A pestszentlőrinci római katolikus egyházközség szervezése – éppen úgy, mint az önálló településé – 1910-ben indult el Wimmerth Béla plébános vezetésével. A Batthyány utcában azonnal megkezdték egy kis templom építését, amelyet karácsonyra már használatba is vehettek. Wimmerth a szerény körülmények ellenére töretlenül haladt előre, Pestszentlőrinc 1918-ban önálló lelkészség, 1920-ban parókia lett. Hiányzott azonban a parókiális templom, amelynek mielőbbi felépítésére kellett törekedni.

1923 tavaszán döntöttek az új templom felépítéséről, amelyet a meglévő épület közelébe terveztek. A terveket Kapuszta Gusztáv építőmester és Frankovits István építész készítette. Nyáron kiásták az alapot, 1923. szeptember 16-án lerakták az alapkövet. A szükséges pénzt és építőanyagot kisebb részletekben tudták összeszedni adományokból és állami forrásokból. Wimmerth Béla személyesen vezette az építési mozgalmat, és mindent megtett azért, hogy a pénz meglegyen, a munka ütemesen haladjon. A falak 1924. július 6-án érték el a legmagasabb pontot, ekkor tartották a bokrétaünnepet. A templomhajóba 44 ablak került – ezeket közadakozásból üvegezték be, minden egyes ablakot más és más család vállalt. 1925-ben a község 75 millió korona kölcsönt biztosított a templom befejezéséhez. 1925. június 1-jén ünnepi misét tarthattak, amelyen a tervezők és az egyháztanács elnöke, Steiner Mór a Pro Ecclesia et Pontifice pápai kitüntetést vehették át.

Állt tehát már a templom, 1925. augusztus 15-én használatba is vették, de még be kellett rendezni: szőnyegek, gyóntatószék, szószék, stallum, húsz új pad, kifestés. Az utolsó napokban csaknem száz ember sürgölődött a helyszínen, hogy minden kész legyen a nagy napra. A kandelábereket, a keresztelőkutat, a főoltárt és a mellékoltárokat (Jézus Szíve, Szent Antal) helyi szobrásztól, Visnyovszky Lajostól rendelték meg. Az oltárok végül csak 1928-ban készültek el.1926. szeptember 5-én, vasárnap a felszentelésre érkező Hanauer Á. István váci püspököt nagy pompával, felvonulással fogadták. Wimmerth Béla prépost- plébános üdvözlőbeszédében köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik részt vettek a templomépítésben. Jöttek megyei vezetők, állami küldöttek, valamint Auguszta főhercegasszony – Ferenc József unokája – is tiszteletét tette a lányával.

Az ünnepi mise után villásreggelivel kínálták a magas rangú vendégeket a plébánián, majd délután 100 terítékes bankettet rendeztek az egyik helyi vendéglőben.

A hívek jóltartásáról lacikonyha, ital- és cukrászsátrak gondoskodtak a templomtéren, a zenét kispesti cserkészek szolgáltatták egészen késő estig.

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2026. június 11.

The post 100 éves a lőrinci plébániatemplom first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

A folyamatot napról napra itt lehet követni az építési napló alapján:

Pestszentlőrinci állami polgári fiú és leányiskola építkezésének építési naplója

Pestszentlőrincen 1922-től működött polgári fiú- és leányiskola, amely a mai általános iskola felső tagozatának megfelelő négyéves képzést nyújtott az alsó középosztály gyermekei számára. Mivel a legnagyobb igény az Állami lakótelepen mutatkozott az intézményre, ott kezdte meg a működését, a lőszergyár egykori gépházában. Az első tanévben a fiúiskola első osztályába 74-en, a leányiskola első osztályába 70-en jártak, és a beiratkozók száma minden évben növekedett. Az elhelyezés azonban a legkevésbé sem volt megfelelő, ezért a Közoktatásügyi Minisztérium szorgalmazta, hogy a község biztosítson alkalmasabb helyet az iskoláknak. 1925 augusztusában a község megszavazta a költségek harmadának vállalását, míg Klebelsberg Kuno kultuszminiszter a költségek kétharmadának fedezését ígérte az iskolaépület elkészítésére. 

1926. március 5-én rendkívüli közgyűlésen tárgyalták az ügyet, és nyilvános tervpályázatot hirdettek a fiú- és leányiskola épületére. A két polgári iskolát egy közös emeletes épületben elkülönítve, négy-négy tanteremmel, két külön bejárattal kellett megtervezni. A pályázatra összesen 55 pályamű érkezett. Végül a második helyezett Jánszky Béla és Szivessy Tibor építészek elképzelését valósították meg. A kivitelezésre 18 jelentkező közül Kapuszta Gusztáv kapott megbízást, aki az építkezésnél előnyben részesítette a helyi iparosokat.

Sietni kellett az építkezéssel, hiszen télen csak kevés munkát lehetett végezni, így a munka megkezdésével nyáron elvesztegetett hónapokat tavasszal kellett behozni – ezért csak 1927. május 1-jére lehetett befejezni az építést. Kapuszta 14 százalékkal lépte túl a költségvetést, és a különbözetért 1929-ig pereskedett a községgel.

De Pestszentlőrinc község és a diákok sem örülhettek. A község előfinanszírozta az építkezést, ugyanakkor a minisztérium által megígért teljes hozzájárulást 1931-ig sem kapta meg. Ahogy az iskolások sem az épületet. Abban ugyanis pénz híján 1928 szeptemberéig nem tudtak kifesteni, és a bebútorozást is csak az év végén sikerült megoldani.

1927 őszén az is felmerült, hogy az elkészült, de üres épületbe ideiglenesen a községháza költözzön be, amely szintén méltatlan körülmények között működött. Az ötlet természetesen a szülők heves tiltakozását váltotta ki.

A polgári iskolák végül 1929 januárjától használhatták az épületet – a baloldali épületrész (Kossuth tér 1.) volt a fiú-, a jobboldali (Kossuth tér 2.) a leányiskola –, 1943 februárjáig, amikor is hadikórházat rendeztek be benne. Csak 1946 őszén költözhettek vissza, azonban ekkor már megindult a polgári iskolák felszámolása. 1947-ben a pestszentlőrinci gimnázium foglalta el az épületet, amely 1951-ben Steinmetz Miklós, 1993-ban Hunyadi Mátyás nevét vette fel. 2011-től a Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium működik itt.

The post A Kossuth téri polgári iskola építése 1926–1929 first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

Gunszt Félix[1] 1886. december 28-án született Temesváron. Apja, Gunszt Márton a Nagy-Kikindai Gőzmalom Részvénytársaság főkönyvelője, majd a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat irodafőnöke volt. Gunszt Félix 1892-ben kezdte tanulmányait a budapesti evangélikus elemi iskolában, 1896-tól főreáliskolába járt Budapesten és Székelyudvarhelyen. 1901-től a budapesti Magyar Királyi Állami Felső Ipariskolában folytatta tanulmányait, gépészmérnöknek, bánya- és kohómérnöknek tanult. 1907-től a Műszaki Lap szerkesztőségének tagja volt, illetve magánmérnökként dolgozott. 1909-től műszaki vállalkozóként (Gunszt és Székely) indított céget. 1910-ben ventilátor-gyárat alapított. 1910. április 19-én Budapesten vette feleségül Weisz Malvint (1874–1945).[2] 1916-ban a csepeli Weiss Manfréd-gyárban vállalt állást.

(Kép forrása: www.slektsdata.no)

1920-ban a „Duna–Rajna” Kereskedelmi Részvénytársaság műszaki igazgatója lett, bekerült az Óbudai Fehérítő-, Festő- és Impregnáló Gyár Rt., valamint a Gerő és Weiss Rt. felügyelő-bizottságába.

Gunszt Félix mérnök hamarosan a Kőbányai Szövőgyár Rt. igazgatója lett. A gyárat 1923-ban alapította Bárány Oszkár textil-nagykereskedő, az üzemet (X. Szállás u. 8.) folyamatosan bővítették.[3]

„Gunszt Félix már előzetesen több hasonló üzem vezetője volt és amikor a Kőbányai Szövőgyárat berendezték, őt szemelték ki igazgatójává. Működése ellen nem merült fel kifogás és az igazgatóság által elrendelt revíziók minden évben a gyár korrekt vezetését bizonyították. Az eddigi revizor most szabadságra ment és helyébe egy újabb került, akit dr. Gazda Györgynek hívnak. Az új revizor mérlegkészítés szempontjából a gyár egész könyvvezetését alaposan megvizsgálta már éppen munkája vége felé ért, amikor a vállalat egy cseh származású üzemvezetője bizalmasan közölte Bárány Oszkárral, a részvénytársaság alelnökével, hogy van még egy titkos könyv is, amely eddig nem jutott a revizor kezébe és amelyben igen bizalmas adatok lehetnek feljegyezve. Bárány erre a részvénytársaság pénztárosát, aki nyugalmazott alezredes, megkérdezte a dolog felől. A pénztáros előbb múltjára hivatkozott, a szubordinációra, végül is elmondotta, hogy valóban van egy könyv, amelyet azonban nem adhat elő, mert felettese, Gunszt Félix szigorúan megparancsolta neki, hogy csak az ő kezébe adhatja. Saját maga is különösnek tartotta a dolgot, de hát parancs, parancs, — mondotta — és ezért, nem szólt eddig róla semmit sem. Most azonban mégis elővette a könyvet és átadta Bárány Oszkárnak, aki viszont a revizornak továbbította. A könyv átvizsgálásánál furcsa dolgok derültek ki. A feljegyzések szerint Gunszt Félix a gyár munkásainak, de másoknak is az ott készült, áruból kisebb-nagyobb tételeket eladott és az ezekből befolyt pénzt, jegyezte fel pontosan titkos könyvében. Az ilyen módon jogtalanul eladott holmik árát pedig saját magának tartotta meg. A sikkasztásairól vezetett könyv adatai szerint félmilliárd koronára rúgott az eladott holmik értéke. Ennek alapján tette meg azután a részvénytársaság igazgatósága a büntető feljelentést Gunszt, Félix ellen.”[4]

1926 nyarán Bárány Oszkár fizetésképtelenséget jelentett, a Kőbányai Szövőgyárnál rendőrségi vizsgálatot indítottak és milliárdos hiányokat tártak fel. A vizsgálat eredményeként elrendelték a gyár mérnök-igazgatójának, Gunszt Félixnek az előállítását. Az igazgató őrizetbe vételére 1926. augusztus 11-én, szerdán hajnali öt órakor jelent meg a rendőrség pestszentlőrinci lakásán, ahonnan a főkapitányságra kísérték. A kihallgatás során 500 millió korona[5] felvételével gyanúsították, és a kapitányságon őrizetbe vették.[6] Gunszt a másnapi kihallgatáson beismerte a sikkasztást és beszámolt a pénz elköltéséről:

„Azt állította, hogy beteg édesanyja gyógykezeltetése körülbelül százmillió koronájába került, azonkívül nagyobb pénzösszegeket emésztett fel az, hogy egy jó barátjáért annak szorult helyzetében készfizetői kezességet vállalt és miután barátja kötelességét teljesíteni nem tudta, helyette neki kellett fizetnie. A félmilliárdnak fennmaradt részét, pedig a Pestszentlőrinc határában általa bérelt 70 holdas birtokba fektette be és több pénzt áldozott a pestszentlőrinci Gyöngyvirág utca 16. szám alatti villára is, amely szintén bérlete.”[7]

Gunszt a 70 holdas birtokot és a pestszentlőrinci Margó-villát (Gyöngyvirág utca 18., ma Pálma utca 10.) évi 85 millió koronáért bérelte az akkori tulajdonostól, Kármán Norberttől.[8]

Augusztus 13-án Gunsztot a rendőrségi fogdából az ügyészség Markó utcai fogházába kísérték át, vagyonát zár alá vették. Másnap a vizsgálóbíró döntött arról, hogy sikkasztás bűntette miatt a gyanúsított előzetes letartóztatását fenntartja.

1926 szeptemberében a Kőbányai Szövőgyár Gunszt Félix társasági tisztviselői kinevezését és cégjegyzési jogosultságát megszüntette. A főtárgyalást októberre tűzték ki, azonban akkor ezt elnapolták, viszont Gunsztot szabadlábra helyezték. 1926. november 17-én 79 éves édesanyja, özvegy Gunszt Mártonné Rosenberg Auguszta – aki ekkor is a pestszentlőrinci bérelt villában lakott – elhunyt.[9]

A büntetőperben 1926. december 28-án tárgyalták az ügyét. A sikkasztásra vonatkozó feljelentést a részvénytársaság visszavonta, így csak a 400 millió koronára terjedő hűtlen kezelést vizsgálták: „A vádirat szerint az igazgató az 1924. és 1926. évek folyamán a gyár munkásainak és tisztviselőinek a részvénytársaság anyagraktárából árut adott el, a pénzt egy külön kis pénztárban kezelte, és ebből a kasszából bonokra 350 millió koronát vett fel. Ezt az összeget elköltötte. Ugyancsak a gyár munkásainak és tisztviselőinek tüzelőanyagot utalt ki, a pénzt felvette és nem számolt el vele. Egy további vád szerint Gunszt Félix sok árut a lakására vitetett, a munkásokkal a lakásán dolgoztatott és ezért a munkáért járó bérrel a gyár számláját terhelte meg.”[10] A tárgyaláson Gunszt továbbra is azt állította, hogy a pénzből barátainak kölcsönzött, illetve édesanyja gyógykezelését finanszírozta.

A védő, Glass Mór dr. a kereskedelmi törvény alapján világosan rámutatott arra, hogy hűtlen kezelés esetén közvádnak csak cégbíróságilag bejegyzett igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag ellen van helye, Gunszt azonban nem volt egyik sem, csak cégvezetői jogosultsága volt, így ellene magánvádat kellett volna indítani.[11] A részvénytársaság a magánindítványt visszavonta, így Gunsztot a törvényszék felmentette: „Az ítélet megokolása szerint a gyár a sikkasztás büntette címén emelt vádat visszavonta, minthogy pedig a hűtlen kezelés büntette a jelen esetben magánindítványra üldözendő, törvényes vád hiányában felmentő ítéletet kellett hozni. A vádlott — mondja tovább a megokolás — kimeríti a hűtlen kezelés bűntettének tényálladékát, azonban ez a bűncselekmény hivatalból csak akkor üldözendő, ha a vádlott részvénytársasági igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tag. Ámde a vádlott nem volt tagja sem az igazgatóságnak, sem a felügyelőbizottságnak, csupán cégjegyzői jogosultsággal felruházott tisztviselő. A kereskedelmi törvény értelmében pedig csak az tekinthető igazgatósági tagnak, akit a közgyűlés ilyennek megválasztott és bejegyeztetett.”[12]

Gunszt Félix a választói jegyzékek tanúsága szerint 1927 nyarán még pestszentlőrinci lakos volt. Ezt követően az 1927 augusztusában alapított Hartstein testvérek Mechanikai Szövőgyárának, majd 1937–1939 között a Gerő és Dr. Ofner újpesti vegyészeti gyárnak volt a cégvezetője.[13]

1936-ban elvált feleségétől, később Fodor Erzsébetet (1894–1980) vette el. 1939-ben –valószínűleg a növekvő antiszemitizmus és a zsidókat korlátozó magyar törvények miatt – Norvégiába költözött, a sandefjordi Jahres Kjemiske Fabrikker A/S vegyi üzemnél kezdett dolgozni, ahol 1940-ben glicerinalapú kenőcsök előállítására dolgozott ki szabadalmat.[14]

1944. december 28-án hunyt el. Az irodájában tartózkodott, fontos iratokat mentett, amikor egy német légvédelem által lelőtt brit repülőgép a gyárra zuhant, és az épület leégett. Halála helyén emlékművet állítottak.[15]

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2026. július 29–30.

[1] Nevét írták „Gunst”-nak is, keresztneve olykor magyarosan „Bódog”-ként is szerepelt.

[2] Budapest VII. kerületi házassági anyakönyv, 486/1910. és Budapest XIV. kerületi halotti anyakönyv, 2361/1945.

[3] Textil, V. évf. 20. sz. 1925. október 15. 24. o.

[4] Pesti Napló, LXXVII. évf. 182. sz. 1926. augusztus 13. 10. o.

[5] Ez mai áron számolva 46 millió forintnak felel meg. Viszonyításképpen a Városház utca 15. számú villa 1926 júniusában 250.000.000 koronáért cserélt gazdát. https://artortenet.hu/magyar-penzertekindex-arak-es-devizak-alapjan-1754-tol/ és XV. 37. d. 150668 hrsz.

[6] Pesti Napló, LXXVII. évf. 181. sz. 1926. augusztus 12. 3. o.

[7] Pesti Napló, LXXVII. évf. 182. sz. 1926. augusztus 13. 10. o.

[8] Esti Kurír, IV. évf. 182. sz. 1926. augusztus 13. 5. o.

[9] Központi Értesítő, LI. évf. 45. sz. 1926. november 4. 1026. o., Esti Kurír, IV. évf. 298. sz. 1926. december 29. 2. o. és Budapest VI. kerületi halotti anyakönyv, 1744/1926.

[10] Budapesti Hírlap, XLVI. évf. 296. sz. 1926. december 29. 12. o.

[11] Ujság, II. évf. 296. sz. 1926. december 29. 10. o.

[12] Budapesti Hírlap, XLVI. évf. 296. sz. 1926. december 29. 12. o.

[13] Központi Értesítő, LIII. évf. 8. sz. 1928. február 23. 149. o., LXIII. évf. 18. sz. 1938. május 5. 297. o., LXIV. évf. 30. sz. 1939. július 27. 724. o., Mosó- és Tisztítótechnika, IV. évf. 2. sz. 1937. március 1. 7. o.

[14] https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZTNH_SzabadalmiLeirasok_134043/?pg=0&layout=s

[15] https://www.vg.no/spesial/2015/vaare_falne/?personId=12956

https://www.slektsdata.no/JaKeFa.htm

https://www.slektsdata.no/281244.htm

https://www.sb.no/nyheter/70-ar-side-flystyrten/s/5-73-10929

https://sandefjordlokalhistoriskesenter.no/2024/12/4-juledag-2024-er-det-80-ar-siden-et-kanadisk-bombefly-styrtet-og-ti-personer-omkom-i-sandefjord/

https://www.sandefjordshistorie.no/artikkel/1624-bombefly-skutt-ned-i-1944

The post A Margó-villa lakója first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

Dora József 1886. május 9-én született a Baranya megyei Kiskőszegen (ma Batina, Horvátország). Apja a bezdáni születésű Dora Péter molnár, anyja a batinai Merscher Magdolna volt. Középiskolába 1897–1901 között a zombori állami főgimnáziumban, 1901–1902-ben a bajai római katolikus főgimnáziumban, 1902–1904-ben ismét Zomborba járt, majd 1904–1905-ben Dr. László Mihály budapesti nyilvános főgimnáziumában tett érettségi vizsgát. 1905-től a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvostanhallgatója lett, 1911-ben abszolvált. 1911 nyarán a szabadkai közkórház belgyógyászati osztályán volt gyakornok, majd 1912. január 1-jétől 1914. augusztus 1-jéig dr. Simonyi Géza községi orvos mellett volt a betegsegélyező pénztár orvossegédje Pestszentlőrincen.

Neve már 1908-ban felbukkant a helyi sajtóban, ekkor Prokopp Sándorral közösen főrendezője volt a kispesti egyetemi hallgatók báljának.[1] 1912-ben a szentlőrinci tenisztársaság rendezett ismerkedési estet a Tündérkertben, ezt követően a társaság vigalmi bizottságának tagja lett dr. Dora József is.[2] 1913 első félévében befejezte egyetemi tanulmányait,[3] és az 1913-ban alakult Pestszentlőrinczi Athletikai és Football Club kluborvosa lett.[4]

1914. szeptember 1-jén vonult be katonának, mint egészségügyi hadnagy, 1918 őszéig harctéri szolgálatot teljesített. 1918-ban, szolgált a 18. kórházvonaton, majd a 4. gyaloghadosztály kötelékében. Harctéri szolgálatáért arany érdemkereszttel tüntették ki.

1916-ban még mindig csak orvosjelölt, amikor kispesti lakosként feleségül vette Berényi Margitot. A férj tanúja Simonyi Géza pestszentlőrinci orvos, a feleségé Szurmay Sándor kispesti méhész volt.[5] Fiúk, Péter Budapesten született 1917. szeptember 29-én.[6]

1918. október 1-jén tizenkét hét tanulmányi szabadságot kapott és ismét beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem orvostudományi karára, ahol többek között Verebély Tibor tanította. Egyúttal a 1918. szeptember 25-től az Országos Munkásbiztosító Pénztár kezelőorvosai is lett Pestszentlőrincen. az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság alatt is Pestszentlőrincen élt.

1919. augusztus 1-től Soroksárpéterin lakott – a mai Pestszentimre, Címer utca 77. szám alatt – és pénztári kezelőorvosként dolgozott. 1919. április 11-én első, 1920. június 10-én második, 1920. november 18-án harmadik orvosi szigorlatát is letette. Habár a diploma kiadását egy évi kórházi gyakorlathoz kötötték, Dóra József a katonai szolgálat következtében szenvedett nagyobb mérvű tanulmányi veszteségre való tekintettel kórházi gyakorlati évének kötelező kitöltése nélkül megkapta diplomáját 1920. november 29-én.

1921. június 3-ától Soroksárpéteri községi orvosa (Soroksár község másod orvossa) lett. Társadalmi szerepet is vállalt, 1921-ben MLSz tanácstag-jelölt a Soroksárpéteri TK jelölésében, 1922–1924 között a nemzetgyűlési képviselő-választók állandó névjegyzékének összeíró küldöttségének tagja.[7] 1922. március 19-én Budapesten megszületett második gyermeke, Dora Márta Piroska.[8]

1924 nyarán megvásárolta dr. Simonyi Gézától a pestszentlőrinci Kubinyi Imre utca 2. (ma Kubinyi Imre utca 4.)[9] számú telket és a rajta álló házat, melyet két udvari szobával toldott meg és miután 1925-ben elkészült az építkezés, a Dora család átköltözött ide.[10]

1924. március 6-tól Pestszentlőrinc ügyvezető orvosa.[11] 1925 júniusában a megalakuló Kispesti Szülésznők Fiókegyesületének (Országos Magyar Bábaegyesület Kispesti Fiókja) alelnökévé választották.[12] Ellenőrző orvosa volt a Kispesti Önkéntes Mentőegyesületnek, és mint községi tisztviselő, tagja a pestszentlőrinci képviselő-testületnek:[13] „Dr. Dóra József a legmelegebb szívű emberbarát és kitűnő orvos”.[14]

1927 májusában megalakult az Országos Stefánia Szövetség anya- és csecsemővédő pestszentlőrinci fiókja, ügyvezető igazgató Dóra József volt, míg feleségét számvizsgálóvá választották.[15]

1927 nyarán lakóházát Straubinger József pestszentlőrinci kőművesmesterrel villaszerűvé alakította: 159 m²-en úri és gyermek- és hálószoba, ebédlő, cseléd- és előszoba, fürdőszoba, WC, konyha, valamint rendelő és várószoba alkotta a lakást.[16] „Dr. Dóra József szentlőrinci községi ügyvezető főorvos, mint említettük a Kubinyi-utca 2 szám alatti régi rendelőjét újonnan alakítja át. Rendeléseit az átalakítás ideje alatt is ezen házban végzi.”[17]

1927 decemberében Budapesti Kereskedelmi Betegségi Biztosító Intézet valamint az Újpesti Tüdő és Veteránbetegek Gondozójának pestszentlőrinci szerződtetett orvosává nevezték ki.[18]

1927-ben a Szentlőrinci FC kluborvosa, 1928-ben a Szentlőrinci AC tiszteletbeli elnöke, 1930 januárjában az SzNSE, 1930 decemberében az SzRTC, 1934-ben a Pestszentlőrinci Önkéntes Tűoltó és Mentő Egyesület, 1936-ban a Pestszentlőrinci Jótékony Egylet orvosa lett.[19] 1934-ben fiával együtt játszott az orvosok és diplomások labdarúgó mérkőzésén az SzRTC-pályán, ő volt az orvosok csapatkapitánya.[20]

1928-ban bekerült az újonnan alapított Pestszentlőrinci Hírlap szerkesztő bizottságába – melynél az első években kiadóként is szerepelt. 1930-ban alelnöke volt a „Huba” Pestszentlőrinci Polgári Lövészegyesületnek, 1934-től ügyvezető alelnöke a lőrinci Úri Kaszinónak.[21] 1931-ben a Pestszentlőrinczi Hitelszövetkezet igazgatósági tagja, az Országos Orvosszövetség kispesti fiókosztályának elnöke („a világ legbályosabb (sic!) embere”) lett.[22] Ugyanakkor 1931-ben – míg a család ebédelt – az irodájában egy betörő és kifosztotta az iratszekrényt.[23]

1929-ben intenzíven képezni kezdte magát. Januárban egyhetes belgyógyászati továbbképzésen vett részt, júniusban sebészet, szemészet, szülészet, nőgyógyászat orvosi továbbképző tanfolyamot végzett. 1929 szeptemberében tisztiorvosi képzéséhez a képviselő-testület 1600 pengő tanulmányi segélyt szavazott meg a számára, 1930-ban Dora József a kilenc hónapos tisztiorvosi tanfolyamon nyert képesítést.[24] „A község elöljáróságának kívánságára Dr. Dóra József ügyvezető orvos is jelentkezett erre a tanfolyamra és felvétele érdekében a község elöljárósága hivatalosan is közbelépett és közérdekű szempontokkal indokolta a felvétel szükségességét. […] Közegészségügyi tekintetben számtalan olyan kérdés merül fel, amelyeknek helyes és szakszerű megoldása tisztiorvosi képesítést igényel. Községünkben több mint 20 magánorvos folytat orvosi gyakorlatot és ez a körülmény is szükségessé tette, hogy a község főorvosa tisztiorvosi képesítéssel rendelkezzék. Ezek az indokok szolgálhattak okul arra, hogy a tanfolyamra községünk ügyvezető orvosa is felvétetett.”[25]

1930 őszén Budapesten patkányirtási szakértekezletet tartottak. „Dóra József pestszentlőrinci községi orvos Pestszentlőrinc képviseletében szólalt fel. Felhívta a figyelmet a pestszentlőrinci szeméttelepre, amely elárasztja az egész környéket patkánnyal. Az volna a leghelyesebb, ha ezt a szeméttelepet teljesen eltakarítanák.”[26]1936-ban előbb városi ügyvezető orvos volt, majd július 1-jén magyar királyi tisztorvossá is kinevezték.[27]

1939 szeptemberében a pestszentlőrinci honvédkiegészítő parancsnokság állandó sorozóbizottságának tagja, 1940-ben a Magyar Családvédelmi Szövetség Házassági Tanácsadó és Gondozó helyi állomásának egészségügyi rész vezetője, 1941-ben az Országos Egészségvédelmi Szövetségnek társelnöke volt.[28]

Az 1940-es években a fertőző betegségek és a tej vizezésének megelőzése érdekében rendszeresen tartott tejrazziákat. Már kezdettől ellátta a polgári és középiskolák tanulóinak egészségügyi felülvizsgálatát, 1934-től egészségtant (havi 1-3 óra) tanított a kereskedelmi középiskolában, előadásokat tartott gyerekeknek, felnőtteknek. Például 1941 februárjában az Országos Tuberkulózis Hét keretében beszélt a gümőkórról és a Tuberkulózis Elleni Országos Szövetség tevékenységéről.[29]

1941. májusában Dóra József tisztiorvos és Horn Nándor magántisztviselő kijárta a pestszentlőrinci közgyűlésnél, hogy szülőfalujuknak, Kiskőszegnek országzászlót adjanak. Az ünnepélyes átadásra 1941. június 1-jén került sor. „A díszebéd alatt […] dr. Dóra József, a Kiskőszegről Pestszentlőrincre elszármazott vendég szólalt fel, mondott felköszöntőt. Mint volt kiskőszegi üdvözölte a pestszentlőrincieket a régi otthonában, mint új pestszentlőrinci üdvözölte régi otthonát.”[30]

A magyar királyi tisztiorvosi hivatal 1942-ben a Herrich Károly (ma Városháza) utca 16. szám alatt, vagyis a városházán, 1944-ben pedig a Batthyány Lajos utca 86. szám alatt működött.[31] A II. világháború követően dr. Dora József a tisztiorvosi hivatalt a saját házában (Kubinyi Imre utca 4.) indította újra, 1945. március 1-jén már ismét működött.[32] A hivatalt Dora saját házából 1947 szeptemberében helyezte át a Batthyány Lajos utca 78. alatti városi melléképületbe.[33]

Dóra József 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba, és a pestszentlőrinci szervezet vezetőségi tagja volt és továbbra is a képviselő-testület tagja maradt. Elnöke volt a Vöröskereszt pestszentlőrinci szervezetének is.[34] 1946-ban bejelentette a szülőotthon és a mentőállomás megszervezését. 1948-ban tisztiorvos és rendőrorvosként tüntették fel a telefonkönyvben.[35] 1948. május 1-jén Galgahévízen este 18 órakor hirtelen hunyt el szívbénulásban, a pestszentlőrinci öreg temetőbe temették.[36]

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2026. március 6–11.

(Kutatás 2025. november 20. – 2026. március 11.)

A cikk kutatószolgálati megkeresésből született. Dora Márta hagyatékáért (képek, családi iratok) köszönetet mondunk Bárdossy Csanádnak.

Legenda a halpaprikásról:

Dora József híres volt a halpaprikásáról, melyre többször meghívta ismerőseit, a település vezető embereit. Így például 1934-ben az Úri Kaszinó „Buday-vacsoráján”[37], 1935 nyarán, amikor a Magyar Jövő Szövetség pestszentlőrinci szervezetének alakuló közgyűlése után hívta meg a vendégeket a specialitására, illetve 1938. november 10-én a Pestszentlőrinci Úri Kaszinó ünnepi vacsorájának egyik fogása volt a tisztiorvos által saját kezűleg elkészített kitűnő halpaprikás.[38]

De a helyi sajtó által megörökített legemlékezetesebb halpaprikását 1927 nyarán készítette el:

„[…] mindenekelőtt dr. Dora József községi ügyvezető orvos hőstettéről lesz szó, aki ha halottakat nem is tud támasztani (nem ment el a jó dolga!), ahoz mindenesetre ért, hogy nem élő halakból eleven halpaprikást tud csinálni.
De tartsunk sorrendet. Dr. Dora József úgyis mint szalma, úgyis mint Kuszenda Lajos barátja, a múlt hét egyik napján a főjegyző vendége volt, ebédre. Revansálni akarván magát, amit házilag – szalma létére – nem tehetett meg, másnap estére saját készítményű halpaprikásra hívta meg Kuszenda Lajost és néhány közös barátjukat a szemeretelepi Szólády-vendéglőbe. Ügyvezető orvosunk t. i. azt képzeli magáról, hogy ő csinálja – ó! ne tessék rosszra gondolni: nem a spanyolviaszkot, hanem a világ legjobb halpaprikását. A meghívottak kikötötték, hogy csakis élő halból szabad a paprikást csinálni. Dr. Dora megesküdött és az urak hittek. Dr. König Zoltán, szemeretelepi orvos öccse vállalkozott, hogy megvásárolja az élő halakat a budapesti vásárcsarnokban. Éltek is a halak, mikor korareggel megvette őket, de bizony, mire megérkeztek Szemerére, a szegény pikkelyes lények kiszenvedtek. Elképzelhetni, mi lett belőlük a kánikulai hőségben estére, mire dr. Dora József vendégeivel kiérkezett, hogy elkészítse a világ legjobb halpaprikását. Nem mondjuk, hogy oszlottak-bomlottak, de egy kis szaguk – pardon illatuk – már volt. De mire való a fűszer, a szegedi paprika? És ha egy orvos bőrhántással el tudja tüntetni a szeplőt az arcról, nem is kell orvosnak lenni ahoz, hogy eltüntessünk egy kis kánikulai halszagot. De minek szaporítani a szót? Dr. Dora József halpaprikása a világ legjobb halpaprikása lett, csak egy kicsit túlságosan paprikás volt, de annál jobban ízlett a vendégeknek. Csak egy dolog tűnt fel, hogy dr. Dora József a készítő, meg sem kóstolta az asztalnál. Mikor megkérdezték tőle, miért nem eszik belőle, azt mondta, hogy – mint minden szakács és szakácsnő – jóllakott a szaggal. És hogy ezzel a színigazságot mondta, azt Manó bácsi ezennel megerősíti.”[39]

[1] Kispest-Szentlőrinczi Lapok, VIII. évf. 11. sz. 1908. március 15. 3. o.

[2] Pestszentlőrincz, III. évf. 28. sz. 1912. július 7. 2. o.

[3] A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja az MCMV-MCMVI. tanévre. Budapest, 1906., A Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem almanachja az MCMXII-MCMXIII. tanévre. Budapest, 1913.,

[4] Kispest-Szentlőrinczi Lapok, XIII. évf. 15. sz. 1913. április 13. 3. o. A klub alelnöke Simonyi Géza pestszentlőrinci orvos volt.

[5] Kispesti polgári házassági anyakönyv, 242/1916.

[6] Dora Péter (1917–1999) szintén pestszentlőrinci orvos volt. Halálig a Kubinyi Imre utca 4. lakója volt. Városkép, 1999. február. 16. o.

[7] PML soroksárpéteri választói jegyzékek 1923–1924., Sporthírlap, XII. évf. 8. sz. 1921. január 27. 3. o., Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja, XX. évf. 12. rendkívüli szám, 1922. március 16. 139. o., XXII. évfolyam 2. rendkívüli szám, 1924. január 8. 22. o.

[8] Dora Márta (1922–2003) 1929–1933-ban a rendessytelepi elemi iskolába, majd 1932–1935-ben a pestszentlőrinci polgári leányiskolába járt, melyet végül Zsámbékon fejezett be. 1936–1941-ben elvégezte a zsámbéki tanítónőképzőt. 1941–1945-ben hivatalnokként dolgozott a Kistextben, illetve a városházán. 1945-ben először az Állami lakótelepi napközi otthonban kezdett oktatni. 1946-től tanítónőként dolgozott a ganztelepi, illetve az Apponyi (ma Hengersor) utcai általános iskolában. Majd 1948-től 1960-ig a Kund utcai általános iskolában oktatott. 1951. augusztus 25-én férjhez ment Radics Ferenc gimnáziumi tanárhoz, és a VIII. kerületbe költöztek. 1952-ben a Pedagógiai Főiskola esti tagozatán földrajz-biológia szakos tanári oklevelet szerzett. 1960-tól 1977-es nyugdíjba vonulásáig a XV. kerületi Bocskai utcai iskolában tanított.

[9] A ház száma 1929-1930-tól Kubinyi Imre utca 4.

[10] Simonyi valószínűleg még 1923-ban épített ide egy háromszobás épületet. Pápai Tamás László: Pestszentlőrinci villatelep. Tomory Lajos Múzeum, Budapest, 2022. 93. o.

[11] Pestszentlőrinci Hírlap, IX. évf. 6. sz. 1936. február 8. 1. o.

[12] Kispest-Szentlőrinc, IV. évf. 27. sz. 1925. július 4. 3. o. 32. sz. 1925. augusztus 8. 2. o.

[13] Pesti Hírlap, XLVII. évf. 283. sz. 1925. december 15. 11. o., Kispest-Szentlőrinc, XXX. évf. 2. sz. 1926. január 9. 1. o., 4. sz. 1926. január 23. 1. o.

[14] Kispest-Szentlőrinc, XXX. évf. 7. sz. 1926. február 13. 1. o.

[15] Kispest-Szentlőrinc, XXXI. évf. 23. sz. 1927. június 4. 2. o.

„Dr. Dóra anya- és csecsemő intézeti főorvos havi 80 pengő tiszteletdíjban részesül, míg maga az intézet 1928-ra 2796 pengő segélyt kap.” 1927.szeptember 10. 1. o.

[16] Pestszentlőrinci építési jegyzékek, 1927/170.

[17] Kispest-Szentlőrinc, XXXI. évf. 24. sz. 1927. június 11. 3. o.

[18] 8 Órai Újság, XIII. évf. 296. sz. 1927. december 30. 5. o., Magyar Hírlap, XXXVI. évf. 297. sz. 1927. december 31. 6. o., Kispest-Szentlőrinc, XXXII. évf. 1. sz. 1928. január 7. 2. o.,

[19] Nemzeti Sport, XIX. évf. 15. sz. 1927. január 30. 3. o., XX. évf. 43. sz. 1928. március 2. 4. o., XXII. évf. 3. sz. 1930. január 5. 6. o., 254. sz. 1930. december 29. 5. o., Pestszentlőrinci Hírlap, VII. évf. 20. sz. 1934. augusztus 4. 2. o., Pestszentlőrinci Hírlap, IX. évf. 6. sz. 1936. február 8. 3. o.

[20] Pestszentlőrinci Hírlap, VII. évf. 13. sz. 1934. szeptember 15. 4. o.

[21] Pestszentlőrinci Hírlap, VII. évf. 17. sz. 1934. április 28. 1. o.

[22] Kispest-Szentlőrinc, XXXV. évf. 20. sz. 1931. május 9. 3. o., Központi Értesítő, LVI. évf. 31. sz. 1931. július 30. 524. o.

[23] Kis Újság, XLIV. évf. 50. sz. 1931. március 3. 7. o.

[24] Kispest-Szentlőrinc, XXXIII. évf. 38. sz. 1929. szeptember 21. 3. o., Pestszentlőrinci Hírlap, III. évf. 27. sz. 1930. július 4. 3. o., Budapesti Közlöny, LXIV. évf. 247. sz. 1930. október 28. 1. o.

[25] Pestszentlőrinci Hírlap, III. évf. 3. sz. 1930. január 17. 3. o.

[26] Magyarország, XXXVII. évf. 240. sz. 1930. október 22. 7. o.

[27] Pestszentlőrinc közgyűlése 1936 februárjában választotta meg élethossziglan az ügyvezető tisztiorvosi állásra. A magyar királyi tisztiorvosok rendszerét szintén 1936 februárjában vezették be, ők állami tisztviselők lettek. Pestszentlőrinci Hírlap, IX. évf. 6. sz. 1936. február 8. 1. o., Magyarország, XLIII. évf. 40. sz. 1936. február 18. 11. o., Budapesti Hírlap, LVI. évf. 149. sz. 1936. július 2. 6. o.

[28] Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja, XXXVII. évf. 37. sz. 1939. szeptember 14. 529. o., Városok Lapja, XXXV. évf. 12. sz. 1940. június 15. 148. o., Pestszentlőrinci Újság, XV. évf. 6. sz. 1941. február 8. 1. o.

[29] Pestszentlőrinci Újság, XV. évf. 8. sz. 1941. február 22. 2. o.

[30] Mohácsi Hírlap, XXX. évf. 23. sz. 1941. június 8. 2. o.

[31] Baross Endre – Takács József (szerk.): Magyarország közhivatalainak cím- és adattára, 1942. 866. o., Pestszentlőrinci Újság, XVIII. évf. 3. sz. 1944. január 15. 2. o.

[32] Városi Értesítő, I. évf. 1945. március 10. és 1945. június 10. 6. o.

[33] Szabad Lőrinc, III. évf. 38. sz. 1947. szeptember 28. 4. o. és 41. sz. 1947. október 19. 4. o.

[34] Budapesti közéleti névmutató 1945-1950 II. Budapest, 1988. 51. o.

[35] A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélőnévsora 1947. január (Budapest) 36. o.

[36] Szabad Lőrinc, IV. évf. 19. sz. 1948. május 9. 3. o.

[37] „Buday Aladár, a pestszentlőrinci úri kaszinó tekepályáján ötvenszer ütött kilencet. Ez a nem gyakran hallott teljesítmény az egész kaszinó érdeklődése melleit történt s ennek megünneplésére a kaszinó Tekebizottsága Buday vacsorát rendezett, melyet az elmúlt szombaton tartottak igen szép számú és lelkes résztvevőkkel. A vacsora maga speciális volt. Halpaprikás, mely ugyan megszokott és nem épen ritkaságszámba menő étek, de ez a halpaprikás minden más paprikásokat felülmúlt abban, hogy ez dr. Dora-módra készült s községünk közkedveit főorvosa tevékenyen is közreműködött annak »létrehozatalában«. Később ugyanilyen tevékeny módon a »megsemmisítésében« is.” Pestszentlőrinci Hírlap,VII. évf. 34. sz. 1934. szeptember 8. 3. o.

[38] Nemzeti Figyelő, IX. évf. 27. sz. 1935. július 7. 5. o., Pestvidéki Élet, II. évf. 46. sz. 1938. november 17. 1. o.

[39] Manó bácsi közleményei. Pestszentlőrinci Újság, I. évf. 15. sz. 1927. augusztus 27. 2. o.

The post Dora József, Pestszentlőrinc első tisztiorvosa first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

 „[Jelenszky Gyula] Nagy nyomorban élt, hattagú családjával együtt. Kint laknak messze, Pestszentlőrinc túlsó határában, a Vecsés felé vezető országút végén, a Dalmady Győző és Turul ucca sarkán. Egy szántóföld közepén van a vityillójuk. Szoba-konyha és egy istálló.”[1]

Jelenszky Gyula (1876–1969) Gyömrőről, Dein Anna (1872–1958) Vecsésről származott, 1900-ban házasodtak össze Vecsésen, de 1901-ben már a lőrinci kavicsbányában laktak, ahol a családfő kovács segéd volt. Sorra születtek a gyermekeik: Antal 1897-ben,[2] Gyula 1899-ben, János 1901-ben, Anna 1903-ban, Anna 1905-ben, Ilona 1907-ben, Károly, 1911-ben, József 1914-ben. Jelenszky Gyula 1921-ben a Turul utca 70. (ma Cziffra György utca 108.) alatt épített fel egy istállót, de bizonyára volt lakás is itt. Jelenszky János ács segéd 1925. május 25-én vette feleségül a kispesti Mycon Ilonát – 1926 áprilisában a Wlassics Gyula utca 164. alatt laktak.[3] Jelenszky Gyula 1923. augusztus 19-én, Jelenszky Ilona 1926. február 7-én, Jelenszky Anna 1926. június 5-én házasodott.

 „Jelenszki Gyula 50 éves fuvaros nagyszámú családjával már régebben Pestszentlőrinc határában él, ahol a szorgalmas, derék munkásember családtagjaival együtt közszeretetet vívott ki magának. Az a szörnyű gazdasági válság, amely a gyilkos hatású szanálás után ezer és ezer munkásembert fosztott meg a megélhetés lehetőségeitől és tízezreket döntött munkanélküliségbe, a Jelenszki-családban is éreztette vészes következményeit. Az idős, agyondolgozott családapa már nem tudott annyit keresni, amennyi hét-tagú családjának szükséges lett volna, 27 éves Gyula, 24 éves János és 20 éves Anna nevű gyermekei pedig már hosszú hónapok óta nem tudtak munkához jutni. A megélhetési gondok egyre súlyosabbak lettek és a háztartási kiadások között kibírhatatlan summát jelenített volna a tüzelőanyag beszerzése. A 14 éves Károly és a 12 éves József éppen ezért [1926. április 14.] szerdán délután is elindult a Pestszentlőrinc határában levő szemétbánya felé, hogy a salak közül fűtés céljaira alkalmas szenet, kokszot szedjenek össze. Pestszentlőrincen általános szokás a fűtőanyag ilyetén beszerzése, ez már hosszú évek óta akadálytalanul napirenden van és ezt az utat már sokszor megtették a kis Jelenszki-gyerekek is, A két fiú szorgos kutatásainak eredménye hozzávetőlegesen 20 kilogramm szén és koksz volt. A két gyerek fölcsillanó szemekkel gondolt arra, hogy anyjuk a mindennapi kis ebéd megfőzéséhez néhány napra megint hozzájutott tüzelőanyaghoz. A szegény proletárgyermekeknek azonban nehéz volt a zsák cipelése és a vasút keresztezésénél, az árokparton megpihenték. Néhány perces beszélgetés után a gyerekek arra riadtak föl, hogy egy rendőr durva, parancsoló hangon rájuk ripakodik:

— Pusztuljatok innen, csavargók, mert szétütök köztetek!

Amikor a kis Karcsi gyerek a zsákhoz kapott, hogy vállára vegye, a rendőr újból rájuk ordított:

— Tedd le azt a zsákot azonnal, biztosan loptátok ezt a szenet!

Amikor a gyermek vonakodott a zsákot letenni, Újvári III. István rendőr a 14 éves Karcsi fiúba belerúgott. A Jelenszki-gyerekek erre félve elrohantak és az izgalomtól kipirult arccal, síró hangon panaszolták el apjuknak, hogy az összegyűjtött szenet »egy dühös rendőr« elvette tőlük. A gyerekek megfigyelték ugyanis, hogy Újvári az otthagyott zsákot a vállára vette és az őrszobára vitte, ahol a »lopott holmiról« jelentést irt.”[4] Jelenszky Gyula és János ekkor a rendőr keresésére indultak, azonban akkor nem találták.

Ujvári István 1894-ben született Kiskunmajsán. 1920-ban földműves napszámos volt Kiskunmajsán, amikor Szegeden feleségül vette a 22 éves Makra Máriát, akitől két gyermeke született.[5] 1926 áprilisában mindössze másfél éve volt a rendőrség szolgálatában mint tartalékosztálybeli rendőr.

 Április 15-én Ujvári szabadnapos volt, a lőrinci temetőből[6] tartott haza – egyes források szerint ittasan – a feleségével és gyermekeivel, amikor az Üllői úton Szloboda Mátyás festéküzlete előtt szembetalálta magát a szintén haza igyekvő Jelenszky családdal. A lövöldözés előzménye az volt, hogy a három férfi az előzőnapi nézeteltérés miatt hangosan szidalmazta egymást. A heves szóváltás közben Ujvári egyszerre csak előkapta revolverét és „Megtámadtatok gazemberek! No majd adok én nektek!” felkiáltással Jelenszkyéktől hat-nyolc lépésre két lövés adott le.[7] Apa és fia véresen estek össze, a pisztolygolyók mindkettőjük testén a has bal oldalát fúrta át. A rendőr ezt követően telefonált a mentőknek. A kispesti mentők öt perccel az eset után már úton voltak. Jelenszky Jánosnak a helyszínen morfium-, koffein- és kámforinjekciót adtak.[8] A két férfivel a Szent István kórházba igyekeztek, azonban Jelenszky János az Üllői út és Hungária út sarkán este fél nyolckor belehalt a belső vérzésbe. Jelenszky Gyulát azonnal megoperálták, de továbbra is életveszélyes, eszméletlen állapotban volt.

Rothfischer Károly lakatos és ifj. Kassa Károly szobrász is szemtanúja volt az esetnek, őket este 10 óra körül hallgatták ki a rendőrkapitányságon: „az Üllői-utón távolról egy kisebb csoportot láttak, amelynek közepén a rendőr hevesen vitatkozott két férfival. A vitából csak annyit értettek meg, hogy valami ellopott zsák szénről van szó, amelyet a rendőr lefoglalt és nem adott vissza. Hogy a két férfi megütötte volna a rendőrt, azt nem látták, csak annyit, hogy a rendőr előrántotta revolverét és mindakettőt lelőtte.”[9]

A jelenetnél jelen volt Jelenszky Gyula 12 éves fia, József is, őt a rendőrségre kísérték vallomástételre, Ujvárit Üllői út 217. (ma Üllői út 561.) alatti otthonából előállították, kihallgatták és őrizetbe vették. „Kiderült, hogy Ujváry III. István és Jelenszkyék között régi torzsalkodás és pörpatvarkodás volt és a rendőr éppen ennek a feszült viszonynak hatása alatt vette el Jelenszky Józseftől a szenet, amelyről állítólag azt hitte, hogy lopott. […] A rendőr föltűnően zavaros előadásában arra hivatkozott, hogy polgári ruhában volt. Jelenszkyék támadása, amely felesége és gyermekei szemeláttára történt meg, olyan váratlanul érte, úgy gondolta, hogy bosszút forralnak ellene. Jelenszkyék a vita hevében földreteperték és vallomása szerint ütlegelni kezdték. Ö csak akkor használta a fegyvert, amikor a földön fetrengett. A rendőr előadása a szemtanuk vallomásaival teljesen ellentétes.”[10]

Ujvári kihallgatása a főkapitányságon az éjszakába nyúlt, majd másnap a tanúkkal folytatták. Pettendy Sándor főfelügyelő detektívcsoportjával kiszállt Pestszentlőrincre, ahol helyszíni szemlét tartottak és további tanúkat akartak felkutatni. Kihallgatták a szomszédokat, a rendőr hozzátartozóit és a szemtanúkat. Három tanú (Bene József, Rothfischer Károly és Kassa Károly) azt vallotta, hogy amikor odaszaladtak, a rendőr velük szemben is fenyegetően lépett fel. „Az elhangzott vallomások alapján megállapítható, hogy Pestszentlőrinc lakói már hosszabb idő óta a község határában lévő szemétbányából a salakot fűtés céljára zsákszámra szokták elvinni.”[11] Április 16-án dél körül a kórházban magához tért Jelenszky Gyula, akit kihallgattak. Ő a fia lelövése után menekülni kezdett, majd a három tanú megjelenése után megfordult, ekkor lőtte le őt is Ujvári.

„A Magyarország munkatársa beszélt több pestszentlőrinci emberrel, akik egybehangzóan nagy sajnálattal és részvéttel beszeltek a közszeretetben álló Jelenszky-családról. A hangulat általában a rendőr ellen van, akiről azt állítják, hogy kötekedő ember volt, aki — ha egy pohár bort ivott — mingyárt mindenkivel kikezdett.”[12]

Április 17-én délután – elfogadva a rendőr védekezését, hogy önvédelemből használta fegyverét – Ujvári III. István szabadon bocsátották. „Újvári III. István pedig kiment a Mosonyi uccai rendőrlaktanyába, fölment az őrszobába. Ott várta már felesége és két apró gyermeke. A rendőr egy szót sem szólt. Nem tudott, nem engedte a zokogás. Átölelte a feleségét, megcsókolta két gyermekét, azután kardosan beállított a második emeleten levő szakasz-szobába, a IV. szakasz szobájába és feszes haptákba vágta magát:

— Őrmester úrnak alássan jelentem, — szolgálatra jelentkezem.”[13]

Ujvári azonban félt a halálos ellenségeitől, ezért nem is mert Pestszentlőrincre jönni. A családja védelmében az lőrinci albérlete elé kettős rendőrőrszemet állítottak. „A lakosság annyira együttérzett azonban a Jelenszkyék tragédiájával, annyira fenyegetővé vált magatartása a fiatalasszonnyal szemben, hogy három nappal ezelőtt kis tolókocsi állott meg a ház előtt, amelyre Újvári III. István kollégái felpakkolták a rendőr családjának bútorait és azóta sem a rendőrt, sem családtagjait nem látták a községben.”[14] Április 24-én tehát Ujváriék elköltöztek Pestújhelyre. Előző nap temették el cigányzene és több ezer fős tömeg kíséretében Jelenszky Jánost a lőrinci temetőbe. A temetés után a lakosság hatmillió koronát gyűjtött össze a családnak. Jelenszky Gyula hosszas kórházi kezelés után a nyáron térhetett csak haza.

Jelenszky Jánosné Mycon Ilona mindössze 22 évesen maradt özvegyen, visszaköltözött Kispestre a szüleihez. Egy ideig támogatták a rokonok és ismerősök, azonban hosszabb ideje már csak az öngyilkosságra tudott gondolni. A tragédia óta eltelt hónapok alatt több milliós adóságot halmozott fel, pénzbeszedői állását is elveszette. Ezért 1926. június 11-én lúgkőoldatot ivott. A szomszédok eszméletlenül találtak rá, a Rókus kórházba szállították, ahol másnap délután hosszas szenvedést követően elhunyt.[15]

Időközben 1927. október 15-én Ujvári Istvánné Makra Mária is elhunyt 29 évesen tüdő-gümőkorban.[16] A nyomozás az ügyben azonban nem zárult le, végül a Pestvidéki Királyi Ügyészség szándékos emberölés vádjával emelt vádat Ujvári ellen. Az eset után másfél évvel, 1927. november 24-én Ujvári III. Istvánt – aki kitartott amellett, hogy Jelenszkyék megtámadták, földre teperték és védekezésből használta a fegyverét – a bíróság szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondta ki és hatévi fegyházra ítélte. A fellebbezést követően 1929. február 11-én a Királyi Ítélőtábla helyben hagyta az ítéletet.[17] 1929. március 23-án a pestvidéki törvényszéki fogházból a Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogházba szállították át, ahol a büntetését Ujvári 1929. május 8-án kezdte meg. 1929. augusztus 30-án a soproni királyi fegyintézetbe helyezték át. Mivel az előzetes letartóztatásban, illetve vizsgálati fogságban töltött egy év két hónapot – illetve külön végzéssel további két hónapot és tizenöt napot – kitöltöttnek vették, így 1933. december 23-án szabadult.[18]

Az élet a Jelenszky családban kényszerűen ment tovább. Jelenszky Gyula fuvaros és neje 1929 június-júliusában a Turul utcai telken 95 m²-es kétszobás házat (előszobával, konyhával, kamrával, verandával, pincével) épített. Jelenszky Károly fuvarozási vállalkozó 1937. július 4-én megházasodott, 1937–1939-ben felépítette egyszobás házát a Garam utca 3. alatt és odaköltöztette szüleit is. 1939-ben Jelenszky Gyula földművesként, Jelenszky Károly alkalmi munkásként szerepelt.[19]

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2026. március 27–31.

[1] Szücs Nándor: A rendőrgolyó halottjának házában Pestszentlőrincen. In: Pesti Napló, LXXVII. évf. 86. sz. 1926. április 17. 5. o.

[2] Jelenszky Antal lakatos segéd 1920-ban hunyt el a Pestszentlőrinc, Üllői út 176. alatt. Pestszentlőrinci polgári halotti anyakönyv, 52/1920.

[3] Pestszentlőrinci polgári házassági anyakönyv, 46/1925. Budapest IX. kerületi polgári halotti anyakönyv, 1624/1926.

[4] Népszava, LIV. évf. 86. sz. 1926. április 17. 8. o.

[5] BFL – VII.101.c – fegyenc.I – 9106., Szeged III. polgári házassági anyakönyv. 255/1920. Adatlapja szerint csak két gyermeke volt, azonban a cikkekben több helyen három gyermeket említenek.

[6] Az események leírása, időpontja, helyszíne a különböző tudósításokban többféleképpen is szerepel, ezért nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy mi hogyan történt. Ujvári későbbi vallomása szerint egy szentlőrinci vendéglőből tartott haza családjával.

[7] Friss Újság, XXXI. évf. 85. sz. 1926. április 16. 3. o.

[8] Az Est, XVII. évf. 87. sz. 1926. április 18. 6. o.

[9] Magyarság, VII. évf. 85. sz. 1926. április 16. 4. o.

[10] Népszava, LIV. évf. 85. sz. 1926. április 16. 11. o.

[11] Budapesti Hírlap, XLVI. évf. 86. sz. 1926. április 17. 4. o.

[12] Magyarország, XXXIII. évf. 86. sz. 1926. április 17. 2. o.

[13] Sz. N.: Ujváry III. István szolgálatra jelentkezik. In: Pesti Napló, LXXVII. évf. 87. sz. 1926. április 18. 13. o.

[14] Esti Kurir, IV. évf. 95. sz. 1926. április 28. 7. o.

[15] Esti Kurir, IV. évf. 134. sz. 1926. június 17. 9. o. és 135. sz. 1926. június 18. 8. o., Budapest VIII. kerületi polgári halotti anyakönyv, 1640/1926.

[16] Budapest II. kerületi polgári halotti anyakönyv, 397/1927.

[17] Esti Kurir, V. évf. 209. sz. 1927. szeptember 16. 13. o., VII. évf. 35. sz. 1929. február 12. 12. o.   

[18] BFL – VII.101.c – fegyenc.I – 9106

[19] Pestszentlőrinci építési lajstromok, 1929/473 és 1937/348.

The post Szeneszsák és revolvergolyó – Egy pestszentlőrinci tragédia first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

Gercsár Rezső műépítész, építési vállalkozó kiemelkedik a pestszentlőrinci építők közül. Nem kőműves képesítésű volt, hanem zenész, de rögtön első munkájával beírta magát a történelembe. Hat év alatt kereken 50 házat épített fel Pestszentlőrincen – specialitásai voltak a tükörházak. Későbbi sorsát éppúgy rejtély övezi, mint pályakezdését.

Gercsár Rezső 1879. április 26-án született Budapest VII. kerületében – apja, Gerčar Ferenc, Krainából, a mai Szlovénia területéről származó cipész, anyja, Galotti Emília nagyszebeni születésű cseléd volt.[1] Szülei csak 1890-ben házasodtak össze. 1881-ben született egy Ottó nevű öccse – ő 1894–1896-ban az iparrajziskolába járt, majd népzenész lett[2] – 1890-ben pedig egy Emília nevű húga is.

Gercsár Rezső 1891-ben járt a IX. kerületi polgári iskolába, majd neve a XX. század elején bukkant fel ismét, amikor 1902. augusztus 12-én a VIII. kerületben feleségül vette Holub Anna cipő tűzőnőt. A házasságból két gyermek született: Ilona (1903–1988)[3] és László Ottó (1910–1967)[4]. Ugyancsak 1902-ben lépett be a Magyarországi Zenészek Egyesületébe – 1904 végétől Magyar Zenészek Országos Egyesülete – melynek 1904-ben választmányi tagja volt.[5]

Gercsár Rezső színházi zenész volt, az 1910-es évek elején zeneiskolát működtetett Práter utca 74. alatti otthonában.[6] Emellett zeneszerzéssel is foglalkozott, Diadalmi indulóját 1907-ben Szatmárnémetiben, Tavaszi varázs keringőjét 1908-ban, Triomphale indulóját 1910-ben és Diadalmi indulóját 1912-ben Kassán adták elő.[7]

1909-ben kezdett ingatlanügyekkel is foglalkozni: mátyásföldi telkeket, házakat hirdetett eladásra.[8] 1918-ban már építési vállalkozóként, 1921-ben építészként szerepelt.[9] 1920-ban Rákosszentmihályon ajánlatot tett egy konzorcium nevében a kiaknázott községi kavicsbánya megvételére.[10]

1924-ben indította építési vállalkozását Pestszentlőrincen. Többnyire a saját telkeire építkezett: ő volt a tulajdonos, az építtető és kivitelező is. De voltak megbízási munkái is. Első munkája 1924 nyarán rögtön egy történelmi emlék, a Gloriette helyreállítása volt, amely mellé a tulajdonos, Partsch Ferenc megbízásából egy háromszobás villát (Anna-villa) is épített.

Ezt a munkát és még néhányat egy Urbányi nevű kőművessel együtt teljesítette. Ugyancsak 1924 szeptemberében épült még a Kossuth Lajos utca 163/a. alatt egy két udvari szobás, fürdőszobás ház Gercsár Rezső megbízásából, Urbányi és Gercsár kivitelezésében.

1925 februárjában a Prónay Dezső (ma Napfürdő) utca 18. számú telekre épített két házat két utcai szobával, fürdőszobával. Az egyik tulajdonosa Gelberger Zoltán volt, a másik a saját nevén futott, be is költözött a Napfürdő u. 18/a. házba.[11] 1925 nyarán már itt lakott Pestszentlőrincen.

Ez a kettő már a rá oly jellemző tükörház volt: egy ketté osztott telekre felépítette a házat és annak tükörképét is. Ezeket még Urbányival együtt készítette, később azonban az építő rovatban Gercsár egyedül szerepelt, mint építész. 1925 júniusában a Szemere Miklós utca 23. szám alatt épített két 58 m2-es egy-szoba-konyhás tükörházat – ezeket eladta, valamint megbízásra építkezett a Turul utca 62. (ma Cziffra György utca 100.) szám alatt is.[12]  Szeptemberben a Varjú utca 36. alatt épített egy kétszobás házat, melyet eladott, októberben az Üllői 152/a. (ma 472.) alatt Szloboda Mátyásnak épített két üzletet és egy szobát. Végül novemberben a Batthyány Lajos utca 154/a. alatt jelentett be egy építkezést – két szobás, fürdőszobás lakóház –, de itt is már megvolt a jogutód (vevő). 1925-ben ő építtetett a legtöbbet Pestszentlőrincen, öt saját építkezés fűződött a nevéhez.

1926-ban szintén ő építtetett a legtöbbet Pestszentlőrincen, tíz saját építkezés fűződik a nevéhez.

1926 márciusában a Turul (ma Cziffra György) utcában a Kispesti Takarékpénztártól megvásárolt telkeire tervezett, épített sorházakat: összesen hat egyforma, 68 m²-es szobakonyhás épületet (Cziffra György utca 120–130.) – mindegyikre megvolt a vevője. 1926. május 21-én adta be a kérvényét a Kossuth Lajos utca 209. alatti két 93 m2-es kétszobás (ebédlő-háló), fürdőszobás tükörházra. Ezekbe – szintén már a bejelentéskor meglévő jogutódként – decemberben költözhettek be az új lakók.

A Bókay Árpád utca 137. alatt (ma Bókay Árpád utca 59. és Bókay Árpád utca 61.) szintén tükörházakat épített. 1926. október 29-én jelentette be a két 90 m2-es házat, melyek három utcai szobából (szalon, ebédlő, háló), fürdőszobából, WC-ből, cselédszobából, konyhából, előszobából, kamrából, verandából, teraszból és pincéből álltak. Még javában zajlott az építkezés – lakhatási engedélyt csak 1927 szeptemberében kapott –, amikor 1926 decemberében már meg is hirdette a házat, azzal a feltétellel, hogy három évig ő lakik benne.[13]

Gercsár Rezsőnek saját építkezései mellett több kiemelt megrendelője is volt, akik többször is adtak neki megbízást. Ilyen volt 1924-ben a már említett Partsch Ferenc, aki a Gloriette felújítását és a mellette levő Anna-villa felépítését bízta rá. Bázmán István a Cziffra György utca 100. alatti telkén 1925-ben és 1927-ben is építkezett. Ilyen megrendelő volt Krausz Jenő magánhivatalnok és felesége is, akik 1926-ban a Bókay Árpád utca 125. (ma Bókay Árpád utca 47.) szám alatt építtették fel impozáns otthonukat. A 122 m2-es ház három utcafronti, egymásba nyíló lakószobából, fürdőszobából, WC-ből, valamint konyhából, kamrából, előszobából állt.[14]

Szintén rendszeres megrendelője volt Gercsár Rezsőnek Földes Emil építési vállalkozó (Krausz Jenő sógora) is.

Krausz Jenő 1889-ben született Debrecenben. 1919-ben kórházi tisztviselő volt Nagyváradon, ekkor vette feleségül Szarvason Sámuel Elvirát, Földes Emilné Sámuel Jolán 1895-ben született húgát. Az 1920-as évek elejétől Pestszentlőrincen többfelé (Városház utca, Bókay utca, Széchenyi utca, Szélmalom utca) is éltek. A SzAC-nak volt az alelnöke. Nevét 1934-ben Marjaira változtatta. 1936-ban bekerült a városi közgyűlésbe (Guttmann Adolf virilista megbízásából). 1944-ben mindkettejüket Auschwitzba deportálták.[15]

Földes (Freund) Emil 1881-ben született Kalocsán. Nevét 1907-ben magyarosította, ekkor még Kalocsán lakott. 1908-ban nyitotta meg fakereskedését Pestszentlőrincen, az Üllői úton, a mai Ráday Gedeon utcával szemben, de 1910-ben fatelepe már a mai Piac térnél működött. 1909-ben vette feleségül Szarvason Sámuel Jolánt. Testvérének, Földes Lajosnak Pestszentlőrincen és Soroksárpéterin is volt fatelepe. A Miklóstelepen parcellázott telkekből ő is vásárolt, és ezeken házakat építtetett, de voltak építési telkei a Bókaytelepen is. Alapító tagja volt a pestszentlőrinci tűzoltó testületnek. 1911-ben felajánlotta, hogy elkészíti a katolikus templom tornyát. 1912-ben már községi virilista és a kaszinó tagja volt. 1915-től 1918-ig önkéntesként a világháborúban frontharcos volt. 1927-ben ő építtette Pestszentlőrincen a legtöbb házat (10 építkezés). Az 1930-as években a Piac tér mellett, a Széchenyi István utca alsó részén épített több házat is, majd felszámolta fatelepét, melynek területét házhelyekre osztotta fel a Piac tér és a mai Teleki utca között. 1940-ben Üllői út sarkára emeletes bérházát, a Gyöngyvirág utcában pedig saját emeletes villáját készítette el. Innen hurcolták el 1944-ben családjával együtt a gettóba, majd Auschwitzba.

Földes Emil 1926 szeptemberében bízta meg Gercsár Rezsőt, hogy az általa frissen megnyitott Nefelejcs közben (ma Mikszáth Kálmán utca) házakat építsen. Először két 58 m2-es (két szoba-konyha-kamra) ház készült el, majd 1927-ig összesen tizenegy egyforma kis lakóház (Mikszáth Kálmán utca 53–73., illetve 1927-ben a Nefelejcs utca sarkán – Mikszáth Kálmán utca 75. – egy valamivel nagyobb (66,75 m2) és díszesebb épület, melyet még az építés közben 120 m2-esre bővítettek.

1927 januárjában ismét Krausz Jenő megrendelésére készült két tükörház a Vasvári Pál utca 19. szám alatt. A 90 m2-es épületekben három szoba, fürdő szoba, konyha, kamra, előszoba veranda és pince is.

Következő saját építkezését – két tükörházat – a Förster (ma Vajda János) utcába jelentette be 1927 májusában. Két 136 m2-es épület (Vajda János utca 10/a. és 10/b.) szalonnal, ebédlővel, hálóval, gyermek- és fürdőszobával, konyhával, kamrával, pincével, előszobával, verandával és terasszal. A jogutódok már itt is megvoltak.

Úgyszintén 1927 májusában építkezett tovább Földes Emil megbízásából a mai Mikszáth Kálmán utcában.

1927 augusztusában a Herrich utca 34. (ma Városház utca 34. és 36.) alatt épített két 103 m2-es tükörházat – két utcai szobával, fürdőszobával, cselédszobával, konyhával, előszobával, kamrával, pincével, terasszal, verandával.

1927 szeptemberében megbízásból a Batthyány Lajos utca 88/a. alatt – 76 m2, két szoba, két konyha, két kamra –, és a Vércse utca 12. alatt (egy üzlet) építkezett.

1927 novemberében ismét a Förster utcában épített két tükörházat. A mai Vajda János utca 8/a. és 8/b. alatt két 152 m2-es ház készült ebédlővel, szalonnal, hálóval, cseléd- és fürdőszobával, konyhával, kamrával, előszobával, verandával. A házak 1928 elején, illetve végén készültek el.

1928-ban az Üllői úton – az iparvasút mellett – is épített három házat. Áprilisban két tükörház készült a mai Üllői út 514. és 516. alatt – 124 m2 alapterületen négy szobával, fürdőszobával, konyhával, kamrával, előszobával, pincével, terasszal. A harmadik telekre (Üllői út 518.), közvetlenül a vasúti pálya mellett 1928 júniusában jelentett be egy 120 m2-es házat, amely ebédlőből, hálóból, fürdőszobából, konyhából, előszobából, kamrából, pincéből, teraszból és verandából állt.

Több kisebb megbízásos építkezést is teljesített 1928-ban: a Vasút u. 22. (ma Teleki u. 32. istálló), a Dalmady Győző u. 14. (48m2-es szobakonyhás lakás), a Ráday Gedeon u. 100 (49,5 m2-es szoba-konyha-előszobás lakás) alatt.

Gercsár 1928 nyarán kapott megbízást egyik legnagyobb pestszentlőrinci vállalkozására. Papp Albert és felesége (Gercsár lánya és veje) kérte fel, hogy felépítse számukra a Horváth Lajos utca és a Csonka utca sarkán – ma Dobozi utca 39., Verebély utca 2. – emeletes lakóházukat. Az emeletes épület ekkoriban még ritkaságnak számított Pestszentlőrincen. A 643 m2-es lakóházba hét lakást terveztek: szintenként öt szoba volt, három-három lakás állt fürdőszobából, konyhából, előszobából, kamrából, az alagsorban házmester lakással, a manzárdban két irodával. Már az építkezés kezdetén gond adódott: 1928 szeptemberében a villamos társaságnak „Gercsár Rezső műépítész a kétemeletes háza építéséhez több mint két hete már kér és könyörög erőátviteli áramért, hogy a habarcsot keverhesse”.[16] A lakhatási engedélyt 1929. márciusában kapta meg az épület. A házban tíz évvel később olyan ismert személyiségek laktak, mint Csöndes János városi mérnök és Kozma Attila lapszerkesztő.

Ennek szomszédságában (Dobozi u. 41.) építette fel 1929 tavaszán Gercsár utolsó házát: a 111 m2-es háromszobás, fürdőszobás házat Szebenyi Gerő vásárolta meg, aki az év nyarán Gercsárral egy szobakonyhás épületet, toldást építtetett mellé. 1929 végén Gercsár Rezső elbúcsúzott Pestszentlőrincről.

Gercsár Rezső 1919-től kezdve számos szabadalmat adott be: üreges építőkő betonból, ruganyos ágybetét fából. 1931-ben már gyömrői lakos, amikor Wache János lakatossal vízszolgáltató berendezést szabadalmaztattak. 1932-ben gyömrői építőmesterként a párizsi vásáron díjat nyert vízszolgáltatási találmányával (kútberendezés).[17] További szabadalmai: szabad fürdő (strand) berendezés vízlefolyás nélkül. Végül 1938-ban ismét budapesti lakosként: Robbanásmentes és higiénikus szikvízfej, illetve folyadékot fémérintkezés nélkül tároló robbanásmentes szikvízberendezés.[18]

1932 januárjában már eladta volna nagyszabású gyömrői fűszerkereskedését, márciusban már befektető társat keresett az üzlethez. Szintén eladásra hirdette tűzifatelepét – villanyfűrésszel, kétszobás lakással, istállóval.[19]A fűszerbolt mellet vaskereskedéssel is foglalkozott.[20] Gercsár Rezsőné gyömrői vegyeskereskedését – kétszobás lakással, áruval, berendezéssel – végül 1934 augusztusában vásárolták meg.[21]

A Gercsár Rezső által birtokolt, tervezett és épített házak vevői főként kereskedők, tisztviselők, tanárok voltak, mint például a Vajda János u. 8/b lakója: dr. Steinert Katalin gimnáziumi tanár.

Gercsár Rezső építészetére jellemző volt, hogy egyaránt használta szobáknál a homlokzatokon az ekkor divatba jövő háromszárnyas nagy ablakokat és az egyszárnyas ablakokat is. Visszafogott díszítésekkel (elsősorban tetődíszekkel) dolgozott, melyek kiemelték és megtörték a homlokzatok egysíkúságát. Megrendelőtől is függött, de ha megtehette, előszeretettel épített két-háromszobás nagypolgári lakásokat fürdőszobával.

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2026. március 6–24.

(A Budapest Főváros Levéltárában található tervrajzot és történetét Pápai Tamás László kutatta fel, a szkennelése a Járásszékhely múzeumok szakmai támogatására 2018. pályázat keretében valósult meg.)

Gercsár Rezső épületei ma:

[1] Budapest VII. kerületi római katolikus születési anyakönyv, 896/1879.

[2] 17 évesen kocsis volt, 1898-ban rablás miatt 10 napot töltött őrizetben. 27 évesen hunyt el. BFL – VII.102.a – fogoly – 1898 – 2626, Budapest VIII. kerületi polgári halotti anyakönyv, 3377/1908.

[3] 1926-ban magánhivatalnokként ment férjhez Papp Alberthez.

[4] A Nemzeti Zenedébe járt hegedű szakra. Később kereskedő segéd lett.

[5] Zenelap, XVI. évf. 15. sz. 1902. május 25. 8. o., XVIII. évf. 7. sz. 1904. március 5. 6. o.

[6] Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, XXV. évf. 1913. 455. o.

[7] Szatmár és Vidéke, XXIV. évf. 21. sz. 1907. május 21. 3. o., Felvidéki Újság, III. évf. 149. sz. 1908. július 2. 3. o., V. évf. 171. sz. 1910. július 28. 3. o., VII. évf. 152. sz. 1912. július 7. 5. o.

[8] Friss Újság, XIV. évf. 115. sz. 1909. május 16. 18. o., 252. sz. 1909. október 24. 13. o.

[9] VII.173.a – 1918 – 1307, Ujság, XIX. évf. 196. sz. 1921. szeptember 4. 12. o.

[10] Rákos Vidéke, XX. évf. 32. sz. 1920. augusztus 8. 3. o.

[11] Valószínűleg 1926 januárjában már eladásra hirdette. Pesti Hírlap, XLVIII. évf. 13. sz. 1926. január 17. 25. o.

[12] Itt egy háromszobás házról volt szó, azonban az építkezést nem fejezték be, majd 1927-ben elutasították.

[13] Ujság, II. évf. 275. sz. 1926. december 3. 16. o.

[14] Az épületet 2020-ban elbontották és másik – ablakkiosztásában a régire emlékeztető – házat építettek a helyébe.

[15] Szarvasi polgári házassági anyakönyv, 209/1919., Pestszentlőrinci polgári halotti anyakönyv, 233-234/1948.

[16] Kispest-Szentlőrinc, XXXII. évf. 39. sz. 1928. szeptember 22. 4. o.

[17] Vállalkozók Lapja, LII. évf. 56. sz. 1931. július 15. 11. o., LIII. évf. 75-76. sz. 1932. szeptember 22. 8. o., 8 Órai Újság, XVIII. évf. 108. sz. 1932. május 18. 7. o., Ujság, VIII. évf. 266. sz. 1932. november 26. 5. o.

[18] Szabadalmi Közlöny, XLV. évf. 4. sz. 1940. február 15. 60. o.

[19] Ujság, VIII. évf. 7. sz. 1932. január 10. 22. o., 54. sz. 1932. március 6. 24. o., 123. sz. 1932. június 5. 23. o.

[20] Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931). 13. o.

[21] Pesti Hírlap, LV. évf. 56. sz. 1933. március 9. 19. o., LVI. évf. 178. sz. 1934. augusztus 8. 20. o.

The post Gercsár Rezső pestszentlőrinci építkezései (1924–1929) first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

1926 január végén rendszeres buszjáratot indítottak az 50-es és 42-es villamos végállomása (a mai Szarvascsárda tér) és Vecsés között.[1]

100 évvel ezelőtt nem volt éppen ideális Dél-Pestkörnyék vasúti közlekedése:

„A MÁV környéki menetrendjére jellemző, hogy Budapestről Vecsésre, Üllőre és Monorra reggel 7 óra 35 perctől délután 1 óra 25 percig nem lehet kiutazni, Vecsésről Budapestre reggel 8 óra 4 perctől délutáni 2 óra 28 percig nincsen forgalom, délután valamivel kedvezőbb a közlekedés. Így például délelőtt Vecsés, Kertekalja, Üllő és Monor sem a főváros kereskedői részéről nem közelíthető meg, sem pedig, akinek valamelyes ügye van Budapesten, nincsen módjában elintézni.” – indokolta az Ujság című lap tudósítója a buszjárat szervezését.[2]

Végül Vecsés község vette kezébe az ügyet és a tehetősebb polgárok bevonásával megszervezte az összeköttetést. A nyolc kilométeres szakaszon óránként jártak a buszok, melyekről a lőrinci végállomáson hatpercenként induló villamosokra lehetett átszállni Budapest felé.

Április elsejétől a viszonylatot kiterjesztették a 24 kilométerre lévő Monorig, ahová kétóránként indultak járatok a pestszentlőrinci villamos végállomásról. A 24 férőhelyes busz a Baumeister (akkor Jedlovay) vendéglőtől, az Üllői út 177. (mai számozás szerint Üllői út 517.) elől indult kilenc, tiezenegy és tizenhárom órakor. Az út 45 perces volt, a viteldíj 15.000 koronába került. Tavasszal hat járat közlekedett naponta Monorra, valamint kettő csak Vecsésig, viszont hétvégén és ünnepnapokon éjszakai járatot is indítottak.[3]

A buszjáratot Kornhaber Adolf (1856–1937) lovassági tábornok és fia, Kornhaber Vilmos (1899–1981) nyugalmazott főhadnagy, budapesti lakosok üzemeltették.[4] 1930-ban Kornhaber Adolf nevén egy Bp. 17-211 rendszámú Ford márkájú „különleges” autó volt, míg Kornhaber Vilmosén a Bp. 21-957 rendszámú Itala személygépkocsi.[5]

1926 augusztusában Hirmann György magánvállalkozó Kőbányáról indított autóbusz-járatokat: „Az első a kőbányai piactértől a Liget téren, a Gyömrői úton, a Vilmos császár úton (ma Teleki utca) és az Üllői úton át Pestszentlőrincig a Szarvas csárdáig terjed.”[6] – az egy kocsival fenntartott járat tehát lényegében a mai 17-es viszonylatnak felelt meg.[7] Azonban a fővárosi tanács elutasította a kérelmet, ezért Hirmann a kereskedelemügyi minisztériumhoz fellebbezett. A főváros közigazgatási bizottsága memorandummal fordul a minisztériumhoz, ugyanis az autóbusz-közlekedés a főváros területén monopólium volt. „A főváros képviselői kifejtették, hogy ezt az autóbuszjáratot a közlekedés javítása szempontjából nem tartják komolynak.”[8]

A minisztérium végül 1926 szeptemberében elutasította Hirmann György kérelmét és visszavontak minden korábban kiadott engedélyt.[9] 1926 decemberében egy vállalkozó az Apponyi tér (ma Ferenciek tere) és Pestszentlőrinc között szeretett volna járatot létesíteni, de az ő kérelmét is elutasították.[10]

1927 decemberében a Beszkárt négy éjjeli sínautóbusz-járatot szervezett, ezek közül az egyik a Rókus kórháztól a Népszínház utcán át Pestszentlőrincig közlekedett. „Valamennyi éjjeli járat két óra harminc perckor indul és az említett külső végállomásokról három óra harminc perckor fordul vissza és négy óra után pár perccel ér a Központi Vásárcsarnokhoz.”[11]A sínautóbuszt 1931. december 12-étől PL jelzésű éjjeli autóbusszal váltották le, amely az Oktogon térről 2.30-kor indult Pestszentlőrinc Ráday Gedeon utcáig közlekedett, vissz 3.30-kor fordult. A viteldíj változatlanul 40 fillér volt.[12]

Viszont az éjszakai buszjáratok nem voltak mindig megfelelők. Ugyan 1933-től már a főváros felé a nagyvásártelepet is érintették az autóbuszok, azonban ezek hajnali 3 és 4 óra között érintették a telepet, miközben az csak 6 órakor nyitott. Szombatonként ugyan két kocsit indítottak Pestszentlőrincre azonban az egyik mindig zsúfolva, a másik mindig üresen ment.

Az éjszakai autóbuszjáratot 1942. szeptember 28-án szüntették meg.[13]

Soroksárpéterire 1927. augusztus 28-án indult el az első buszjárat Kiss József vállalkozó szervezésében, amely szintén a pestszentlőrinci villamos végállomástól, vagyis a Szarvas csárdától szállította az utasokat Vecsésen – ekkor még a mai Királyhágó utca volt Pestszentlőrinc és Vecsés között a határ – keresztül Soroksárpéterire.[14]

1928. február 12-én, vasárnap délután fél öt órakor Kornhaber Adolf Pestszentlőrinc–Vecsés között közlekedő Ford típusú, Bp. 17—217. forgalmi rendszámú autóbusza tíz utassal Lőrinc határában az árokba fordult és felborult.

„Az alig 30 kilométeres sebességgel haladó autóbusz egyszerre zegzugos irányba kezdett cikázni az országúton. A következő pillanatban rémes recsegés, ropogás és jajkiáltások hallatszottak: az autóbusz az országút mentén futó árokba rohant bele. Egy pillanat alatt teljesen fölfordult a meglehetősen nagy jármű, kerekei égnek álltak és a súlyos alváz alatt üvegcserepek, elhajlott fa- és vastörmelékek között véresen feküdtek az autóbusz utasai.”[15] Az utasok mindannyian többé-kevésbé súlyosan megsérültek – leginkább Loykó Adolf, aki koponyatörést és agyrázkódást szenvedett –, öt sebesültet a kispesti mentők (dr. Tüzes József, dr. Tóth Ferenc) részesítettek elsősegélyben, majd kórházba szállították őket.[16] A sofőrt, a 24 éves Farkas Józsefet a kispesti rendőrség őrizetbe vette.

„Azon a helyen, ahol a szerencsétlenség történt, az országút elhanyagolt állapotban van. Csak nehéz munkával sikerült a súlyos alváz alatt az üvegcserepek, fa- és vastörmelékek közé szorult utasokat kiszabadítani. Az autóbusz vezetője sírva panaszolta, hogy napok óta hiába igyekezett megjavíttatni az autóbuszt, amelynek tönkrement a rugózása és kormányberendezése.[…] A vizsgálat megállapította, hogy az autóbusz kormányszerkezete korhadó facövekkel volt megerősítve és a rugólapok szét voltak már rázva.”[17]

Be kellett szüntetni a Bauer Jenőt tulajdonában lévő (Ford-típus) Soroksárpéteri autóbusz járatot is, amely ritkán közlekedett a rossz úton, drága volt (kezdetben 80 fillér, majd 50 fillér – miközben vonaton 18 fillérért lehetett utazni), és 1928 februárjában a már nem üzemelt a gidres-gödrös úton. 1928 novemberében ismét elindult a közlekedés. A Baumeister vendéglő és Soroksárpéteri között mérsékelt díjszabás mellett reggel félnyolctól este féltízig félóránként közlekedtek a járatok.[18] 1929 januárjában ismét nem volt közlekedés: „Eddig meg lehetett úgy is közelíteni, hogy a pestszentlőrinci végállomásról egy autóbusz járt a községbe, egy ócska Ford-kocsi, ami azonban a drága viteldíj, főként azonban a hihetetlenül rossz út miatt jobblétre szenderült.”[19] Bauer Jenőnek (Pestszentlőrinc, Bókay Árpád u. 133.) 1930-ban két Ford márkájú különleges autója (B. 64-055, B. 37-152) és egy Ford személyautója (B 24-471) volt.[20]

1929 elején felmerült, hogy Soroksárpéteri és a budapesti Határ út között Wekerletelepen keresztül a BSzKRt autóbuszjáratot létesít, ebből azonban semmi sem lett, hiába kísérelt meg mindent Szász Tibor községi jegyző.[21]

Ugyanakkor Pestszentlőrinc és Vecsés között 1929 tavaszán is volt autóbuszos összeköttetés, majd a villamos vonal meghosszabbítása után az új végállomásra helyezték át a buszok indulását.[22]

1930-ban a pestszentlőrinci, kispesti és pesterzsébeti lakosok szorgalmazták, hogy villamos- vagy autóbuszjáratot indítsanak a három település között, ugyanis ügyes-bajos dolgaik miatt szükséges lett volna az átjárás. A főváros pedig gyors autóbuszjáratokat tervezett Újpestre, Rákospalotára, Pesterzsébetre, Kispestre, Pestszentlőrincre.[23]

Az 1930-as években a Pestszentlőrinc–Vecsés és Pestszentlőrinc–Monor buszjáratokat a vecsési Petz Mihály nyugalmazott tiszthelyettes, tűzmester[24] üzemeltette, vecsési állomása a községházánál (Fő utca 60.) volt. Halála után özv. Petz Mihályné Leimeter Anna vette át a vállalat irányítását, míg a buszt ifj. Petz Mihály vezette.[25]

Petz Mihály nevére Pestszentlőrinc–Vecsés között 1930 májusában adtak ki egy darab autóbuszra személyszállítási engedélyt, majd 1933 szeptemberében a Pestszentlőrinc–Vecsés–Monor útvonalon kapott engedélyt „rendszeres járatú társaskocsi gépjáróművállalat üzembentartására”[26]. Az engedélyt 1943-ig rendszeresen meghosszabbították.[27] 1943 januárjában a vecsési és monori járatot a BART vette át.

Petz Mihály nevén (Vecsés, Új utca 70.) 1930-ban egy B. 21-025 rendszámú Fiat személyautó volt – valószínűleg ugyanez 1937-ben, az 1933-as átrendszámozás után a CA-582 rendszámú Fiat magánhasználatú személygépkocsi (Vecsés, Fő u. 1.).[28] Ifjabb Petz Mihálynak az 1930-as évek közepén volt két Rába gyártmányú autóbusza CT-018 és CT-019 rendszámmal.[29] 1941-ben már özv. Petz Mihályné nevén volt az autóbusz vállalat.

A vecsési autóbuszok 1931-ben 9, fél 11, 12 és fél 3 és 5 órakor indultak az 50-es villamos végállomásáról, a vecsési községházától pedig 8, 10, 11, és 4 órakor. 1936-ban napi kilenc járat volt Vecsés és Pestszentlőrinc között (Üllőig és Monorig egy reggeli és egy délutáni járat menti ki), az első busz Vecsésről 6.45-kor, az utolsó Pestszentlőrincről 19.00 kor indult, tíz perc alatt tette meg az utat, Monorra 35 perc alatt ért el. A viteldíj Vecsésig 40 fillér Monorig 1 pengő, a két napig érvényes tértijegy 70 fillér, illetve 1.40 volt.[30]

1937-ben áprilisában a BART (Budapesti Autóbuszközlekedési Rt.) 216-os viszonylatszámmal indított buszjáratot Pestszentimre és Pestszentlőrinc, Szarvascsárda tér (42-es villamos végállomása) között. Az 50 filléres viteldíj mellett azonban a buszok ritkán közlekedtek, ezért a 29 helyet nem töltötték meg az utazók, a járat veszteséges volt.[31] Ráadásul még bosszúságot is okozott, hiszen a Rákóczi (ma Margó Tivadar) utcában haladó BX-164. rendszámú busz, noha vezetője figyelmeztetve lett a lassításra „úgy végig fröccsentett egy ott haladó urat, hogy annak ruhája, kézelője, keze, cipője egy sár lett”.[32] „A szentlőrinci Rákóczi-úton eddig is sokat panaszkodott a lakosság az üzlettulajdonosokkal együtt az iszonyú nagy por miatt, de mióta a pestszentimrei autóbuszok is ott járnak, a helyzet egyenesen kibírhatatlan. Ablakot, avagy boltajtót nem lehet nyitva tartani ebben a nagy hőségben, mert a locsolatlan úton az állandó porfelhők azt lehetetlenné teszik.”[33] – végül júliusban az egyes buszok előtt megoldották az utca locsolását. A busznak megállója volt a Rákóczi (Margó Tivadar) utca és Üllői út sarkán. Úgy tűnik, egy darabig még ez a járat is megmaradt, mert 1939-ben megoldást keresnek a Rákóczi (Margó Tivadar) út kiépítésére „különös tekintettel a nagy autóbusz-forgalomra”.[34]

Ugyancsak 1937 áprilisában indult járat 243-as számmal Pestszentimre és Pestszenterzsébet, Magyar utca (51 villamos végállomása) között. A pestszentimrei 216-os autóbusz 1937 novemberétől már hat fordulóval Pestszentimre és Budapest között, a Szent István kórházig járt, a Nagykőrösi úton érintve Kispest és Pesterzsébet határát. Innentől kezdve zsúfolásig tele volt. 1938 februárjában 217-es jelzéssel Gyál-pusztáig meghosszabbították, naponta tíz járat indult a Szent István kórháztól 6.30 és 21.00 között.[35]

„Pestszentimrén nincsen autóbusz-végállomás, tehát a távolabbi községekből érkező kocsik, már alig tudnak magukba fogadni újabb utasokat. Hajnaltájt az autóbuszmegállót fekete felhőként lepi el a tömeg. Munkások, tisztviselők, diákok, diáklányok, háziasszonyok izgatottan várják az autóbuszkocsikat. A tömeg percről percre nő. Csatlakoznak azok is, akik a zsúfoltan érkező vonatokról maradtak le. Idegesség, lökdösés, kiabálás, veszekedés, gyakran verekedés: ez a hajnali kép a megálló előtt. És befut a kocsi. Tömve van. A tömeg megrohanja, majd hogy fel nem dönti. Minden hiába, nincsen hely, a kocsi megy tovább. Néha meg sem áll, annyira zsúfolt és a vezető fél a tömeg haragjától. Sietve rohan befelé, a munkát és kenyeret jelentő főváros felé, a környező iskolák felé, a környék piacai felé, maga mögött hagyván az elkeseredett emberáradatot… […] Gyálligeten van az autóbusz végállomás, s mire hozzánk ér a kocsi, telve van. Pestszentimrének három megállója van, első a Kallina-féle kocsma előtt [Nagykőrösi út 49., Dózsa György út sarka], az utolsó a Sudár-vendéglő közelében. Az első és utolsó állomás között nincsen telefon, tehát a beérkező autóbusz sofőrje nem tudhatja, mennyien várnak még a város végén így aztán előfordul, hogy egyes kocsikat, amelyek a város elején üresen maradtak, visszaküldenek, mondván: nincsen reá szükség, s a város végén álló utastömeg a beérkező autóbuszokba nem fér be.”[36] A BART azonban benzinkorlátozás miatt nem tudott több kocsit járatni.

„Az összekötő autóbusz vonal a BART kezelésében van hosszú évek óta. A Szent István kórház elől indulnak a kocsik Pestről Szentimrére kijutni, — eltekintve a már 80 fillérre, sőt 1 pengőre emelt viteldíjtól, — aránylag egyszerű. Az ember néhány órai várakozás után felkapaszkodik a kifelé menő egyik autóbuszra és elálldogál egy-két utas lábán Pestszentimréig. Hogy közben letépik a ruháját, kékre-zöldre nyomkodják, s heringként préselődik, azt már a szentimreiek nem is tartják sérelmesnek… Viszont Pestszentimréről Budapestre vagy Kispestre jönni, kissé komplikáltabb. Pestszentimrének két autóbuszmegállója van, úgynevezett alsó és felső megállók, a község két végében. A Gyál felől jövő autóbusz először az úgynevezett alsó megállónál áll meg — ha megáll, s a Kalina vendéglő előtt szedi fel az utasokat. A vendéglő és a szentimrei mozi közötti kis közbe [Dózsa György út] van a felszállás. Itt enyhe napokon legalább 60—70 ember ostromolja meg a kocsit, amely már többnyire teli van mire ideér gyáli és gyálligeti utasokkal, úgy hogy a nagy tolongásban az autóbuszt feldőlés fenyegeti. Szinte humorosnak hat a kocsiban elhelyezett tábla: «Férőhely 46 személy részére». Régi pestszentimrei utasok mondják, hogy nem emlékeznek rá, hogy 70—80 személynél kevesebb utas lett volna valaha is a kocsiban. Számtalan esetben már zsúfoltan érkezik az autóbusz a Kalina vendéglő elé, s itt meg sem áll. Az meg egyenesen a ritkaságok közé tartozik, hogy a felső megállónál utasokat venne fel a kocsi. Ezért akik a község Pesthez közeleső részében laknak, reggelenként szinte rohannak a város másik végére, a Kalina vendéglő elé, mert itt mégis van valami remény arra, hogy a kocsiba jussanak. Fedett váróterem, természetesen nincsen. De vajjon kinek jusson eszébe, hogy esőben megáznak, télen összefagynak, nyáron elájulnak a várakozók? 7 órakor jönne Pestszentimréről az első BART autóbusz Pest felé. 8 óra tájban szinte feketéllik az országút azoktól a gyerekektől, asszonyoktól, munkásoktól, akiket nem vett fel a BÁRT, mert nem volt helye.”[37]

1938. március 28-án Pestszentlőrincen is elindította a BART első járatát a Szarvascsárda tér – Üllői út – Széchenyi utca – Vasútállomás – Jegenyefasor – Erzsébet királyné (ma Felsőcsatári) út – Rákoskeresztúri köztemető útvonalon.[38] A vonalat a vasútállomásnál két szakaszra osztották, a viteldíj a Szarvascsárda tér és a vasútállomás között, illetve az állomás és köztemető 10-10 fillér volt. A társaságnak napi legalább 24 járatot kellett fenntartani, ezt két kocsival oldották meg, melyek reggel hét és este nyolc között közlekedtek félóránként. „A miniszter kikötötte, hogy az Üllői úton, a villamos vonala mentén a BART helyi közlekedési igényt nem elégíthet ki.”[39] Kezdetben kevés volt az utas az új járaton, és a pestszentimrei járathoz hasonlóan ez is felverte a port az Erzsébet királyné (Felsőcsatári) úton.[40]

Nem kellett sokat várni az első balesetre, május 26-án Balla Márton 13 éves kisfiú a Tisza István (ma Teleki) utcában robogó BX-189 rendszámú autóbuszra felkapaszkodott, majd onnan leesett. Agyrázódást szenvedett, és a lábát törte. Decemberben Somorjai Géza gyógyszerészt gázolta el az Üllői út 123. (ma Üllői út 443.) előtt a BX-182 rendszámú busz. Habár a pestszentlőrinci és kispesti tisztviselők – akik haza szerettek volna járni ebédelni – egy Üllői úti autóbuszjárat beállítását kérték a BSzKRT-tól a villamos mellé, a BART végül az egyetlen pestszentlőrinci járatot (Szarvascsárda tér – köztemető) is megszüntette 1939. október 30-án.[41]

„Aztán régebben volt autóbuszközlekedés is az Erzsébet-telep és Pestszentlőrinc között. A város nem támogatta, beszüntették. Azóta télen térdig érő sárban, nyáron meg fojtogató porfelhőben kell az erzsébettelepi háziasszonyoknak a piacra bejárni. – Kiásnám а tíz körmömmel a szemét, — mondja felháborodva egy erzsébettelepi asszony, — ha tudnám, ki az oka, hogy nekünk naponként három-négy kilométert kell innen az Isten háta mögül gyalogolnunk? Legszívesebben elszakadnánk Pestszentlőrinctől!”[42]

A háború után a Pestszentlőrinc–Vecsés (napi öt járattal) és Pestszentlőrinc–Monor (napi négy járattal) közötti buszközlekedést a BART 1945. július 27-én indította újra.[43] 1948. március 8-án a BART indította el 235-ös jelzéssel az oly régóta várt Pestszentlőrinc–Budapest járatot is a villamossal párhuzamosan a Nagyvárad térig. A viteldíj azonban magas volt, 1,50 helyett 2 forint 40 fillérben állapították meg, és ritkán is közlekedett.[44] 1948 májusától – a tiltakozás hatására – leszállították a jegyeket (vonaljegy 1,60, átszálló 2 forint). A Beszkárt Budapesten 1948. szeptember 1-jétől csökkentette az általános autóbusz tarifát (1,50 lett az átszállójegy), és a BART is hasonlóan tett. „A BART valóban leszállította az átszállójegy árát, de nincs köszönet benne. A 2.– forintról 1.50 forintra leszállított jegy mellé 50 filléres pótjegyet kell váltani annak, aki a téglagyári utazik s 1.– forintos pótjegyet vétetlen azokkal az utasokkal, akiknek az útjuk az 50-es jelzésű villamos végállomásáig tart. Nem értjük, hol itt az árleszállítás? Ezenkívül példátlan az is, hogy Budapesten felszálló pestszentlőrinci utasok részére »megkülönböztető« jegyet adnak. Ha valaki nem szól külön a jegykezelőnek, hogy Lőrincre akar utazni, kidobta a pénzét, mert a budapesti jegy a BART-on nem érvényes.”[45] Gyerekjegy sem volt a buszon.

»Van autóbuszunk, de nincs benne köszönet.« Ezt szokták mondani a reggeli csúcsforgalom idején, amikor a Bart autóbuszok vezetői kajánul nevetnek az állomásoknál várakozók felé, s meg sem állva tovább robognak a zsúfolt kocsikkal. A reggeli időben ugyanis már a 42-es villamos végállomásánál megtelnek az autóbuszok, s így csak a véletlen folytán utazhat néha a sietős pestszentlőrinci dolgozó, autóbusszal, ha történetesen a téglagyárnál vagy másutt akar felszállni.”[46] A 15-20 percenként közlekedő autóbuszok a reggeli csúcsforgalom idején gyakran már a Béke térnél megteltek utasokkal.

Az Üllői úti vonalat végül a főváros (Beszkárt) vette át 1949. január 31-én, innentől kezdve 35-ös viszonylattal működött – betétjáratokkal, változó hosszúsággal – egészen 1980-ig.

Az első fővárosi járat Pestszentlőrincen a 17A viszonylat volt, amelyet 1947. február 20-ától a kőbányai Zalka Máté (ma Liget) tértől a Gyömrői úton érte el az Erdész (ma Csévéző) utcát. A menetjegy 80 fillér volt. Ez 1947. november 16-tól 17-es viszonylattal közlekedett. Már 1948 augusztusában felmerült, hogy a Gyömrői úti járatot hosszabbítsák meg a 42-es villamos végállomásáig (Szarvascsárda térig), ennek azonban feltétele volt, hogy a város a Ráday Gedeon utcát rendbe hozza, az ugyanis autóbusz közlekedésre teljesen alkalmatlan volt, az esőzések beálltával lehetetlen volt rajta közlekedés.[47] A 17-es vonalat végül 1949. november 1-jén hosszabbították meg a Szarvascsárda térig.[48]

Valószínűleg Pestszentimrén is újraindította Gyál felé a BART a járatokat, azonban erről kevés információ van.[49]

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2026. január 13. – február 17.

[1] Bogyay József lőrinci földbirtokos már 1910-ben kezdeményezte egy részvénytársaság létrehozását a Budapest – Kispest – Pusztaszentlőrinc – Monor közötti automobilomnibusz közlekedés beindítására. Nemzeti Sport, VIII. évf. 9. sz. 1910. február 26. 4. o.

[2] Ujság, II. évf. 19. sz. 1926. január 24. 24. o.

[3] 8 Órai Újság, XII. évf. 74. sz. 1926. április 1. 8. o., Kispest–Szentlőrinc, XXX. évf. 14. sz. 1926. április 3. 4. o., 17. sz. 1924. április 24. 2. o., 18. sz. 1924. május 1. 2. o.

[4] Kispest–Szentlőrinc, VI. évf. 48. sz. 1925. november 28. 4. o., 49. sz. 1925. december 5. 2. o., XXX. évf. 14. sz. 1926. április 3. 4. o.,

[5] https://magyarjarmu.hu/tortenet/rendszamok/

[6] Az Est, XVII. évf. 286. sz. 1926. augusztus 28. 8. o.

[7] Budapesti Hírlap, XLVI. évf. 220. sz. 1926. szeptember 29. 8. o.

[8] Uj Nemzedék, VIII. évf. 220. sz. 1926. szeptember 29. 7. o.

[9] Budapesti Hírlap, XLVI. évf. 220. sz. 1926. szeptember 29. 8. o.

[10] Budapesti Hírlap, XLVI. évf. 293. sz. 1926. december 24. 12. o.

[11] Budapesti Hírlap, XLVII. évf. 276. sz. 1926. december 4. 22. o.

[12] Mai Nap, VIII. évf. 282. sz. 1931. december 11. 4. o.

[13] Magyar Hírlap, XLIII. évf. 9. sz. 1933. január 12. 7. o., 8 Órai Újság, XXVIII. évf. 219. sz. 1942. szeptember 26. 8. o.

„Igen sokan vagyunk, akik a környékre, Kispestre. Pestszentlőrincre a külön autóbuszjáraton megyünk éjjel haza és mindén szombaton megismétlődik, hogy az éjjeli járat két kocsija közül az egyik agyonzsúfoltan, 70—80 személlyel indul útnak, annak ellenére, hogy a kocsin csak 35 ülő és 15 állóhely van, míg a másik kocsi üresen elmegy, holott tíz—tizenöt utas le is marad. Miért küldenek két kocsit, ha az egyik üresen nézi, hogy a másik milyen túlzsúfolt? Miért nem engednek fel utasokat a másik, az üres kocsira is. Utasítsák a kalauzokat, hogy csak annyi utast vegyenek fel egy kocsira, mint amennyi hely van, a többieket pedig engedjék felülni a jelenleg mindig üresen elrobogó másik autóbuszra.” Pesti Napló, LXXXIV. évf. 251. sz. 1933. november 5. 16. o.

„A pestszentlőrinci éjjeli autóbuszjárattal kapcsolatban tolmácsolom a foglalkozásukból éjszaka hazatérő pestszentlőrinci lakosok jogos panaszát. Szombatonkint Pestszentlőrinc felé két kocsi is indul ugyan, de az egyiket érthetetlenül mellékutcában rejtik el, a Technológia éjszakai homályba vont oldalán. Az utasoknak, akik a sötétség dacára is felfedezik a kocsit, a túlbuzgó kalauz érthetetlenül azt hangoztatja, hogy a második kocsi nem indul. Hogy kinek a számára spórolja a helyet, egészen rejtélyes. A jóhiszemű utasok kénytelen kelletlen hetvenen is bezsúfolódnak a legfeljebb 50 utas számára épült kocsiba és elkeseredéssel látják később, hogy a második kocsi mégis megy, mégpedig félig üresen. Az igazi kálvária azonban a kispesti határútnál kezdődik, ahol a már túlzsúfolt első kocsiba most már életveszélyes körülményeket idézve elő, préselik be a második kocsi 15—20 főből álló utasközönségét, mert a második kocsi az utóbbi időben nem megy ki a Villanytelepig. Sejtelmünk nincs, hogy miért nem? Azt azonban tudjuk, hogy a közönség, amely elvégre is 40 fillér útiköltséget fizet, megkívánhatja, hogy se ruhájának, se testének épségét a túlzsúfoltsággal ne veszélyeztessék és hogy a másik kocsi is közlekedjék egész a Villanytelepig. Szerkesztő úrnak e sorok közléséért hálás köszönetet mondanak a Pestszentlőrincre éjszaka utazó utasok.” Budapesti Hírlap, LIV. évf. 142. sz. 1934. június 26. 11. o.

[14] Friss Újság, XXXII. évf. 191. sz. 1927. augusztus 25. 5. o., Kispest – Szentlőrinc, XXXI. évf. 34. sz. 1927. augusztus 20. 3. o.,

[15] Friss Újság, XXXIII. évf. 36. sz. 1928. február 14. 1. o.

[16] Loykó Adolf (41) pestszentlőrinci Ganz-gyári magántisztviselő, Bauer Mihály pestszentlőrinci tisztviselő, (őket Nagy Samu műszaki tisztviselő szállította az Árendássy patikába oldalkocsis motorkerékpárján), Nagy Ilona (19) háztartási alkalmazott, Sánta Erzsébet (34) vecsési szülésznő (őket Csathó Kálmán író szállította kórházba Minerva kocsiján) ,Kovács Sándor (34) kelenvölgyi gyári művezető, Schwanda Tamás (25) műszaki rajzoló, Kassa Károly cementgyáros, Anderics József pestszentlőrinci vendéglős, Urbán Gottlieb kereskedő, Lengyel Lajosné vecsési úrasszony.

[17] Népszava, LVI. évf. 36. sz. 1928. február 14. 5. o.

[18] Kispest-Szentlőrinc, XXXII. évf. 3. sz. 1928. január 21., 7. sz. 1928. február 18. 4. o., 44. sz. 1928. november 3. 3. o.

„Magánautóbusz-járata is volt Pestszentimrének. A Vadász (Brigád) – Kossuth Ferenc (Eke) utca sarki Schneider kocsmától a Wekerle (Szélső) – Soroksári (Dózsa György) – Nemes – Kisfaludy – Lőrinci u. útvonalon a Pestszentlőrinc Szarvascsárda villamosvégállomásig vezetett az útja. A rossz útviszonyok nem adtak hosszú életet számára. Egy másik járat hosszabb ideig bírta, ez a Kalina kocsmától indította régi Mercedes buszát a villamoshoz.” Pándy Tamás: 100 éves falu a városban. Budapest, 1998. 

[19] Népszava, LVII. évf. 1929. január 17. 5. o.

[20] https://magyarjarmu.hu/tortenet/rendszamok/

[21] Friss Újság, XXXIV. évf. 8. sz. 1929. január 10. 4. o., 124. sz. 1929. június 5. 3. o.

[22] Népszava, LVII. évf. 14. sz. 1929. január 17. 5. o., Pesti Hírlap, LI. évf. 75. sz. 1929.április 4. 25. o.

[23] Újság, VI. évf. 75. sz. 1930. április 2. 35. o., Városok Lapja, XXV. évf. 18–19. sz. 1930. szeptember 1. 316. o.

[24] 1887-ben született. Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története. Budapest, 1939. 109. o. és vecsési házassági anyakönyv, 6/1908.

[25] https://magyarjarmu.hu/tortenet/autobusz-vallalkozok/petz-mihalyne/

http://www.vecsesikonyvtar.hu/index.php/kikicsda/item/1776-petz_mihalyne

Ifjabb Petz Mihály 1905-ben született Vecsésen. Valószínűleg még 1951-ben is űzte az ipart, mert 1951-ben izgatás és személygépkocsi felajánlási kötelezettségének elmulasztása miatt elítélték, ekkor Pándon lakott. Később a MÁVAUT Pánd-Monor járatán volt sofőr.

[26] Közgazdasági Értesítő, XXVIII. évf. 42. sz. 1933. október 21. 25. o.

[27] https://monoldal.blogspot.com/2020/11/regi-monori-buszjaratok-monor-pand-1.html

[28] https://magyarjarmu.hu/tortenet/rendszamok/

https://magyarjarmu.hu/rendszam-adatbazis-proba-1937/#

[29] Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, LXIX. évf. 115. sz. 1935. július 11. 5. o.

https://magyarjarmu.hu/rendszam-adatbazis-proba-1937/#

[30] Kispest-Szentlőrinc, XXXV. évf. 45. sz. 1931. október 31. 3. o., Kispest-Szentlőrinc, XLI. évf. 37. sz. 1936. szeptember 5. 4. o., Friss Újság, XLIII. évf. 124. sz. 1938. június 2. 5. o.

[31] Nemzet, II. évf. 15. sz. 1938. január 20. 7. o.,

[32] Kispest-Szentlőrinc, XLII. évf. 23. sz. 1937. június 5. 1. o.

[33] Kispest-Szentlőrinc, XLII. évf. 25. sz. 1937. június 19. 3. o.

[34] Pestszentlőrinci Újság, XIII. évf. 15. sz. 1939. április 8. 1. o., 20. sz. 1939. május 13. 2. o.

[35] Nemzet, II. évf. 15. sz. 1938. január 20. 7. o., Fővárosi Közlöny, XLIX. évf. 9. sz. 1938. február 15. 186. o., Kispest-Szentlőrinc, XLIII. évf. 24. sz. 1938. június 11. 3. o.

[36] A Mai Nap, XVIII. évf. 290. sz. 1941. december 19. 3. o.

[37] A Mai Nap, XX. évf. 144. sz. 1943. június 30. 7. o.

[38] Ezt a járatot már 1937 decemberében szorgalmazták. Kispest-Szentlőrinc, XLII. évf. 49. sz. 1937. december 4. 1. o.

[39] Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig. In: A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985). 486. o.

[40] Pestszentlőrinci Hírlap, XI. évf. 12. sz. 1938. március 26. 1. o., Pesti Tőzsde, XIX. évf. 15-16. sz. 1938. április 14. 5. o., Pestszentlőrinci Újság, XIII. évf. 28. sz. 1939. július 8. 2. o.

[41] Esti Újság, III. évf. 120. sz. 1938. május 28. 8. o., Új Magyarság, V. évf. 243. sz. 1938. október 27. 6. o., Az Est, XXIX. évf. 272. sz. 1938. december 15. 10. o., Pestszentlőrinci Újság, XII. évf. 51-52. sz. 1938. december 17. 8. o., Ujság, XV. évf. 239. sz. 1939. október 20. 6. o.

[42] Magyar Újság, II. évf. 120. sz. 1940. május 30. 4. o.

[43] Népszava, LXXIII. évf. 153. sz. 1945. július 29. 3. o., Szabadság, I. évf. 158. sz. 1945. július 29. 4. o.

[44] Szabad Lőrinc, 1948. március 14. 5. o., 1948. április 4. 1. o.

[45] Szabad Lőrinc, 1948. szeptember

[46] Szabad Lőrinc, 1948. november 21. 1. o.

[47] Szabad Lőrinc, 1948. június és augusztus

[48] Ez megfelel a mai 217-es járatnak. https://www.buszhalo.hu/jarattortenet/17_117_217.html

[49] Pándy Tamás: 100 éves falu a városban. Budapest, 1998. és „Pestszentimre, Paula-utca 10. Autóbusz megálló mellett.” Hírlap, IV. évf. 775. sz. 1949. január 30. 11. o. Fővárosi buszjáratot csak 1957. április 3-án kapott a városrész, amikor 54-es jelzéssel Gyált a Boráros térrel összekötötték a Nagykőrösi úton.

The post Száz éve indultak az első rendszeres buszjáratok Pestszentlőrincről first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

A mai Bartók Lajos utca és Margó Tivadar utca sarkán lévő telket 1926. július 26-án Walter László (1896–1930) kereskedő – akinek üzlete az Állami lakótelepen volt – vásárolta meg, másik két, a Bartók Lajos utca mentén szomszédos telke mellé, melyekre már 1925–1927 között üzletet, istállót, lakást, faaprítót épített.

Walter László 1930 végén bekövetkezett halála után ingatlanait édesanyja, özv. Walter Mihályné Vass Erzsébet, és két testvére, Walter József és Marx Antalné Walter Mária örökölte. Az örökösök 1932 szeptemberében egyeztek meg a terület megosztásáról, a saroktelket dr. Walter József pénzügyi fogalmazó kapta, aki 1932. szeptember 6-án adta be kérvényét emeletes villája felépítésére.[1]

A főhomlokzatával a Rákóczi (ma Margó Tivadar) utcára néző villa terveit Réhling Alajos építőmester és egy Román nevű mérnök szignózta. A földszinten volt a hall, az összenyitható ebédlő és szalon, a cselédszoba és a konyha, az emeleten két gyermekszoba (háló és nappali), szülői háló, fürdőszoba és egy nagyméretű terasz kapott helyett. A két szintet impozáns lépcsőház kötötte össze.

Walter József Sándor 1897-ben született Munkácson. Korábbi díjnoki állásából 1922 júniusában nevezték ki a debreceni pénzügyigazgatósághoz pénzügyi fogalmazóvá. A következő hónapban feleségül vette Győre Izabella debreceni zenetanárnőt, házasságukból három gyermek született. 1929-ben még Debrecenben segédtitkár, majd Budapestre helyezik. 1935-ben titkár, ekkor már pestszentlőrinci villájában élt és támogatta az Állami lakótelepi katolikus templom építését. 1941-ben miniszteri osztálytanácsosi címet kapott és kitüntették a Nemzetvédelmi Kereszttel.[2] Élénken részt vett a helyi – különösen az államtelepi – közéletben, több ünnepi beszédet, előadást is tartott.

A villa lakója volt Walter Józsefen, a feleségén és gyerekein kívül húga, Walter Mária óvónő. Ő 1924-ben ment férjhez Marx Antal szekszárdi törvényszéki irodaigazgatóhoz, akinek négy gyermeket szült. Tíz év után hagyta ott a férjét, és költözött gyermekeivel bátyja házába, majd hamarosan megözvegyült.[3]

1950-ben már négy értelmiségi család lakta a villát, melyet – mint bérházat – 1952-ben államosítottak Walter Józseftől. A Walter-villát 1978 körül, az Állami lakótelep szanálásával együtt bontották le.

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2022. október 1.

[1] Pestszentlőrinci építési jegyzékek, 1932/I/368.

[2] Budapesti Közlöny, 1922. június 29. 1. o., Magyarság, 1922. július 14. 8. o., Nemzeti Újság, 1929. május 5. 18. o., Debreczeni Újság, 1929. október 3. 8. o, Nemzeti Újság, 1935. június 25. 11. o., Budapesti közlöny, 1941. július 5. 1. o. és 1941. november 4. 17. o.

[3] Walter Mária mellett kibontakozik mostohafia, ifjabb Marx Antal tragikus sorsa is: Szekszárdon született, apja törvényszéki irodaigazgató volt. Édesanyját, Risztó Erzsébetet páréves korában, 1923-ban elvesztette. Ezt követően apja új házasságában élt, melyben négy féltestvére született. 1930 körül a pestszentlőrinci Vörösmarty utcába költöztek. 1934-ben mostohaanyja a féltestvéreivel különköltözött, Marx Antal pedig az Állami lakótelepen bérelt lakást. Az apa a fiút 1935 áprilisában megfigyelésre a budakeszi tüdőszanatóriumba vitte, ahol 10 napot töltött. Miután kórházi ápolást nem igényelt, felszólították az apát, vigye haza a gyereket. Marx Antal a kórházból eljövet a budakeszi végállomáson hagyta a fiút, aki végül a helyiek és a rendőrség segítségével jutott haza. 1935 novemberében mostohaanyja címéről jelentették be az eltűnését. Végül egy rablógyilkosság tett pontot az ifjú Marx életének végére. 18 évesen Hajdúszoboszlón volt munkás. Onnan utazott volna haza Pestszentlőrincre, amikor 1939 novemberében a szoboszlói vasútállomáson a pénzéért elvágták a torkát. A debreceni kórházba szállították, ahol egy hónap múlva elhunyt.

Magyarország, 1935. április 16. 1. o. és Orosházi Friss Hírek, 1939. november 17. 4. o.

The post Háztörténetek – Walter-villa (Bartók Lajos utca 10.) first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

Az 1980-as évek végén megindult politikai változások átformálták Magyarország teljes közjogi rendszerét. Ennek az átalakulási folyamatnak a részeként tartották meg Magyarországon az első szabad önkormányzati választást, amely lebontotta a negyven éve fennálló államszocializmus utolsó közigazgatási pillérét, a tanácsrendszert. Az 1990. szeptember 30-án és október 14-én rendezett kétfordulós választás a rendszerváltást közigazgatási szempontból, helyi szinten is teljessé és befejezetté tette, mivel ott is létrehozta a hatalom legitim, választott vezetőkön alapuló modelljét.

A magyarországi békés rendszerváltás folyamata már 1985-ben, a formálódó ellenzék két legnagyobb csoportjának monori találkozóján kezdetét vette, és az 1990-es, első országgyűlési választásokkal zárult országos szinten. A Parlamentbe jutott pártok a rendszerváltás alapvető közjogi kérdésének tekintették a helyi önkormányzatok létrehozását, azonban a választások mikéntjével kapcsolatban nem volt egyetértés köztük. A jogszabály elfogadásához viszont a képviselők kétharmadának támogatására volt szükség. Az akkor vezető két politikai erő, az MDF és az SZDSZ eredetileg ellentétes elképzeléseit végül egy kompromisszumos törvény megalkotásával sikerült közös nevezőre hozni. Ez egy úgynevezett vegyes választójogi szabályozás volt, melyet ilyen formában csak az 1990-es önkormányzati választások során alkalmaztak volna a helyi önkormányzati képviselők és a polgármester megválasztására. Ennek értelmében:

• a választás kétfordulós volt,
• vegyes kétszavazatos rendszerrel (pártlistára és egyéni választókerületi jelöltekre lehetett külön-külön szavazatot leadni),
• a polgármestert és a főpolgármestert közvetetten választották.

Az akkor megalkotott jogszabályok értelmében az önkormányzatok minden korábbinál szélesebb körű, törvényben garantált jogosítványokat kaptak a településük ügyeinek intézésére.

Településünk életében is kiemelkedő jelentőségű volt az 1990. évi önkormányzati választás, hiszen ekkor kerülhetett itt is a lakosok által választott vezetők kezébe a kerület irányítása. A változás békésen és gördülékenyen ment végbe, köszönhetően többek között dr. Tancsik Rudolfnak, a tanács akkori elnökének.

A választás időpontjában Budapest 18. kerülete nagyságát tekintve Magyarország tizenötödik legnagyobb települése volt. A parlamenti rendszerváltó erők (MDF, SZDSZ, Fidesz, KDNP, FKGP) mind állítottak jelöltet a kampány során, de mellettük megjelentek az addig kormányzó (MSZMP) és újbaloldali politikai erők (MSZP, BIT) és kisebb, helyi szervezetek képviselői is (pl.: a Budapesti Városvédő helyi csoportja, a Pestszentlőrinc–Pestszentimre Hagyományait Őrző Egyesület).

A választási szövetségkötés már ebben az időszakban is megfigyelhető volt: a két liberális párt (SZDSZ, Fidesz) nem indított egymás ellen jelölteket az egyes körzetekben, de együttműködött a jelöltállítás során az MDF–KDNP–FKGP hármas is.

A kampányidőszak rövidsége (a jogszabály megalkotását követően szinte azonnal, 1990. 08. 27-én indult) és helyi jellege miatt csendesebb volt az országosnál. A helyi jelleg abban is megmutatkozott, hogy a jelölőszervezetek még nem dolgoztak egységes arculati elemekkel, a plakátok és szóróanyagok megjelenését sok esetben egyedi, akár házilagos megoldások jellemezték. 

A kétfordulós választásokon való részvétel jóval elmaradt a parlamenti választásokétól. Az első forduló egyetlen körzetben volt eredményes, így csak a második fordulót követően alakult ki a végeredmény:

A képviselő-testület létszáma 37 fő:

• egyéni választókerületből bekerült képviselők: Fidesz: 6 fő, SZDSZ: 6 fő, MDF–KDNP–FKGP: 4 fő, független: 2 fő, Zöld Párt: 1 fő;
• listáról bekerült képviselők: MDF–KDNP–FKGP: 6 fő, SZDSZ: 6 fő, Fidesz: 5 fő, MSZP: 1 fő;

A képviselő-testületben 4 frakció alakult: SZDSZ: 12 fő, Fidesz: 11 fő, MDF–KDNP–FKGP: 10 fő, úgynevezett kisfrakció: 4 fő.

Az alakuló ülésen (1990. október 24–27.) a képviselő-testület által megválasztott polgármester: dr. Molich Endre.

A helyhatósági választások jogi keretei                                                                                     

Az önkormányzati választások jogszabályi környezete az elmúlt 35 évben folyamatosan alakult. Az 1990. évi LXIV. számú önkormányzati választási törvényt csupán a rendszerváltáskor alkalmazták módosítás nélkül, reformját az első választás és az önkormányzati működés tapasztalatai alapján szükségesnek látták elvégezni. A szükségesnek ítélt módosításokat végül az 1994. évi LXII. számon iktatták törvénybe. Habár szinte minden ciklusban történtek módosítások, finomítások, újabb jelentős változást csak a 2010. évi L. számú új választási törvény hozott, amely, módosításokkal, napjainkig biztosítja a jogszabályi kereteket.

Az alapító választáshoz képest a legszembetűnőbb, mai napig is érvényben lévő módosítások:

• az önkormányzati választások egyfordulóssá váltak,
• nincs eredményességi és érvényességi küszöb,
• 10.000 fő feletti településeken is a polgármestert és a főpolgármestert közvetlenül a szavazók választják meg.

További jelentősebb változások a jogszabályi környezetben:

1994

• Ajánlószelvény helyett ajánlóíven lehet gyűjteni a jelöléseket.
• A tízezer lakos feletti településeken is bevezették a közvetlen polgármester (és főpolgármester) választást.
• Megszűnt a listás választás. Helyette a jelölőszervezetek a kompenzációs listáról kaphatnak az egyéni vesztes jelöltek töredékszavazatainak függvényében mandátumokat. (Lehetett mandátumot szerezni.) A képviselői helyek 60%-a az egyéni választókerületekben, 40%-a pedig a kompenzációs listáról került elosztásra.
• Pártokra ettől kezdve nem lehetett szavazni közvetlenül, csak az egyéni jelöltjeiken keresztül. Csak a fővárosi, ill. megyei listára (ebből állt aztán össze a megyei/fővárosi közgyűlés összetétele).
• Polgármester ajánlás 2%, de minimum 300 ajánlás. Egyéni választókerületi jelölt 3% (-35. naptól a -20. napig lehetett ajánlani).

1998

• Az ajánlás újra ajánlószelvénnyel történhetett.

2010

• Újra ajánlóíven történik az ajánlás.       
• A képviselői helyek 70%-a az egyéni választókerületekben, 30%-a a kompenzációs listáról került kiosztásra. A választás továbbra is egy fordulós volt, kevesebb ajánlásra volt szükség, ugyanakkor az ajánlások gyűjtésére rendelkezésre álló idő is rövidebb lett. Polgármester ajánlás 2%, de min. 300 ajánlás; egyéni választókerületi jelölt esetében 1% (ajánlani a -30. napig lehetett).*

*2014-től -48-naptól -34. napig lehetett ajánlást gyűjteni.

A választási térkép, amely a választókerületeket hivatott meghatározni, a választások egyik alapdokumentuma. Kerületünkben az elmúlt 35 esztendőben háromféle választókerületi beosztás volt érvényben. Az 1990-es kiinduló/alapító választási térkép a jogszabály erejénél fogva kétszer (1998, 2010) módosult. Emellett apróbb változtatások a körzethatárokban minden választás alkalmával történtek.

Az évtizedek során a választások informatikai háttere is folyamatosan modernizálódott. A kezdetben lokális gépeken alkalmazott szavazatösszesítő rendszerek után 2002-ben elindult a választás előkészítő rendszer, szavazatösszesítő rendszer, majd 2008-tól a választási irodák már az Integrált Választási Szolgáltató Rendszert alkalmazták. 2014-re elindult a Nemzeti Választási Rendszer (NVR), a választás országos informatikai rendszere. Az utolsó, 2024-ben tartott helyhatósági választásokon a hitelesítő rendszer már erre az alkalomra dedikált számítógépeken működött a választási kapun keresztül.

Az 18. kerületi önkormányzati választásokra jellemző főbb tendenciák

Egy választás kimenetelének eredményét sok tényező befolyásolja. Településünkön ebben a tekintetben is megfigyelhetők bizonyos általános tendenciák, amelyeket érdemes megvizsgálnunk.

A pártok és jelöltek kampányidőszakban kifejtett tevékenysége mellett fontos befolyásoló tényező, hogy a pártok támogatóik mekkora részét tudják mozgósítani, azaz végül mennyien adják le a voksukat a szavazás napján. Minél nagyobb arányban vesznek részt a szavazásra jogosultak a választáson, elvi szinten annál erősebb a felhatalmazása a győztes jelöltnek és testületnek. A pestszentlőrinc–pestszentimrei adatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a részvételi arány egészen 2024-ig elmaradt a fővárosi átlagtól (2019-ig az országostól is). A kerületben megfigyelhető, hogy az önkormányzati választásokon általában a Havanna-lakótelepen a legalacsonyabb a részvételi arány, míg a Szent Imre-kertvárosban, vagy a Ganzkertvárosban a legmagasabb. A Lakatostelepre, településünk legrégebbi lakótelepére – a lakótelepek átlagához képest – jellemző magasabb választói aktivitás egészen a 2000-es évek elejéig megfigyelhető volt. Ennek oka magában a lakóközösségben és annak sajátos szociokulturális helyzetében keresendő. Az 1960-as években káderek és nehezebb sorsú családok kaptak itt lakást és ezzel a magasabb életminőség lehetőségét. Az oda költözők ezáltal a közélet, így a választások aktív résztvevői is voltak hosszú ideig. Az adatok alapján elmondható az is, hogy bizonyos telepeknek (körzeteknek) van egy jól kirajzolódó politikai orientációja. Így például a Gloriett- vagy a Havanna-lakótelepen a baloldali, míg a Bókaytelepen vagy éppen a Ganzkertvárosban a jobboldali jelöltek támogatottsága a magasabb.

A pártok kerületi szereplésével kapcsolatban elmondható, hogy sajátságos, csak erre a településre jellemző helyi jelleg nem rajzolódik ki az adatok alapján. A 18. kerületi helyhatósági választások eredményeiben az az általános tendencia figyelhető meg, hogy már a 2010. évi választást megelőzően is a kerületi mandátumok kb. 90%-át a két nagy párt szerezte meg. Ez az irány az önkormányzati választási jogszabály 2010. évi változását követően még inkább felerősödött, és csak a 2024. évi választások eredményében látszik némi változás ebben a folyamatban.

A képviselő-testület feladatai

A választások eredményei nyomán minden ciklusban megalakul a helyi önkormányzat képviselő-testülete. Tagjai a választásokat megnyerő képviselők, akik a politikai akarat képviselete és végrehajtása érdekében frakciókba szerveződnek. A képviselők a testületben különböző bizottságokat alakítva dolgoznak a kerület előrehaladásáért.

Az első 1990–1994 közötti ciklus még az útkeresésről, az önkormányzatiság „tanulásáról” szólt a kerületben. Ekkor fogalmazták meg többek között a bizottsági rendszer alapelveit. Dr. Molich Endre így emlékezett erre az időszakra: „Az első négy év végére, mely időszakra, mint az önkormányzatok hőskorára szoktunk emlékezni, kialakult már egyfajta rutin, és a friss tapasztalatok birtokában egyre magabiztosabb és szakszerűbb munkával végeztük önkormányzati feladatainkat. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy kerületünk testületi működése, közigazgatási, hatósági, jogalkalmazó tevékenysége Budapest és országszerte példaértékű volt.”

Az elmúlt 35 esztendőben sok olyan megoldandó feladat merült fel, amely ciklusokon keresztül ívelt, és több képviselő-testület foglalkozott vele. Ilyen jellegzetes kerületi téma volt:

• az M0-ás körgyűrű nyomvonala, majd később elkészülése, ami már a rendszerváltáskori kampánytémák sorában is szerepelt,
• a Ferihegyi repülőtérrel kapcsolatos megoldandó feladatok sora – például a repülőtér kerülethez történő visszacsatolása, a kerületi lakosokat érő zajterhelés csökkentése,
• a pakura-tavak kármentesítése,
• az új városközpont fejlesztése a volt téglagyár területén – például a lőrinci piac
• a lakótelepek, intézmények korszerűsítése, illetve közbiztonságának megerősítése,
• a zöld övezetek fenntartása és minél szélesebb körű bővítése,
• a csatornahálózat kiépítése,
• az út- és járdaépítési/felújítási programok,
• az egészségügyi ellátás fejlesztése.

Emellett pedig természetesen voltak olyan feladatok, amelyeket egy-egy ciklus képviselői teljes egészében el tudtak végezni. Ilyen volt például az 1998–2002 közötti időszakban a Városkép TV elindítása, 2002–2006 között a Sárkány Center megnyitása.

“Egy vasárnap a hétköznapokért”

A választási kampány – legyen szó országos vagy helyhatósági választásokról – a politikai kommunikáció egyfajta formája, amellyel a politikai pártok és jelölőszervezetek a megválasztásuk érdekében igyekeznek a választópolgárok akaratát a számukra kedvező irányban befolyásolni. Tudatosan törekednek választóik megszólítására és ezáltal a hatalom megszerzésére és megtartására. Ehhez leggyakrabban plakátokat és szórólapokat készíttetnek és helyeznek el, a médiumban politikai reklámokat és politikai hirdetéseket tesznek közzé, választási gyűléseket tartanak. Az online világ egyre nagyobb térnyerésével, az utóbbi években a kampányban is jelentős szerephez jut a digitális tér, a közösségi média. Amelyik párt jól ki tudja használni a bennük rejlő lehetőségeket, az jelentős előnyre tehet szert a választások során.

Egy jól megtervezett és felépített kampány mellett, a politikai színtér egyes szereplői között kellő időben történő összefogás akár a választások kimenetelét is eldöntheti. Nem volt ez másképp a 18. kerületi helyhatósági választások esetén sem. A választási kampányok során fontos tényező volt, hogy melyik politikai szereplő kivel volt hajlandó együttműködni a választások megnyerése érdekében.

Az önkormányzati választások tekintetében általánosságban elmondható, hogy azokon a független képviselők helyett az idő előrehaladtával egyre inkább csak a politikai pártok tudtak hatékony módon szerepelni. Ez a jelenség jól megfigyelhető kerületünk esetében is, hiszen a kezdeti sokszínűséget, amikor még számos civil szervezet és független jelölt, kisebb párt is akadt a névsorban, a 2010-es évek végére felváltotta a nagyobb politikai pártok, tömörülések jelöltjeinek túlsúlya.

Hományi András Ferenc dolgozatának felhasználásával:

https://www.tomorylajos-muzeum.hu/wp-content/uploads/2025/12/Onkormanyzati-valasztasok_Budapest18_v251202pub.docx-masolata.docx.pdf

Schuller Ágnes

Tomory Lajos Múzeum

2025. október 13. – 2025. november 13.

The post 18. kerületi önkormányzati választások 1990–2024 first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

Egyesületek könyvtárai

A II. világháború előtt több lőrinci és imrei egyesületnek volt könyvtára, amelyek a tagság részére voltak igénybe vehetők: az 1902-ben alakított Rendessy-telepi Olvasó Körnek, a Szentlőrinci Ifjúsági Egyesületnek, az Eucharistikus Gyermekszövetségnek (könyvtáros Aradi Ilona, 1927), a Pestszentlőrinci Petőfi Asztaltársaságnak, a Pestszentlőrinci Önkéntes Tűzoltó és Mentőegyesületnek, a Katolikus Nőszövetségnek (könyvtáros: Banga Ferencné, Divó Alajosné, Tomolik Imréné, 1930). Imrén a Vasas szakszervezetnek volt könyvtára.

Valamint volt könyvtárosa – és ezáltal valószínűleg könyvtára is – a Szemeretelepi Polgárok Testületének (Duda János, 1913), az Állami Lakótelepi Kaszinónak (Katona Gyula, 1930, Dézsy B. Béla, 1936), a Pestszentlőrinci Akarat Sakk Körnek (Kálló Imre, 1934), a Pestszentlőrinci Kereskedők Egyesületének (Forisek József, 1934, Berger Ferenc, 1937), illetve a Vasutasok Országos Egyesülete pestszentlőrinci csoportjának (Égeni Sarolta, 1944).

A Pestszentlőrinci (Úri) Kaszinó tagjainak az I. világháború előtt elég csínnal berendezett helyiségekben könyvtár is a rendelkezésükre állt.[1] A könyvtáros 1912-ben Bagossy Géza volt. Amikor 1929-ben új helyszínen nyitották meg az újjáélesztett kaszinót, ismét kialakítottak könyvtárat. Ekkoriban Pech József volt a könyvtáros.

A Szentlőrinczi Polgári Kör, mely 1900-ban állította fel könyvtárát, az Iskolánkívüli Népművelési Bizottságnak 1927-ben 372 kötetet ajánlott fel, hogy az alapja legyen egy megalapítandó népkönyvtárnak.[2] Ehhez csatlakozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, amely 170 kötet ajánlott fel a „népkönyvtár” részére. „E könyvek közül 56 kötet a különféle tudományok körébe vágó szakmunka, a többi szépirodalmi mű.”[3]

Miután a Pestszentlőrinci Katolikus Kör a frissen átadott katolikus kultúrházban kapott helyet, könyvtárát 1935 nyarán rendezték, a könyvtári órák hétfőn 6–8 óra között voltak, amikor a tagok kölcsönözhettek is. 1937 tavaszán „Guthy Andor jogszigorló köri könyvtáros jelentéséből kitűnt, hogy a Kör könyvtára adományok és beszerzések által annyira javult, hogy a tagokat mind teljesebb mértékben tudja kielégíteni”.[4] A segédkönyvtáros Sugár Gábor és Reiss Rezső volt. A közel nyolcszáz kötetes könyvtár nyitva tartását nyáron egy órára (hétfőn este 7 és 8 óra között) szűkítették, majd ősztől 7 és 9 óra között volt nyitva.[5] Sok napilapot és folyóiratot is tartottak, és 1938 őszén jelentős befektetéssel szerelték fel olvasótermüket.[6] „A köri tagok ezenfelül díjtalanul használhatják a Körnek könyvállományát, állandóan fejlesztett könyvtárát is, amelyben a könyvpiac minden értékesebb újdonsága szerepel.”[7]

Az Állami Lakótelepi Közművelődési Egyesület – melynek könyvtárosa Soós József volt – 1938 nyarán minden államitelepi lakos előtt megnyitotta a könyvtárát, a könyveket a telepi Nemzeti Munkaház Kaszinó termében lehetett átvenni, majd a telepi kaszinó helyére, a 121. számú épületbe költöztek.[8]

A Pestszentlőrinci Levente Egyesületnek – könyvtárosa Kiss Vince – az 1943-ban megnyitott Levente Otthonban volt a könyvtára. „A gonddal összeválogatott könyvek minden igényt kielégítenek és amint hallottam óriási közkedveltségnek örvendenek.”[9]

Úgyszintén 1943 végén nyílt meg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt pestszentlőrinci pártszervezetének könyvtára a Munkásotthonban, mely kedden este hét és nyolc óra között, valamint vasárnap délelőtt tartott nyitva. Ezt a könyvtárat azonban a német megszállást követően a hatóságok elkobozták.[10]

Város könyvtár, kölcsönkönyvtár

Ezentúl az iskoláknak – elsősorban a polgári iskoláknak, az iparostanonc-iskolának, valamint a kereskedelmi iskolának és a gimnáziumnak – volt könyvtáruk, akár több is (ifjúsági, segély és tanári). A pestszentlőrinci városi könyvtár is a gimnázium Wlassics Gyula utcai épületének földszinti könyvtártermében nyílt meg 1937 szeptemberében, vezetője Szabó József, a gimnázium tanára volt. Állományát valószínűleg a gimnázium könyveiből vették. „A félezer kötetet meghaladó könyvtár anyagát a vallás ás közoktatásügyi minisztérium állította össze s felöleli a tudomány- és irodalom legértékesebb termékeit.”[11] Ide minden lőrinci lakos díjtalanul beiratkozhatott, szombaton délután 5 és 6 óra között tartott nyitva, egy-két hétre lehetett kölcsönözni.[12]

1934. április elején nyílt meg a Pestszentlőrinci Modern Kölcsönkönyvtár az Üllői út 127. (ma Üllői út 447 és 449.) alatt.[13] „A kölcsönkönyvtárban több mint 1500 válogatott könyv áll az olvasók rendelkezésére, váltogatva a legjobb magyar és külföldi írók műveivel. A könyvtár tulajdonosa figyelemmel volt a nehéz gazdasági viszonyokra is, ezért a tagsági díjat olyan minimális összegben állapította meg, hogy szinte mindenki részére hozzáférhetővé tette a magyar és külföldi irodalom legremekebb könyveinek olvasását.”[14] A kölcsönzési díj havi egy pengő volt, minden nap nyolc órát tartott nyitva a könyvtár, de már kezdettől lehetőség volt házhoz szállítást kérni.[15] A „fővárosi nívót fenntartó könyvállománnyal rendelkező”[16] könyvtár tulajdonosára sajnos a sajtóból nem derült fény. 1937. november 1-jén a kölcsönkönyvtár az Üllői út 117. (ma Üllői út 435.) szám alá költözött, ahol megnagyobbított kínálattal várta az olvasókat. 1945. április 14-én a a kölcsönkönyvtár folytatója, a Demokratikus Könyvtár az Üllői út 113. alatt nyílt meg.[17]

Mozgókönyvtár

A II. világháború után elsőként a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. és a Szabó Ervin Könyvtár indított mozgó-könyvtárat – villamoskocsiban berendezett könyvtárat – 1945 nyarán, melyekkel a főváros és környéke lakosságát szerették volna könyvhöz juttatni. A pestszentlőrinciek már 1947 őszén követelték, hogy a mozgókönyvtár ne csak Kispestig, hanem Pestszentlőrincig járjon.

A mozgókönyvtár végül 1948 augusztusától szolgálta ki a lőrinci olvasókat – elsősorban a Ganztelep, Ganzkertváros, Szemeretelep és Szent Imre-kertváros lakóit, ugyanis minden hétfő és péntek délután 3 és 6 óra között a Béke téri végállomáson lehetett könyvet választani.[18] „A könyvtár ünnepélyes megnyitását augusztus 2-án tartották a város vezetőinek jelenlétében. Az ünnepség után a vadonatúj villamoson berendezett könyvtárat a közönség rendelkezésére bocsátották. […] Az 50-es jelzésű villamos végállomásánál tartózkodó mozgókönyvtárat percek alatt ellepte az olvasni vágyó pestszentlőrinci közönség. A beépített polcokon ott találták a haladó szellemű művek nagy részét. A közönség jobbára szépirodalmi és társadalomtudományi műveket válogatott ki olvasásra. A megállapítások szerint az első nap jól sikerült, a forgalom várakozáson felül volt.”[19]

A II. világháború után a gyárakban is kialakítottak könyvtárakat (pl. Kistext, Kártolószalaggyár), volt könyvtára a Magyar–Szovjet Művelődési Társaságnak az Üllői út 87. (ma Üllői út 399.) alatt, valamint volt a Magyar Dolgozók Pártjának pestszentlőrinci szervezetében működő könyvtár (Üllői út 177., ma Üllői út 517.), amely minden kedd, csütörtök, szombat délután 4–7 óra között tartott könyvtári órákat.[20]

Villában

Hamarosan hozzákezdtek az új városi könyvtár kialakításához is, melyet Pestszentlőrinc vezetősége többször megígért. A helyszín a Gyöngyvirág utca 7–9. szám alatti villaépület volt, mely korábban volt nyaraló, vendéglő, gyermekmenhely, gimnázium, napközi otthon is. 1948. szeptember elején a berendezése és felszerelése gyors ütemben folyt, ekkor szeptember végi átadással számoltak.[21] Október elején a hamarosan megnyíló könyvtár állományát 1500 kötetre tették.[22] „Felavatása előtt elsétáltunk a gyöngyvirágutcai új könyvtárba. Dr. Solt Andorné könyvtárvezető fogad hatalmas munka közepette. Nagy könyvhalmazok tornyosulnak mindenfelé körülötte: szépirodalom, szociológiai és társadalomtudományi könyvek, de a külföldi irodalom remekei, híres alkotásai sem hiányoznak a modernül berendezett könyvtárból. […] A másik két szobában – ahol az olvasótermek lesznek – asztalosok vannak nagy munkában, javítják a parkettet.”[23] Az állományhoz a Magyar Dolgozók Pártja is könyvekkel járult hozzá, a nyilvántartásban újdonságként bevezették a decimális rendszert – melyet ma is használnak a könyvtárakban. A könyvtár átadására végül 1948. november 21-én került sor, nyitáskor 3800-4000 könyv várta az olvasókat.[24] A könyvtár minden nap három órát tartott nyitva, a kölcsönzési díj 12 forint, a diákoknak 5 forint volt.[25]

1950-ben létrehozták Nagy-Budapestet, ezáltal – év végére – a pestszentlőrinci intézmény a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 24. számú fiókja lett. A könyvtárnak továbbra is Solt Andorné Rosenfeld Katalin[26] volt a vezetője, aki munkatársával, Kaich Frigyessel együtt több folyóirattal is levelezett. Beszámoltak arról, hogy a házkezelőségi fiókoknak 20–30 könyvet bocsátottak a rendelkezésükre, hogy a lakóknak kölcsönözhessék, hogy nem tudják elegendő ifjúsági és mesekönyvvel ellátni a fiatalokat, hogy tapasztalatot cseréltek a lipcsei városi könyvtárral, de kifejtették véleményüket az ankétszervezésről és a statisztikai adatszolgáltatásról, vagy a könyvtári szakkönyvekről is.[27] „Könyvtárunkban a 15.000 kötetből olyan 2000—2500 könyvünk van, mely idejét múlta. Van vagy 300 mezőgazdasági szakkönyvünk, de egyetlen paraszt olvasónk sincs. Ezek a könyvek máshol hiányzanak, nekünk viszont a házikertgazdálkodásról csak egy régi könyvünk van, holott ebből legalább tíz példány kellene.”[28] – vázolta a helyzetet Kaich Frigyes, a Szabó Ervin Könyvtár 24. számú fiókjának dolgozója. Solt Andorné egyébként nem csak A Könyvtárosnak, hanem a Ludas Matyinak is rendszeres levelezője volt: „Tudomásomra jutott, hogy a Ludas Matyi legutóbbi számában »A nyájas olvasó« címmel megjelent kis írásmű velem foglalkozó részleteinek tárgyi igazságát néhányan kétségbevonták. Az illetőknek azt ajánlom, hogy forduljanak a XVIII. ker. Tanács Szabó Ervin Fiókkönyvtárában sebeim ápolásával önfeláldozó módon foglalkozó Solt Andorné könyvtáros-elvtársnőhöz, aki nemcsak egyes fejezeteim nyolc lapon túl gyógyuló sérüléseit, de a könyvjelzőként belémrakott tíz deka sonkát is igazolja. Szavahihetőségem enélkül is közismert, szegény könyv vagyok, de becsületes. Tisztelettel a »Nyomorultak« második kötete.”[29]

A lőrinci könyvtárban is rendeztek író-olvasó találkozókat, többek között járt itt Tersánszky Józsi Jenő, Oravecz Paula, de a legnagyobb hatású látogatása tagadhatatlanul Szabó Pálnak volt 1954 elején: „Az ankét vége felé aztán felszólal egy egészen fiatal ember, Sánta Ferenc. Azzal vigasztaltam magam, hogy öregszem s ennél a felszólalásnál azért szorítja el az érzékenység ennyire a szívemet. Nagyon meghatott engem ez a felszólalás. Egyes szavak most is, mint a távoli harangzúgás csendülnek meg a lelkemben. Így félteni a szegénységet, mint ez az ember, mostanában csak igen ritkán hallottam. Ilyen tisztán, világosan feladni az írónak a szegénység védelmében a kérdések tömegét: nem történt meg velem mostanában.”[30] Ezt követően Szabó külön is elbeszélgetett a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár marósával, aki a „Sokan voltunk” című írását küldte el neki.

Solt Andorné is megemlítette a találkozót Szabó Pálnak második Kossuth-díja alkalmából küldött levelében: „Igaz örömmel és meleg szeretettel üdvözöljük mind a fiók dolgozói, mind az olvasók nevében, akik még mindig emlegetik, milyen nagy élményt jelentett számukra ittléte, hogy a ma egyik legnagyobb írójával oly közvetlenül és emberien beszélgethettek és szemtől szembe hallhatták véleményét.”[31]

Sánta Ferenc így emlékezett erre a napra: „1954 februárjában. Író-olvasó találkozó volt az egyik könyvtárban, Pestlőrincen, ahol Szabó Pali bácsi volt a vendég. A könyvtárnak a vezetőnője tartott egy bevezetőt. Arról beszélt, hogy ebben az országban minden milyen jól megy: »kolbászból fonják a kerítést.« Döbbenten ültem, néztem Pali bácsit, hogy mikor áll fel, és mikor mondja azt, hogy ezt a hazugságot hagyja már abba. Nem hagyta abba a nő, mert nem szólt neki senki, hogy hagyja abba. Szomorúságot éreztem. Utána pedig átadta Pali bácsinak a szót, aki azt mondta, hogy nagyon szívesen jött ide, és nagyon szívesen válaszol minden kérdésre. Ekkor éreztem úgy, hogy mintha megfordították volna körülöttem a világot, mert az írót magam is úgy képzeltem el, hogy az az ember, aki az igazságért tűzbe megy és az életét adja. Hogy ez valami különleges, istenáldotta lény – ami igaz is –, a szolgálatában az. De íróember sincs gyarlóság nélkül. Van fösvény író, van jószívű író, sokmindenféle. Ami nem olyan fontos végül is. Ezt ott elmondtam. Akkor kipakoltam Pali bácsinak olyasmit is, amiről aztán szegény nem tehetett igazán. Summa summárum a lényeg az volt, hogy vagy tudja, hogy az a hölgy nem mond igazat, vagy nem tudja. Ha nem tudja, az a baj, ha pedig tudja, hogy az országban másképp élnek, akkor miért nem írja meg. […] Amikor én befejeztem, két barátom, akikkel voltam, mondták, hogy gyorsan menjünk el innen. […] Alig jutottunk el a kapuig, egy kis kerten kellett keresztülmenni, amikor futottak utánunk. Jött két leányzó, hív a Pali bácsi.”[32] Így kezdődött egy sikeres írói karrier Pestlőrincen 1954-ben.

1954-ben a 24. számú fiókot a kerületi tanács az augusztus 20-ára rendezett mezőgazdasági kiállításon bemutatott könyvkiállításért díszoklevélben és dicséretben részesítette.[33] 1956-ban Pestlőrincen is elindították a József Attila Olvasómozgalmat, melyet a moziban diavetítésekkel népszerűsítettek, ez egyúttal reklám volt a kerületi könyvtárnak is, 1958-ban a könyvhét alkalmából színészek fellépésével irodalmi estet rendeztek.[34]

Pestimrén a kultúrotthonban volt egy könyvállomás és heti egyszer kijött a mozgókönyvtár is. Végül 1952-ben nyitottak itt háromezer kötetes fiókkönyvtárat az Ady Endre utca és a Marx (Nemes) utca sarkán. Ez volt a 31. számú fiókkönyvtár. Pásztor Jánosné könyvtáros olvasóórákat tartott, szakkönyveket ajánlott, véleménykutatást végzett. Egy évvel később már ezer olvasója volt és három könyvállomást látott el (Szabadság Tsz., Fodrászszövetkezet, Szabadság mozi): „Két-háromhetenként cserélik a könyveket a könyvállomásokon, amelyek vezetői társadalmi munkában végzik el a kölcsönzést és a könyvek megőrzését.”[35] Az imrei könyvtárat a kerületi tanács 1957-ben olvasóteremmel bővítette.[36] 1961-ben a könyvek védelmében gyermek-rajzpályázatot hirdettek.[37]

1958–1960-ban a lőrinci könyvtárat kívül-belül tatarozták, új olvasótermet és gyermekkönyvtárat alakítottak ki, a könyvtár közel 20.000 kötettel és 2200 olvasóval rendelkezett.[38] Az olvasók elérése érdekében Lőrincen két saját kezelésű könyvállomást – az Állami lakótelepen (1000 kötet) és 1960. december 1-jétől a Tátrafüred téren (900 kötet) –, valamint öt KTSZ-nél letéti állomásokat létesítettek.[39] Ekkor a kerületben összesen 28.000 kötettel várták az olvasókat, amelyet évi 3 forintért – a diákok 1 forintért – vehettek igénybe.[40] A lőrinci könyvtár rendszeresen rendezett ankétokat, irodalmi emlékesteket, író-olvasó találkozókat, és könyv-, kép- és tablókiállításokat a kerület különböző pontjain. 1963-ban a nyári zárva tartás alatt a berendezések átcsoportosításával kedvezőbb válogató és kölcsönzési körülményeket teremtettek.[41]

Az 1959 elején megnyitott gyermekkönyvtár különösen kitűnt a rendezvényekben. Az első évben kilenc író-olvasó találkozót rendeztek, majd gyermek-rajzkiállítást, könyvkiállítást, mesedélutánokat, diavetítéseket. 950 beiratkozott olvasójuk volt, de az iskolák egyes osztályainak is biztosítottak 60-70 darabos letéti kiskönyvtárat.[42] Az 1960-as években Samu Gizella volt a lőrinci könyvtár vezetője, akit 1969-ben dicséretben részesítettek.[43]

Azonban 1970-ben már látható volt, hogy az épület rossz állapota miatt a pestlőrinci könyvtárt hamarosan meg kell szüntetni.[44] 1975-ben életveszélyes volt, aládúcolták, de már ekkor gondoltak arra, hogy a sportcsarnok, és a rendelőintézet mellett a könyvtár is az új kerületi központban kapjon méltó épületet. 1976 őszén került sor az épület bezárására.[45] Persze voltak iskolai és üzemi könyvtárak – például a Lőrinci Fonó kultúrházában –, és volt a Kandó téri nyugdíjas klubban is egy 3000 kötetes letéti könyvtár, ezek azonban nem pótolhatták a kerület fő közművelődési könyvtárát.[46]

Új épületek

Két évig könyvtár nélkül volt Pestlőrinc, ugyanis sokáig kellett keresni az alkalmas helyet. Végül a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat forgalmas Baross utcai bisztróját adták át ideiglenesen a tanácsnak, illetve a könyvtárnak. Az átalakítás után, 1978. május 4-én nyílt meg a 24. számú fiók. A 140 m²-en berendeztek kölcsönző gyermek- és felnőtt-könyvtárat, valamint egy olvasósarkot. Ekkor már a BUVÁTI elkészítette az új könyvtárépület terveit, úgy tűnt, hogy még 1978-ban megkezdődik az építkezés, és 1981-re elkészül az új épület.[47] Mivel kivitelező hiányában nem tudták megoldani az építkezést, ezért 1980-ban már egyértelmű volt, hogy 1982 előtt nem indul meg a munka.[48] „Mint azt a Fővárosi Tanács szakfelügyeleti vizsgálata 1983-ban megállapította, a XVIII. kerület könyvtári szempontból Budapest egyik legrosszabbul ellátott kerülete volt.”[49]

1982-ig a kerületi könyvtárak hétköznapokon voltak nyitva, váltakozva délelőtt és délután, azonban 1982-ben bevezették a szombati nyitva tartást is.

A 975 m²-es Thököly úti főkönyvtár építését 1982-ban kezdte meg a Középületépítő Vállalat, az építésvezető – miként a szomszédos szakrendelő építésénél is – Németh Béla volt.[50] A fejlesztés összköltsége 17 millió forint volt, melyből a XVIII. kerületi Tanács – hogy egyáltalán elinduljon az építkezés – 16 millió forintot finanszírozott, további egymillió forintot a Közművelődési Alapból adott az Országos Közművelődési Tanács, az építkezést támogatta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a XVIII. kerületi pártbizottság is.[51] Két és fél évig dolgoztak az épületen.

Mátyás Ferenc pestszentlőrinci költő még a megnyitás előtt bejárhatta az épületet: „Távol volt még ugyan az olvasók népes közönsége, amikor együtt lelkesedtünk az emeletes üvegpalota látványáért, s az olvasómozgalom fellendülését reméltük, de már közelgett az idő a megnyitáshoz. A gimnázium szomszédságában felépült könyvtár csaknem ezer négyzetméternyi területét bolyongtuk végig a könyvtárosokkal. Akkor rakosgatták helyre a temérdek könyvet a nyitott polcokra, a könyvek születési bizonyítványát a katalógusokba, s rendezték a csupa üveg olvasótermeket, kiállítási és előadói helyiségeket, a majd legnépesebb kölcsönző dekorált szobáját.”[52]

A könyvtár megnyitóját – miután minden könyv a helyére került – 1985. március 18-án délután 15 órakor tartották, melyre a pártbizottság és a Szabó Ervin Könyvtár vezetése minden kerületi iskola igazgatóját meghívta. A megnyitóbeszédet Köpeczi Béla művelődési miniszter tartotta, aki elsősorban a könyvtár és az iskola kapcsolatát helyezte előadása fókuszába. Felszólalt Tancsik Rudolf tanácselnök, valamint közreműködött Kovács István népszerű színművész és a Steinmetz Miklós Gimnázium kamarakórusa Gáti Imre tanár úr vezetésével.

„Külön öröm, hogy ebben a könyvtárban, az országban elsők közt, artotéka nyílik, amely eredeti művészi grafikákat kínál kölcsönzésre. A jól felszerelt könyvtárakban tartott kiállítások, művészeti rendezvények, vetélkedők, klubfoglalkozások – közvetlen hatásukon túl – az egészséges lokálpatriotizmus gyújtópontjaivá, közösségformáló és közügyteremtő tényezőkké válhatnak. A könyvtárak ma már számos útonmódon serkenthetik a társadalmi öntevékenységet, a sok helyütt annyira hiányzó közösségi kohéziót is.” – jelentette ki megnyitó előadásában Köpeczi Béla művelődési miniszter.[53]

Az érdeklődők – a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére – kezükbe vehették a Szabad Lőrinc című újság 1945. június 5-i, első számának hasonmáskiadását is.[54]

A kétszintes, sok üvegfelülettel ellátott, barna színű épület földszintjén helyezték el – a hőközpont, a raktár, a szolgálati és szociális helyiségek mellett – a hírlap-olvasót, a fonotékát és a stúdiót. A hangtárban meghallgatható 1600 zenei, nyelvi lemezről és kazettáról a stúdióban percenként egy forintért lehetett másolatot kérni. Az artotéka anyagából a földszinten és az emeleti minigalériában kiállításokat rendeztek, illetve a kortárs magyar grafikai alkotásokat a könyvtárosoktól – Kőbánya után másodikként – ki is lehetett kölcsönözni.[55] Az emeleten pedig 20.000 kötetes gyermekrészleg, 50.000 kötetes felnőtt kölcsönző és 5.000 kötetes kézikönyvtár, 140-féle folyóirat, valamint 16 könyvtáros és hét más munkatárs várta két műszakban az olvasókat, a hét hat napján.[56]

Az első hat hónapban az iskolások részére 60 csoportos foglalkozást, könyvtárbemutatót tartottak. Az első kiállítást 1985. április 30-án a Rózsa Ferenc Művelődési Otthonnal közösen rendezték a kerületben élő és alkotó hivatásos képző- és iparművészek alkotásaiból. Ezt körülbelül 2000-en nézték meg, csak május 1-jén 500-an, mivel – a Thököly út mentén rendezett majális alkalmával – egész nap nyitva tartottak, a könyvheti műsoron pedig 150 fő vett részt. Mindként rendezvény a kiállító- és előadótérként is használt, 90m²-es fogadótérben zajlott. Az első héten 1016-an, a nyár közepéig már 4000-en, év végéig 6000-en iratkoztak be. 1985 decemberében egy színes tévével, egy videómagnóval és ötvenkét videókazettával megindult a videoklub és videotéka is.[57] A lőrinci főkönyvtár kollektívája 1987-ben megkapta a „Budapestért” kitüntetést.

Voltak azonban problémák is az épület tervezésében: sok volt a lépcső: a bejáratnál három, a hírlap-olvasónál kettő, valamint az emeletre vivő, rossz volt az elhelyezése a ruhatárnak és a kölcsönzési pultnak, zsúfolt volt a kölcsönző rész.[58]

Ekkoriban a XVIII. kerületben 104.000-en laktak, Pestimre és Pestlőrinc húsz általános és két középiskolájában 15.000 diák tanult, ezért fontos volt a kerületi könyvtárhálózat fejlesztése.

Az új főkönyvtár avatása után szinte azonnal elkezdték tervezni a Havanna utcai lakótelepre az új gyermekkönyvtárat is: „Nem várt sikert hozott az új Szabó Ervin Könyvtár, ezért most a Havanna-negyedben terven kívüli ifjúsági könyvtár nyílik.” – nyilatkozta Tancsik Rudolf tanácselnök.[59]

Még 1983 novemberében nyílt meg 6000 kötettel a Havanna utcai lakóteleppel szemben, egy családi házban a gyermekkönyvtár. „Itt a bútoroktól a feliratokig minden a gyermekek számára készült. A könyvtári rend azonban olyan, mint a nagy könyvtárakban.”[60]

Ezt volt hivatott leváltani az új fejlesztés a Csontváry Kosztka Tivadar utca 32. szám alatt. Szó szerint „alatt”, hiszen a lakótelepi épület árkádját építették be, így született meg a korszerű „lábasházi” gyermekkönyvtár.[61] 1985. augusztus 8-án a műszaki átadás megtörtént, és már a könyveket katalogizálták a nyitásra készülve.[62] A beruházó a XVIII. kerületi Tanács Pénzügyi és Tervosztálya volt, az INORG Gmk kivitelezte, a berendezést a Szabó Ervin Könyvtár munkatársai végezték.[63]

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XVIII/2. számú gyermekkönyvtárának megnyitójára a Gyermekkönyvhét alkalmából 1985. december 4-én került sor, a megnyitó beszédet Szőllősy Antalné, a kerületi Tanács VB elnökhelyettese mondta.

„Fehér falak, neonfény, gázfűtés, szürke műanyagpadló, világos könyvállványok. Legfelső, a kis olvasóknak nehezen elérhető polcaikon kerámiák, földgömb, virág. A bejáratnál jobbról a kölcsönzőpult, balról a katalógusszekrény.”[64]

A fejlesztés összköltsége 1.433.000 forint volt. 170 m²-en olvasó, kölcsönző és raktárhelyiségeket alakítottak ki és 10.000 kötetet – szépirodalom, ismeretterjesztő könyv – helyeztek el. Ez a könyvtár a Havanna- és a KISZ-lakótelep 6000 általános iskolás gyerekét volt hivatott kiszolgálni. Itt is volt ezerkötetes kézikönyvtár, folyóiratállvány húsz lappal, három asztal, harminc szék, narancsszínű puffok. A hét öt iskolanapján nyitva tartó könyvtárban két könyvtáros dolgozott.[65]

„Üde színek, gyerek méretű polcok, játékok, jóságos, türelmes mosolygós könyvtárosok. Pedig van gondjuk elég, hiszen az ünnepélyes megnyitás óta ezernyi gyerek hordja haza innen rendszeresen a szellemi táplálékot.”[66]

1978. január 1-jén bevezették a kerületenkénti hálózati főkönyvtári rendszert, a pestimrei könyvtár a lőrinci főkönyvtár fiókkönyvtára lett. A Vörösfény utca 163. (ma Nemes utca 24.) alatt lévő 31. számú – illetve 1980-ban már 24/1-es – fiókkönyvtár 59 négyzetméteren összezsúfolva működött, mennyezete repedt, olajkályhákkal fűtöttek, viszont 2000 olvasót szolgáltak ki.[67] „Hogy Pestimrén is lépni kell, az világos, csak az nem, hogy miképp, mikor és – főleg – miből…”[68]

Ugyan 1986-ban terveztek az átépített Pestimrei Közösségi Házba egy 30,8 m²-es könyvtárat, ez azonban nem tudta kiváltani az – amúgy is szűkös – pestimrei fiókkönyvtárat, így más megoldást kellett keresni, ezért 1987 elején már szó volt róla, hogy új épületbe költözik az intézmény. A rossz állagú épületet 1988-ban be kellett zárni, helyette könyvtárbusz szolgálta ki a Pestimrén lakókat. Közben a tanács megvásárolta a Nagykőrösi út 56. szám alatti családi házat, ahol 1989 októberében nyitotta meg a XVIII/1. fiókkönyvtárat Tancsik Rudolf tanácselnök. A 142 m²-es épületben a 12.000 kötetes állomány mellett volt hanglemez, magnó- és videókazetta kölcsönzés is.[69]

A XVIII. kerületi könyvtárakban 1988-ban 4662 felnőtt és 2672 gyerek iratkozott be – utóbbiak fele-fele aranyában oszlottak meg a főkönyvtár és a havannatelepi gyermekkönyvtár között. 1989 februárjában a Szabó Ervin Könyvtár kénytelen volt emelni a beiratkozási díjakat, a fővárosi hálózat használatáért egy évre diákoknak 10, nyugdíjasoknak 30, felnőtteknek 60 forintot kellett fizetni, 70 év felett azonban ingyenes volt.[70]

1990-ben tehát eljutott a kerület oda, hogy minden helyi könyvtár megfelelő épületben szolgálhatta ki az olvasókat.[71]

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2025. március 18.

Kutatás és írás: 2025. február 21. – 2025. március 15.

[1] Pestszentlőrinci Hírlap, I. évf. 5. sz. 1928. március 23. 3. o.

[2] Pestszentlőrinci Újság, I. évf. 10. sz. 1927. július 23. 3. o.

[3] Pestszentlőrinci Újság, I. évf. 30. sz. 1927. december 10. 3. o.

[4] Pestszentlőrinci Újság, XI. évf. 14. sz. 1937. április 3. 2. o.

[5] Pestszentlőrinci Újság, XII. évf. 30. sz. 1938. július 30. 2. o., 33. sz. 1938. augusztus 13. 3. o., 37. sz. 1938. szeptember 10. 2. o.

[6] Pestszentlőrinci Újság, XII. évf. 41. sz. 1938. október 8. 3. o

[7] Pestszentlőrinci Újság, XIII. évf. 50. sz. 1939. december 10. 4. o

[8] Pestszentlőrinci Újság, XII. évf. 30. sz. 1938. július 30. 2. o.

[9] Pestszentlőrinci Újság, XVIII. évf. 1. sz. 1944. január 1. 2. o.

[10] Népszava, LXXI. évf. 267. sz. 1943. november 25. 9. o. és LXXIII. évf. 46. sz. 1945. március 21. 6. o.

[11] Pestszentlőrinci Újság, XI. évf. 37. sz. 1937. szeptember 18. 4. o.

[12] Pestszentlőrinci Hírlap, X. évf. 38. sz. 1937. szeptember 18. 3. o.

[13] Egy hirdetés feltételezi, hogy 1925-ben az Állami lakótelep 42. számú épületében is működött már kölcsönkönyvtár egy könyv- és papírkereskedés keretében. Pesti Hírlap, XLVII. évf. 28. sz. 1925. február 5. 18. o.

[14] Pestszentlőrinci Hírlap, VII. évf. 15. sz. 1934. április 14. 3. o.

[15] A házhozszállítás 1.25P, majd 1.30P volt. 1939-től a kölcsönzési díj 1.30P-re emelkedett.

[16] Pestszentlőrinci Hírlap, VII. évf. 18. sz. 1934. május 12. 5. o.

[17] Pestszentlőrinci Újság, XI. évf. 43. sz. 1937. október 30. 3. o. és 48. sz. 1937. december 4. 2. o. Utolsó hirdetése 1941-ben volt. Szabad Lőrinc, 1948. április.

[18] Szabad Lőrinc, IV. évf. 31. sz. 1948. augusztus 1. 3. és 4. o.

[19] Szabad Lőrinc IV. évf. 32. sz. 1948. augusztus 8. 2. o.

[20] Szabad Lőrinc, IV. évf. 23. sz. 1948. június 6. 3. o.

[21] Szabad Lőrinc, IV. évf. 36. sz. 1948. szeptember 4. 4. o.

[22] Szabad Lőrinc, IV. évf. 40. sz. 1948. október 3. 1. o.

[23] Szabad Lőrinc, IV. évf. 47. sz. 1948. november 21. 1. o

[24] Szabad Lőrinc, IV. évf. 46. sz. 1948. november 14. 3. o

[25] Szabad Lőrinc, IV. évf. 47. sz. 1948. november 21. 4. o.

[26] Rosenfeld Katalin 1895-ben született Sopronban. 1931-ben ment hozzá dr. Speneder (Solt) Andor felsőkereskedelmi iskolai tanárhoz, akivel Pestszentlőrincre, a Gyöngyvirág utcába költöztek. Ugyanakkor dr. Solt Andor címe 1948-ban Pestszentlőrinc, Üllői út 147. volt, úgyszintén itt lakott 1950-ben dr. Solt Andorné könyvtáros is. A helyzetet bonyolítja, hogy 1948-ban elváltak, majd Solt Andor feleségül vette Kőműves Éva nyelvtanárt, így egy időben két dr. Solt Andorné volt Budapesten. Rosenfeld Katalin nyugdíjba vonulása után a XII. kerületbe költözött.

[27] A Könyvtáros III. évf. 2. sz. 1953. február 1. 30. o., 11. sz. 1953. november 1. 44. o., 12. sz. 1953. december 1. 32-33. o., IV. évf. 10. sz. 1954. október 1. 18. o., Esti Budapest, II. évf. 209. sz. 1953. szeptember 7. 5. o.

[28] Kaich Frigyes: Könyvtárosok gondjai. In: Művelt Nép, V. évf. 28. sz. 1954. szeptember 19.

[29] Ludas Matyi, IX. évf. 41. sz. 1953. október 8.

Solt Andorné még 1962-ben, nyugdíjasként is írt a Ludas Matyinak, ekkor már a XII. Ugocsa utca 14. alatt lakott.

[30] Szabó Pál: Bírálat. In: Új Hang, III. évf. 5. sz. 1954. 46–47. o.

[31] Irodalmi Újság, V. évf. 7. sz. 1954. március 27. 2. o.

[32] Új Auróra, IX. évf. 2. sz. 1981. 119. o.

[33] A Könyvtáros, IV. évf. 8-9. sz. 1954. szeptember 1.

Ugyanekkor a kerületi tanács Solt Andornét a népművelési osztály vezetőjével és a Pataki István Kultúrház igazgatójával együtt négynapos tanulmányútra küldte Pécsre.

[34] A Könyvtáros VI. évf. 3. sz. 1956. március 1. 164–165. o. és VIII. évf. 8. sz. 1958. augusztus 1.

[35] A Könyvtáros, III. évf. 10. sz. 1953. október 1. 42. o.

Az imrei könyvállomások azonban megszűntek, ugyanis 1960-ban a kerületben egy könyvállomás van (az Állami lakótelepen) és 1961-ben arról írnak, hogy „a közeljövőben saját kezelésű könyvállomást létesítenek a pestimrei Szabadság Tsz-ben”. A Könyvtáros, XI. évf. 1. sz. 1961. január 1. 40. o.

[36] A Könyvtáros, VII. évf. 2. sz. 1957. július 1. 142. o.

[37] Esti Hírlap, VI. évf. 251. sz. 1961. október 24.

[38] Pestlőrinc, I. évf. 1. sz. 1959. március 21.

[39] A Könyvtáros, XI. évf. 1. sz. 1961. január 1. 64. o. és A XVIII. Kerületi Tanács Híradója, 1961. január, 7. o.

[40] A XVIII. Kerületi Tanács Híradója, 1960. 4. o.

[41] A Könyvtáros, XIII. évf. 9. sz. 1963. szeptember 1. 523. o.

[42] A XVIII. Kerületi Tanács Híradója, 1961. január, 7. o., Köznevelés, XVI. évf. 17. sz. 1960. szeptember 14., 527. o., A Könyvtáros, X. évf. 12. sz. 1960. december 1. 902. o., 904. o., XI. évf. 4. sz. 1961. április 1. 232. o., és Giday Endre: A pestlőrinci gyermekek olvasómozgalmának második éve. In: A Könyvtáros XI. évf. 9. sz. 1961. szeptember 1. 543. o.

[43] Művelődésügyi Közlöny, XIII. évf. 18. sz. 1969. szeptember 17. 322. o.

[44] Magyar Hírlap, III. évf. 346. sz. 1970. december 13. 10. o.

[45] Népszava, CIII. évf. 138. sz. 1975. június 14. 3. o., Esti Hírlap, XX. évf. 123. sz. 1975. május 28. és Népszabadság, XXXV. évf. 1977. október 25. 9. o.

[46] Peremváros, 1979. március, 8. o., 1980. november 15. o. és XI. évf. 3. sz., 1987. március. 13. o.

[47] Esti Hírlap, XXIII. évf. 103. sz. 1978. május 4.

[48] Peremváros, 1980. június, 4. o. és 1980. november. 8. o.

[49] Peremváros, X. évf. 4. sz. 1987. április, 11. o.

[50] Budapest, XXII. évf. 12. sz. 1984. december. 28. o.

[51] Más források (a Népművelés vonatkozó cikke) szerint az épület 22 millióba került. Népművelés, XXXII. évf. 7. sz. 1985. július 1. 35. o., A Könyvtáros, XXXV. évf. 5. sz. 1985. május 1. 301. o., Magyar Nemzet, XLVIII. évf. 65. sz. 1985. március 19. 3. o., Esti Hírlap, XXX. évf. 46. sz. 1985. február 23.2. o.

[52] Népszava, CXIII. évf. 92. sz. 1985. április 20. 8. o.

[53] Könyvtári Híradó, XXIX. évf. 4. sz. 1985. április. 3. o.

[54] Az újság vezércikkét Mátyás Ferenc írta. Könyvtári Híradó, XXIX. évf. 7–8. sz. 1985. július–augusztus. 6–9. o.

[55] „Az érdeklődők (új lakástulajdonosok s a többi) a grafikát üvegezett keretben, védőfóliával becsomagolva, a szállításukhoz készíttetett táskával együtt kapják kézhez három vagy hat hónapra, képenként 50 forint kölcsönzési díjért. (Hasonló feltételekkel kölcsönözhetők a képek a XVIII. kerületi új főkönyvtárban is.)” Élet és Irodalom, XXX. évf. 11. sz. 1986. március 14. 14. o.

[56] Vasárnap csak helyben lehetett használni a könyveket, szerdán volt szünnap. Ma hétfőtől szombatig tartanak nyitva, szintén 75.000 kötetes az állomány, viszont folyóiratból már csupán 50-féle jár, és 14 munkahelyi státusz van.

[57] Farkasné Dóczy Erzsébet: Impressziók egy „városszéli” könyvtárról. In.: Könyvtári Híradó, XXIX. évf. 7–8. sz. 1985. július–augusztus. 6–9. o. és Koffán Éva: Könyvek, lemezek, kazetták. In: Peremváros, X. évf. 3. sz. 1986. március. 10. o.

[58] Ezeket a problémákat nagyrészt orvosolták a 2002–2003-as felújítás során: rámpákat építettek, átalakították a fogadóteret, a zeneműtár megszüntetésével helyet nyertek a könyvállománynak, a raktár felszámolásával pedig a programoknak. Az emeleten helyet cserélt a kézikönyvtár és a gyermekkönyvtár, hogy csendesebben lehessen elmélyülni a könyvekben.

[59] Esti Hírlap, XXX. évf. 125. sz. 1985. május 30. 3. o.

[60] Peremváros, 1984. április, 12. o.

[61] „Lábasházi” fiókkönyvtár 1981-ben Újpalotán, 1983-ban Békásmegyeren, 1986-ban Gazdagréten nyílt magasházak földszintjén a fővárosi tanács jóvoltából. Népművelés, XXXIII. évf. 5. sz. 1986. május 1. 26. o.

[62] Magyar Hírlap, XVIII. évf. 185. sz. 1985. augusztus 8. 4. o.

[63] Könyvtári Híradó, XXIX. évf. 12. sz. 1985. december. 1–2. o.

[64] Népművelés, XXXIII. évf. 2. sz. 1986. február 1. 35. o.

[65] Népművelés, XXXIII. évf. 2. sz. 1986. február 1. 35. o.

[66] Peremváros, X. évf. 1. sz. 1986. február. 12. o.

[67] 1985 előtt a lőrinci könyvtárnak 3000 olvasója volt. Magyar Nemzet, XXX. évf. 151. sz. 1974. június 30. 10. o., Peremváros, 1980. november 15. o., és Népművelés, XXXII. évf. 7. sz. 1985. július 1. 35. o.

[68] Népművelés, XXXII. évf. 7. sz. 1985. július 1. 35. o.

[69] Pándy Tamás: 100 éves falu a városban. Pestszentimre. Budapest, 1998., Peremváros, XIII. évf. 7. sz. 1989. november. 15. o.

[70] Peremváros, XIII. évf. 2. sz. 1989. március, 16. o.

[71] 1995. január 1-jén megszűnt a főkönyvtári rendszer, létrehozták a régiókat, innentől kezdve van a XVIII/3. sz. Lőrinci Nagykönyvtár. 2002–2003-ban mind az imrei, mind a lőrinci könyvtár nagy felújításon esett át, a Havanna-lakótelepi könyvtárat pedig – miután rendszeresen beázott – 2003–2004-ben újította fel az önkormányzat. A könyvtárhálózatban 2017-ben állt be jelentős változás, amikor a Pestszentimrei Könyvtár az átépített Pestszentimrei Közösségi Házban kapott modern elhelyezést.

The post A XVIII. kerületi könyvtárhálózat kialakulása first appeared on Tomory Lajos Múzeum.