Negyven éve, 1985. március 18-án adták át a Lőrinci Nagykönyvtár épületét. Úgyszintén idén lesz negyvenéves a Havanna Lakótelepi Könyvtár. A kettős évforduló alkalmából bemutatjuk a XVIII. kerületi könyvtárhálózat fejlődését.
Egyesületek könyvtárai
A II. világháború előtt több lőrinci és imrei egyesületnek volt könyvtára, amelyek a tagság részére voltak igénybe vehetők: az 1902-ben alakított Rendessy-telepi Olvasó Körnek, a Szentlőrinci Ifjúsági Egyesületnek, az Eucharistikus Gyermekszövetségnek (könyvtáros Aradi Ilona, 1927), a Pestszentlőrinci Petőfi Asztaltársaságnak, a Pestszentlőrinci Önkéntes Tűzoltó és Mentőegyesületnek, a Katolikus Nőszövetségnek (könyvtáros: Banga Ferencné, Divó Alajosné, Tomolik Imréné, 1930). Imrén a Vasas szakszervezetnek volt könyvtára.
Valamint volt könyvtárosa – és ezáltal valószínűleg könyvtára is – a Szemeretelepi Polgárok Testületének (Duda János, 1913), az Állami Lakótelepi Kaszinónak (Katona Gyula, 1930, Dézsy B. Béla, 1936), a Pestszentlőrinci Akarat Sakk Körnek (Kálló Imre, 1934), a Pestszentlőrinci Kereskedők Egyesületének (Forisek József, 1934, Berger Ferenc, 1937), illetve a Vasutasok Országos Egyesülete pestszentlőrinci csoportjának (Égeni Sarolta, 1944).
A Pestszentlőrinci (Úri) Kaszinó tagjainak az I. világháború előtt elég csínnal berendezett helyiségekben könyvtár is a rendelkezésükre állt.[1] A könyvtáros 1912-ben Bagossy Géza volt. Amikor 1929-ben új helyszínen nyitották meg az újjáélesztett kaszinót, ismét kialakítottak könyvtárat. Ekkoriban Pech József volt a könyvtáros.
A Szentlőrinczi Polgári Kör, mely 1900-ban állította fel könyvtárát, az Iskolánkívüli Népművelési Bizottságnak 1927-ben 372 kötetet ajánlott fel, hogy az alapja legyen egy megalapítandó népkönyvtárnak.[2] Ehhez csatlakozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, amely 170 kötet ajánlott fel a „népkönyvtár” részére. „E könyvek közül 56 kötet a különféle tudományok körébe vágó szakmunka, a többi szépirodalmi mű.”[3]
Miután a Pestszentlőrinci Katolikus Kör a frissen átadott katolikus kultúrházban kapott helyet, könyvtárát 1935 nyarán rendezték, a könyvtári órák hétfőn 6–8 óra között voltak, amikor a tagok kölcsönözhettek is. 1937 tavaszán „Guthy Andor jogszigorló köri könyvtáros jelentéséből kitűnt, hogy a Kör könyvtára adományok és beszerzések által annyira javult, hogy a tagokat mind teljesebb mértékben tudja kielégíteni”.[4] A segédkönyvtáros Sugár Gábor és Reiss Rezső volt. A közel nyolcszáz kötetes könyvtár nyitva tartását nyáron egy órára (hétfőn este 7 és 8 óra között) szűkítették, majd ősztől 7 és 9 óra között volt nyitva.[5] Sok napilapot és folyóiratot is tartottak, és 1938 őszén jelentős befektetéssel szerelték fel olvasótermüket.[6] „A köri tagok ezenfelül díjtalanul használhatják a Körnek könyvállományát, állandóan fejlesztett könyvtárát is, amelyben a könyvpiac minden értékesebb újdonsága szerepel.”[7]
Az Állami Lakótelepi Közművelődési Egyesület – melynek könyvtárosa Soós József volt – 1938 nyarán minden államitelepi lakos előtt megnyitotta a könyvtárát, a könyveket a telepi Nemzeti Munkaház Kaszinó termében lehetett átvenni, majd a telepi kaszinó helyére, a 121. számú épületbe költöztek.[8]
A Pestszentlőrinci Levente Egyesületnek – könyvtárosa Kiss Vince – az 1943-ban megnyitott Levente Otthonban volt a könyvtára. „A gonddal összeválogatott könyvek minden igényt kielégítenek és amint hallottam óriási közkedveltségnek örvendenek.”[9]
Úgyszintén 1943 végén nyílt meg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt pestszentlőrinci pártszervezetének könyvtára a Munkásotthonban, mely kedden este hét és nyolc óra között, valamint vasárnap délelőtt tartott nyitva. Ezt a könyvtárat azonban a német megszállást követően a hatóságok elkobozták.[10]
Város könyvtár, kölcsönkönyvtár
Ezentúl az iskoláknak – elsősorban a polgári iskoláknak, az iparostanonc-iskolának, valamint a kereskedelmi iskolának és a gimnáziumnak – volt könyvtáruk, akár több is (ifjúsági, segély és tanári). A pestszentlőrinci városi könyvtár is a gimnázium Wlassics Gyula utcai épületének földszinti könyvtártermében nyílt meg 1937 szeptemberében, vezetője Szabó József, a gimnázium tanára volt. Állományát valószínűleg a gimnázium könyveiből vették. „A félezer kötetet meghaladó könyvtár anyagát a vallás ás közoktatásügyi minisztérium állította össze s felöleli a tudomány- és irodalom legértékesebb termékeit.”[11] Ide minden lőrinci lakos díjtalanul beiratkozhatott, szombaton délután 5 és 6 óra között tartott nyitva, egy-két hétre lehetett kölcsönözni.[12]
1934. április elején nyílt meg a Pestszentlőrinci Modern Kölcsönkönyvtár az Üllői út 127. (ma Üllői út 447 és 449.) alatt.[13] „A kölcsönkönyvtárban több mint 1500 válogatott könyv áll az olvasók rendelkezésére, váltogatva a legjobb magyar és külföldi írók műveivel. A könyvtár tulajdonosa figyelemmel volt a nehéz gazdasági viszonyokra is, ezért a tagsági díjat olyan minimális összegben állapította meg, hogy szinte mindenki részére hozzáférhetővé tette a magyar és külföldi irodalom legremekebb könyveinek olvasását.”[14] A kölcsönzési díj havi egy pengő volt, minden nap nyolc órát tartott nyitva a könyvtár, de már kezdettől lehetőség volt házhoz szállítást kérni.[15] A „fővárosi nívót fenntartó könyvállománnyal rendelkező”[16] könyvtár tulajdonosára sajnos a sajtóból nem derült fény. 1937. november 1-jén a kölcsönkönyvtár az Üllői út 117. (ma Üllői út 435.) szám alá költözött, ahol megnagyobbított kínálattal várta az olvasókat. 1945. április 14-én a a kölcsönkönyvtár folytatója, a Demokratikus Könyvtár az Üllői út 113. alatt nyílt meg.[17]
Mozgókönyvtár
A II. világháború után elsőként a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. és a Szabó Ervin Könyvtár indított mozgó-könyvtárat – villamoskocsiban berendezett könyvtárat – 1945 nyarán, melyekkel a főváros és környéke lakosságát szerették volna könyvhöz juttatni. A pestszentlőrinciek már 1947 őszén követelték, hogy a mozgókönyvtár ne csak Kispestig, hanem Pestszentlőrincig járjon.
A mozgókönyvtár végül 1948 augusztusától szolgálta ki a lőrinci olvasókat – elsősorban a Ganztelep, Ganzkertváros, Szemeretelep és Szent Imre-kertváros lakóit, ugyanis minden hétfő és péntek délután 3 és 6 óra között a Béke téri végállomáson lehetett könyvet választani.[18] „A könyvtár ünnepélyes megnyitását augusztus 2-án tartották a város vezetőinek jelenlétében. Az ünnepség után a vadonatúj villamoson berendezett könyvtárat a közönség rendelkezésére bocsátották. […] Az 50-es jelzésű villamos végállomásánál tartózkodó mozgókönyvtárat percek alatt ellepte az olvasni vágyó pestszentlőrinci közönség. A beépített polcokon ott találták a haladó szellemű művek nagy részét. A közönség jobbára szépirodalmi és társadalomtudományi műveket válogatott ki olvasásra. A megállapítások szerint az első nap jól sikerült, a forgalom várakozáson felül volt.”[19]
A II. világháború után a gyárakban is kialakítottak könyvtárakat (pl. Kistext, Kártolószalaggyár), volt könyvtára a Magyar–Szovjet Művelődési Társaságnak az Üllői út 87. (ma Üllői út 399.) alatt, valamint volt a Magyar Dolgozók Pártjának pestszentlőrinci szervezetében működő könyvtár (Üllői út 177., ma Üllői út 517.), amely minden kedd, csütörtök, szombat délután 4–7 óra között tartott könyvtári órákat.[20]
Villában
Hamarosan hozzákezdtek az új városi könyvtár kialakításához is, melyet Pestszentlőrinc vezetősége többször megígért. A helyszín a Gyöngyvirág utca 7–9. szám alatti villaépület volt, mely korábban volt nyaraló, vendéglő, gyermekmenhely, gimnázium, napközi otthon is. 1948. szeptember elején a berendezése és felszerelése gyors ütemben folyt, ekkor szeptember végi átadással számoltak.[21] Október elején a hamarosan megnyíló könyvtár állományát 1500 kötetre tették.[22] „Felavatása előtt elsétáltunk a gyöngyvirágutcai új könyvtárba. Dr. Solt Andorné könyvtárvezető fogad hatalmas munka közepette. Nagy könyvhalmazok tornyosulnak mindenfelé körülötte: szépirodalom, szociológiai és társadalomtudományi könyvek, de a külföldi irodalom remekei, híres alkotásai sem hiányoznak a modernül berendezett könyvtárból. […] A másik két szobában – ahol az olvasótermek lesznek – asztalosok vannak nagy munkában, javítják a parkettet.”[23] Az állományhoz a Magyar Dolgozók Pártja is könyvekkel járult hozzá, a nyilvántartásban újdonságként bevezették a decimális rendszert – melyet ma is használnak a könyvtárakban. A könyvtár átadására végül 1948. november 21-én került sor, nyitáskor 3800-4000 könyv várta az olvasókat.[24] A könyvtár minden nap három órát tartott nyitva, a kölcsönzési díj 12 forint, a diákoknak 5 forint volt.[25]
1950-ben létrehozták Nagy-Budapestet, ezáltal – év végére – a pestszentlőrinci intézmény a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 24. számú fiókja lett. A könyvtárnak továbbra is Solt Andorné Rosenfeld Katalin[26] volt a vezetője, aki munkatársával, Kaich Frigyessel együtt több folyóirattal is levelezett. Beszámoltak arról, hogy a házkezelőségi fiókoknak 20–30 könyvet bocsátottak a rendelkezésükre, hogy a lakóknak kölcsönözhessék, hogy nem tudják elegendő ifjúsági és mesekönyvvel ellátni a fiatalokat, hogy tapasztalatot cseréltek a lipcsei városi könyvtárral, de kifejtették véleményüket az ankétszervezésről és a statisztikai adatszolgáltatásról, vagy a könyvtári szakkönyvekről is.[27] „Könyvtárunkban a 15.000 kötetből olyan 2000—2500 könyvünk van, mely idejét múlta. Van vagy 300 mezőgazdasági szakkönyvünk, de egyetlen paraszt olvasónk sincs. Ezek a könyvek máshol hiányzanak, nekünk viszont a házikertgazdálkodásról csak egy régi könyvünk van, holott ebből legalább tíz példány kellene.”[28] – vázolta a helyzetet Kaich Frigyes, a Szabó Ervin Könyvtár 24. számú fiókjának dolgozója. Solt Andorné egyébként nem csak A Könyvtárosnak, hanem a Ludas Matyinak is rendszeres levelezője volt: „Tudomásomra jutott, hogy a Ludas Matyi legutóbbi számában »A nyájas olvasó« címmel megjelent kis írásmű velem foglalkozó részleteinek tárgyi igazságát néhányan kétségbevonták. Az illetőknek azt ajánlom, hogy forduljanak a XVIII. ker. Tanács Szabó Ervin Fiókkönyvtárában sebeim ápolásával önfeláldozó módon foglalkozó Solt Andorné könyvtáros-elvtársnőhöz, aki nemcsak egyes fejezeteim nyolc lapon túl gyógyuló sérüléseit, de a könyvjelzőként belémrakott tíz deka sonkát is igazolja. Szavahihetőségem enélkül is közismert, szegény könyv vagyok, de becsületes. Tisztelettel a »Nyomorultak« második kötete.”[29]
A lőrinci könyvtárban is rendeztek író-olvasó találkozókat, többek között járt itt Tersánszky Józsi Jenő, Oravecz Paula, de a legnagyobb hatású látogatása tagadhatatlanul Szabó Pálnak volt 1954 elején: „Az ankét vége felé aztán felszólal egy egészen fiatal ember, Sánta Ferenc. Azzal vigasztaltam magam, hogy öregszem s ennél a felszólalásnál azért szorítja el az érzékenység ennyire a szívemet. Nagyon meghatott engem ez a felszólalás. Egyes szavak most is, mint a távoli harangzúgás csendülnek meg a lelkemben. Így félteni a szegénységet, mint ez az ember, mostanában csak igen ritkán hallottam. Ilyen tisztán, világosan feladni az írónak a szegénység védelmében a kérdések tömegét: nem történt meg velem mostanában.”[30] Ezt követően Szabó külön is elbeszélgetett a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár marósával, aki a „Sokan voltunk” című írását küldte el neki.
Solt Andorné is megemlítette a találkozót Szabó Pálnak második Kossuth-díja alkalmából küldött levelében: „Igaz örömmel és meleg szeretettel üdvözöljük mind a fiók dolgozói, mind az olvasók nevében, akik még mindig emlegetik, milyen nagy élményt jelentett számukra ittléte, hogy a ma egyik legnagyobb írójával oly közvetlenül és emberien beszélgethettek és szemtől szembe hallhatták véleményét.”[31]
Sánta Ferenc így emlékezett erre a napra: „1954 februárjában. Író-olvasó találkozó volt az egyik könyvtárban, Pestlőrincen, ahol Szabó Pali bácsi volt a vendég. A könyvtárnak a vezetőnője tartott egy bevezetőt. Arról beszélt, hogy ebben az országban minden milyen jól megy: »kolbászból fonják a kerítést.« Döbbenten ültem, néztem Pali bácsit, hogy mikor áll fel, és mikor mondja azt, hogy ezt a hazugságot hagyja már abba. Nem hagyta abba a nő, mert nem szólt neki senki, hogy hagyja abba. Szomorúságot éreztem. Utána pedig átadta Pali bácsinak a szót, aki azt mondta, hogy nagyon szívesen jött ide, és nagyon szívesen válaszol minden kérdésre. Ekkor éreztem úgy, hogy mintha megfordították volna körülöttem a világot, mert az írót magam is úgy képzeltem el, hogy az az ember, aki az igazságért tűzbe megy és az életét adja. Hogy ez valami különleges, istenáldotta lény – ami igaz is –, a szolgálatában az. De íróember sincs gyarlóság nélkül. Van fösvény író, van jószívű író, sokmindenféle. Ami nem olyan fontos végül is. Ezt ott elmondtam. Akkor kipakoltam Pali bácsinak olyasmit is, amiről aztán szegény nem tehetett igazán. Summa summárum a lényeg az volt, hogy vagy tudja, hogy az a hölgy nem mond igazat, vagy nem tudja. Ha nem tudja, az a baj, ha pedig tudja, hogy az országban másképp élnek, akkor miért nem írja meg. […] Amikor én befejeztem, két barátom, akikkel voltam, mondták, hogy gyorsan menjünk el innen. […] Alig jutottunk el a kapuig, egy kis kerten kellett keresztülmenni, amikor futottak utánunk. Jött két leányzó, hív a Pali bácsi.”[32] Így kezdődött egy sikeres írói karrier Pestlőrincen 1954-ben.
1954-ben a 24. számú fiókot a kerületi tanács az augusztus 20-ára rendezett mezőgazdasági kiállításon bemutatott könyvkiállításért díszoklevélben és dicséretben részesítette.[33] 1956-ban Pestlőrincen is elindították a József Attila Olvasómozgalmat, melyet a moziban diavetítésekkel népszerűsítettek, ez egyúttal reklám volt a kerületi könyvtárnak is, 1958-ban a könyvhét alkalmából színészek fellépésével irodalmi estet rendeztek.[34]
Pestimrén a kultúrotthonban volt egy könyvállomás és heti egyszer kijött a mozgókönyvtár is. Végül 1952-ben nyitottak itt háromezer kötetes fiókkönyvtárat az Ady Endre utca és a Marx (Nemes) utca sarkán. Ez volt a 31. számú fiókkönyvtár. Pásztor Jánosné könyvtáros olvasóórákat tartott, szakkönyveket ajánlott, véleménykutatást végzett. Egy évvel később már ezer olvasója volt és három könyvállomást látott el (Szabadság Tsz., Fodrászszövetkezet, Szabadság mozi): „Két-háromhetenként cserélik a könyveket a könyvállomásokon, amelyek vezetői társadalmi munkában végzik el a kölcsönzést és a könyvek megőrzését.”[35] Az imrei könyvtárat a kerületi tanács 1957-ben olvasóteremmel bővítette.[36] 1961-ben a könyvek védelmében gyermek-rajzpályázatot hirdettek.[37]
1958–1960-ban a lőrinci könyvtárat kívül-belül tatarozták, új olvasótermet és gyermekkönyvtárat alakítottak ki, a könyvtár közel 20.000 kötettel és 2200 olvasóval rendelkezett.[38] Az olvasók elérése érdekében Lőrincen két saját kezelésű könyvállomást – az Állami lakótelepen (1000 kötet) és 1960. december 1-jétől a Tátrafüred téren (900 kötet) –, valamint öt KTSZ-nél letéti állomásokat létesítettek.[39] Ekkor a kerületben összesen 28.000 kötettel várták az olvasókat, amelyet évi 3 forintért – a diákok 1 forintért – vehettek igénybe.[40] A lőrinci könyvtár rendszeresen rendezett ankétokat, irodalmi emlékesteket, író-olvasó találkozókat, és könyv-, kép- és tablókiállításokat a kerület különböző pontjain. 1963-ban a nyári zárva tartás alatt a berendezések átcsoportosításával kedvezőbb válogató és kölcsönzési körülményeket teremtettek.[41]
Az 1959 elején megnyitott gyermekkönyvtár különösen kitűnt a rendezvényekben. Az első évben kilenc író-olvasó találkozót rendeztek, majd gyermek-rajzkiállítást, könyvkiállítást, mesedélutánokat, diavetítéseket. 950 beiratkozott olvasójuk volt, de az iskolák egyes osztályainak is biztosítottak 60-70 darabos letéti kiskönyvtárat.[42] Az 1960-as években Samu Gizella volt a lőrinci könyvtár vezetője, akit 1969-ben dicséretben részesítettek.[43]
Azonban 1970-ben már látható volt, hogy az épület rossz állapota miatt a pestlőrinci könyvtárt hamarosan meg kell szüntetni.[44] 1975-ben életveszélyes volt, aládúcolták, de már ekkor gondoltak arra, hogy a sportcsarnok, és a rendelőintézet mellett a könyvtár is az új kerületi központban kapjon méltó épületet. 1976 őszén került sor az épület bezárására.[45] Persze voltak iskolai és üzemi könyvtárak – például a Lőrinci Fonó kultúrházában –, és volt a Kandó téri nyugdíjas klubban is egy 3000 kötetes letéti könyvtár, ezek azonban nem pótolhatták a kerület fő közművelődési könyvtárát.[46]
Új épületek
Két évig könyvtár nélkül volt Pestlőrinc, ugyanis sokáig kellett keresni az alkalmas helyet. Végül a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat forgalmas Baross utcai bisztróját adták át ideiglenesen a tanácsnak, illetve a könyvtárnak. Az átalakítás után, 1978. május 4-én nyílt meg a 24. számú fiók. A 140 m2-en berendeztek kölcsönző gyermek- és felnőtt-könyvtárat, valamint egy olvasósarkot. Ekkor már a BUVÁTI elkészítette az új könyvtárépület terveit, úgy tűnt, hogy még 1978-ban megkezdődik az építkezés, és 1981-re elkészül az új épület.[47] Mivel kivitelező hiányában nem tudták megoldani az építkezést, ezért 1980-ban már egyértelmű volt, hogy 1982 előtt nem indul meg a munka.[48] „Mint azt a Fővárosi Tanács szakfelügyeleti vizsgálata 1983-ban megállapította, a XVIII. kerület könyvtári szempontból Budapest egyik legrosszabbul ellátott kerülete volt.”[49]
1982-ig a kerületi könyvtárak hétköznapokon voltak nyitva, váltakozva délelőtt és délután, azonban 1982-ben bevezették a szombati nyitva tartást is.
A 975 m2-es Thököly úti főkönyvtár építését 1982-ban kezdte meg a Középületépítő Vállalat, az építésvezető – miként a szomszédos szakrendelő építésénél is – Németh Béla volt.[50] A fejlesztés összköltsége 17 millió forint volt, melyből a XVIII. kerületi Tanács – hogy egyáltalán elinduljon az építkezés – 16 millió forintot finanszírozott, további egymillió forintot a Közművelődési Alapból adott az Országos Közművelődési Tanács, az építkezést támogatta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a XVIII. kerületi pártbizottság is.[51] Két és fél évig dolgoztak az épületen.
Mátyás Ferenc pestszentlőrinci költő még a megnyitás előtt bejárhatta az épületet: „Távol volt még ugyan az olvasók népes közönsége, amikor együtt lelkesedtünk az emeletes üvegpalota látványáért, s az olvasómozgalom fellendülését reméltük, de már közelgett az idő a megnyitáshoz. A gimnázium szomszédságában felépült könyvtár csaknem ezer négyzetméternyi területét bolyongtuk végig a könyvtárosokkal. Akkor rakosgatták helyre a temérdek könyvet a nyitott polcokra, a könyvek születési bizonyítványát a katalógusokba, s rendezték a csupa üveg olvasótermeket, kiállítási és előadói helyiségeket, a majd legnépesebb kölcsönző dekorált szobáját.”[52]
A könyvtár megnyitóját – miután minden könyv a helyére került – 1985. március 18-án délután 15 órakor tartották, melyre a pártbizottság és a Szabó Ervin Könyvtár vezetése minden kerületi iskola igazgatóját meghívta. A megnyitóbeszédet Köpeczi Béla művelődési miniszter tartotta, aki elsősorban a könyvtár és az iskola kapcsolatát helyezte előadása fókuszába. Felszólalt Tancsik Rudolf tanácselnök, valamint közreműködött Kovács István népszerű színművész és a Steinmetz Miklós Gimnázium kamarakórusa Gáti Imre tanár úr vezetésével.
„Külön öröm, hogy ebben a könyvtárban, az országban elsők közt, artotéka nyílik, amely eredeti művészi grafikákat kínál kölcsönzésre. A jól felszerelt könyvtárakban tartott kiállítások, művészeti rendezvények, vetélkedők, klubfoglalkozások – közvetlen hatásukon túl – az egészséges lokálpatriotizmus gyújtópontjaivá, közösségformáló és közügyteremtő tényezőkké válhatnak. A könyvtárak ma már számos útonmódon serkenthetik a társadalmi öntevékenységet, a sok helyütt annyira hiányzó közösségi kohéziót is.” – jelentette ki megnyitó előadásában Köpeczi Béla művelődési miniszter.[53]
Az érdeklődők – a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére – kezükbe vehették a Szabad Lőrinc című újság 1945. június 5-i, első számának hasonmáskiadását is.[54]
A kétszintes, sok üvegfelülettel ellátott, barna színű épület földszintjén helyezték el – a hőközpont, a raktár, a szolgálati és szociális helyiségek mellett – a hírlap-olvasót, a fonotékát és a stúdiót. A hangtárban meghallgatható 1600 zenei, nyelvi lemezről és kazettáról a stúdióban percenként egy forintért lehetett másolatot kérni. Az artotéka anyagából a földszinten és az emeleti minigalériában kiállításokat rendeztek, illetve a kortárs magyar grafikai alkotásokat a könyvtárosoktól – Kőbánya után másodikként – ki is lehetett kölcsönözni.[55] Az emeleten pedig 20.000 kötetes gyermekrészleg, 50.000 kötetes felnőtt kölcsönző és 5.000 kötetes kézikönyvtár, 140-féle folyóirat, valamint 16 könyvtáros és hét más munkatárs várta két műszakban az olvasókat, a hét hat napján.[56]
Az első hat hónapban az iskolások részére 60 csoportos foglalkozást, könyvtárbemutatót tartottak. Az első kiállítást 1985. április 30-án a Rózsa Ferenc Művelődési Otthonnal közösen rendezték a kerületben élő és alkotó hivatásos képző- és iparművészek alkotásaiból. Ezt körülbelül 2000-en nézték meg, csak május 1-jén 500-an, mivel – a Thököly út mentén rendezett majális alkalmával – egész nap nyitva tartottak, a könyvheti műsoron pedig 150 fő vett részt. Mindként rendezvény a kiállító- és előadótérként is használt, 90m2-es fogadótérben zajlott. Az első héten 1016-an, a nyár közepéig már 4000-en, év végéig 6000-en iratkoztak be. 1985 decemberében egy színes tévével, egy videómagnóval és ötvenkét videókazettával megindult a videoklub és videotéka is.[57] A lőrinci főkönyvtár kollektívája 1987-ben megkapta a „Budapestért” kitüntetést.
Voltak azonban problémák is az épület tervezésében: sok volt a lépcső: a bejáratnál három, a hírlap-olvasónál kettő, valamint az emeletre vivő, rossz volt az elhelyezése a ruhatárnak és a kölcsönzési pultnak, zsúfolt volt a kölcsönző rész.[58]
Ekkoriban a XVIII. kerületben 104.000-en laktak, Pestimre és Pestlőrinc húsz általános és két középiskolájában 15.000 diák tanult, ezért fontos volt a kerületi könyvtárhálózat fejlesztése.
Az új főkönyvtár avatása után szinte azonnal elkezdték tervezni a Havanna utcai lakótelepre az új gyermekkönyvtárat is: „Nem várt sikert hozott az új Szabó Ervin Könyvtár, ezért most a Havanna-negyedben terven kívüli ifjúsági könyvtár nyílik.” – nyilatkozta Tancsik Rudolf tanácselnök.[59]
Még 1983 novemberében nyílt meg 6000 kötettel a Havanna utcai lakóteleppel szemben, egy családi házban a gyermekkönyvtár. „Itt a bútoroktól a feliratokig minden a gyermekek számára készült. A könyvtári rend azonban olyan, mint a nagy könyvtárakban.”[60]
Ezt volt hivatott leváltani az új fejlesztés a Csontváry Kosztka Tivadar utca 32. szám alatt. Szó szerint „alatt”, hiszen a lakótelepi épület árkádját építették be, így született meg a korszerű „lábasházi” gyermekkönyvtár.[61] 1985. augusztus 8-án a műszaki átadás megtörtént, és már a könyveket katalogizálták a nyitásra készülve.[62] A beruházó a XVIII. kerületi Tanács Pénzügyi és Tervosztálya volt, az INORG Gmk kivitelezte, a berendezést a Szabó Ervin Könyvtár munkatársai végezték.[63]
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XVIII/2. számú gyermekkönyvtárának megnyitójára a Gyermekkönyvhét alkalmából 1985. december 4-én került sor, a megnyitó beszédet Szőllősy Antalné, a kerületi Tanács VB elnökhelyettese mondta.
„Fehér falak, neonfény, gázfűtés, szürke műanyagpadló, világos könyvállványok. Legfelső, a kis olvasóknak nehezen elérhető polcaikon kerámiák, földgömb, virág. A bejáratnál jobbról a kölcsönzőpult, balról a katalógusszekrény.”[64]
A fejlesztés összköltsége 1.433.000 forint volt. 170 m2-en olvasó, kölcsönző és raktárhelyiségeket alakítottak ki és 10.000 kötetet – szépirodalom, ismeretterjesztő könyv – helyeztek el. Ez a könyvtár a Havanna- és a KISZ-lakótelep 6000 általános iskolás gyerekét volt hivatott kiszolgálni. Itt is volt ezerkötetes kézikönyvtár, folyóiratállvány húsz lappal, három asztal, harminc szék, narancsszínű puffok. A hét öt iskolanapján nyitva tartó könyvtárban két könyvtáros dolgozott.[65]
„Üde színek, gyerek méretű polcok, játékok, jóságos, türelmes mosolygós könyvtárosok. Pedig van gondjuk elég, hiszen az ünnepélyes megnyitás óta ezernyi gyerek hordja haza innen rendszeresen a szellemi táplálékot.”[66]
1978. január 1-jén bevezették a kerületenkénti hálózati főkönyvtári rendszert, a pestimrei könyvtár a lőrinci főkönyvtár fiókkönyvtára lett. A Vörösfény utca 163. (ma Nemes utca 24.) alatt lévő 31. számú – illetve 1980-ban már 24/1-es – fiókkönyvtár 59 négyzetméteren összezsúfolva működött, mennyezete repedt, olajkályhákkal fűtöttek, viszont 2000 olvasót szolgáltak ki.[67] „Hogy Pestimrén is lépni kell, az világos, csak az nem, hogy miképp, mikor és – főleg – miből…”[68]
Ugyan 1986-ban terveztek az átépített Pestimrei Közösségi Házba egy 30,8 m2-es könyvtárat, ez azonban nem tudta kiváltani az – amúgy is szűkös – pestimrei fiókkönyvtárat, így más megoldást kellett keresni, ezért 1987 elején már szó volt róla, hogy új épületbe költözik az intézmény. A rossz állagú épületet 1988-ban be kellett zárni, helyette könyvtárbusz szolgálta ki a Pestimrén lakókat. Közben a tanács megvásárolta a Nagykőrösi út 56. szám alatti családi házat, ahol 1989 októberében nyitotta meg a XVIII/1. fiókkönyvtárat Tancsik Rudolf tanácselnök. A 142 m2-es épületben a 12.000 kötetes állomány mellett volt hanglemez, magnó- és videókazetta kölcsönzés is.[69]
A XVIII. kerületi könyvtárakban 1988-ban 4662 felnőtt és 2672 gyerek iratkozott be – utóbbiak fele-fele aranyában oszlottak meg a főkönyvtár és a havannatelepi gyermekkönyvtár között. 1989 februárjában a Szabó Ervin Könyvtár kénytelen volt emelni a beiratkozási díjakat, a fővárosi hálózat használatáért egy évre diákoknak 10, nyugdíjasoknak 30, felnőtteknek 60 forintot kellett fizetni, 70 év felett azonban ingyenes volt.[70]
1990-ben tehát eljutott a kerület oda, hogy minden helyi könyvtár megfelelő épületben szolgálhatta ki az olvasókat.[71]
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2025. március 18.
Kutatás és írás: 2025. február 21. – 2025. március 15.
[1] Pestszentlőrinci Hírlap, I. évf. 5. sz. 1928. március 23. 3. o.
[2] Pestszentlőrinci Újság, I. évf. 10. sz. 1927. július 23. 3. o.
[3] Pestszentlőrinci Újság, I. évf. 30. sz. 1927. december 10. 3. o.
[4] Pestszentlőrinci Újság, XI. évf. 14. sz. 1937. április 3. 2. o.
[5] Pestszentlőrinci Újság, XII. évf. 30. sz. 1938. július 30. 2. o., 33. sz. 1938. augusztus 13. 3. o., 37. sz. 1938. szeptember 10. 2. o.
[6] Pestszentlőrinci Újság, XII. évf. 41. sz. 1938. október 8. 3. o
[7] Pestszentlőrinci Újság, XIII. évf. 50. sz. 1939. december 10. 4. o
[8] Pestszentlőrinci Újság, XII. évf. 30. sz. 1938. július 30. 2. o.
[9] Pestszentlőrinci Újság, XVIII. évf. 1. sz. 1944. január 1. 2. o.
[10] Népszava, LXXI. évf. 267. sz. 1943. november 25. 9. o. és LXXIII. évf. 46. sz. 1945. március 21. 6. o.
[11] Pestszentlőrinci Újság, XI. évf. 37. sz. 1937. szeptember 18. 4. o.
[12] Pestszentlőrinci Hírlap, X. évf. 38. sz. 1937. szeptember 18. 3. o.
[13] Egy hirdetés feltételezi, hogy 1925-ben az Állami lakótelep 42. számú épületében is működött már kölcsönkönyvtár egy könyv- és papírkereskedés keretében. Pesti Hírlap, XLVII. évf. 28. sz. 1925. február 5. 18. o.
[14] Pestszentlőrinci Hírlap, VII. évf. 15. sz. 1934. április 14. 3. o.
[15] A házhozszállítás 1.25P, majd 1.30P volt. 1939-től a kölcsönzési díj 1.30P-re emelkedett.
[16] Pestszentlőrinci Hírlap, VII. évf. 18. sz. 1934. május 12. 5. o.
[17] Pestszentlőrinci Újság, XI. évf. 43. sz. 1937. október 30. 3. o. és 48. sz. 1937. december 4. 2. o. Utolsó hirdetése 1941-ben volt. Szabad Lőrinc, 1948. április.
[18] Szabad Lőrinc, IV. évf. 31. sz. 1948. augusztus 1. 3. és 4. o.
[19] Szabad Lőrinc IV. évf. 32. sz. 1948. augusztus 8. 2. o.
[20] Szabad Lőrinc, IV. évf. 23. sz. 1948. június 6. 3. o.
[21] Szabad Lőrinc, IV. évf. 36. sz. 1948. szeptember 4. 4. o.
[22] Szabad Lőrinc, IV. évf. 40. sz. 1948. október 3. 1. o.
[23] Szabad Lőrinc, IV. évf. 47. sz. 1948. november 21. 1. o
[24] Szabad Lőrinc, IV. évf. 46. sz. 1948. november 14. 3. o
[25] Szabad Lőrinc, IV. évf. 47. sz. 1948. november 21. 4. o.
[26] Rosenfeld Katalin 1895-ben született Sopronban. 1931-ben ment hozzá dr. Speneder (Solt) Andor felsőkereskedelmi iskolai tanárhoz, akivel Pestszentlőrincre, a Gyöngyvirág utcába költöztek. Ugyanakkor dr. Solt Andor címe 1948-ban Pestszentlőrinc, Üllői út 147. volt, úgyszintén itt lakott 1950-ben dr. Solt Andorné könyvtáros is. A helyzetet bonyolítja, hogy 1948-ban elváltak, majd Solt Andor feleségül vette Kőműves Éva nyelvtanárt, így egy időben két dr. Solt Andorné volt Budapesten. Rosenfeld Katalin nyugdíjba vonulása után a XII. kerületbe költözött.
[27] A Könyvtáros III. évf. 2. sz. 1953. február 1. 30. o., 11. sz. 1953. november 1. 44. o., 12. sz. 1953. december 1. 32-33. o., IV. évf. 10. sz. 1954. október 1. 18. o., Esti Budapest, II. évf. 209. sz. 1953. szeptember 7. 5. o.
[28] Kaich Frigyes: Könyvtárosok gondjai. In: Művelt Nép, V. évf. 28. sz. 1954. szeptember 19.
[29] Ludas Matyi, IX. évf. 41. sz. 1953. október 8.
Solt Andorné még 1962-ben, nyugdíjasként is írt a Ludas Matyinak, ekkor már a XII. Ugocsa utca 14. alatt lakott.
[30] Szabó Pál: Bírálat. In: Új Hang, III. évf. 5. sz. 1954. 46–47. o.
[31] Irodalmi Újság, V. évf. 7. sz. 1954. március 27. 2. o.
[32] Új Auróra, IX. évf. 2. sz. 1981. 119. o.
[33] A Könyvtáros, IV. évf. 8-9. sz. 1954. szeptember 1.
Ugyanekkor a kerületi tanács Solt Andornét a népművelési osztály vezetőjével és a Pataki István Kultúrház igazgatójával együtt négynapos tanulmányútra küldte Pécsre.
[34] A Könyvtáros VI. évf. 3. sz. 1956. március 1. 164–165. o. és VIII. évf. 8. sz. 1958. augusztus 1.
[35] A Könyvtáros, III. évf. 10. sz. 1953. október 1. 42. o.
Az imrei könyvállomások azonban megszűntek, ugyanis 1960-ban a kerületben egy könyvállomás van (az Állami lakótelepen) és 1961-ben arról írnak, hogy „a közeljövőben saját kezelésű könyvállomást létesítenek a pestimrei Szabadság Tsz-ben”. A Könyvtáros, XI. évf. 1. sz. 1961. január 1. 40. o.
[36] A Könyvtáros, VII. évf. 2. sz. 1957. július 1. 142. o.
[37] Esti Hírlap, VI. évf. 251. sz. 1961. október 24.
[38] Pestlőrinc, I. évf. 1. sz. 1959. március 21.
[39] A Könyvtáros, XI. évf. 1. sz. 1961. január 1. 64. o. és A XVIII. Kerületi Tanács Híradója, 1961. január, 7. o.
[40] A XVIII. Kerületi Tanács Híradója, 1960. 4. o.
[41] A Könyvtáros, XIII. évf. 9. sz. 1963. szeptember 1. 523. o.
[42] A XVIII. Kerületi Tanács Híradója, 1961. január, 7. o., Köznevelés, XVI. évf. 17. sz. 1960. szeptember 14., 527. o., A Könyvtáros, X. évf. 12. sz. 1960. december 1. 902. o., 904. o., XI. évf. 4. sz. 1961. április 1. 232. o., és Giday Endre: A pestlőrinci gyermekek olvasómozgalmának második éve. In: A Könyvtáros XI. évf. 9. sz. 1961. szeptember 1. 543. o.
[43] Művelődésügyi Közlöny, XIII. évf. 18. sz. 1969. szeptember 17. 322. o.
[44] Magyar Hírlap, III. évf. 346. sz. 1970. december 13. 10. o.
[45] Népszava, CIII. évf. 138. sz. 1975. június 14. 3. o., Esti Hírlap, XX. évf. 123. sz. 1975. május 28. és Népszabadság, XXXV. évf. 1977. október 25. 9. o.
[46] Peremváros, 1979. március, 8. o., 1980. november 15. o. és XI. évf. 3. sz., 1987. március. 13. o.
[47] Esti Hírlap, XXIII. évf. 103. sz. 1978. május 4.
[48] Peremváros, 1980. június, 4. o. és 1980. november. 8. o.
[49] Peremváros, X. évf. 4. sz. 1987. április, 11. o.
[50] Budapest, XXII. évf. 12. sz. 1984. december. 28. o.
[51] Más források (a Népművelés vonatkozó cikke) szerint az épület 22 millióba került. Népművelés, XXXII. évf. 7. sz. 1985. július 1. 35. o., A Könyvtáros, XXXV. évf. 5. sz. 1985. május 1. 301. o., Magyar Nemzet, XLVIII. évf. 65. sz. 1985. március 19. 3. o., Esti Hírlap, XXX. évf. 46. sz. 1985. február 23.2. o.
[52] Népszava, CXIII. évf. 92. sz. 1985. április 20. 8. o.
[53] Könyvtári Híradó, XXIX. évf. 4. sz. 1985. április. 3. o.
[54] Az újság vezércikkét Mátyás Ferenc írta. Könyvtári Híradó, XXIX. évf. 7–8. sz. 1985. július–augusztus. 6–9. o.
[55] „Az érdeklődők (új lakástulajdonosok s a többi) a grafikát üvegezett keretben, védőfóliával becsomagolva, a szállításukhoz készíttetett táskával együtt kapják kézhez három vagy hat hónapra, képenként 50 forint kölcsönzési díjért. (Hasonló feltételekkel kölcsönözhetők a képek a XVIII. kerületi új főkönyvtárban is.)” Élet és Irodalom, XXX. évf. 11. sz. 1986. március 14. 14. o.
[56] Vasárnap csak helyben lehetett használni a könyveket, szerdán volt szünnap. Ma hétfőtől szombatig tartanak nyitva, szintén 75.000 kötetes az állomány, viszont folyóiratból már csupán 50-féle jár, és 14 munkahelyi státusz van.
[57] Farkasné Dóczy Erzsébet: Impressziók egy „városszéli” könyvtárról. In.: Könyvtári Híradó, XXIX. évf. 7–8. sz. 1985. július–augusztus. 6–9. o. és Koffán Éva: Könyvek, lemezek, kazetták. In: Peremváros, X. évf. 3. sz. 1986. március. 10. o.
[58] Ezeket a problémákat nagyrészt orvosolták a 2002–2003-as felújítás során: rámpákat építettek, átalakították a fogadóteret, a zeneműtár megszüntetésével helyet nyertek a könyvállománynak, a raktár felszámolásával pedig a programoknak. Az emeleten helyet cserélt a kézikönyvtár és a gyermekkönyvtár, hogy csendesebben lehessen elmélyülni a könyvekben.
[59] Esti Hírlap, XXX. évf. 125. sz. 1985. május 30. 3. o.
[60] Peremváros, 1984. április, 12. o.
[61] „Lábasházi” fiókkönyvtár 1981-ben Újpalotán, 1983-ban Békásmegyeren, 1986-ban Gazdagréten nyílt magasházak földszintjén a fővárosi tanács jóvoltából. Népművelés, XXXIII. évf. 5. sz. 1986. május 1. 26. o.
[62] Magyar Hírlap, XVIII. évf. 185. sz. 1985. augusztus 8. 4. o.
[63] Könyvtári Híradó, XXIX. évf. 12. sz. 1985. december. 1–2. o.
[64] Népművelés, XXXIII. évf. 2. sz. 1986. február 1. 35. o.
[65] Népművelés, XXXIII. évf. 2. sz. 1986. február 1. 35. o.
[66] Peremváros, X. évf. 1. sz. 1986. február. 12. o.
[67] 1985 előtt a lőrinci könyvtárnak 3000 olvasója volt. Magyar Nemzet, XXX. évf. 151. sz. 1974. június 30. 10. o., Peremváros, 1980. november 15. o., és Népművelés, XXXII. évf. 7. sz. 1985. július 1. 35. o.
[68] Népművelés, XXXII. évf. 7. sz. 1985. július 1. 35. o.
[69] Pándy Tamás: 100 éves falu a városban. Pestszentimre. Budapest, 1998., Peremváros, XIII. évf. 7. sz. 1989. november. 15. o.
[70] Peremváros, XIII. évf. 2. sz. 1989. március, 16. o.
[71] 1995. január 1-jén megszűnt a főkönyvtári rendszer, létrehozták a régiókat, innentől kezdve van a XVIII/3. sz. Lőrinci Nagykönyvtár. 2002–2003-ban mind az imrei, mind a lőrinci könyvtár nagy felújításon esett át, a Havanna-lakótelepi könyvtárat pedig – miután rendszeresen beázott – 2003–2004-ben újította fel az önkormányzat. A könyvtárhálózatban 2017-ben állt be jelentős változás, amikor a Pestszentimrei Könyvtár az átépített Pestszentimrei Közösségi Házban kapott modern elhelyezést.
