 15. 6. o.

[24] Budapesti Közlöny, LXV. évf. 296. sz. 1931. december 30. 11. o.

Az autó 1930-ban még a Halmos testvérek tulajdonában volt. Az esküvő idején azt is írták a lapok, hogy Szemere István egy évvel korábban egy Amilcar vásárlásakor került kapcsolatba a Halmos testvérekkel és rajtuk keresztül ismerte meg Halmos Irént. Esti Kurír, V. évf. 173. sz. 1927. augusztus 2. 7. o.

[25] Magyarország, XLII. évf. 94. sz. 1935. április 25. 14. o., 8 Órai Újság, XXI. évf. 97. sz. 1935. április 30. 6. o., Esti Kurír, XIII. évf. 97. sz. 1935. április 30. 6. o.

[26] Színházi Élet, XXVIII. évf. 15. sz. 1938. április 2. 29. o.

[27] Magyarországon ekkor 24 év volt a nagykorúság korhatára.

[28] Egyenlőség, LVIII. évf. 4. sz. 1938. január 27. 8. o., Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok 2. (Budapest, 1938), 99. o.

[29] Reggeli Hírlap, XXXVI. évf. 171. sz. 1927. július 30. 3. o.

[30] „Ami a fiatal Szemere Istvánt illeti, orvosilag megállapítottam, hogy a fiú egyáltalán nem mondható abnormálisnak. Már előre leszögezhetem ezt a megállapításomat, mert ennek talán nagy szerepe lesz az ügy későbbi fejleményeiben. Szemere István tehát távolról sem abnormális, de teljesen jövendőbeli apósa befolyása alatt áll. Észleltem nála bizonyos kísérleteket, amelyek arra irányultak, hogy küzdjön és tiltakozzon a befolyás ellen. Az az ellenállhatatlan kényszer azonban, amely Halmos Károly részéről lenyűgözi őt, egyéni szabadságában nagy mértékben korlátozza.” – nyilatkozta dr. Hajós Lajos. Pesti Napló, LXXVIII. évf. 172. sz. 1927. június 31. 4. o.

[31] Az Est, XVIII. évf. 173. sz. 1927. augusztus 2. 3–4. o.

[32] Kassai Újság, XCII. évf. 85. sz. 1930. április 12. 7. o.

[33] Magyar Hírlap, XXXVIII. évf. 41. sz. 1928. február 19. 11. o.

[34] Nemzeti Újság, X. évf. 138. sz. 1928. június 20. 13. o.

[35] Tekes Sándorné: Két magyar gavallér Lőrincen. Budapest, 2006. 21. o.

[36] Kispest – Szentlőrinc, XXXI. évf. 44. sz. 1927. október 29. 2. o., Nemzeti Újság, XX. évf. 6. sz. 1938. január 9. 11. o.

[37] Ujság, VII. évf. 192. sz. 1931. augusztus 26. 12. o., Nemzeti Sport, XXV. évf. 30. sz. 1933. február 10. 2. o.

[38] Pesti Hírlap, LVI. évf. 237. sz. 1934. október 20. 15. o., Nemzeti Sport, XXXII. évf. 18. sz. 1940. január 28. 5. o.

[39] Nemzeti Sport, XXIX. évf. 58. sz. 1937. március 25. 1. o.

[40] 8 Órai Újság, XXIV. évf. 63. sz. 1938. március 19. 11. o., Magyar Szárnyak, II. évf. 1. sz. 1939. január 1. 17. o., III. évf. 2. sz. 1940. február 2. 27. o. Egyes források szerint az egyesület alapító tagja volt.

[41] Az Est, XVIII. évf. 173. sz. 1927. augusztus 2. 3. o.

[42] Magyarország, XXXV. évf. 78. sz. 1928. április 4. 15. o.

[43] Esti Újság, IV. évf. 54. sz. 1939. március 7. 2. o.

[44] Magyarország, XXXV. évf. 157. sz. 1928. július 13. 10. o.

[45] Magyarország, XXXV. évf. 163. sz. 1928. július 20. 11. o.

[46] Kis Újság, XLIV. évf. 93. sz. 1931. április 25. 6. o.

[47] A Magyarság kétoldalas képes mellékletet (nyolc kép) is szentelt a szemeretelepi parcellákon épülő házaknak. Magyarság, XI. évf. 197. sz. 1930. augusztus 31. 18. o., Magyarság Képes Melléklete, 1930. 35. sz. 10–11. o.

[48] Ujság, VI. évf. 129. sz. 1930. június 8. 4. o.

[49] Friss Újság, XXXVI. évf. 13. sz. 1931. január 17. 8. o., Pesti Hírlap, LIII. évf. 38. sz. 1931. február 17. 11. o., 59. sz. 1931. március 13. 10. o.

[50] Függetlenség, IX. évf. 135. sz. 1941. június 17. 5. o., Magyarság, XXV. évf. 85. sz. 1944. április 16. 4. o.

[51] De nem csak vadászott, egy gímszarvast, egy őzet és egy liliket az állatkertnek is ajándékozott. Reggeli Újság, III. évf. 3. sz. 1931. január 19. 15. o., Természet, XXX. évf. 11-12. sz. 1934. június 15. 138. o., XXXIV. évf. 6. sz. 1938. június 15. 144. o.

[52] BFL V. 473. f. 1931/II/56.

[53] Azonban ezt fél év múlva lefestették. Magyar Hírlap, XLII. évf. 220. sz. 1932. szeptember 30. 7. o.

[54] A Mai Nap, IX. évf. 88. sz. 1932. április 22. 3. o.

[55] Magyarság, VIII. évf. 108. sz. 1927. május 13. 11. o., Ujság, X. évf. 289. sz. 1934. december 22. 12. o., Hétfő Reggel, I. évf. 45. sz. 1939. november 13. 4. o.

[56] Esti Kurír, XVIII. évf. 11. sz. 1940. január 15. 9. o.

[57] Szivárvány, I. évf. 25. sz. 1946. november 16. 16. o.

[58] Pestszentlőrinci Újság, XI. évf. 2. sz. 1937. január 9. 1. o.

[59] Pestszentlőrinci Hírlap, X. évf. 16. sz. 1937. március 27. 1. o.

[60] Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár) (1937, Budapest). 450. o.

[61] Esti Újság, I. évf. 21. sz. 1936. augusztus 22. 7. o.

[62] Pesti Tőzsde, XXII. évf. 40. sz. 1941. október 2. 2. o.

[63] BFL V. 473. f. 47. d. 1947/108.

[64] Világosság, I. évf. 56. sz. 1945. szeptember 7. 3. o., Szabad Nép, IV. évf. 24. sz. 1946. január 29. 3. o. Más forrás szerint 1942-ben, vagy az ostrom alatt jutott az el salvadori állampolgársághoz.

[65] Fővárosi Közlöny, LV. évf. 36. sz. 1944. július 21. 715. o., A Mai Nap, XIX. évf. 175. sz. 1942. augusztus 4. 3. o.

[66] Népszabadság, XX. évf. 5. sz. 1962. január 7. 12. o., Képes Figyelő, V. évf. 47. sz. 1949. november 19. 7. o., Magyar Nemzet, III. évf. 119. sz. 1947. május 29. 5. o.

[67] Világ, II. évf. 268. sz. 1946. április 12. 2. o. (itt ikrekről írtak), Képes Figyelő, IV. évf. 43. sz. 1948. október 23.

[68] Ania, Annie Suli 1945-ig Becsey István bőrgyáros felesége volt. BFL – VII.180 – 1945 – 2052

[69] Budapest XI. kerületi házassági anyakönyv, 76/1939., Magyar Jövő (Hungarian Daily Journal), XLIV. évf. 210. sz. 1945. október 25. 3. o., XLVIII. évf. 2. sz. 1949. január 4. 3. o., Magyar Hadifogoly Híradó, II. évf. 15. sz. 1946. április 15. 12. o. (ark:52333/s10345r6vfrjk5 ), Képes Figyelő. IV. évf. 42. sz. 1948. október 16. o., The Indianapolis Star Magazine, 1956. október 21. 6–7. o. BFL_VII_234_a_1948_00719

[70] Halmos Irén Maderspach Béla felesége lett, 1970-ben hunyt el Pécsett. Dunántúli Napló, XXVII. évf. 61. sz. 1970. március 13. 4. o.

[71] Leányfalu, Visegrádi u. 6., de volt budapesti címe is, V. Nyáry Pál u. 5.

HU_BFL_VII_242_a_1948_00211 és HU_BFL_VII_242_a_1948_00473, BFL – VII.180 – 1947 – 2044, BFL – VII.205.a – 1947 – 0549

[72] Balla Ödön: Szemere de genere – degenere. Az utolsó magyar nábob regénye. In: Képes Figyelő. IV. évf. 42. sz. 1948. október 16. o. Balla meglehetősen vitriolosan írja le Szemere kicsapongó életét. Később is hasonló szellemben emlékezett meg róla: Vasárnapi Hírek, V. évf. 1. sz. 1989. január 1. 8. o., Pest Megyei Hírlap, XXVII. évf. 149. sz. 1983. június 25. 6. o.

[73] Magyar Jövő (Hungarian Daily Journal) XLVIII. évf. 2. sz. 1949. január 4. 3. o., The Indianapolis Star Magazine, 1956. október 21. 6–7. o. és familysearch.org.

[74] Képes Világhíradó, 1964. április. 4. o., Szabadság, 1991. április 19. 13. o. https://www.findagrave.com/memorial/198200943/catherine-pesthy

[75] familysearch.org,

[76] Bajor Nagy Ernő: Lőrinc. In: Élet és Irodalom, IX. évf. 43. sz. 1965. október 23. 12. o.

[77] Bajor Nagy Ernő: Budapest peremén Lőrinc. In: Tükör, X. évf. 11. sz. 1973. március 13. 8–9. o.

[78] „Kérlek szépen, engemet Afrikába kétszer hívtak meg. Először meghívott Szemere István barátom, aki a századforduló jellegzetes közéleti alakjának, Szemere Miklósnak a vagyonát örökölte… […] Ez a szerencsés ember volt az én barátom, Szemere István. És kérlek szépen 1926-ban örökölt 60 milliót, ami aztán elúszott… És ő meghívott a harmincas években, hogy menjünk el Afrikába vadászni. Széchenyi Zsigát vittük volna el vezetőnek. Én azonban nem fogadtam el az ajánlatát, mert nem tudtam revanzsálni. Nem tudtam volna megadni a rám eső részt.” Bay Béla visszaemlékezése. Demokrata, IV. évf. 6. sz. 1997. február 6. 36–37. o.

[79] Buza Péter dr.: A Szemerék Szentlőrincen. In: Budapest, XVII. évf. 8. sz. 1979. augusztus. 18–21. o., Buza Péter: Pest-budai történetek. Rendhagyó városnéző séta (Budapest, 1984). 51–53. o.

Megosztás Facebook-on
Megosztás x-en
Cikk elküldése email-ben

FENNTARTÓ

Pestszentlőrinc - Pestszentimre

TÁMOGATÓK

Nemzeti Kulturális Alap logó
Magyar Művészeti Akadémia
Örökségünk

Tomory Lajos Múzeum – Minden jog fenntartva.