(Pestszentlőrinc, 1920 – Budapest, 2004) festő-, grafikusművész, művészetpedagógus
A pestszentlőrinci születésű Zala Tibor sokoldalú életműve a plakátművészet és a sokszorosított grafika területén teljesedett ki a XX. század második felében, noha az Iparrajziskolában textilszakon tanult, s az éremművészet területén is alkotott.
Gyermekkorát részben Pestszentlőrincen töltötte, visszaemlékezéseiben rengeteg élményről számolt be, amelyek e településhez kapcsolódnak. A polgári iskola elvégzését (1935) követően az óbudai Goldberger Textilgyárban textilrajzolóként, később tervezőként dolgozott, s ezzel párhuzamosan az Iparrajziskola esti textil szakán sajátította el a szakma alapjait. Ekkor kötelezte el magát a művészi pálya mellett. 1940-től a Magyar Pamutipar Rt. foglalkoztatta. Itt – a későbbi grafikáinál is alkalmazott – szitatechnikával is dolgozhatott. A II. világháborúban katonai szolgálatra hívták be, ám az alaki kiképzésen megfázott, a lába is lebénult, leszerelni 1944 tavaszán tudott.
1944 őszétől az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő, majd grafika szakán tanult, azonban tanulmányait személyi és a képzés szerkezetében végzett változtatások miatt a Képzőművészeti Főiskolán fejezte be 1952-ben. Megélhetést a plakátkészítés biztosított számára, az alkalmazott grafika kritériumait figyelembe véve alkotta meg politikai, kulturális és kereskedelmi plakátjait, melyek közül néhány rangos elismerést is kapott (Opera, Az év legjobb kereskedelmi plakátja, 1959).
A hatvanas évektől számos rézkarcot, litográfiát és szitanyomatot készített, vélhetően ebben az is szerepet játszott, hogy 1962-től a Képző- és Iparművészeti Gimnázium (korábbi Iparrajziskola) tanáraként, két évvel később igazgatójaként dolgozott, s maga is oktatta a grafikát. 1997-ben jelent meg a betű, a könyv és a plakátművészet történetét, valamint a különböző sokszorosított grafikai eljárásokat ismertető könyve A grafika története címmel.
Rendszeresen részt vett a Magyarországon és külföldön rendezett csoportos kiállításokon, s több egyéni tárlaton is láthatóak voltak művei, köztük a Műcsarnokban 1985-ben rendezett retrospektív kiállításon. Élete során több díjban, kitüntetésben (1957, 1964, Munkácsy-díj; 1969, SZOT Művészeti Díj; 1975, A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze) és ösztöndíjban (1951-52, Állami ösztöndíj; 1968, Olasz tanulmányi ösztöndíj) is részesült.
