Zala Tibor lőrinci születésű alkalmazott- és képgrafikust a 20. századi plakátművészet kiemelkedő alkotójaként tartjuk számon, az ő munkássága nélkül a II. világháború utáni plakáttörténet nem lehet teljes. Kétszáznál is több politikai, kulturális és kereskedelmi plakátja jelent meg nyomtatásban, melyek közül több rangos elismerést nyert.
Színvonalas, olykor művészettörténeti jelentőségű plakátjainak kulcsa a magas szintű technikai felkészültségben, egyedi képzettársításokban, valamint a téma ötletes, egyszerű megragadásában rejlik. A művek születését egy állandó éberség, a külvilágra való nyitottság előzte meg, mellyel újabb és újabb motívumokat, variációkat talált plakátjainak témájához. Bámulatos kreativitással és leleményességgel tudott letisztult, vonzó formát adni humoros vagy drámai témáknak egyaránt. Zala Tibor szavaival „a plakátnak blikkfangosnak kell lennie, hogy egy szempillantás alatt érthető legyen, tehát egy pillanat alatt meg kell fognia az ember szemét, odavonzani és ezt érthetővé tenni!”
Ez a fajta lényegre törő, szellemes megfogalmazásmód tükröződik női termékeket reklámozó Opera és Bizsu plakátjain is, amelyek 1959-ben és 1960-ban elnyerték az év kereskedelmi plakátja díjat. Mindkét alkotásán a hirdetendő áru szinte kiugrik a kép síkjából köszönhetően az élénk színek, a jelzés értékű formák, illetve a feliratok egymásra épülő játékos alkalmazásának. A korszakban népszerű Opera rúzs élénk rózsaszínje kifejezetten vonzza szemünket, amelyet hangsúlyoz a fehér arcon megjelenő női száj és a termék felnagyított ábrázolásának egymást erősítő dinamikus kettőse. Hasonló elgondolásból született a Bizsu című, ahol a felirat neon reklámokra emlékeztető változó színei, illetve a fekete női sziluetten megjelenő, aprólékosan kidolgozott ékszerek ragadják meg elsőként a szemlélő figyelmét.
Játékos megoldásokkal él a Szórakozott professzor és a Hogy állunk fiatalember? filmeket hirdető plakátjain. A macska kinyújtja karmait címűn a szuggesztív női tekintettel közvetlenül és egyértelműen hat a nézőre. Különösen egyedi a Don Quijote kalandjait feldolgozó film plakátterve, melyen a főszereplők alakjai sziluettként rajzolódnak ki a sárga napkorong előtt.
Politikai plakátjain hasonlóan forma- és fantáziagazdagságából merítve tudott egyedit alkotni, azzal, hogy kerülte a szocreálos naturalista ideálképeket. Nemzetközi sikert aratott Lenin portrét ábrázoló plakátján például a raszteres technikai megoldásnak köszönhetően sikerült meghaladnia az addig elterjedt sémát.
Alkotásain – megbízástól és pályázattól függetlenül – markánsan megjelenik társadalmi állásfoglalása. Szuggesztív, asszociatív képépítkezésével a háború borzalmai és a kis népek elnyomása ellen szólalt fel. Például az 1962 május – szolidaritási hónap plakátján, amely készülésének évében elnyerte az év legjobb politikai plakátja díjat, szögesdrót mögül tekint ránk az afrikai nő, akinek szuggesztív arckifejezése egyszerre árulkodik a rabság fájdalmáról és a szabadulás reményéről. Hasonlóan egyértelmű üzenettel rendelkezik a Betiltani című plakátja, ahol a nukleáris háború elleni tiltakozásaként a gombafelhőből formázott csonkolt törzsű halálfejet, amellyel közvetlenül hat a szemlélő érzelmeire.
