Mandel Menyhért, a kispest–szentlőrinci kerékpározás legjellegzetesebb alakja volt. Negyvenöt éves korától harminc éven át biciklizett és szervezte a helyi kerékpáros életet. Célkitűzését, a századik érmet 1930-ban érte el.
Mandel Menyhért, a kispest–szentlőrinci kerékpározás legjellegzetesebb alakja Debrecenben született 1855. május 5-én.[1] Iskoláit Debrecenben és Budapesten végezte, 1878-ban katonaként vett részt Bosznia okkupációjában, tizenegy ütközetben harcolt.[2] 1895-től volt a Lőrinci Téglagyár tisztviselője, pénztárosként dolgozott. Kezdetben a színművészet érdekelte, a századfordulón a gyárban műkedvelő kört alakított, előadásokat rendezett, főszerepeket játszott. Az 1898-ban alakult Kispesti Műkedvelők Köre elnöke volt, a társaság 26 tagja születésnapja alkalmából zenekarral köszöntötte fel „az alakoskodás nagy mesterét”[3]. 1902-ben a kispesti színházban telt ház előtt lépett fel, 1912-ben ő rendezte a pestszentlőrinci jubileumi ünnepségeket. „Csak a művészetben hittem, a sportolókat lenéztem és a biciklizőket röviden köszörűsöknek hívtam.”[4] Ezt követően a tánc lett a szenvedélye, majd miután az 1890-es évek végén először biciklire ült, megtalálta élete sportját.
Megalapításától lelkes szervezője volt a Kispest–Szentlőrinci Kerékpár Körnek, melynek előbb kapitányi, majd 28 éven át elnöki tisztét[5] is ellátta, illetve a klub képviseletében tagja volt a Magyar Kerékpáros Szövetség tanácselnökségének is, amelynek közgyűlését 1911-ben Kispestre invitálta.[6] Már a kör 1901-es házi versenyén is veteránként versenyzett, de rendre eredményesen szerepelt. 1902-ben a kispesti virágkorzón arany turul madárral díszített ezüst érmet nyert kerékpárjával, „mely nemzeti színben volt szegfűvel-margarettával díszítve, a félköralakú díszítés fölött egy galamb, csőrében nemzeti szalaggal”.[7] 1903-ban már a tizenegyedik ezüstérménél járt.[8] Az első tíz évben tizennyolc díjat nyert, hat első helyezést ért el, és a századfordulón kétszer nyerte el az évi túra-díjat 10.000 kilométerrel. 1910-ben nagy ünnepélyt rendeztek a tiszteletére, a kör két példányban festtette meg az arcképét, egyiket a kör székhelyén akasztották ki, a másikat az elnöknek adták ajándékba. „Mandel Menyhért keze alatt egy egész új sportgeneráció nevelődött fel, amely elnökének buzdítására szorgalmasan részt vesz a versenyeken.”[9] 1914 nyarán a millenárison győzött a 2000 méteres versenyben, ezt követően csapattársai vállukra véve ünnepelték a közel 60 éves sportembert.[10] Emellett 1928-tól a Magyar Kerékpáros Szövetség és a Kispesti Atlétikai Club számvizsgálója volt, a KAC kerékpáros szakosztályának elnöke, valamit számos jótékony egyesület tagja.[11]
Már 1901-ben és 1907-ben is gyűjtést rendezett a téglagyári dolgozók körében a szegények kenyérosztása érdekében.[12] Az I. világháború idején továbbra is rendszeresen vett részt kerékpárversenyeken: például 1915 áprilisában 5 kilométeren a negyedik lett, „a vállalkozó kedvű öreg sportembert a közönség meleg ovációban részesítette”[13], augusztusban pedig zajos tapsot kapott, amikor „fiatalos hévvel előzte fiatalabb ellenfeleit”[14], és első lett a szeniorok közt a millenárison rendezett jótékony célú versenyen. Mindeközben 1916-ban gyűjtött az erdélyi menekülteknek, vállalta egy erdélyi menekült gyerek befogadását a házába,[15] főfelügyelőként csatlakozott a pestszentlőrinci önkéntes őrsereghez és szabad idejében sok gondot fordított a kispesti Hofherr-gyárban berendezett kisegítő hadikórházban ápolt sebesült katonák ellátására. 1916 januárjáig 109[16], az egész háború alatt összesen 482 súlyosan sebesült katonát hozatott haza és gondoskodott a kórházi ápolásukról. 1915-ben Kuszenda Lajos főjegyző és Linczinger Tamás bíró önzetlen emberbaráti szeretetéért levélben köszönetét és nagyra becsülését fejezte ki, Wimmerth Béla lőrinci plébános pedig még a Historia Domusban is megemlékezett róla:
„Van itt községünkön egy zsidó ember, Mandel Menyhért, megérdemli, hogy nevét e lapon megörökítsem. Arany szíve van. Mióta a kórházunk megnyílt, minden szabad idejét a sebesültek között töltötte. Újságot kocsiszámra, könyveket hordott a számukra, gramophont szerzett, s azzal mulattatta a hőseinket. S mivel különféle ajkúak is voltak közöttük, bejárta az összes budapesti üzleteket, s nem nyugodott addig, míg egy-két lemezt nem talált, amely a saját nyelvükön szólott hozzájuk. Velük kártyázott, vigadott. Ellátta őket cigarettával, süteménnyel. Az orvos engedelmével csoportonként kirándulásra vitte, jól meguzsonnáztatta, s úgy bánt velük, hogy jobban az édesapa sem becézheti a kedvenceit, Így rótta le háláját, mivel ő, lévén hatvanon felül, ténylegesen részt nem vehetett a világháború fergetegében.”[17]
A sebesült katonák érdekében tett erőfeszítéseiért IV. Károly 1917-ben a III. osztályú ezüst hadi érdemkereszttel tüntette ki. Bízott a monarchia győzelmében, ezért a házát eladta, és az érte kapott harmincezer koronát hadikölcsönbe fektette.[18] 1921 májusában elvesztette első feleségét, Grosz Tinit, de még az év decemberében újra házasodott.[19]
1921-ben megnyerte a Magyar Kerékpáros Szövetség által rendezett virágkorzó szenior díját. Ekkoriban már az ország legöregebb versenykerékpárosaként emlegették, de továbbra is rendszeresen részt vett a tornákon. 1925-ben nehéz betegségből gyógyult fel, de a kerékpárkör közgyűlésén örült, hogy a sporttársak között lehetett és újra életet lehelt a körbe. Ugyanebben az évben első lett az öregurak 1000 méteres és 5 kilométeres versenyében, 1926-ban 89 díjáról írtak az újságok.[20] Jubileumi versenyén, 75 évesen szerezte meg a 97-dik érmet, majd 1930-ban érte el a vágyott századik versenydíját – erről az alkalomról a kerékpáros szövetség díszes oklevéllel emlékezett meg. Ekkor ünnepelte hivatali szolgálatának 35. évfordulóját is, amely alkalomból a gyár vezetősége is kitüntette.[21] „És sok jót tettem embertársaimmal. Ennek örülök még ma is a legjobban.”[22]
A legöregebb magyar kerékpáros, Mandel Menyhért, aki még 76 évesen is nyeregbe pattant, összesen 103 érmet szerzett több mint három évtizedes biciklis pályafutása során.[23] Utolsó éveit Kispesten töltötte, 1932. február 5-én fejezte be életét.[24]
Pápai Tamás László
2025. május 5.
Kutatás és írás: 2024. március 6-7.
[1] Apja, Mandel Ignác szintén Kispest ismert polgára volt. A Szabolcs megyei Gyürén született 1824-ben. 1848-ban honvédként harcolt, majd a szabadságharc leverése után Vácon volt fogoly. Negyed évszázadig szolgálta zsidó kántorként a híveket. Szintén Vácon csatlakozott az önkéntes tűzoltókhoz 1876-ban, s ezt a foglalkozást még nyolcvanéves kora felett Kispesten is folytatta. Magas kort ért meg, polgári foglalkozása 1900-ban takarékpénztári szolga, később cipészmester volt. „A jó Isten csakis ezért áldott meg hosszú élettel és erővel, hogy halálom órájáig képes legyek segélyül szolgálatot tenni.” Kispest–Szentlőrinczi Lapok, VI. évf. 37. sz. 1906. szeptember 9. 4. o. és VIII. évf. 38. sz. 1908. szeptember 20. 3. o.
[2] Kispest–Szentlőrinczi Lapok, VIII. évf. 30. sz. 1908. július 26. 5. o.
[3] Kispest–Szentlőrinczi Lapok, III. évf. 129. sz. 1903. május 9. 1. o.
[4] Az Est, XX. évf. 130. sz. 1929. június 12. 14. o.
[5] Igaz, 1912-1913 fordulóján egy nézeteltérés miatt Mandel Menyhért lemondott az elnökségről, és a klubból is kilépett, de hamarosan visszatért, és ismét elfoglalta az elnökséget. Sporthírlap, IV. évf. 2. sz. 1913. január 13. 10. o.
[6] Kispest–Szentlőrinczi Lapok, 1911. január 15. 3. o.
[7] Kispest-Szentlőrinczi Friss Újság, 1902. július 15. 1. o.
[8] Kispest–Szentlőrinczi Lapok, III. évf. 157. sz. 1903. június 6. 1. o.
[9] Sport-Világ, XVI. évf. 48. sz. 1910. szeptember 5. 3. o.
[10] Tolnai Világlapja, XIV. évf. 31. sz. 1914. augusztus 2. 13. o. és Érdekes Újság, II. évf. 31. sz. 1914. augusztus 2. 32. o.
[11] Pest-Pilis-Solt-Kiskun-vármegye általános ismertetője és címtára. IV. körzet. Főszerk: F. Szabó Géza. Budapest, 1931. 302. o.
[12] Pesti Napló, LII. évf. 31. sz. 1901. január 31. 5. o.
Mandel Menyhért gyűjtéséhez hozzájárultak: „Mandel Menyhért 1 korona, Linczenpolcz József 1 korona, Jancsics Nándor 1 korona 06 fillér, Niksim József 46 fillér, Wegner Ármin 10 fillér, Kohaut Rezső 46 fillér, Filipszky Manó 20 fillér, Manhal József 20 fillér, Lassia Vince 20 fillér, Havas Ferenc 20 fillér, Goldhammer József 20 fillér, Fuják Ferenc 20 fillér, Chvoszta Vencel 20 fillér, Chvoszta Ferenc 20 fillér, Dobos András 20 fillér, Willita Ferenc 20 fillér, Muszter János 20 fillér, Kerstner Rudolf 20 fillér, id. Lupa József 10 fillér, ifj. Lupa József 10 fillér, Kovács Ferenc 10 fillér, Konyecsnyi József 10 fillér, Mihalovszky János 10 fillér, Knapek Mihály 10 fillér, Sputnik János 10 fillér, Pasternák Szaniszló 10 fillér, Muráth Béla 10 fillér, Miroha Antal 10 fillér, Luka József 10 fillér, Zahemszki Tamás 10 fillér, Szőke György 20 fillér, Novara János 10 fillér, Alexi Sebestyén 10 fillér, Miroha Vavrinecz 10 fillér, Szaga József 10 fillér, Muha Jakab 10 fillér, Brinkusz József 10 fillér, Nedospil Ferenc 10 fillér, Birdusz József 10 fillér, Klima Ferenc 10 fillér, Willita Vencel 14 fillér, Frányik János 14 fillér, Kozák János 8 fillér, Vármusz Vojtek 8 fillér, Spirka József 6 fillér; magánadakozók: Gross Helenke 20 fillér, Weisz Lipót 40 fillér, Postahivatal 50 fillér, Lipthay Ágoston 50 fillér, Cseh Ede 40 fillér, B. F. 50 fillér, Berleg Jenő 40 fillér, Kuzen János 20 fillér, Sarkady János 20 fillér, Herkner Vince 20 fillér, Weisz Sándor 60 fillér. Összesen 13 korona 36 fillér.”
Pesti Napló, LVIII. évf. 26. sz. 1907. január 30. 9. o.
Mandel Menyhért gyűjtéséhez hozzájárultak: „Mandel Menyhért 2 kor., Kohaut Rezső 1 kor., Szraga József 0.50, Tnyák Ferenc 0.40, Chfála Ferenc 0.20, Ptoszkonka József 0.20, Kurdás János 0.20, Mrovetz János 0.20, Kumarek József 0.20, Simainszky János 0.20, Dudzsiák János 0.20, Luka József 0.20, Csíz Szaniszló 0.20, Knapek Ferenc 0.20, N. N. 0.20, Goldhamer József 0.40, Zahemszky Tamás 0.40, Müller János 0.70, Hickl József 0.40, Viliha Ferenc 0.30, Viliha Vencel 0.40, Viliha József 0.20, Neszrabda József 0.20, Oszvald Kamilló 0.40, Zsiska András 0.40, Murath Béla 0.20, Klima Ferenc 0.20, Horváth János 0.10, Kohaut János 0.20, Márkus János 0.20, Student Mátyás 0.20, Hívos András 0.20, Hivos András 0.20, Chvoszta Ferenc 0.40, Prybil Ferenc 0.20, Lednyiczky János 0.20, Kerstner József 40 fillér.”
[13] Szenior kategóriában az első helyet a pestszentlőrinci Lovrek Bertalan nyerte el, szintén a kör színeiben. Budapesti Hírlap, XXXV. évf. 108. sz. 1915. április 19. 6. o.
[14] Pesti Hírlap, XXXVII. évf. 220. sz. 1915. augusztus 9. 9. o.
[15] Pesti Napló, LXVII. évf. 246. sz. 1916. szeptember 4. 5. o., 250. sz. 1916. szeptember 8. 10. o.
[16] Tolnai Világlapja, XVI. évf. 2. sz. 1916. január 13. 18. o.
[17] Idézi Wimmerth Béla lelkész levele nyomán: Egyenlőség, XXXIV. évf. 44. sz. 1915. október 31. 30. o. és Egyenlőség, XXXV. évf. 21. sz. 1916. május 21. 7. o.
[18] Az Est, XX. évf. 130. sz. 1929. június 12. 14. o.
[19] Pestszentlőrinci halotti anyakönyv 63/1921 és Budapest IX. kerületi házassági anyakönyv 1008/1921.
[20] Uj Idők, XXXII. évf. 38. sz. 1926. szeptember 19. 339. o., Nemzeti Sport, XVIII. évf. 157. sz. 1925. augusztus 17. 10. o. és 167. sz. 1925. augusztus 31. 12. o.
[21] Az Est, XX. évf. 130. sz. 1929. június 12. 14. o. és Az Est, XXI. évf. 29. sz. 1930. február 5. 13. o.
[22] Az Est, XX. évf. 130. sz. 1929. június 12. 14. o.
[23] Az Est, XXIII. évf. 30. sz. 1932. február 7. 6. o.
[24] Budapest VIII. kerületi halotti anyakönyv, 369/1932.
