1926. szeptember 5-én szentelték fel a pestszentlőrinci Mária Szeplőtelen Szíve plébániatemplomot. Wimmerth Béla, aki 1910-től szolgált itt, a historia domusban, vagyis az egyházközség krónikájában részletesen megírta a templomépítés minden kínját és keservét, míg három év után végre megrendezhették a nagyszabású ünnepélyt.
A pestszentlőrinci római katolikus egyházközség szervezése – éppen úgy, mint az önálló településé – 1910-ben indult el Wimmerth Béla plébános vezetésével. A Batthyány utcában azonnal megkezdték egy kis templom építését, amelyet karácsonyra már használatba is vehettek. Wimmerth a szerény körülmények ellenére töretlenül haladt előre, Pestszentlőrinc 1918-ban önálló lelkészség, 1920-ban parókia lett. Hiányzott azonban a parókiális templom, amelynek mielőbbi felépítésére kellett törekedni.
1923 tavaszán döntöttek az új templom felépítéséről, amelyet a meglévő épület közelébe terveztek. A terveket Kapuszta Gusztáv építőmester és Frankovits István építész készítette. Nyáron kiásták az alapot, 1923. szeptember 16-án lerakták az alapkövet. A szükséges pénzt és építőanyagot kisebb részletekben tudták összeszedni adományokból és állami forrásokból. Wimmerth Béla személyesen vezette az építési mozgalmat, és mindent megtett azért, hogy a pénz meglegyen, a munka ütemesen haladjon. A falak 1924. július 6-án érték el a legmagasabb pontot, ekkor tartották a bokrétaünnepet. A templomhajóba 44 ablak került – ezeket közadakozásból üvegezték be, minden egyes ablakot más és más család vállalt. 1925-ben a község 75 millió korona kölcsönt biztosított a templom befejezéséhez. 1925. június 1-jén ünnepi misét tarthattak, amelyen a tervezők és az egyháztanács elnöke, Steiner Mór a Pro Ecclesia et Pontifice pápai kitüntetést vehették át.
Állt tehát már a templom, 1925. augusztus 15-én használatba is vették, de még be kellett rendezni: szőnyegek, gyóntatószék, szószék, stallum, húsz új pad, kifestés. Az utolsó napokban csaknem száz ember sürgölődött a helyszínen, hogy minden kész legyen a nagy napra. A kandelábereket, a keresztelőkutat, a főoltárt és a mellékoltárokat (Jézus Szíve, Szent Antal) helyi szobrásztól, Visnyovszky Lajostól rendelték meg. Az oltárok végül csak 1928-ban készültek el.1926. szeptember 5-én, vasárnap a felszentelésre érkező Hanauer Á. István váci püspököt nagy pompával, felvonulással fogadták. Wimmerth Béla prépost- plébános üdvözlőbeszédében köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek a templomépítésben. Jöttek megyei vezetők, állami küldöttek, valamint Auguszta főhercegasszony – Ferenc József unokája – is tiszteletét tette a lányával.
Az ünnepi mise után villásreggelivel kínálták a magas rangú vendégeket a plébánián, majd délután 100 terítékes bankettet rendeztek az egyik helyi vendéglőben.
A hívek jóltartásáról lacikonyha, ital- és cukrászsátrak gondoskodtak a templomtéren, a zenét kispesti cserkészek szolgáltatták egészen késő estig.
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2026. június 11.
