Szurokgyár, festékgyár és az ország első szolgáltató kombinátja a Lenkei utcában

A Lenkei utca – Üllői út – Fáy utca háromszögében 60 éve megnyílt az ország első szolgáltatóháza, amely hamar belopta magát a környékbeli munkások és lakók szívébe, de a korábban itt állt épület bűzös és tűzveszélyes gyárként évtizedekig sok tiltakozást váltott ki.

Lenkei utca

A mai pestszentlőrinci Lenkei utcát 1900 körül nevezték el Lenkey János (1807–1850) honvédtábornokról, akiről Petőfi Sándor „Lenkei százada” címmel írt verset. Az 1848–49-es szabadságharc idején a Délvidéken harcolt, majd a komáromi várőrség parancsnokává nevezték ki. A világosi fegyverletétel után az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, de elhatalmasodó elmebaja miatt megszüntették ellen az eljárást. Az aradi várbörtönben hunyt el.

Az utca helyén 1893-ig nemesi birtoknak számító mezőgazdasági területek voltak. Ekkor vásárolta meg az Üllői út és a mai Egressy Gábor utca közötti három parcellát a soroksári Himmer Magdolnától, a budapesti Meier Tamástól és Seidl Mihálytól összesen 2083 forintért Neiser Ernő (1847–1915)[1] Kőbányán lakó vasúti ellenőr.[2] Majd ezeket 1895. szeptember 16-án 4000 forintért továbbadta Ormai Károly[3] lipótvárosi terménykereskedőnek és Kohn Béla kőbányai szatócsnak,[4] akik 1896-ban tizenkilenc házhelyre osztották a területet. Az egyik első vásárlójuk egy szurokgyár volt.[5]

Storandt Vilmos szurokgyára

Storandt Vilmos[6] szurokgyáros feleségével és lányával valószínűleg 1896-ban költözött Kispest–Szentlőrincre. Storandt és társa, a müncheni Ulrich I. Kreis 1896. augusztus 14-én vásárolta meg Ormaitól és Kohntól a mai Lenkei utca 2. szám alatti két telket.[7] Az építési szemlét 1896. augusztus 19-én tartották, de ez előtt a szentlőrinci lakók tiltakozó íveket írtak alá, hogy a bűzt terjesztő gyárat ne engedélyezzék – és különösen ne az Üllői út mellett. Végül a szemlén megnyugtatták a lakosságot, hogy a fehérszurok gyártása bűzzel nem jár és nem tűzveszélyes. Az építkezést Skvarkó István kispesti kőművesmester vállalta el, s 1896. november 25. után már termelt a gyár.[8] A betéti társaságot Storandt 1896 októberében alapította, majd 1897. augusztus 6-án jegyezték be Első Magyar Serfőzdei Szurokgyár Kispest, Storandt Vilmos és Társa néven.[9] Storandt maga 1897-ben – ekkor hunyt el lánya, a 18 éves Erzsébet – Kispesten, az Árpád utca 31. szám alatt lakott.[10] 1898-ban a vasút feljelentette a gyárat, mert gyúlékony termékeit nem zárt helyen, hanem az udvaron és az út mellett raktározta.[11] Hogy a szurokgyár meddig üzemelt, nem tudni,[12] 1905-ben már Schmidek és Grünstein villamos üzemre berendezett kence- festék- és lakkgyára működött itt.[13]

Schmidek és Grünstein

A Schmidek és Grünstein petróleum-, zsiradék- és terménykereskedő céget 1877. július 21-én alapította Budapesten, a Váci körúton (ma Bajcsy-Zsilinszky út) Schmidek Márk és Grünstein Mór kereskedő. Üzletükben ekkor még legfeljebb csak 28 liter petróleumot tárolhattak.[14]

A cég hirdetése 1878-ból (ADT/Pesti Napló)

A cég hamar nagykereskedővé vált. 1886-ban elnyerte a magyar korona országai egyesített címerének használatát – vagyis állami beszállító volt,[15] 1898-ban olajaikra védjegyet jegyeztettek be, a századfordulótól már a MÁV-nak és az állami vasgyáraknak szállítottak lenolajat, terpentint, lakkot, glicerint. 1903-ban az Erzsébet-híd festéséhez szükséges anyagok szállítását a Schmidek és Grünstein-féle festékgyár nyerte el.[16]

A cég védjegyei 1898-ból (ADT/Központi Értesítő)

Eszerint Kispest–Szentlőrincen talán már ekkor működhetett a gyáruk a Lenkei utca és Fáy utca sarkán. Az ország egyetlen angol rendszer szerinti villamos üzemre berendezett kence-, festék- és lakkgyárának első említése 1905 elejéről származik, ekkor elsősorban gépolajat, kocsikenőcsöt, mázoló- és fertőtlenítő anyagokat ajánlottak.[17] A cég Lőrincen több közösségi eseményt is támogatott, adakoztak például a rendessytelepi olvasókörnek és a kereskedő bálra.

A Lenkei utca 2–4. szám alatt lévő lőrinci gyár egy 260 m2-es műhelyből állott két kéménnyel, melyhez 1908-ban hozzáépítettek egy 34 m2-es raktárt, majd 1920-ban egy 23 m2-es szobakonyhás gondnoki lakást. A gyár a XX. század elején többször is kigyulladt. Az első ismert eset 1908 márciusában volt. „A Schmideck [sic!] és Grünstein kencegyárában a hátulsó részen egy angol készíti minden évben két hónapig a találmányát. Valami festékféle, hajók festésére használják, mert ha vízre bocsátják, azonnal megszárad. A korongszíj fogott szikrát, melytől az illó-olaj felrobbant. Két hordó robbant fel, a többi hordókat eltávolították. Borzasztó fekete füstfelhő árasztotta el a látóhatárt.”[18] 1910-ben Hofherr Albert gyáros tűzoltói fékezték meg homokkal a tüzet, 1911 decemberében pedig már a hatodik tűzesetet regisztrálták.

1907-ben azt írták róluk, hogy magasabb áraik dacára az állami gyárak őket választják, ugyanis lenolajkencéik kiváló minőségűek, és több osztrák vasúti vállalatot is ellátnak kenő áruval.[19] 1909-ben és 1911-ben a pólai cs. és kir. tengerészeti arzenál parancsnokságától kaptak nagytételben megrendelést festékekre és 30.000 kg lenolajkencére – mely bizonyította, hogy a cég a haditengerészet számára is megfelelő minőséget szállított.[20] 1910-ben már Horvátországba és Boszniába szerettek volna terjeszkedni. 1911-ben gyártották „az összes kenczéket és olajfestékeket; különleges festékek és lakkok hajómázolási czélokra. — Az osztrák-magyar monarchia legjelentősebb közlekedési és ipari vállalatainak szállítói”[21] voltak.

A cég hirdetése 1911-ből (ADT/Tiszti címtár)

1907 januárjában Schmidek Jenő[22] – Schmidek Márk fia –, és Spiegel Miksa, a cég tisztviselői cégjegyzési jogot kaptak. 1910 nyarán Spiegel kivált a cégből, 1911. január 3-án pedig Schmidek Jenő beltagként lépett be a vállalatba[23] – valószínűleg már ekkor betegeskedő apja helyére.

Schmidek Márk 1912. október 8-án, 68 éves korában elhunyt. „A megboldogult mintaképe volt a csak családjáért és vállalatáért élő, puritán jellemű iparosnak és kereskedőnek, aki széles körben általános tiszteletnek örvendett.”[24] A vállalkozást Grünstein Mór és Schmidek Jenő vezette tovább, de valószínűleg csendestársként özvegy Schmidek Márkné sz. Stern Paula is részt vett az irányításban, 1927. május 5-én bekövetkezett halálig.[25]

1920-ban, amikor a Hercz és Mautner cég a Lenkei utcában – a Schmidek és Grünsteinnel szemközt – egy újabb kencegyárat akart létesíteni, az utca lakói tiltakoztak ellene, hivatkozva a már meglévő üzemre, ugyanis „a szomszédságban lévő olajfesték gyár téli és mindenkori időjárás alkalmával oly bűzt idéz elő, hogy az egész környékbeli levegőt megfertőzteti és a közelbe lakóknak fejfájást idéz elő”[26]. Szerencsére a lakóknak már nem kellett sokáig elviselni a gyárat, az ugyanis néhány évvel később megszűnt.

A cég hirdetése 1927-ből (ADT/Újság)

1928-ig minden rendben ment az üzletmenetben, bár Grünstein Mór már 1927-ben betegeskedett, „betegség miatt az üzlettől huzamosabb időn át távolmaradni kénytelen, és külföldön tartózkodik”[27]. Éppen ezért 1927. január 5-én ki akarták nevezni a vállalat két tisztviselőjét, Strasser Sándort és Fleischmann Leót – Schmidek Jenő rokonait – cégvezetőnek.

A cég hirdetése 1927-ből (ADT/Pesti Hírlap 50 éves jubileumi száma)

A bejegyzésénél érte az első sokk a vezetőséget: mindhárom bejegyzett társtagnak – Grünstein Mór és Schmidek Jenő mellett a 15 éve elhunyt Schmidek Márknak is! – hozzájárulását kellett volna adnia. Így a Schmidek örökösöknek – Schmidek Jenő, Fleischmann Hugóné Schmidek Kornélia, Schmidek Géza, Porgesz Józsefné Schmidek Jolán – rendezni kellett a szüleik után maradt hagyatékot, mely ügy összefolyt a cég későbbi megszüntetésével.

Elvben a társtag halála után új iparigazolványt kellett volna kérni, holott „cégünk egyik alapítója, Grünstein Mór ma is a cégnek egyik társtagja és ezen körülmény, hogy az ipart 1877 évtől fogva, tehát immár 50 év óta folytatja kétségtelenül erkölcsi súllyal bír a cég jó hírneve és megbízhatósága tekintetében”.[28]

1929 januárjáig a cég teljesítette a fizetéseket, azonban 1929. január 12-én Grünstein Mór 79 éves korában elhunyt.[29] Mivel az üzletvitelben döntő befolyással bírt, maga vezette a könyveket is, ezért Schmidek Jenő egyedül már nem tudta folytatni a vállalkozást. Hamarosan kiderült, hogy a cég tartozásai több mint 400.000 pengőre rúgtak, míg vagyona csupán 150.000 pengőt tett ki.[30]

A cég fizetésképtelenséget jelentett, beszüntette a termelést és 1929. március 27-én csődön kívüli kényszeregyezségi eljárást kért. Szeptember 20-án sikerült megegyezni a hitelezőkkel, hogy a bennragadt pénzük 25 százalékát nyolc havi részletekben megkapják – ennek fedezete a Trezorbank és Váltóüzlet Rt., valamint Schmidek Jenő sógorai, Fleischmann Hugó orvos és Porgesz József építész által biztosított 25.000 pengő volt. A kényszeregyezségi eljárást 1929. december 6-án fejezték be, az adós és a hitelezők közti egyezséget a bíróság jóváhagyta, a céget – az alapítók vagyontalanságának kimondása után – 1931. május 27-én törölték.

Szó volt a vállalat vagyonának értékesítéséről is. Végül a lőrinci gyártelepet az eljárásban nem adták el, a Lenkei utca 2–4. szám alatti 372 m2 alapterületű épületet Schmidek Jenő[31] bontatta le 1936-ban.[32]

Az egykori Schmidek és Grünstein festékgyár telkeit a Fáy utca és Lenkei utca kereszteződésénél Gyerkó József és Gusztáv vásárolták meg 1939–1940-ben 8388 pengőért. Végül 1941–42-ben két részét eladták és 1942. június 25-én Gyerkó József kivásárolta öccsét. Hogy mi volt a tervük, vagy egyáltalán kezdtek-e a területtel valamit, nem tudni.

A Fáy utca és Lenkei utca sarkát képező kereszteződést (112 négyszögöl) valószínűleg Pestszentlőrinc város vásárolta meg tereprendezés céljából. A Gyerkó József nevén maradt Lenkei utca 2./Fáy utca 1. számú udvart (113 négyszögöl) az állami 1954-ben sajátította ki, kezelője a XVIII. kerületi Tanács lett.

A Lenkei utca 4./Fáy utca 3. számú telket (113 négyszögöl) megvásárló Jeney család egy egy-, majd egy háromszobás lakást szeretett volna ide felépíteni 1943–1944-ben, ebből valószínűleg nem lett semmi. Végül 1950-ben eladták Babák Istvánnak és nejének.

Ezt az ingatlant a XVIII. kerületi Cipész Ktsz., a XVIII. kerületi Fodrász Ktsz. és az EKISZ[33] Vegyesruházati Ktsz. egyharmad-egyharmad arányban vásárolta meg 1961. június 17-én, hogy itt építsék fel az ország első szolgáltatóházát.[34]

Az ország első szolgáltató kombinátja

A Lenkei utca 4. alatt az Általános Ruházati Ktsz. már 1960-ban megkezdte egy szolgáltató kombinát építését, azonban ez akkor abbamaradt, a félkész épületet 1962 májusában elbontották.

1961 februárjában szó volt egy javító-szolgáltató fiók létrehozásáról a Lőrinci Fonó környékén, „ahol cipő és ruhajavító, valamint fodrászati ktsz »kombinátot« valósítanak meg, az üzem kérésére”.[35] Aztán 1961 novemberében már az ország első szolgáltató kombinátjáról volt szó, amely a Kispest és Pestlőrinc határán épül fel – s melyben lesz cipészet, fodrászat, női és férfiszabászat, kozmetikai szalon, valamint expressz cipőjavító.[36]

Azért ezt a helyet jelölték ki, mert itt négy nagy gyár – a Kispesti Textilgyár, a Lőrinci Szalagszövő- és Csipkegyár, a Lőrinci Hengermű és a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár – többezer fős munkásságát kellett ellátni a szolgáltatóknak. 1962 áprilisában kezdett az építéshez a Budapesti Építő és Elemgyártó Ktsz. 1963 márciusában már készen állt az épület.

Az ország első szövetkezeti szolgáltató kombinátját – vagy ahogy a helyiek frissiben elnevezték, a „mindent egy helyen-ház”-at – 1963. november 9-én adta át rendeltetésének Erdős József, az OKISZ elnöke. „A kétszintes lőrinci épület földszintjén helyezték el a fodrászatot, a cipész- és a szabóműhelyt, a hozzájuk tartozó üzlethelyiségeket, s az emeleten, ugyanekkora alapterületen, az alig 38–40 alkalmazottnak szánt szociális helyiségeket.”[37]

Az átadás után tíz nappal a női fodrászatot százan vették igénybe, az éjszakás lányok, asszonyok örültek a reggeli hat órás nyitásnak. A ruhaszalon negyven megrendelést kapott, a kistextes lányok voltak a legjobb vevők. „Sokan nézelődnek a kirakat előtt, még óvatosak. A neonreklám nem elég. Majd ha az első lány felveszi az új ruhát…”[38] A cipésznél a javítás (sarkalás, talpalás) hozta a legtöbb vevőt, több mint száz megrendelésük volt, a kirakatban is látható új modellekből azonban mindössze hét pár kelt el. „A délelőtt csendes. A kombinát délutánra, műszakváltás utánra szokta meg a forgalmat.”[39]A szolgáltatóház este fél kilencig tartott nyitva.

A női fodrászt, pedikűrt, kozmetikát a 13. számú kozmetika biztosította, amely a Kistextből költözött át. 1964-ben felvette az Egység Fodrász Ktsz. nevet. Az itt is részleggel rendelkező fővárosi Balaton Cipőkészítő Ktsz. később a Haladás Cipőjavító Ktsz. nevet vette fel. Szintén fővárosi központú volt az EKISZ Vegyesruházati Ktsz. – Lenkei utcai üzletét EKISZ Lőrinci Divatszalonnak is nevezték – és az 1963. decemberében üzletet nyitó Ruhatisztító Ktsz. is.

A Lenkei utcai szolgáltatóház 1970 körül (Tomory Lajos Múzeum/Rózsa Művelődési Ház)

További szolgáltatóházak

Az első szolgáltatóházat szívesen kereste fel a környék lakossága és munkássága. A siker nyomán 1964-ben további szolgáltatóházak építését határozták el, A siker nyomán 1964-ben országszerte további szolgáltatóházak építését határozták el, s ekkor már tervezés alatt volt a lőrinci Vörös Hadsereg útjára (ma Üllői út), az ABC mellé felépülő szolgáltatóház is.[40]

Ez utóbbi terveit már 1964 novemberében elkészítette a Kereskedelmi tervező Iroda (KERTI) Kováts György vezetésével. „Az épület kedvező megjelenési formája érdekében a földszinttől a főpárkányig végigmenő karcsú, alumínium burkolatú pillérosztást terveztünk. A pillérek közé, ritka osztással ellátott üvegfelületek kerülnek. […] A homlokzaton az emeleti parapet színes /opanol/ üveggel lesz kiképezve. A színes felületre reklám feliratok kerülnek. Az épület tömör falfelületei mezőtúri téglával lesznek burkolva. Az ABC áruház oldalához csatlakozó tömör falfelületen hatásos neonfelirat helyezkedik el.”[41] 1966-ban megkezdték az építést a Vörös Hadsereg útja 185–187. (ma Üllői út 523–525) alatt, és 1967-re ígérték a befejezését, és férfi-női fodrász, kozmetika, harisnya szemfelszedő, textiltisztító és festő, valamint rádió-televízió- és háztartási kisgépjavító tevékenységet ígértek a kombinátba.

Ugyancsak 1966 áprilisában kezdték alapozni a Lakatos úti lakótelep szolgáltatóházát, melyet – a másik két emeletes épülettel ellentétben – pavilonrendszerűen építettek fel. A 8000 lakosú telepen az első részt október 15-én, a másodikat december 15-én tervezték átadni. A négy pavilonban a tervek szerint férfi és női fodrász-, szabó- és cipészműhely, vegytisztító és villanyszerelő, tv- és rádiószerelő, valamint lakáskarbantartó is helyet kapott volna.[42]

A Lakatos lakótelepi szolgáltatópavilon, 1967 (Tomory Lajos Múzeum)

Végül a Lakatostelepen előbb készült el a szolgáltatóház, mint a főúton – bár a kivitelező vállalat lemaradása miatt csak a lakóépületek átadása után. 1967 október–novemberétől már működött itt részlege a Virágértnek, a Haladás Cipőjavító Ktsz-nek, a Ruhatisztító Ktsz-nek, a Budapesti Állami Fodrászatnak, a Fővárosi Javító-szerelő Vállalatnak, a Fővárosi Óra- és Ékszerjavító Vállalatnak, illetve a Gelka – Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat – is nyitott itt egy szerviz- és felvevőhelyet.

A Lakatos-lakótelepi szolgáltató pavilonok a Dolgozó utca felől, 1970 körül (Tomory Lajos Múzeum/Rózsa Művelődési Ház)

A Fővárosi 4. sz. Építőipari Vállalat által hárommillió forintos költséggel felépített kétszintes Vörös Hadsereg úti szolgáltatóház szintenként 336 m2-es volt, a földszinten a RÁVISZ Rádió- és Villamossági Szolgáltató Ktsz. elektroakusztikai és háztartásigép-javító fiókja, a Ruhatisztító Ktsz. részlege, és férfifodrászat kapott helyiséget. Az emeletre a női és gyermekfodrászatot, kozmetikát – utóbbi kettő a Vörös Hadsereg útjára nézett –, valamint hátul a férfi és női öltözőket és mosdókat tervezték. A RÁVISZ-nál egy műszakban három férfire, három nőre, a ruhatisztítónál két műszakban két főre, a fodrászatoknál két műszakban 20 nőre és 10 férfire számoltak.[43]

A Vörös Hadsereg úti szolgáltatóház, 1968. (Tomory Lajos Múzeum)

A szolgáltatóházat végül – egy éves késéssel – 1968. február 9-én vették át a szövetkezetek képviselői. Azonban a fűtés- és vízrendszer, valamint a burkolatok terén rengeteg hibát, hiányosságot is feljegyeztek (pl. hiányzó csaptelepek, dugaljak, kapcsolók). A kerület harmadik szolgáltatóháza a hibák java részének javítását követően, az átadás után egy hónappal, 1968. március 9-én nyílt meg.

A szolgáltató központban A gépjavítónak hamarosan rossz híre kelt a környéken, „nem tartották be a határidőket, s akárhányszor jöttek ide, mindig más volt az üzletvezető”[44]. Ezáltal – habár 1970-re rendeződött a helyzet – megcsappant az üzlet forgalma.

Fodrászat a Szarvascsárda téri szolgáltatóházban – már kész csapokkal, dugaljakkal, 1970-es évek (Tomory Lajos Múzeum)

1969 decemberében – a metróépítéssel és a Vörös Hadsereg útja rendezésével összefüggésben – további két szolgáltatóházat ígértek a Béke téren és a főút mellett. A KISZ-lakótelepen hosszú várakozás után, 1969 végén kezdtek hozzá a tervezéshez a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat munkatársai Kismarty Lechner Kamill vezetésével. Az első elképezéseket át kellett dolgozni, mert bár előzetesen a 43. számú Állami Építési Vállalat poliacélvázas szerkezetre kért terveket, melyet a lakatostelepihez hasonlóan földszintes, pavilonos rendszerben képzeltek el, azonban az ÁÉV 1970 májusában jelezte, hogy csak panelos épület kivitelezését vállalja. Így a terveket 1970 nyarától átdolgozták előre gyártott betonelemekből álló egyemeletes, lapos tetős épületre, mely az iskolával és az orvosi rendelővel azonos elemekből készült. „A háromtraktusos egyemeletes épület földszintjén gyógyszertár és tisztító-vállalati átvevő-kiadó helyezkedik el; emeletén pedig bazárszerű közönségforgalmi térből fodrászat, cipőjavító és árusítóbolt, valamint a posta munkahelyei nyílnak.”[45]

Ily módon csak 1971-ben indulhatott az építkezés és csak 1974-ben volt a műszaki átadás, majd 1975 nyarán nyitott meg az emeletes szolgáltatóház az Egység Fodrász Szövetkezet és a Ruhatisztító Szövetkezet működtetésében.

Szolgáltatóház a Darus utcában, 1975. (Tomory Lajos Múzeum)

A Havanna utcai lakótelepen forráshiány miatt 1981-ben már máshogy oldották meg a dolgot:

„Az eredeti elképezések szerint egy nagy, 1100 négyzetméteres szolgáltatóház épült volna a telepen. — Ebben kapott volna helyet többek között a ruha- és cipőjavító, valamint az elektroakusztikai részleg és egy textiltisztító szalon. Mivel ez a beruházás — szűkös anyagi lehetőségek miatt — elmaradt, más megoldás után kellett néznünk. Ekkor döntöttünk úgy, hogy az alapvető szolgáltatóegységek — a ruhatisztító, a fodrászat, és a Gelka — a telep központjában levő ABC mellett épüljenek föl. Ezek közül a fodrászat és a tisztító már megnyílt, és a Gelka szervizét is hamarosan átadják. […]

Itt két lábasház földszintjét építik be üzletekkel a kisiparosok — saját költségükön. Az üzleteket a tervek szerint szövetkezeti formában üzemeltetnék. A több különálló kis műhely így egy újabb szolgáltatóház lesz. Megtalálható itt többek között, a rádió- és televízió műszerész, üveges, valamint női szabó. Azoknak a maszek iparosoknak pedig, akiknek nem jut itt műhely, egy közös hibafelvevő irodát szeretnénk nyitni. Ide már jelentkezett egyébként egy leíró-másoló iparos, aki felvenné a bejelentéseket is.”[46]

Üzletsor a Csontváry Kosztka Tivadar utcában, 1984. (Tomory Lajos Múzeum/Fővárosunk XVIII. kerülete)

Tehát a Havanna-lakótelepen már ekkor megvalósult a vállalkozók előretörése, a magánerős lábasházi beépítéseket folytatták 1984 őszén is. 1989 áprilisában hat üresen álló helyiséget hirdetett kiadásra a kerületi tanács.[47]

A Vasút utcai szolgáltatóház építése, 1987. (Tomory Lajos Múzeum)

Az utolsó szolgáltatóházat Pestszentimrén, a Vasút utca 48. szám alatt – a Pestszentimrei Közösségi Ház mellett a sarkon – adták át 1988. március 1-jén. Az 1986-ban elhatározott VII. ötéves terv szerint azonban már 12 millió forint költséggel 1987-ban el kellett volna készülnie. Az épületben az Ügyvédi Munkaközösség, az Állami Biztosító és egy OTP-fiók kapott helyet, valamint működött itt ruhatisztító és elektromos gépjavító is.[48]

A Vasút utcai szolgáltatóház építése, 1987. (Tomory Lajos Múzeum)

A Lakatostelepen 1989-ben többek közt Patyolat, cipőjavító, javító-szerelő műhely (Jav-Szer) és fodrászat-pedikűr működött. A cipőjavító helyén 1989-ben cukrászda nyílt, a fodrászat helyén pedig 2001-ben darts klub és étterem. Az épületekben ma is működnek kisebb-nagyobb üzletek (sörbár, vegyeskereskedés, lottózó, pékség, fodrászat, fejlesztő centrumok, gyógyszertár, nappali szociális szolgálat), néhány helyiség azonban kiadatlan.

Az Üllői úton működik az épületben kerékpár-szerviz, számítógép üzlet és szerviz, és egy szexshop. Az emeleten női-férfi fodrász és kozmetika talán még 2018 előtt működött, ekkor azonban már eladásra hirdették az alsó 90 m2-es helyiséget és a teljes felső szintet 310 m2-es területtel. 2020-ban az itt működő zálogfiók is bezárt.

A Szent Lőrinc-telepen a postahivatal kedvezőtlen feltételek mellett működött az emeleten, ezért a Budapesti Postaigazgatóság 1993-ban megvette a Patyolat volt helyiségét a földszinten, és átalakítás után 1994 júniusában 10 fős személyzetével ide költözött át a hivatal. Ma az orvosi rendelő mellett gyógyszertár és kormányhivatal (munkaügyi iroda) működik, a 2016 decemberében a Havannára költöztetett 6. számú postahivatal helyén önvédelmi oktatóközpont van.

Darus utcai szolgáltatóház, 2023. november (Tomory Lajos Múzeum/Pápai Tamás László)

A Havanna-lakótelepen sok helyi szolgáltatást – virágüzlet, zöldséges, lottózó – továbbra is az épületek aljában kialakított üzletekben végeznek, azonban az 1980-as években kialakított üzlethelyiségek kihasználatlanok, leromlottak.

Az egykori imrei szolgáltatóházban 1999–2000-ben elkülönítették az üzletek bejáratát, a volt fotósüzlet helyén ekkor nyílt meg a Picur cukrászda, a földszinten kerékpárbolt és ruhaüzlet, az emeleten természetgyógyászati bolt és nőgyógyászati rendelő működött. A PIK átépítésével az egykori szolgáltatóházat a közösségi ház integrálta és a még 2012-ben is itt működő Picur cukrászdának és a kerékpárboltnak a 2014-ben átadott PIK-en belül alakítottak ki helyet.

A pestszentimrei szolgáltatóház, 2012. július (Tomory Lajos Múzeum/Pápai Tamás László)

Lenkei utca 2.

Az ország első szolgáltatóházában a Ruhatisztító Szövetkezet 1985-től kisiparosoknak kínálta bérbe 48 m2-es helyiségét – a textilfelvevői tevékenység biztosítása mellett. A fodrászat ugyanekkor Esztétika Fodrász Kisszövetkezetté alakult. Utóbbi egy Mezőgazdasági Szövetkezeti, Termelő, Szolgáltató Kft-vel közösen még a 2000-es évek elején is birtokolta az épületet, melyben 2002-ig iroda, műhely és raktár, majd divatáru üzlet és szabóság, illetve kisbútor bolt és lapszabászat működött.[49] 2006-ban az ide bejegyzett MAXI 2002 Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. felszámolás alá került. Valószínűleg ezt követően alakította a New Dance World Tánciskola „Tánc és Fitness Házzá” az épületet – melynek a reklámja még ma is látható a homlokzaton, noha a ház évek óta elhagyatott.[50]

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2022. augusztus 16. – 2023. november 4.


[1] A morvaországi Neuschlossból (ma Nové Zámky, Nesovice, Csehország) származott. Nevét írták Neissernek is. Budapest X. kerületi halotti anyakönyv, 1261/1915.

[2] Seidl Mihály és felesége, Merksz Erzsébet parcellája volt a legértékesebb (1193 frt), „rajta fakamra, abban levő eke, termés, földön levő trágyamennyiség”. PML VII. 1. c . Pvd tvsz. 104 Szentlőrincpuszta 13. doboz 1893. 104/123, 104/124, 104/125.

[3] Ormai (Oberländer) Károly lánya, Malvina (1877–1943 – 1898-tól Vágó Edéné, 1900-tól Gáspár Fülöpné, 1907-től Kóczy Aladárné) 1916-ban két pestszentlőrinci telekkel (Lenkei utca 8. és 18.) is rendelkezett – valószínűleg apjától örökölte az eladatlan házhelyeket.

[4] Neisernek volt Kispesten, a Flórián utcában is egy háza, azt 1895 októberében értékesítette. BFL – VII.201 – 1895 – 0686

[5] PML VII. 1. c . Pvd tvsz. 104 Szentlőrincpuszta 17. doboz 1896. 104/123.

[6] Wilhelm Storandt valószínűleg 1844-ben született a poroszországi Koschminban (ma Koźmin Wielkopolski, Lengyelország), 1879 körül Hannoverben lakott, felesége Elisabeth Vahrmayer volt.

[7] Mai címei: Üllői út 282. – Lenkei utca 2/a–b. – Fáy utca 1. – Fáy utca 3.

[8] Kispest–Szent-Lőrinczi Hírlap, 1896. augusztus 16. 3. o., augusztus 23. 3. o., november 22. 7. o.

[9] Magyar Lloyd, XVI. évf. 44. sz. 1896. november 1. 7. o. és Központi Közlöny, XXII. évf. 93. sz. 1897. november 11. 1317. o.

[10] Kispesti halotti anyakönyv, 254/1897.

[11] Kispesti Hírlap, IV. évf. 8. sz. 1898. február 19. 3. o.

[12] Az Első Magyar Serfőzdei Szurokgyárat hivatalosan csak 1930-ban törölték a cégjegyzékből. Központi Értesítő, LV. évf. 18. sz. 1930. május 1. 321. o.

[13] Köztelek, XV. évf. 17. sz. 1905. február 25. 338. o.

[14] BFL VII. 2. e. 26733 1926

[15] Budapesti Közlöny, XX. évf. 179. sz. 1886. augusztus 7. 2. o.

[16] Vegyi Ipar, II. évf. 23. sz. 1903. december 10. 2. o.

[17] Köztelek, XV. évf. 17. sz. 1905. február 25. 338. o.

[18] Kispest–Szentlőrinci Lapok, VIII. évf. 10. sz. 1908. március 8. 5. o.

[19] Honi Ipar, VIII. évf. 22. sz. 1907. november 15. 21. o.

[20] Honi Ipar, X. évf. 3. sz. 1909. február 1. 19. o.

[21] Magyarország tiszti cím- és névtára. Budapest, 1911. 63. o.

[22] Schmidek Jenő (1879–1944) Budapesten született. 1893-ban az V. kerületi Berzsenyi főgimnáziumban végezte a negyedik osztályt. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1896-ig együtt tanult többek között Rosenthal Oszkárral, a Rényi-féle botgyár megalapítójával. 1896-tól 1903-ig édesanyjával és húgaival tagja volt a Budapesti Korcsolyázó-Egyletnek, az 1900-as évek közepén igazolt labdarúgó is volt. Első házasságát 1911-ben kötötte. Később feleségétől különváltan élt, majd 1916-ban – miközben Schmidek a világháborúban főhadnagyként szolgált – elváltak. A bécsi Schleifer Rózát 1918. augusztus 25-én vette feleségül.

[23] Schmidek Jenő életében jelentős volt az 1911-es év: január 3-án beltagként lépett be a Schmidek és Grünstein cégbe, február 7-én kiváltotta az iparigazolványt petróleum-, zsiradék- és terménykereskedésre. Január 20. körül jegyet váltott Meitner Lenkével, Meitner Károly nagykereskedő leányával, akit március 25-én feleségül vett. Házassági tanúja Grünstein Mór volt.

[24] Honi Ipar, XIII. évf. 20. sz. 1912. október 15. 20. o.

[25] Új Nemzedék, XI. évf. 80. sz. 1929. április 10. 4. o.

[26] BFL IV. 401.b 113. doboz

[27] BFL VII. 2. e. 26733 1926

[28] BFL VII. 2. e. 26733 1926

[29] Grünstein Mór a Liptó vármegyei Királylehotán született. 1885-ben vette feleségül Riesz Franciskát, Riesz Adolf kereskedő leányát, aki 1918-ban hunyt el. Gyermekük nem született, így Grünstein Mór után testvérei Királylehotán, Budapesten és New Yorkban élő leszármazottai örököltek volna.

[30] Az Illatszerész, IX. évf. 6. sz. 1929. március 15. 15. o.

[31] Schmidek Jenő ezt követően is politúrok, pácok és lakkok kereskedésével foglalkozott. A budapesti konzervatív zsidóság ismert alakja volt. Péter nevű fiát 1937-ben, amikor magyar cserkészküldöttség tett látogatást Nürnbergben, a náci Stürmer című lap számára, mint „a prototípusát a németek és magyarok közös árja származásának” fotózták le. Schmidek Jenő Budapest V. kerületi Kádár utca 8. alatti lakásáról feleségével együtt 1944. december 29–30-án eltűnt, elhurcolták.

[32] Pestszentlőrinci építési jegyzékek, 1936/II/74.

[33] Egyenruházati Kisipari Szövetkezet

[34] BFL XV. 37. d. 152453/1. hrsz. és 15253/2. hrsz.

[35] Magyar Nemzet, XVII. 35. sz. 1961. február 10. 3. o.

[36] Népszabadság, XIX. évf. 270. sz. 1961. november 14. 10. o.

[37] Uo.

[38] Esti Hírlap, VIII. évf. 275. sz. 1963. november 23. 5.o.

[39] Uo.

[40] Népszava, XCII. évf. 28. sz. 1964. február 4. 8. o.

[41] BFL XV. 17. d. 329. 149.906. hrsz. Az 1967 novemberében átadott ABC áruházat szintén a KERTI és Kováts György tervezte.

[42] Népszava, XCIV. évf. 182. sz. 1966. augusztus 3. 8. o.

[43] BFL XV. 17. d. 329. 149.906. hrsz.

[44] Népszava, XCIX. évf. 62. sz. 1971. március 14. 4. o.

[45] BFL XV. 17. d. 329. 150.259/126. hrsz.

[46] Magyar Hírlap, XIV. évf. 185. sz. 1981. augusztus 8. 5. o.

[47] Peremváros, 1984. november. 13. o. és XIII. évf. 4. sz. 1989. április. 12. o.

[48] Peremváros, XII. évf. 1. sz. 1988. március. 15. o.

[49] BFL XV. 17. 329. 152452, 152453/1-2 hrsz.

[50] Valamikor 2014 és 2018 között az eredeti két bejáratos, kirakatos portált átalakították.

Megosztás Facebook-on
Megosztás Twitter-en
Cikk elküldése email-ben

FENNTARTÓ

Pestszentlőrinc - Pestszentimre

TÁMOGATÓK

Nemzeti Kulturális Alap logó
Magyar Művészeti Akadémia
Örökségünk

Tomory Lajos Múzeum – Minden jog fenntartva.