Tanácsból Budapest Főváros 18. kerület önkormányzata – 1990, a békés átmenet
Az 1980-as évek végén megindult politikai változások átformálták Magyarország teljes közjogi rendszerét. Ennek az átalakulási folyamatnak a részeként tartották meg Magyarországon az első szabad önkormányzati választást, amely lebontotta a negyven éve fennálló államszocializmus utolsó közigazgatási pillérét, a tanácsrendszert. Az 1990. szeptember 30-án és október 14-én rendezett kétfordulós választás a rendszerváltást közigazgatási szempontból, helyi szinten is teljessé és befejezetté tette, mivel ott is létrehozta a hatalom legitim, választott vezetőkön alapuló modelljét.
A magyarországi békés rendszerváltás folyamata már 1985-ben, a formálódó ellenzék két legnagyobb csoportjának monori találkozóján kezdetét vette, és az 1990-es, első országgyűlési választásokkal zárult országos szinten. A Parlamentbe jutott pártok a rendszerváltás alapvető közjogi kérdésének tekintették a helyi önkormányzatok létrehozását, azonban a választások mikéntjével kapcsolatban nem volt egyetértés köztük. A jogszabály elfogadásához viszont a képviselők kétharmadának támogatására volt szükség. Az akkor vezető két politikai erő, az MDF és az SZDSZ eredetileg ellentétes elképzeléseit végül egy kompromisszumos törvény megalkotásával sikerült közös nevezőre hozni. Ez egy úgynevezett vegyes választójogi szabályozás volt, melyet ilyen formában csak az 1990-es önkormányzati választások során alkalmaztak volna a helyi önkormányzati képviselők és a polgármester megválasztására. Ennek értelmében:
- a választás kétfordulós volt,
- vegyes kétszavazatos rendszerrel (pártlistára és egyéni választókerületi jelöltekre lehetett külön-külön szavazatot leadni),
- a polgármestert és a főpolgármestert közvetetten választották.
Az akkor megalkotott jogszabályok értelmében az önkormányzatok minden korábbinál szélesebb körű, törvényben garantált jogosítványokat kaptak a településük ügyeinek intézésére.
Településünk életében is kiemelkedő jelentőségű volt az 1990. évi önkormányzati választás, hiszen ekkor kerülhetett itt is a lakosok által választott vezetők kezébe a kerület irányítása. A változás békésen és gördülékenyen ment végbe, köszönhetően többek között dr. Tancsik Rudolfnak, a tanács akkori elnökének.
A választás időpontjában Budapest 18. kerülete nagyságát tekintve Magyarország tizenötödik legnagyobb települése volt. A parlamenti rendszerváltó erők (MDF, SZDSZ, Fidesz, KDNP, FKGP) mind állítottak jelöltet a kampány során, de mellettük megjelentek az addig kormányzó (MSZMP) és újbaloldali politikai erők (MSZP, BIT) és kisebb, helyi szervezetek képviselői is (pl.: a Budapesti Városvédő helyi csoportja, a Pestszentlőrinc–Pestszentimre Hagyományait Őrző Egyesület).
A választási szövetségkötés már ebben az időszakban is megfigyelhető volt: a két liberális párt (SZDSZ, Fidesz) nem indított egymás ellen jelölteket az egyes körzetekben, de együttműködött a jelöltállítás során az MDF–KDNP–FKGP hármas is.
A kampányidőszak rövidsége (a jogszabály megalkotását követően szinte azonnal, 1990. 08. 27-én indult) és helyi jellege miatt csendesebb volt az országosnál. A helyi jelleg abban is megmutatkozott, hogy a jelölőszervezetek még nem dolgoztak egységes arculati elemekkel, a plakátok és szóróanyagok megjelenését sok esetben egyedi, akár házilagos megoldások jellemezték.
A kétfordulós választásokon való részvétel jóval elmaradt a parlamenti választásokétól. Az első forduló egyetlen körzetben volt eredményes, így csak a második fordulót követően alakult ki a végeredmény:
A képviselő-testület létszáma 37 fő:
- egyéni választókerületből bekerült képviselők: Fidesz: 6 fő, SZDSZ: 6 fő, MDF–KDNP–FKGP: 4 fő, független: 2 fő, Zöld Párt: 1 fő;
- listáról bekerült képviselők: MDF–KDNP–FKGP: 6 fő, SZDSZ: 6 fő, Fidesz: 5 fő, MSZP: 1 fő;
A képviselő-testületben 4 frakció alakult: SZDSZ: 12 fő, Fidesz: 11 fő, MDF–KDNP–FKGP: 10 fő, úgynevezett kisfrakció: 4 fő.
Az alakuló ülésen (1990. október 24–27.) a képviselő-testület által megválasztott polgármester: dr. Molich Endre.
A helyhatósági választások jogi keretei
Az önkormányzati választások jogszabályi környezete az elmúlt 35 évben folyamatosan alakult. Az 1990. évi LXIV. számú önkormányzati választási törvényt csupán a rendszerváltáskor alkalmazták módosítás nélkül, reformját az első választás és az önkormányzati működés tapasztalatai alapján szükségesnek látták elvégezni. A szükségesnek ítélt módosításokat végül az 1994. évi LXII. számon iktatták törvénybe. Habár szinte minden ciklusban történtek módosítások, finomítások, újabb jelentős változást csak a 2010. évi L. számú új választási törvény hozott, amely, módosításokkal, napjainkig biztosítja a jogszabályi kereteket.
Az alapító választáshoz képest a legszembetűnőbb, mai napig is érvényben lévő módosítások:
- az önkormányzati választások egyfordulóssá váltak,
- nincs eredményességi és érvényességi küszöb,
- 10.000 fő feletti településeken is a polgármestert és a főpolgármestert közvetlenül a szavazók választják meg.
További jelentősebb változások a jogszabályi környezetben:
1994
- Ajánlószelvény helyett ajánlóíven lehet gyűjteni a jelöléseket.
- A tízezer lakos feletti településeken is bevezették a közvetlen polgármester (és főpolgármester) választást.
- Megszűnt a listás választás. Helyette a jelölőszervezetek a kompenzációs listáról kaphatnak az egyéni vesztes jelöltek töredékszavazatainak függvényében mandátumokat. (Lehetett mandátumot szerezni.) A képviselői helyek 60%-a az egyéni választókerületekben, 40%-a pedig a kompenzációs listáról került elosztásra.
- Pártokra ettől kezdve nem lehetett szavazni közvetlenül, csak az egyéni jelöltjeiken keresztül. Csak a fővárosi, ill. megyei listára (ebből állt aztán össze a megyei/fővárosi közgyűlés összetétele).
- Polgármester ajánlás 2%, de minimum 300 ajánlás. Egyéni választókerületi jelölt 3% (-35. naptól a -20. napig lehetett ajánlani).
1998
- Az ajánlás újra ajánlószelvénnyel történhetett.
2010
- Újra ajánlóíven történik az ajánlás.
- A képviselői helyek 70%-a az egyéni választókerületekben, 30%-a a kompenzációs listáról került kiosztásra. A választás továbbra is egy fordulós volt, kevesebb ajánlásra volt szükség, ugyanakkor az ajánlások gyűjtésére rendelkezésre álló idő is rövidebb lett. Polgármester ajánlás 2%, de min. 300 ajánlás; egyéni választókerületi jelölt esetében 1% (ajánlani a -30. napig lehetett).*
*2014-től -48-naptól -34. napig lehetett ajánlást gyűjteni.
A választási térkép, amely a választókerületeket hivatott meghatározni, a választások egyik alapdokumentuma. Kerületünkben az elmúlt 35 esztendőben háromféle választókerületi beosztás volt érvényben. Az 1990-es kiinduló/alapító választási térkép a jogszabály erejénél fogva kétszer (1998, 2010) módosult. Emellett apróbb változtatások a körzethatárokban minden választás alkalmával történtek.
Az évtizedek során a választások informatikai háttere is folyamatosan modernizálódott. A kezdetben lokális gépeken alkalmazott szavazatösszesítő rendszerek után 2002-ben elindult a választás előkészítő rendszer, szavazatösszesítő rendszer, majd 2008-tól a választási irodák már az Integrált Választási Szolgáltató Rendszert alkalmazták. 2014-re elindult a Nemzeti Választási Rendszer (NVR), a választás országos informatikai rendszere. Az utolsó, 2024-ben tartott helyhatósági választásokon a hitelesítő rendszer már erre az alkalomra dedikált számítógépeken működött a választási kapun keresztül.
Az 18. kerületi önkormányzati választásokra jellemző főbb tendenciák
Egy választás kimenetelének eredményét sok tényező befolyásolja. Településünkön ebben a tekintetben is megfigyelhetők bizonyos általános tendenciák, amelyeket érdemes megvizsgálnunk.
A pártok és jelöltek kampányidőszakban kifejtett tevékenysége mellett fontos befolyásoló tényező, hogy a pártok támogatóik mekkora részét tudják mozgósítani, azaz végül mennyien adják le a voksukat a szavazás napján. Minél nagyobb arányban vesznek részt a szavazásra jogosultak a választáson, elvi szinten annál erősebb a felhatalmazása a győztes jelöltnek és testületnek. A pestszentlőrinc–pestszentimrei adatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a részvételi arány egészen 2024-ig elmaradt a fővárosi átlagtól (2019-ig az országostól is). A kerületben megfigyelhető, hogy az önkormányzati választásokon általában a Havanna-lakótelepen a legalacsonyabb a részvételi arány, míg a Szent Imre-kertvárosban, vagy a Ganzkertvárosban a legmagasabb. A Lakatostelepre, településünk legrégebbi lakótelepére – a lakótelepek átlagához képest – jellemző magasabb választói aktivitás egészen a 2000-es évek elejéig megfigyelhető volt. Ennek oka magában a lakóközösségben és annak sajátos szociokulturális helyzetében keresendő. Az 1960-as években káderek és nehezebb sorsú családok kaptak itt lakást és ezzel a magasabb életminőség lehetőségét. Az oda költözők ezáltal a közélet, így a választások aktív résztvevői is voltak hosszú ideig. Az adatok alapján elmondható az is, hogy bizonyos telepeknek (körzeteknek) van egy jól kirajzolódó politikai orientációja. Így például a Gloriett- vagy a Havanna-lakótelepen a baloldali, míg a Bókaytelepen vagy éppen a Ganzkertvárosban a jobboldali jelöltek támogatottsága a magasabb.
A pártok kerületi szereplésével kapcsolatban elmondható, hogy sajátságos, csak erre a településre jellemző helyi jelleg nem rajzolódik ki az adatok alapján. A 18. kerületi helyhatósági választások eredményeiben az az általános tendencia figyelhető meg, hogy már a 2010. évi választást megelőzően is a kerületi mandátumok kb. 90%-át a két nagy párt szerezte meg. Ez az irány az önkormányzati választási jogszabály 2010. évi változását követően még inkább felerősödött, és csak a 2024. évi választások eredményében látszik némi változás ebben a folyamatban.
A képviselő-testület feladatai
A választások eredményei nyomán minden ciklusban megalakul a helyi önkormányzat képviselő-testülete. Tagjai a választásokat megnyerő képviselők, akik a politikai akarat képviselete és végrehajtása érdekében frakciókba szerveződnek. A képviselők a testületben különböző bizottságokat alakítva dolgoznak a kerület előrehaladásáért.
Az első 1990–1994 közötti ciklus még az útkeresésről, az önkormányzatiság „tanulásáról” szólt a kerületben. Ekkor fogalmazták meg többek között a bizottsági rendszer alapelveit. Dr. Molich Endre így emlékezett erre az időszakra: „Az első négy év végére, mely időszakra, mint az önkormányzatok hőskorára szoktunk emlékezni, kialakult már egyfajta rutin, és a friss tapasztalatok birtokában egyre magabiztosabb és szakszerűbb munkával végeztük önkormányzati feladatainkat. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy kerületünk testületi működése, közigazgatási, hatósági, jogalkalmazó tevékenysége Budapest és országszerte példaértékű volt.”
Az elmúlt 35 esztendőben sok olyan megoldandó feladat merült fel, amely ciklusokon keresztül ívelt, és több képviselő-testület foglalkozott vele. Ilyen jellegzetes kerületi téma volt:
- az M0-ás körgyűrű nyomvonala, majd később elkészülése, ami már a rendszerváltáskori kampánytémák sorában is szerepelt,
- a Ferihegyi repülőtérrel kapcsolatos megoldandó feladatok sora – például a repülőtér kerülethez történő visszacsatolása, a kerületi lakosokat érő zajterhelés csökkentése,
- a pakura-tavak kármentesítése,
- az új városközpont fejlesztése a volt téglagyár területén – például a lőrinci piac
- a lakótelepek, intézmények korszerűsítése, illetve közbiztonságának megerősítése,
- a zöld övezetek fenntartása és minél szélesebb körű bővítése,
- a csatornahálózat kiépítése,
- az út- és járdaépítési/felújítási programok,
- az egészségügyi ellátás fejlesztése.
Emellett pedig természetesen voltak olyan feladatok, amelyeket egy-egy ciklus képviselői teljes egészében el tudtak végezni. Ilyen volt például az 1998–2002 közötti időszakban a Városkép TV elindítása, 2002–2006 között a Sárkány Center megnyitása.
“Egy vasárnap a hétköznapokért”
A választási kampány – legyen szó országos vagy helyhatósági választásokról – a politikai kommunikáció egyfajta formája, amellyel a politikai pártok és jelölőszervezetek a megválasztásuk érdekében igyekeznek a választópolgárok akaratát a számukra kedvező irányban befolyásolni. Tudatosan törekednek választóik megszólítására és ezáltal a hatalom megszerzésére és megtartására. Ehhez leggyakrabban plakátokat és szórólapokat készíttetnek és helyeznek el, a médiumban politikai reklámokat és politikai hirdetéseket tesznek közzé, választási gyűléseket tartanak. Az online világ egyre nagyobb térnyerésével, az utóbbi években a kampányban is jelentős szerephez jut a digitális tér, a közösségi média. Amelyik párt jól ki tudja használni a bennük rejlő lehetőségeket, az jelentős előnyre tehet szert a választások során.
Egy jól megtervezett és felépített kampány mellett, a politikai színtér egyes szereplői között kellő időben történő összefogás akár a választások kimenetelét is eldöntheti. Nem volt ez másképp a 18. kerületi helyhatósági választások esetén sem. A választási kampányok során fontos tényező volt, hogy melyik politikai szereplő kivel volt hajlandó együttműködni a választások megnyerése érdekében.
Az önkormányzati választások tekintetében általánosságban elmondható, hogy azokon a független képviselők helyett az idő előrehaladtával egyre inkább csak a politikai pártok tudtak hatékony módon szerepelni. Ez a jelenség jól megfigyelhető kerületünk esetében is, hiszen a kezdeti sokszínűséget, amikor még számos civil szervezet és független jelölt, kisebb párt is akadt a névsorban, a 2010-es évek végére felváltotta a nagyobb politikai pártok, tömörülések jelöltjeinek túlsúlya.
Hományi András Ferenc dolgozatának felhasználásával:
https://www.tomorylajos-muzeum.hu/wp-content/uploads/2025/12/Onkormanyzati-valasztasok_Budapest18_v251202pub.docx-masolata.docx.pdf
Schuller Ágnes
Tomory Lajos Múzeum
2025. október 13. – 2025. november 13.
