Pestszentlőrinc–Pestszentimre100 – Százéves tervrajzok Pestszentlőrincről és Soroksárpéteriről, 1921.

A magyar építőipar 100 éve, 1921-ben már hosszú évek óta válságban volt. 1912-ben egy gazdasági válság következtében visszaestek az építkezések, majd az első világháború idején szinte teljesen meg is szűntek. „A háború egy csapásra megszűntette ezt az iparágat. Félbemaradtak a magán és középítkezések s megszűntek a közmunkák. Az építés lehetőségeit pedig annyira megnehezítette és megdrágította, hogy […] még évekkel a háború befejezése után sem tud megindulni”[1] Egyedül a hadiipar jelentkezett nagy ívű megrendelésekkel, azonban 1918-tól ez is megszűnt. Nem volt miből építkezni, hol egyik, hol másik alapanyagból volt hiány, ami pedig éppen kapható volt, annak az ára sokkal magasabb volt, mint békeidőben. Pestszentlőrincen a háború előtt száz fölött volt a bejelentett építkezések száma, ez a szám a háborús években húsz alá esett. 1921-ban 74 építkezést jelentettek be.

Az év építtetője (4 építkezés): Raschka József (1872 – 1928 k.)

Kispesti építőmester. 1916-ig az építőmesterek budapesti ipartestületének tagja. 1928-ban egy háza eladása után egy ember üzletet ajánlott neki. Raschka 1928. október 11-én elindult vele Balatonedericsre, felesége ekkor látta utoljára.

Az év építője (12 építkezés): ifj. Boroska Mihály (Kiskőrös, 1885. – Zamárdi, 1957.)

Pestszentlőrinci építész. Az apja, id. Boroska Mihály szintén Pestszentlőrincen volt építőmester, az 1880-as években Dömsödön, Kiskőrösön, Budapesten, az 1890-es években Ráckevén, majd a századfordulón már itt élt és dolgozott, 1922-ben Lőrincen hunyt el. Ifj. Boroska Mihály 1899-ben ugyan elkezdte a Budapesti Evangélikus Gimnázium első évfolyamát, azonban év közben kimaradt, és kőművesnek állt. Valószínűleg az 1910-es évek elején önállósította magát vagy átvette apja cégét. 1919-től 1922 júniusáig községi építési hatósági szakértőként tevékenykedett Pestszentlőrincen. Az 1920-as évek elején ő építette itt a legtöbb házat. Később Zamárdiba költözött. Hadnagyként vett részt a II. világháborúban, hadifogságba esett, és csak 1948-ban térhetett haza.

Gyömrői út 85–91.

A mai Gyömrői út 85–91. szám alatti telken a Magyar–Amerikai Northrop Szövőszék- és Textilgyár rendezkedett be 1900-ban. Mivel az I. világháború alatt nagy megrendeléseket kaptak, előbb meglévő gyáruk gépházát bővítették, majd 1916-ban egy kétemeletes szövőműhelyt emeltek, és a munkások ivóvízzel való ellátására egy biológiai szennyvíztisztítót is létesítettek.[2]


A Magyar–Amerikai Northrop igazgatói épületének terve, 1920-21. (BFL IV. 401. b. 114. d.)

Az igazgatói lakóépület felépítésére szintén már 1916-ban megkérték az építési engedélyt. Az igazgatói lakház kivitelezését ekkor Pohl Károly[3] építőmester jegyezte. A 670 m2-es alapterületre ekkor 5 szobát, egy konyhát, egy kamrát, egy pincét terveztek. 1918 folyamán Pohl több levélváltásban kérte a terveket, ugyanis az építési engedélyt már 1917. augusztus 30-án megkapta, a főszolgabíró által jóváhagyott terveket azonban egy év után sem. Közben 1918. április 18-án a Magyar Királyi Ipari Főfelügyelőség szállt ki a helyszínre vizsgálatot tartani. Az építkezésről az alábbi sorokat jegyezték fel: „A lépcsők és összes egyéb belső feljáratok korlát nélkül találtattak. Az épület külső része nincsen beállványozva, ami munkásvédelmi szempontból aggályos; itt legalább a homlokzat vonalában az emeletek szintén erős 1 m. magas védőkorlátok szerkesztendők. Hasonlóképpen a lépcsők és belső feljáratokra, valamint a felhúzó állványzat emeleteinek szélső vonalán.”[4] Pohl június 18-án jelentette, hogy a felügyelőség kikötéseinek eleget tett, azonban a terveknek még mindig nincs a birtokában. 1918 augusztusát követően valószínűleg az építkezés megtorpant, Pohl is kiszállhatott a projektből.

Talán a jóváhagyásra beküldött tervek is elkallódhattak, ugyanis 1920-ban a Sterner testvérek megbízásából Schlett Ignác[5] építőmester új terveket szignózott. Ezeket a terveket adták be egy újabb építési engedélykérelemben, 1921. április 12-én. Az alagsorra, földszintre és padlástérre tagolt épületbe változatlan alapterület (670 m2) mellett immár öt helyett nyolc szoba kialakítását jelentették – vagyis míg 1916-ban a tetőtér beépítésével nem számoltak, 1921-ben ott is kialakítottak három szobát. A kivitelező is változott, Pohl helyett a Sterner testvérek[6] szerepeltek a rovatban.

A ma is álló, Gyömrői útra néző favázas (Fachwerk) díszítésű lakóépület 1922. január 18-án kapott lakhatási engedélyt.

Gerely u. 23.

Diakovics Márton 1921. augusztus 3-án adta be építési kérvényét a Keglevich (ma Gerely) utcai házára. A tervező és kivitelező Kálmán Antal Pestszentlőrinc, miklóstelepi kőművesmester és építési vállalkozó volt. Kálmán 1921-ben költözött Pestszentlőrincre, ugyanekkor építette fel házát a Nefelejcs utcában. 1926-ig működött a községben, főként a Miklóstelep és a Bókaytelep házain dolgozott.

Diakovics Márton házának terve, 1921. (BFL IV. 401. b. 99. d.)

Diakovics Márton (1871–1940) fazekasmester a szlavóniai Szlatinán (ma Slatina, Horvátország) született. Az 1910-es években Budapesten lakott. 1919-ben izgatással vádolták meg. Ezt követően költözött Pestszentlőrincre, ahol kétszobás lakóházát – konyhával, spájzzal, előszobával, mosókonyhával – és az égetőkályhával ellátott fazekasműhelyét építette fel. A kertbe istállót is felállítottak. 1921. októberében az agyagáru égető ipartelepre – „egy primitív terjedelmű és berendezésű ipartelepről van szó, amelyben úgyszólván magam a saját kézierőmmel fogok dolgozni.” – Diakovicsnak iparengedélyt is kellett kérni.

„A tervezett ipartelep Pestszentlőrincz községnek keleti részén az u. n. Miklós telepen Gróf Keglovich-utcában szándékoltatik létesíttetni, amely hely a község beépített részétől lényeges távolságra esik. Az agyagégető ipartelepen fazekasáruk és használati edények készíttetnek oly módon, hogy agyag iszapoltatik, az iszapolt agyagból edények korongoltatnak, amelyek kemencébe előégettetnek, előégetés után pedig mázolva kiégettetnek. Az ipartelepen elemi, vagy mechanikai erő nem vétetik igénybe, agyártás egész folyamata emberi erővel történik.”[7]

1925-ben Pálfy János pestszentlőrinci kőművessel az istálló mellé egy további 36 m2-es szobakonyhás épületet építtetett a telekre.

1930-tól segédként Diakovicsnál dolgozott Lázár Gyula, aki egy interjúban beszámolt életének erről az időszakáról is: „Az újságban volt egy hirdetés, hogy Pestszentlőrincen Deákovics Márton fazekasmester fölvesz virágcserép-készítőket. Elmentem, nem is én, mert szégyenlős voltam; anyám ment el a Deákovics bácsihoz. Föl is vettek, ott dolgoztam szeptemberben, októberben – de novemberben már nem nagyon lehetett ott dolgozni –, kinn készültek az áruk mind az udvaron. Egész márciusig nem dolgoztam semmit, nehéz életünk kezdődött újra.

Hogy kapott aztán munkát? – Ugyanoda mentem vissza a mesterhez Pestszentlőrincre, mikor kitavaszodott. Akkor márciustól egészen november elejéig dolgoztunk.

Lőrincen hol laktak? – Lakásunk nem nagyon volt. Itt a segédek nem voltak olyan nagyurak, mint vidéken. A kemencében aludtunk. Elég nagy volt a kemence, az alját elhintettük szalmával, pokróccal letakartuk, azon aludtunk.

És amikor égettek? – Akkor természetesen nem lehetett aludni a kemencében. Hát ez is be volt vonva egy nagyobb égetőházzal, mint a sárospataki kemence, és a falon voltak úgynevezett regálok, ezeken a polcokon mindenkinek volt egy pokróca, volt egy vánkos a feje alatt és ott aludt.

Hánykor kezdődött a munka?

A munka szakmány volt, sose órabér. Amikor sürgős volt, reggel öt órakor, ha nem volt olyan sürgős, akkor ráértünk hét órakor kezdeni. Ha rossz idő volt, esett az eső, nem lehetett dolgozni. Bemásztunk a kemencébe, kártyáztunk, ferbliztünk. Négy-öt fiatalember is összejött ott. Ha elment a borulat, újra dolgozni kezdtünk.”[8] 

***

A 100 évvel ezelőtti Pestszentimre – akkori nevén Soroksárpéteri – építkezéseiről jóval kevesebbet tudunk, mint Pestszentlőrinc esetében. Szerencsére a kispesti járás főszolgabírói iratai között megmaradt Soroksárpéteriről is némi anyag, az 1913 és 1922 közötti időszakból összesen 50 építkezésről van információnk. Ezek között akadt olyan, amelynél a csatolt tervrajz is fennmaradt. 1921-ből hat soroksárpéteri építkezést ismerünk, azonban mindössze egyhez tartozott tervrajz is.

Kisfaludy u. 37.

A Soroksárpéteri két főútjának kereszteződősében, a Kisfaludy utca – Nemes utca – Stefánia utca által határolt telken működött Szerján-féle Polgári Nagyvendéglő és Polgári Nagykávéházat valószínűleg 1921-ben vásárolta meg Gorbay Gergely Szerján Miksától, és 1921 nyarán az épület átalakítására adott be kérelmet.

Gorbay Gergely építkezésének tervrajza (BFL IV. 401. b. 117. d.)

Gorbay Gergely (1873–1945) kőművesmester, építési vállalkozó volt. Előbb házmester, majd 1907-től a kőműves szakmát gyakorolta Budapesten. 1908-tól Pestszentlőrincen működött, 1911-ben ő építette a legtöbb házat itt. 1916 nyarán Kispestre, majd az 1920-as évek elején Soroksárpéterire költözött. 1929-ben ingatlanforgalmi irodát nyitott a VIII. kerületi Nagyfuvaros utcában. 1935-ben több telekkel rendelkezett Pestszentimrén is.

Az egykori Szerján-házra 1921. június 15-én Gorbay maga készítette el az átalakítási tervrajzot, és maga volt a kivitelező is. 1921. július 13-án kért építési engedélyt belső átalakítása és egy sütőkemence felállítására. Az építési bizottság (Orbán Kálmán jegyző, Ruff József, Tőke István és Kovács Ferenc községi szakértő) 1921. augusztus 31-én látogatta meg az épületet:

„Radovits Rezső főszolgabíró a községi bíróval és h. jegyzővel megjelent a Kisfaludy utcza 33. sz. a. kastélyon, a hol a tulajdonos átalakítással nehány közfalat és 2 sütőkemencét épít. A bizottság az építési engedély megadását javasolja, mert a bemutatott tervek műszakilag helyeseknek és kivihetőknek találtattak s mert az építés ellen építésrendőri, közrendészeti és közbiztonsági szempontból kifogást tenni nem lehet.

Egyben, amiután a bemutatott tervek szerint történt s hiányok nem említettek: a használati illetve lakhatási engedélyt a sütőkemencére, a dolgozó szobára, sütőházra, konyhára és verandára megadhatónak véleményezik.”[9]

Gorbay augusztusban egy 14½ méter hosszú és 8½ méter széles táncterem felépítését is bejelentette, ennek építésrendőri szemléjét 1921. szeptember 10-én tartották.

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2021. szeptember 10.

Nem találja saját házát az adatbázisban? Megtalálta a honlapon a saját otthonát? Segítsen nekünk, szerezzen másoknak is örömet! Finanszírozza néhány tervrajz szkennelését, a saját házáét, vagy valamely tetszőleges építkezését! Fogadjon örökbe egy tervrajzot vagy egy épületet! A honlapra feltett tervlapokon túl az adatbázisban jelöltük azokat az építkezéseket is, amelyekhez létezik tervdokumentáció a levéltárban.

Írjon nekünk a kutatoszolgalat.muzeum18ker@gmail.com címre!


[1] Szterényi József–Ladányi Jenő: A magyar ipar a világháborúban. Budapest, 1934. 247–248. o.

[2] BFL IV. 401. b. 114. doboz. Magyar–Amerikai Northrop

[3] Pohl Károly (1852–1925) az 1880-as években még Bécsben élt, majd a XX. század első évtizedében több házat is épített Pusztaszentlőrincen. Egykori szintén favázas villája – mely a Földművelési Minisztérium pavilonja volt a millenniumi kiállításon – a Mexikói út 52. szám alatt ma is áll.

[4] Uo.

[5] Schlett Ignác (1871–1931) Budapesten született, az 1900-as évek elején Székesfehérváron, az 1920-as években Pestújhelyen élt.

[6] Beton- és vasbeton építési munkálatokra szakosodott vállalatukat Sterner Sándor és Sterner Ármin 1909-ben alapították Holstein Józseffel „Holstein és Sterner Testvérek” néven. 1920-ban azonban Holstein kivált a cégből, így nevük csak „Sterner Testvérek” maradt, viszont Schlett Ignácot társtagként bevették a vállalkozásba. 

[7] BFL IV. 401. b. 99. doboz. Diákovits Márton

[8] Sarkadi Lilla: Elmondja egy fazekas… In: Valóság, XXVIII. évf. 2. sz. 1985. február 1. 87–96. o.

[9] BFL IV. 401. b. 117. d. Gorbai Gergely

Share on facebook
Megosztás Facebook-on
Share on twitter
Megosztás Twitter-en
Share on email
Cikk elküldése email-ben

Fenntartó

Támogatók

Múzeumsarok

Cím: 1183 Budapest, Szent Lőrinc sétány 2.
Megközelíthető: Határ úti metrótól: 50-es villamossal 20 perc
Köki Termináltól: 282E/193E/93A busszal 25 perc, 50-es villamossal 20 perc

Havanna Kiállítóhely

Cím: 1181 Budapest, Havanna u. 9.
A kiállítóhely az épület felújítása miatt ZÁRVA tart. Megközelíthető: Határ úti metrótól: 194M busszal 20 perc, vagy az 50-es villamossal, 12 megálló, 25 perc. Köki Termináltól: 136E/182 busszal 15 perc, 50-es villamossal 25 perc

Herrich - Kiss Villa

Cím: 1181 Budapest, Margó Tivadar u. 116-118.
Megközelíthető: 

Tomory Lajos Múzeum – Minden jog fenntartva.

Tervezte és fejlesztette: DESIGNCORP Hungary