The post Építési napló (polgári iskola) – 1926. szeptember 1. szerda first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

Nemes Judit művészetének számos témakörét a tér hívta életre. Három legfrissebb egyéni kiállítása ezt járja körbe. 2025-ben a kőszegi Festetics–Chernel Palota egykori lóistállójából előkelő egyszerűséggel felújított kiállítótérben, majd 2026 tavaszán Rákosmente műemlék villájában, az Erdős Renée Házban, illetve 2026 őszén a pestszentlőrinci Nemcsics Emlékházban az életpálya elmúlt húsz évéből plasztikai jellegű, a síkfestészetből a térbe kilépő alkotások kerültek a középpontba. A válogatás másik kulcsa a színek szerepe.

A térbeli nyitás és a színkísérletek közös kiindulópontja, hogy a kilencvenes években a művész a nagymamájától örökölt logikai játék átalakításával fedezett fel egy geometriai rendszert, és az elemek variálásával hozta létre mértani absztrakt festményeit. A színeket is ilyen ökonomikusan használta, az egyes kompozíciókhoz mindig csak néhány színt választott. Ilyen, permutációs műveinek címében az első két számjegy az évet, a görög betű a színkódot, végül a számsor a geometriai alakzatok variációs rendjét jelöli.

A síkbeli festmények azáltal léptek ki a térbe, hogy Nemes hajtogatva is elképzelte őket. Az ún. „geometrikus totemoszlopok” úgy jöttek létre a kétdimenziós festményekből, mintha azokat az oszlopok élén tovább csusszanva, a művész a szomszédos oldalon folytatta volna. Egy síkbeli geometrikus táblakép rásimul egy geometrikus térbeli tárgyra, a négyzet alapú oszlopra. A 3×3 centiméteres papírszeleteket, amelyekre a művész a kompozíciók kis egységeit vázlatként megfestette, a légáramlat meg-meglibbentette a párizsi műteremben. (Férje munkája révén Nemes Judit 1990–2015 között Párizsban, majd Hollandiában élt és alkotott.) A sorozat további fejlesztéseként adódott az ötlet, hogy az oszlopokon a motívumok el-elmozduljanak, táncoljanak, függőlegesen is vándoroljanak. Így jöttek létre ezek a festett felületű, absztrakt, matematikai szobrok, amelyeken a szín- és formakombinációkat „olvashatjuk” vízszintesen, mint az éleken túl rendre folytatódó történetet, és függőlegesen, mintha a kis részkompozíciókat és a tekintetünket felemelné a fuvallat. Bár egzakt elemekből építkeznek, ezek a térplasztikák érzelmi asszociációkat is rejtenek. Az egyik 2016-ban készült mű Rilke költészetének inspirációjára született. Egy hollandiai kiállításra vártak Rilke egy szerelmes versével párbeszédbe lépő munkákat. Festés közben a művész úgy alakította a kompozíciót, hogy az egységnyi motívumok a négy oldalon egymást szinte kergetik. Közelednek vagy távolodnak, a végén sorba rendeződnek? A kérdés nyitott marad, ahogy az emberi kapcsolatokban is.

A második műtárgycsoport szintén a hajtogatás elvére épül, de más módon. 1995-ben Bartók Béla halála ötvenedik évfordulójára Hann Ferenc szentendrei művészettörténész emlékkiállítást rendezett. Nemes Judit a Mikrokozmosz-ra komponált munkákkal szerepelt a tárlaton. Ahogy Bartóknak ez a műve kis, önálló etűdökből áll, amelyek egésze egyúttal magasabb egységet alkot, úgy Nemes is kicsi, 6 centiméteres papírlapkákat festett meg, majd ezeket fa alapra rögzítette. A mini festményekből állt össze a nagy egész. A sorozatot megvette a Zenetörténeti Múzeum, és az ezen az elven született újabb munkáinak azóta is rendre zenei címet ad a művész.

Szintén dobozba rejtett kompozíciók adják a térben szerveződő művek harmadik egységét. A térbeliség itt két réteg egymásra hatásában nyilvánul meg. A művész a fa alapra, illetve a dobozművet felülről záró plexire is felvisz egy struktúrát. A befogadón múlik, hogy ez a két szint miként viszonyul egymáshoz. Ahogy a néző elmozdul, úgy a két réteg fedheti vagy éppen kitakarhatja egymást. Ebből a csoportból a mostani katalógus a hagyományos színkombinációk mellett olyan, 2019. évi művet is közöl, amely Nemes által korábban nem vagy alig használt, frivol színekre épül.

Az egyetlen térbeli műtárgycsoport, amely nem két, hanem csak egy évtizedre nyúlik vissza, a Braille-írást felhasználó reliefeké. A 2010-es években a Bízz vakon! közhasznú egyesülettől egy díjtárgy megtervezésére és elkészítésére kapott felkérést Nemes Judit. Az egyesület a látássérültek társadalmi elfogadottságának növelésén fáradozik. Elhatározták, hogy évente díjjal ismerik el a legfőbb támogatóikat. A művész olyan tárgysorozatot talált ki, és valósított meg évente eltérő formában, amely a Braille-írás dudorjai révén a térbe kilépő festményekből áll. A sorozat titka, hogy a gyengénlátók a Braille-feliratot tapogatással el tudnák olvasni, ha a képzőművészeti kiállításokon nem lenne bevett szabály, hogy tilos a művekhez hozzáérni; míg az ép látásúak látják ugyan a jeleket, de nem tudják azok értelmét megfejteni. Épen és gyengén látók csak együtt tudják dekódolni a festményeket. (A műveket Nemes Judit matt lakkal vonta be, így gyengénlátók – ha az adott kiállításon a teremőrök megengedik – bátran hozzáérhetnek, mert a lakkréteg könnyen tisztítható.)

A négy térbeli műtárgyblokk így a vizuális jelenségek szintjén a kétdimenziós festészet és a tér, a három dimenzióba építkezés viszonyát, illetve a művész színpalettájának bővülését szemlélteti, egyúttal gyökeresen új megközelítéseket kínál Nemes alkotásaihoz. Míg műveit zömmel a geometrikus művészet esztétikai, kompozíciós kérdései felől szokás értelmezni, látható, hogy azok tartalmi üzenete a Rilke által megidézett emberi kapcsolatoktól az inkluzivitás, a különböző akadályokkal élők társadalmi elfogadásának ösztönzéséig ível.

The post Nemes Judit: a SZÍN és a TÉR first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

A tanösvény megújítása a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

The post Múzeumi tanösvény megújítása és rajzpályázat first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

Bár a tavasz első hírnökei néha bújócskát játszanak, a Tomory Lajos Múzeum kertjében és falai között ezen a délelőttön minden a beporzókról szólt! Hatalmas örömünkre szolgált, hogy a Beporzók napja alkalmából szervezett különleges programunkon több mint 150 látogatót köszönthettünk a Herrich-Kiss villában.

Különösen melengető volt látni, hogy a résztvevők többsége már ismerősként érkezett hozzánk; visszatérő vendégeink izgatottan várták az idei kalandokat, bizonyítva, hogy a természetvédelem és a közösségi élmény nálunk kéz a kézben jár.

Így telt a kalandos délelőtt:

Mesés kezdet: A napot Cziráki Melindával és barátjával, Mizével indítottuk. A gyerekek megmutatták Mizének, hogy mi valójában a beporzás és miért fontos, majd együtt megtanulták a méhecskék táncát. A vidám játék után a kis beporzó tanoncok a csillogó kaptárkapun át kirajzottak a múzeumkertbe.

ZÜMMÖGŐ akadályverseny: A villa kertje megtelt élettel, ahogy a gyerekek (és a bevállalós felnőttek!) nekiindultak az öt állomásból álló kihívásnak. A menetlevelekbe szorgalmasan gyűltek a beporzó pecsétek, miközben mindenki kipróbálhatta magát:

Mások a kiserdőben gyűjtötték a pollent nagy odaadással.

A Civil Zöldítők Egyesülete és az Ezer Szív Lokálpatrióta Egyesület önkénteseivel kézműveskedhettünk, igazi közösségi élménnyé varázsolták az alkotást.

Édes pillanatok: A Méhész tanoda titkai után természetesen nem maradhatott el a várva várt mézkóstolás sem, ahol mindenki megízlelhette a beporzók szorgos munkájának gyümölcsét.

Lénárt Adrienn keze által csodálatos beporzós arcfestések készültek.

A nap végén a célban mindenkit meglepetés várt, aki sikeresen teljesítette a küldetést. A gyerekek csillogó szeme és a lelkes visszajelzések megerősítettek minket abban, hogy a természet szeretete és a játékos tanulás a legjobb párosítás.

Köszönjük, hogy velünk zümmögtetek, és hálásak vagyunk az Ezer Szív Lokálpatrióta Egyesület és a Civil Zöldítők Egyesület önkénteseinek a közreműködésért!

A program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Külön köszönjük Heindrich Rolandnak a csodás fotókat!

The post Beporzók napja a Herrich-Kiss villában 2026 first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

The post Építési napló (polgári iskola) – 1926. augusztus 31. kedd first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

The post Építési napló (polgári iskola) – 1926. augusztus 30. hétfő first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

Krepuska Géza, a híres fülészorvos, egyetemi tanár, 1861-ben született Pesten. Édesapja ekkor a Szent Lőrinc pusztai majorságban dolgozott. Édesanyja korai halála után Géza és testvérei hat évre Ipolymagyariba kerültek nagynénjükhöz. Itt végezte el a négy elemi osztályt, és itt szeretett bele a természettudományokba természettan tanárának köszönhetően. 12 évesen került vissza Budapestre, ahol a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban tanult tovább. Középfokú tanulmányai elvégzése után beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem orvosi fakultására, ahol orvosi oklevelét 1888 januárjában szerezte meg.

A fülgyógyászat professzoraként 1898 és 1936 között valamennyi fül-orr-gégész nemzedéket tanította. Hírneve miatt betegek százai keresték fel a Rókus Kórházban, ahol 1911 és 1933 között gyógyított és oktatott. 1897-ben az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjává nevezték ki, ezt a tisztséget 40 éven át töltötte be. Új műtéti és gyógyítási eljárásait 1936-ban „Fülgyógyászat” című főművében összegezte.

Az orvostudomány mellett szenvedélyesen érdeklődött a növénytan iránt is. Az 1890-es évek végén Soroksárpéteri (a mai Pestszentimre) határában jelentős méretű területet vásárolt, ahol országos hírű szőlészetet hozott létre. 1896-ban itt építette fel emeletes présházát. Pestszentlőrincen, a mai Gilice tér mellett is voltak szőlői. A péteri pusztai birtokon kísérleti szőlőtelepet létesített, ahol számos homoki szőlőfajtát honosított, ezzel is segítve a filoxéra miatt kipusztult hazai szőlőállomány pótlását. Többholdas szőlőbirtokán állt a legendás Gloriette, Krepuska kedvenc kirándulóhelye, mely ebben az időben présházként funkcionált. Az első világháborút követően azonban eladta a telket, mivel a környék szőlőinek nagy részét elpusztították.

A tudomány és a szőlészet mellett a zene is fontos szerepet játszott az életében. Különösen a magyar és a klasszikus zenét szerette, maga is kiválóan hegedült. Feleségével kilenc gyermeküket nagy szeretetben nevelték fel.

Krepuska Géza 1949-ben hunyt el Budapesten. Érdemei elismeréséül 2008 óta Pestszentlőrinc-Pestszentimre díszpolgára.

Kerületünk történetét Krepuska Gézán kívül számos kiemelkedő jelentőségű személyiség alakította. Ha kíváncsiak az ő történetükre is, látogassanak el Múzeumsarok kiállítóhelyünkre!

The post Krepuska Géza first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

The post Építési napló (polgári iskola) – 1926. augusztus 28. szombat first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

The post Építési napló (polgári iskola) – 1926. augusztus 27. péntek first appeared on Tomory Lajos Múzeum.

Hosszú betegség után elhunyt Hámori Tibor Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata korábbi, 2000-2006 között megválasztott alpolgármestere. Tősgyökeres kerületi volt. Iskolai tanulmányait a „Piros iskolában” és a kerületi Steinmetz Miklós Gimnáziumban kezdte, majd az ELTE Természettudományi Karának matematika-fizika, később meteorológia szakát is elvégezte. Az egyetemi évek után a honvédségnél oktatóként helyezkedett el, később tudományos munkát végzett. A helyi politikai életbe dr. Mester László hívására 1997-ben kapcsolódott be. Egy év múlva képviselővé választották lakóhelyén, a Havanna lakótelepen. Kezdetben a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezetőjeként dolgozott, majd 2000-től alpolgármesterként szolgálta a települését. 2002-től a kerület fővárosi küldötte volt. 2006-ig szerteágazó területeken dolgozott, jelentős szerepe volt a Polgármesteri Hivatal számítógépesítésében, ő felügyelte a közbiztonsági feladatokat, rendszeres kapcsolatot tartott a civil szervezetekkel, a szociális gondozás szerteágazó területét is irányította, de a közoktatási és közművelődési területek munkatársai is őrzik emlékét. Mindvégig szoros emberi kapcsolatban dolgozott dr. Mester László polgármesterrel. Két leánya gyászolja halálát.

(A nekrológot dr. Feitl István írta.)

The post Hámori Tibor first appeared on Tomory Lajos Múzeum.