Zucker Henrik szentlőrinci porcelánfestő gyára

Zucker Henrik sikeres üvegkereskedő 1899-ben Szentlőrincen létesített porcelánfestő gyárat, ahol az általa Ausztriából és Csehországból vásárolt szépséghibás árut javíttatta ki munkásaival.

Zucker Henrik 1866-ben született a galíciai Baranowban (ma Baranów Sandomierski, Lengyelország).[1] Anyanyelve a német volt, de kicsit tudott magyarul és lengyelül is. Hamar árvaságra jutott, öt évig bolyongott Galíciában, Budapestre tizenhárom éves korában került, teljesen szegényen. Itt Kurzweil Bernát üvegkereskedésében lett inas, majd öt év után felszabadult, és kereskedősegéd lett.[2] Saját üvegkereskedését 1889-ben alapította Budapesten, a Dob utcában. 1890-ben megnősült, és hamarosan az Akácfa utcába költözött, ahol boltját a 32. szám alatt nyitotta meg.[3] Ebben az üzletben már felesége, Feiner Katalin hozománya és munkája is benne volt, és 1895-ben Zuckerék cége már az egyik legnagyobb üvegkereskedésnek számított Budapesten.[4] Nagy vagyon gyűjtött: a titka az volt, hogy a nagy üveggyárak selejtes, szépséghibás, de használható áruit felvásárolta, és olcsón továbbadta a vidéki kereskedéseknek. Választmányi tagja volt az Üveg- és Porcelánkereskedők és Üvegesek Országos Egyesületének, de tagja volt a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek[5] és elnöke a „Budapesten lakó zsidó galicziaiak önsegélyező egyesületének” is.[6] „Vallásos, bigott zsidó volt. Szombatonként nem dolgoztatott műhelyeiben sőt annyira ment, hogy építkezésein is szünetelt szombati napon a munka.”[7] 1900-ban lett ismert először a neve, amikor tejüvegből készült vasúti köpőcsészére kért szabadalmat, s 1902-ben a Ganz által villamosított olasz vasútvonal kocsijaiban az ő – magyar feliratú – köpőcsészéit rendszeresítették.[8]

Feiner Katalin és Zucker Henrik 1910-ben. (Forrás: Magyar Üveg- és Agyagújság / adtplus.arcanum.hu)

Zucker Henrik pusztaszentlőrinci[9] porcelánégető- és festőgyárát 1899 decemberében nyitotta meg.[10] 1901-ben a Magyar Üveg- és Agyagipar írt az üzemről, nem éppen dicsérő hangvételben:

„Ez a tiszteletreméltó község nyilván tudta és akaratán kívül igen szomorú nevezetességre tett szert újabban a hazai üveg- és porczellán-kereskedők körben. Más embertársunknak Szt.-Lőrincz itt a főváros környékén a villamosnak egyszerű megálló helye, nekünk, üveg- és porczellán-kereskedőknek a tartózkodásnak és türelemnek az a határállomása, melynél a higgadtság kizökken a rendes kerékvágásból és még valami: foglalatja a tisztességtelen verseny minden néven nevezendő válfajának.

Úton, útfélen megakad a szemünk egy-egy ilyen állítólagos szt-lőrinczi gyár le és kirakatán: a körutakon, a Király-utczában, a Károly-körúton, a filatóri-gáton sőt talán a Gellért-hegyen is, megtévesztve a jóhiszemű vásárló közönséget Csehországból behozott selejtes áruval magyar czégér alatt és csorbát ütve a hazai kereskedelem hitelén és jó hírén.

Mert tudni való – ezt csak a gyengébbek kedvéért mondjuk el – hogy Szt. Lőrinczen semmiféle porczellán-gyártást, vagy porczellán-ipart nem űznek. Az a kis összetákolt bódé, ahol a látszat kedvéért egy-két legény, vagy tanoncz bögrét mázol csak azért: hogy tessék, lássák, komolyan sem nem ipar, sem nem gyártás és csak arra való és csak az a rendeltetése, hogy élét vegye a magyar ipar elég jól hangzású czímmel való legrútabb visszaélésnek és hogy magyar takarója legyen a tisztességtelen verseny szolgálatában álló osztrák selejtáruknak.

Azt az egyet azonban koncedáljuk, hogy azok a különböző nagyságú és alakú »szt.-lőrinczi ipart« hirdető czégtáblák valóságos remekei a megtévesztő czélzatosságnak. Így a »Szt-Lőrincz« és az »Ipar« szó nagybetűkkel szinte kiabálnak le a járó kelőre, ellenben a »fest« szó megrövidítve csak úgy pislákol, mintha véletlenül került volna oda. Nevet a czégtáblán még a legjobb Calderoni nagyító üveggel sem lehet találni, a tulajdonos nyilván félti az elázástól és elolvadástól ebben a nedves locs-pocs időben, akár csak ha czukor volna.

Ennek a tisztelt hazai »iparosnak« és üveg nagykereskedőnek, a kit Zucker Henrik néven ismerünk egyéb is van a rováson.”[11]

Kifogásolták tehát sikerének titkát, de szemére vetették azt is, hogy amíg az egyesület, melynek a gyáros választmányi tagja volt, minden eszközzel küzdött az üveges tótok házalótevékenységének törvényes megszorításáért, „akkor itt szemünk láttára, fényes nappal Zucker úr, választmányi tag, lengyel futárjai és házalói üvegholmikkal megrakott kosarakkal járnak házról-házra és károsítják az üveg- és porczellán-kereskedőket lépten nyomon és tótnál tótosabban”.[12] Habár ezt követően követelték elmarasztalását, Zucker később is az üveges egyesület választmányi tagja maradt.[13]

1910 februárjában raktárépítkezésbe kezdett a X. kerület, Gyömrői út 2. szám alatt, de több telket is vásárolt, melyeken ekkoriban bérházakat építtetett.[14] Áprilisban részt vett a városligeti Tavaszi Vásáron, ahol a kereskedelmi miniszter „igen melegen érdeklődött a czég szentlőrinczi üveg- és porcelánfestészete iránt, dicsérte az ott kikészített áruk szép kivitelét”[15].

Zucker időközben nagy vagyon gyűjtött. 1910-ben, cégalapításának húszéves jubileumán megemlékeztek példás családi életéről – négy leánygyermek atyja volt –, jótékonyságáról (több jótékonysági egyesület alapítója volt), továbbá, hogy sikereiben nagy szerep jutott feleségének, Feiner Katalinnak.[16] Azonban már gyülekeztek a feje fölött a sötét fellegek.

1909-ben átvette a csődbe ment Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. budapesti, Nagymező utca 8. alatti raktárát,[17] amely azonban 1910. nyár folyamán többször[18] – összesen hatszor![19] – kigyulladt. Az utolsó alkalommal, augusztus 8-án az itt elhelyezett raktárkészlet teljesen a tűz martaléka lett. Az üzletmenetet ez nem érintette, a kiszolgálás az Akácfa utcai raktárból zavartalan volt.

Zucker Henrik hirdetése, 1910. (Forrás: Magyar Üveg- és Agyagújság / adtplus.arcanum.hu)

Augusztus 13-án gyújtogatás vádjával letartóztatták Hammer Sámuel orosz-lengyelországi származású, 35 éves Nagymező utcai üveggyári raktárnokot. Hammer hosszú tagadás után augusztus 30-án terhelő vallomást tett Zucker Henrik tulajdonosra és Fischgrund Dávid kereskedősegédre. Még aznap este az Akácfa utcai üzletből beszállították mindkettejüket a főkapitányságra, ahol gyújtogatás és biztosítási család gyanújával előzetes letartóztatásba helyezték őket. Hammer elmesélte, hogy első alkalommal ötéves fia gyújtott tüzet, s ezt követően bízta meg Zucker azzal, hogy a szállításközben eltört üvegárut a raktában szórja szét, majd gyújtson tüzet – utóbbinak bevallása szerint nem tett eleget. A raktár 350.000 koronára volt biztosítva, ezt még az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. kötötte, Zucker pedig átvette. Ennek alapján a biztosító az első három alkalom után 64.000 korona kárt állapított meg.[20] Fischgrund szeptember 5-én vallotta a második tűzesetről, hogy látta Zuckert és alkalmazottját, Szántó Gézát aznap a raktárban, közvetlenül a tűz keletkezése előtt.[21] A negyedik vádlottat, Szántó Géza üveges segédet szeptember 8-án a katonai szolgálatából, Aranyosmarótról hozatták vissza Budapestre.[22] Szeptember 13-án a vádlottakat vizsgálati fogságba helyezték.

Szeptember 12-én újra kigyulladt a raktár. Az újabb gyújtogatás miatt Zucker teljes körű megbízottját, Reich Adolf raktárnokot is letartóztatták, azonban bizonyíték hiányában hamarosan szabadlábra helyezték. A raktárat hatósági zár alá vették, csak az utcai üzlet működhetett.[23]

Szeptember 16-án helyszíni vizsgálatot tartottak, amelyen a szomszédok kihallgatása során kiderült, hogy az első tűzesetnél a tűzoltók az oltás után söröztek, holott a tűzfészek még parázslott és füstölgött, így a második tűzeset az elsőből indult ki.[24]

Az ügynek egyértelműen antiszemita színezete volt. „Az újságok pellengérre állították, s a félrevezetett közvélemény elítélte.”[25] Többször kiemelték, hogy a vád alá helyezett alkalmazottak Zucker távoli rokonai, aki előszeretettel karolt fel Lengyelországból érkezett zsidókat, például Szántó felesége szintén Baranówból származott. Az újságokban megnevezett alkalmazottai szintén zsidók voltak. Bródy Ernő és Vázsonyi Vilmos – Zucker és Szántó védői, mindkettő országgyűlési képviselő – pedig feljelentéssel éltek az ügyet vizsgáló Csiszár Imre rendőrfogalmazó ellen,[26] aki szerintük a sajtónak hamis információkat (Zucker elvesztette a vagyonát) szivárogtatott ki, s „aki ugyancsak bizonyíthatóan nem átallotta figyelmeztetni a rendezett vallási viszonyok között levő tanúkat arra, hogy keresztény létükre ne pártoljanak egy Galíciából származó zsidót”.[27]

Zucker Henrik fogolytörzskönyvi lapja, 1910. (Forrás: hungaricana.hu)

Zucker 100.000 korona óvadék ellenében 1910. október 9-én 11 órakor (több mint egy hónap után) szabadult a vizsgálati fogságból.[28] Egyik első dolga volt, hogy a legnagyobb zsidó ünnepen, a hosszúnapon felkereste az Orczy-házban a zsinagógát, ahol felismerték a sápadt, megviselt embert. Felhívták az oltárhoz a Tóra elé. „Ez mindig megtiszteltetés a felhívott irányában és Zucker Henrik összeszedve erejét, nehéz léptekkel járult a frigyláda elé, reáborulva a Tórára és fuldokló hangon mondta el az imát.”[29] Ezt követően megesküdött Istenre, hogy ártatlan, majd összeesett.

Végül az ügyészség 1911. január 20-án ejtette a gyújtogatási vádat, már csak biztosítási család ügyében nyomoztak.[30] A büntető törvényszéki tárgyalás 1911. szeptember 25-én kezdődött. A vádlottak ártatlannak vallották magukat, rámutattak a korábban felvett vallomásuk hibáira, Hammer visszavonta terhelő vallomását, amelyet rabtársai bíztatására tett.[31] A több napon át tartó tárgyalás során bizonyítást nyert, hogy Hammer ugyan első alkalommal mérgében összetört csekély mennyiségű árut, de ezt nem csalás céljával tette, a többi kárt pedig a tűzoltók okozhatták oltás közben. Zucker javára írták, hogy a rendőrségtől detektíveket kért, majd a harmadik tűzeset után saját pénzén rendőrt alkalmazott a telepen, aki mellett az áruösszetörés nem volt lehetséges. A per szeptember 28-án a vádlottak felmentésével végződött, a biztosítási csalást sem találták bizonyítottnak, ellenben Hammer és Fischgrund ellen vádat emeltek hamis tanúzás miatt. A zsúfolásig megtelt tárgyalóterem közönsége az ítéletet éljenzéssel fogadta.[32] 

De szegény üvegkereskedőt még az ág is húzta: a káoszt kihasználva alkalmazottai az Akácfa utcai raktárból apránként árut emeltek el.[33] Míg ő hosszúnapon zárva tartott és a zsinagógában volt, ismeretlen tettesek betörtek a Nagymező utcai üzletbe.[34] A Gyömrői úti üvegraktár építésén egy betonoszlop az egyik munkást agyonsújtotta.[35]

1911-ben aztán a raktárat a Nagymező utcából a Gyömrői út 2–4. alá költöztette, „amelyen hatalmas gyárépületet emelt, egy hetven méter hosszú, három részre osztott raktárhelyiséggel”,[36] talán a festőüzemet is ide koncentrálta Lőrincről. Ez a telep 1912. szeptember 21-én (hosszúnapkor) gyulladt ki, az áruval tömött raktárépület teljesen leégett, teteje beszakadt. A tüzet valószínűleg rövidzárlat okozta, a kár több százezer korona volt.[37] 1913-ban Zuckernek nem a tűzzel, épp ellenkezőleg, a vízzel gyűlt meg a baja. A szerte Budapesten gondot okozó júliusi esőzés elöntötte a Gyömrői úti üvegraktárát is.[38] Zucker Henriket azonban nem törték le a sorozatos szerencsétlenségek, 1914 elejére ismét felépítette kőbányai raktárát.[39]

Hosszú szünet után 1918. július 12-én gyulladt ki ismét a raktár, ekkor azonban egymás után kétszer is. Ugyanis délután fél kettőkor a pincében volt tűz, amelyet gyorsan megfékeztek. Miután a tűzoltók a laktanyába visszavonultak, háromnegyed háromkor újból vonulhattak ki a telepre, mert ezúttal a tető kapott lángra. Ezzel több, mint egy órán keresztül küzdöttek. Szerencsére a legutóbbi átépítésnél tűzálló válaszfalakat építettek be, így a tűz nem tudott továbbterjedni. A kár így is tetemes volt.[40]     

Zucker Henrik példás családi életet élt, sikeresen kiházasította a lányait is. Rozáliát 1915-ben Weisz Móric magánhivatalnok, Cecíliát 1919-ben Ullmann Rafael kereskedő vette el. Őt apósa a házasság után bevette az üzletbe is, Zucker pedig 1920 és 1930 között a debreceni Ullmann Salamon Kereskedelmi Rt. igazgatósági tagja volt Ullmann Rafaellel együtt. Aranka 1925-ben Lővy Endre bankbizományoshoz ment feleségül. Olga lánya 1921-ben meghalt.[41]

1928. február 12-én elveszítette a feleségét. 7 év múltán, 1935. január 6-án házasodott újra, Rübenstein Hilda nyelvtanárnőt vette feleségül.

1929. november 26-án Zucker csődön kívüli kényszeregyezség megindítását kérte maga ellen. „A cég fizetésképtelenségét azzal indokolja, hogy a rossz gazdasági viszonyok folytán üzleti forgalma erősen megcsappant. Lényegesen nagyobb forgalomra alapított üzlete kereteit hirtelen leépíteni nem tudta és a veszteséges forgalom üzleti tőkéit felemésztette.”[42] Miután az adóság a cégvagyon által 100 százalékig fedezettnek mutatkozott, tartozásai 60 százalékáának megfizetésével kiegyezett a hitelezőivel, és úgy tűnt, az üzlet zavartalanul folyhat tovább.[43] Korai volt azonban az öröm, mert már az adósságtörlesztés első részlete sem sikerült, és kezdeményezték a cég felszámolását. „Először is a Csányi- és Klauzál-utca sarkán levő nagy ingatlant akarták árverésen értékesíteni, amidőn kiderült, hogy ma készpénzért nem igen lehet a még olyan jól jövedelmező pesti bérházat sem eladni!”[44] Nem sikerült értékesíteni a Gyömrői úti telepet sem, úgyhogy 1931 júliusában a vállalat ingóságait foglalták le, és árverezték el.[45]

A sors még egy csapást tartogatott Zucker Henrik számára. Sógorával, Ullmann Rafaellel, aki üzlettársa volt, a csőd miatt megromlott a viszonya, a férfi 1932 őszén kilépett a cégből. Közben Ullmann és felesége között is megindult a válóper. Végül zaklatottságában Zucker Cecília 1932. november 13-án éjfélkor öngyilkosságot követett el.[46]

Zucker az Akácfa utca 34. alatt folytatta az üzletet még 1935-ig, de ekkor Gyömrői úti telepét is eladta. 1940-ben az V. kerületi Bálvány (ma Október 6.) utcában nyitott porcelán-, üveg- és díszműáruboltot, amit addig üzemeltetett, ameddig meg nem tiltották neki. Haláláig itt is lakott. A II. világháború megpróbáltatásait is átvészelte, 1950. március 12-én 84 évesen hunyt el a Szobi utcai mentőkórházban.[47]

Mint írtuk, Zucker Henrik 1899 végén Pusztaszentlőrincen porcelánégető- és festőgyárat alapított. 1910-ben 15 munkással dolgoztatott.[48] A munkásai közül is ismerünk néhányat:

Oppitz Rezső (1862–1917) Bécsben született. 1899 januárjában Budapest VIII. kerületében házasodott, foglalkozása üveg- és porcelánfestő volt, talán már ekkor Zuckernél dolgozott. A vecsési születésű Wirth Máriát vett feleségül. 1901-ben Lőrincen dolgozott, később vendéglőt is üzemeltetett itt az Üllői úton. Mack Vencel porcelánmázoló a csehországi Luditzből származott, 1903-ban Lőrincen dolgozott. Marsner József üvegfestő 1903-ban Lőrincen dolgozott. Tokodról költözött ide, de korábban a németországi Fürstenbergben élt, s 1904-ben vissza is költözött Németországba. Iliovits Jenő (1870–1945) porcelángyári raktárnok 1889-ben nyitott üveg- és vegyeskereskedést Máramarosszigeten, lánya, Etel is ott született 1896-ban. 1903-ban már Lőrincen, Zuckernél dolgozott, sőt itt is lakott az üzemben. Itt született meg Gábor fia is 1907-ben. Az 1910-es évektől ügynök, illetve kereskedő volt a VI. kerületben. Hübl Frigyes porcelánfestő 1904-ben költözött ide Pécsről. Papp László (1880–1932) porcelánfestő segéd Apátfalván született, 1905-ben Lőrincen dolgozott, az 1930-as évek elején üvegfestő mester volt. Haláláig Pestszentlőrincen a Kossuth Lajos u. 99. szám alatt lakott.[49]

Sajtóinformációk szerint Zucker 1911 nyarán eladta lőrinci üzemét a Lumen Gyertya- és Szappangyár Rt.-nak[50], amely meg is kezdte a berendezkedést. Hamarosan kiderült azonban, hogy nincs víz a telepen, így a vállalkozó végül Szatmárba telepítette öntőgépeit.[51] A bejelentés azért is érdekes, mert Zucker Henrik a telepén még 1911-ben és 1912-ben is építkezett: 1911 januárjában egy kamrát építtetett, míg 1912 májusában egy nagy bérházat három utcai, négy udvari szobával és hat konyhával.

És hogy pontosan hova is esett Zucker Henrik gyára: a pestszentlőrinci Kossuth Lajos utca 105–107. szám alatt működött. Hogy meddig űzték Lőrincen a porcelánfestést, nem lehet tudni, 1916-ban a Kossuth Lajos utca 105. és 107. már új tulajdonosok kezén volt, később a telkeket tovább osztották és lakóházakat építettek rájuk.

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2020. április 13-15-17.

Kutatás: 2018. március 31., 2020. április 13-15-17., 2021. augusztus 3.


[1] HU BFL – VII.102.a – fogoly – 1910 – 1788

[2] Az Újság, 1910. augusztus 31. 206. sz. 8. o., Pesti Napló, 1910. augusztus 31. 206. sz. 8. o. és Budapest, 1910. augusztus 31. 207. sz. 7. o.

[3] Központi Értesítő, 1890. október 23. 89. sz. 1128. o. és Budapesti Czím- és Lakjegyzék, Szerk: Janszky Adolf, 1891–1892. 407. o., 1894. 312. o. 1898. 642. o.

[4] Az Újság, 1910. augusztus 31. 206. sz. 8. o.

[5] Polytechnikai Szemle, 1907. június 5. 16. sz. 189. o.

[6] Budapesti Czím- és Lakjegyzék, 1908. 436. o.

[7] Az Újság, 1910. augusztus 31. 206. sz. 8. o.

[8] 1902-ben „Palaczkzár” néven is adott be szabadalmat.

Magyar Ipar, 1900. április 12. 13. sz. 412. o., Orvosi Hetilap, 1900. június 3. 22. sz. 336. o., Magyar Üveg- és Agyagújság, 1903. november 1. 68. sz. 9. o., és Polytechnikai Szemle, 1902. október 15. 29. sz. 308. o.

[9] Érdekeség, hogy 1907-ben Zucker Henrik kültagja lett a málnapataki Kuhinka István K. örökösei Bt.-nek, ugyanis Kuhinka István lányai több villát is birtokoltak a szentlőrinci villatelepen.

[10] Pestszentlőrinci Iparlajstromok, C. 8/1899.

[11] Magyar Üveg- és Agyagipar, 1901. december 15. 7–8. o.

[12] Uo.

[13] Magyar Üveg- és Agyagipar, 1902. január 1. 24. sz. 5. o.

[14] Fővárosi Közlöny, 1910. február 25. 18. sz. 383. o. és Az Újság, 1910. augusztus 31. 206. sz. 8. o.

[15] Zucker Henrik volt a hollóházi porcelángyár vezérképviselője és egyedüli elárusítója is.

Magyar Üveg- és Agyagújság, 1910. április 15. 222. sz. 5. o.

[16] Magyar Üveg- és Agyagújság, 1910. január 1. 215. sz. 11. o.

[17] Az ingatlan Ernst Lajos műgyűjtő vásárolta meg, 1912-ben itt építette fel a róla elnevezett múzeumot.

Honi Ipar, 1909. március 15. 6. sz. 12. o., Pesti Napló, 1909. október 2. 233. sz. 17. o., 1910. május 31. 128. sz. 22. o.

[18] Magyar Üveg- és Agyagújság, 1910. július 1. 227. sz. 4. o., és augusztus 15. 230. sz. 5. o.

[19] „Az első tűz június 23-án délelőtt 11 óra 14 percztől délután 2 óra 35 perczig a telep elején jobboldalt; a második június 24-én délelőtt 8 óra 43 percztől délután 12 óra 4 perczig az első mellett közvetlenül jobbra közép felé; a harmadik június 28-án délután 1 óra 34 percztől délután 4 óra 25 perczig egészen hátul a balsarokban; a negyedik július hó 11-én délután 4 óra 22 percztől 6 óra 15 perczig egészen hátul a jobbsarokban, és végül az ötödik július hó 21-én délután 7 óra 20 percztől délután 9 óra 36 perczig a balközépen volt, illetve tartott.”

Az Újság, 1910. augusztus 31. 206. sz. 8. o.

[20] Az Újság, 1910. augusztus 31. 206. sz. 8. o., Pesti Napló, 1910. augusztus 31. 206. sz. 8. o. és Budapest, 1910. augusztus 31. 207. sz. 7. o.

[21] Az Újság, 1910. szeptember 6. 211. sz. 6. o.

[22] Friss Újság, 1910. szeptember 7. 2. o. és HU BFL – VII.102.a – fogoly – 1910 –1841

[23] Pesti Napló, 1910. szeptember 14. 218. sz. 5. o.

[24] Pesti Napló, 1910. szeptember 17. 221. sz. 15. o.

[25] Magyar Üveg- és Agyagújság, 1911. október 1. 257. sz. 2. o.

[26] Állítólag Zucker szabadulása után átkot mondott Csiszár Imre rendőrfogalmazóra. Csiszárt 1914. március 5-én egy féltékeny férj agyonlőtte a kispesti rendőrkapitányságon.

[27] Pesti Hírlap, 1910. szeptember 17. 222. sz. 18. o.

[28] Pesti Napló, 1910. október 9. 240. sz. 21. o.

[29] Az Újság, 1910. október 15. 245. sz. 10. o.

[30] Budapesti Hírlap, 1911. január 21. 18. sz. 16. o.

[31] Budapesti Hírlap, 1911. szeptember 26. 228 sz. 13-14. o.

[32] Pesti Hírlap, 1911. szeptember 29. 231. sz. 19–21. o. 

[33] Világ, 1911. június 1. 128. sz. 17. o.

[34] Az Újság, 1910. október 15. 245. sz. 12. o.

[35] Az Újság, 1912. február 24. 47. sz. 15. o.

[36] Friss Újság, 1912. szeptember 22. 226. sz. 1. o.

[37] Az Újság, 1912. szeptember 22. 225. sz. 10-11. o.

 „Zucker Henrik üvegraktárának tizedik leégését barátai és alkalmazottai társaságában fényes jubileumi vacsorával ünnepelte meg.” – kommentálta az esetet a Bolond Istók 1912. szeptember 29-én.

Az oltásnál jelen lévő Vincze János rendőr 87 darab poharat emelt el 20 koronaértékben. Őt állásából azonnal felmentették, majd négy havi fogházra ítélték. Népszava, 1912. december 13. 295. sz. 9. o.

[38] Pesti Napló, 1913. július 9. 161. sz. 4. o.

[39] Magyar Üveg- és Agyagújság, 1914. február 1. 313. sz. 4. o.

[40] Budapest, 1918. július 13. 161. sz. 6. o.

[41] Weisz Móricot és feleségét, Rozáliát Nyíregyházáról Auschwitzba deportálták, Lővyék valószínűleg Amerikába vándoroltak. https://www.geni.com/

[42] Újság, 1929. november 27. 270. sz. 12. o. és Pesti Napló, 1929. november 27. 270. sz. 2. o.

[43] Budapesti Közlöny, 1930. január 18. 14. sz. 12. o., Magyar Üveg- és Agyagújság, 1930. január 15. 676. sz. 2. o. és 1931. július 16. 706. sz. 5. o.

[44] Pesti Hírlap, 1930. július 3. 148. sz. 16. o.

[45] Az első árverési hirdetmény még 1930 októberében jelent meg: Budapesti Közlöny, 1930. október 14. 234. sz. 11. o.

[46] Új Nemzedék, 1932. november 15. 256. sz. 8. o.

[47] Budapest VI. kerületi halotti anyakönyv, 652/1954.

[48] Borovszky Samu (szerk): Magyarország városai és vármegyéi. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye 2. kötet. Budapest, 1911. 136. o.

[49] A Wlassics utcai állami elemi iskola anyakönyvei (Tomory Lajos Múzeum)

[50] A társaságot 1911. január 29-én alapították, de 1912. február 5-én már meg is indították a felszámolását.

Központi Értesítő, 1911. május 11. 38. sz. 1131. o. és 1912. április 18. 31. sz. 906. o.

[51] Vegyészeti Lapok, 1911. augusztus 5. 15. sz. 258. o. és 1911. szeptember 20. 18. sz. 306. o.

Megosztás Facebook-on
Megosztás Twitter-en
Cikk elküldése email-ben

FENNTARTÓ

Pestszentlőrinc - Pestszentimre

TÁMOGATÓK

Nemzeti Kulturális Alap logó
Magyar Művészeti Akadémia
Örökségünk

Tomory Lajos Múzeum – Minden jog fenntartva.