Örmény származása miatt a török birodalomból elmenekülő Szerján Miksa a XX. század elején ismert személyisége volt a XVIII. kerület elődtelepüléseinek: üzlete volt Pestszentlőrincen, kávéháza a mai Pestszentimre területén.
Szerján Miksa – eredeti nevén Malkon fia Makszud – 1860-ban[1] született Konstantinápolyban. Apja Makszud Szerján Melchiades üzleti szolga volt, anyja Szerján Akabja.[2] Ifjabb Makszud a családi emlékezet szerint hazájában dohánygyáros volt, de mint örmény hazafinak és felkelőnek – Örményország ekkor az Oszmán Birodalomhoz tartozott – 1894-ben menekülnie kellett.[3] Magyarországon talált új otthonra, s 1901-ben már fűszerboltja volt Kispesten.
1906-ban vette feleségül Pap Irén házvezetőnőt,[4] akitől kilenc gyermeke született – közülük hatan érték meg a felnőttkort. Érdekesség, hogy a gyerekek két keresztnevet kaptak, a lányok neve mindig I-vel és G-vel (pl. Irén Gizella), a fiúké pedig B-vel és A-val/Á-val (pl. Béla Árpád) kezdődött.[5]
Szerján Miksa 1906-ban költözött Pusztaszentlőrincre, amikor megvásárolta a mai Városház utca 6. számú telket. Ekkor építtette fel Már Ferenc kispesti kőművessel a ma is álló sarokházat, melyben családjával lakott, és ahol megnyitotta fűszer- és vegyeskereskedését.[6] Még 1907-ben beadta kérvényét a kispesti testülethez a honosítás iránt, az elhúzódó ügyintézés miatt azonban csak 1913-ban tudta letenni az állampolgári esküt.
Lőrinci üzletének jó volt a forgalma, megszerzett minden engedélyt, dohányt, italt és bélyeget is árult, azonban már 1910 augusztusában külföldre utazás miatt sürgősen eladásra kínálta az épületet. Végül 1911 márciusában adta el a pestszentlőrinci házat, mely később is kereskedelmi célokat szolgált.
Szerján Miksa háza a Nemes utca felől 
Szerján Miksa háza a Kisfaludy utca felől
Szerján Miksa 1912–1913-ban Soroksárpéterin – a mai Pestszentimrén – a Nemes utca és a Kisfaludy utca sarkán építette fel házát, mely a település életének egyik központi helyszínévé vált, és az egyik legérdekesebb történetű épület volt Pestszentimrén. Szerján a Nemes utcai oldalon ismét fűszerkereskedést nyitott, de nagyratörőbb tervei is voltak: a sarkon polgári nagyvendéglőt, a Kisfaludy utcai oldalon polgári nagykávéházat rendezett be, s családjának ezzel a befektetéssel fényes megélhetést biztosított.[7]
Ebben az épületben működött a Soroksárpéteri Polgári Társaskör, itt tartották a gyűléseket, népgyűléseket, 1919 tavaszán itt ülésezett a munkástanács, majd a település vezetése, a direktórium is. 1919 őszén a román megszállók teljesen kirabolták, kegyetlenül megverték Szerján Miksát, és a házukat feldúlták.
A verés miatt nagybetegen élt még másfél évet, mielőtt 1921. november 17-én agyvérzésben elhunyt.[8] Legkisebb gyermeke ekkor két és fél éves volt. Legidősebb lánya, Szerján Irén lett a családfenntartó, aki szintén beírta nevét a helyi történelembe, 25 éven át volt a pestszentimrei gyermekmenhely telepfelügyelője.[9]
A család még Szerján Miksa életében felszámolta a vendéglőt és a kávéházat, az épületet pedig eladták. Szerján Miksa egykori imrei házát 1998 augusztus-szeptemberében bontották le.[10]
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2021. november 17.
[1] Egy későbbi családi iraton 1861. augusztus 13. szerepel születési dátumaként, igazolványképének hátulján pedig szintén utólag írva 1865. augusztus 13., de a hivatalos iratokon mindenhol 1860. van feltüntetve, közelebbi dátum nélkül.
[2] Szerján Miksa halotti anyakönyvi kivonata alapján. A házassági anyakönyvi bejegyzésben apja „Makon, vagy Melkum”-ként szerepel, egy családi iraton „Makszud Szerján Godarján Melkiades”-t írnak. Anyja neve a házassági anyakönyvben nem szerepel.
[3] Szerján Irén 1925-ös és 1951-es életrajza alapján.
[4] Erzsébetfalvai polgári házassági anyakönyv, 1906/119.
[5] Ez alól csak az első fiú volt kivétel, aki a Miksa Michiades nevet kapta. A gyermekek sorrendben: 1. Irén Gizella, 2. Miksa Michiades, 3. Béla Árpád, 4. Bertalan Ágoston, 5. Barnabás Ambrus, 6. Ilona Gabriella, 7. Irma Georgina, 8. Izabella Genovéva, 9. Bertold Adorján.
[6] 18kerhazjegyzek.hu
[7] Szerján Irén 1925-ös életrajza alapján és Pándy Tamás: „100 éves falu a Városban” – Pestszentimre. Budapest, 1998. 115–118. o.
[8] Soroksárpéteri polgári halotti anyakönyv, 1921/50/II.
[9] Pándy Tamás: Pestszentlőrinci önállósági küzdelmei a XX. században. Budapest, 2005. 74–75. o.
[10] Uo. és Pándy Tamás: „100 éves falu a Városban” – Pestszentimre. Budapest, 1998. 118. o.
