„Zöld bácsi” – ahogy az 1920-as évek végén Pestszentlőrincen emlegették a nagy tiszteletű öregurat – Erdélyből menekült iskolaigazgatóként megszervezte az Állami lakótelepen a polgári leányiskolát, a kultúregyletet és az ínségakciót és éveken át vállalta a településen a közgyámi tisztséget.