Pestszentimre100 – Százéves tervrajzok Soroksárpéteriről, 1920.

A 100 évvel ezelőtti Pestszentimre – akkori nevén Soroksárpéteri – építkezéseiről jóval kevesebbet tudunk, mint Pestszentlőrinc esetében. A kispesti járás főszolgabírói iratai között Soroksárpéteriről fellelhető iratokból az 1913 és 1922 közötti időszakból összesen 50 építkezésről van információnk. Ezek között akad olyan, amelynél a csatolt tervrajz is fennmaradt. 1920-ból mindössze négy soroksárpéteri építkezést ismerünk, azonban mindegyikhez tartozott tervrajz is.

Ady Endre u. 87.[1]

Az Általános Fogyasztási Szövetkezet 1920. március 27-én kért utólagos építési engedélyt egy – 1919-ben épült – fafészerre. Az épületet Soroksárpéterin, a Jenő u. 75. (ma Pestszentimre, Ady Endre u. 87.) szám alatt, Toppler Lajostól bérelt telken húzták fel. Toppler Lajos (1882–1948) eredeti szakmája vasesztergályos volt, ám vendéglősként híresült el. Vendéglője az 1910-es, 1920-as években a helyi szórakozás központja volt.[2]

Az Általános Fogyasztási Szövetkezetet (ÁFOSZ) német mintára alapították Budapesten 1904-ben.[3] Célja alapvetően a munkások és kisemberek olcsó ellátása, szükségleti cikkeiknek kedvező árú beszerzése és értékesítése volt. Már megalakulásakor közel 2000 tagot számlált. Soroksárpéterin 1910-ben alakult meg a szövetkezet helyi szervezete, 50 soroksárpéteri taggal, helyi fiók azonban nem volt, a kispesti üzletben lehetett bevásárolni.  Soroksárpéterin a 35. fiók 1917-től működött a Jenő (ma Ady Endre) utcában[4] Davalovszky István vezetésével.

Az Általános Fogyasztási Szövetkezet építkezése (Forrás: BFL VI. 401. b. 117. d.)

„Tisztelettel bejelentjük a tekintetes Hivatalnak, hogy a Soroksárpéteri Jenő-utca 75. sz. ház udvarán az ugyancsak e házban lévő fűszerfióküzletünk céljaira a mellékelt tervrajzok szerint egy 30 m2 alapterületű fafészert építettünk, az építkezésbe a háztulajdonos úgyszintén a községi építő bizottság beleegyezett, azonban az építkezéshez szükséges hatósági engedélyt az u. n. tanácskormány ideje alatt nem állott módunkban megszerezni, ennélfogva tisztelettel kérjük a tekintetes Hivatalt, hogy az építkezést utólag engedélyezni, illetőleg jóváhagyni szíveskedjék.”

A tervet a szövetkezet mérnöki irodája részéről egy Steinbach nevű alkalmazott[5] szignálta. A helyszíni szemlét 1920. április 27-én tartották, a használatba vételi engedélyt az épület 1920. június 5-én kapta meg.

Damjanich u. 33. [6]

Leidenberger Lajos még 1919. november 3-án nyújtotta be kérvényét a kispesti járás főszolgabírájához, hogy a Damjanich u. 33. számú telekre egy daráló felállítására engedélyt adjanak neki. A tervet maga készítette el.

Leidenberger Lajos (1883–?) budapesti gépészmérnök, az első világháborúban műszaki tisztviselőként szolgált a Budapesti Honvéd Kerületi Parancsnokság építési osztályán. A háború idején teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül 1918 júliusában arany érdemkereszttel tüntették ki.

„Alulírott azon kérelemmel fordulok a tekintetes Föszolgabirói hivatal elé, hogy métoztatna a soroksár-péteri telkemre (Damjanich u. 33-35.) (17905 és 17906 hr. sz.) egy daráló felállítására az engedélyt megadni. Miután a község ily intézménnyel még nem rendelkezik, kénytelen a lakoság az örlést nagy áldozatok árán a közelben fekvő községekben végeztetni, inditva éreztem magamat mint szakember, a község lakoinak kivánságát teljesítve az álattenyésztés stb. elősegítése céljából egy motor hajtású darálot létesíteni, melyet később – ha a szükséges gépek és építkezési anyag beszerzése könyebbé vállik – egy malomra kibővíteni óhajtanék. A daráló felállítását a jegyzői hivatal igen sürgősnek tartja. A darálóhoz szükséges gépekkel és eszközökkel rendelkezem.”

Leidenberger Lajos első terve (Forrás: BFL IV. 401. b. 99. d.)

A tervekhez Leidenberger műszaki leírást is csatolt a daráló- és takarmánykamráról:

1.) Épület: Egy 8 m. hosszú 6 m. széles favázas ideiglenes jelegű deszkaszín, melyhez a 3 m. széles gépház csatlakozik. Ezen építmény helyett később egy állandó jelegű malom fog létesülni.

 2.) Gépi berendezés: A gépházban 1 db 5 és 1 db 8 HP benzinmotor továbbá a helyiségek megvilágítása céljából valamint tűzveszély elkerülése végett 1 dynamó nyerne elhelyezést. Az erőátvitel transmissió segélyével történik mely az épület hosszában halad át. A darálóban 2 db Haid féle daráló gép 1 triör,[7] 1 hengerszita felállítása terveztettik melyek meghajtása a középen áthaladó transmissiónál történik.

3.) Tűzbiztonsági berendezés: Erre a célra a már régebben felszerelt és eddig a kert locsolása céljára használt külön motorhajtásra berendezett nyomó szivattyú víztartány és megfelelő fölalati csőhálózat szolgálna.”

1919. november 19-én telepengedélyezési tárgyalást tartottak. Ennek alapján 1919. december 23-án a főszolgabíró elutasította a kérelmet.

„Elutasítandó volt a kérelem, mert a megtartott helyszíni szemle alapján megállapítást nyert, hogy a bemutatott terv szerinti létesítmények végrehajtva nincsenek. Ennek következtében folyamodó daráló felállítása szándékának fenntartása esetére a befejezett munkálatok után, a kérelemnek újból való előterjesztésére volt utasítandó.

 Időközben a módosított tervek szerint felépült a daráló, ezt követően Leidenberger ismételten elkészítette a tervrajzot és a műszaki leírást. Ezeket 1920. december 21-én küldte el a főszolgabírónak.

„A m. évi decz. hó 5 én Soroksár-Péterin Damjanich u. 33-35. sz. alatt megtartott telep szemlére való hivatkozással, mellékelten benyújtom az elkészült darálóra vonatkozó helyesbített terveket és műszaki leírást azon kérelemmel, hogy méltóztassék a készen álló daráló üzembe helyezéséhez a telepengedélyt megadni szíveskedjék.”

Leidenberger Lajos második terve (Forrás: BFL IV. 401. b. 99. d.)

Műszaki leírás:

1.) Épület: a daráló és gépház két külön álló favázas ideiglenes jelegű deszka szin. A daráló 8 m hosszú 6 m széles és attól 3 m távolságban áll a 4 m hosszú és 4 m széles gépház. Ezen építmények helyett később egy állandó jelegű malom fog létesülni.

 2.) Gépi berendezés a gépházban egy 5 HP benzin és egy 12 HP nyersolaj motor továbbá a helyiségek megvilágítására egy dynamó állítatott fel. Az erőátvitel transmissió segélyével történik olyképen, hogy a gépházból kijőve szabadon halad át a darálóba. A daráló helyiségbe két Haid féle daráló egy triör, egy szita állítatik fel.

3.) Tűzbiztonsági berendezés: Erre a célra a már régebben felszerelt és eddig a kert locsolása céljára használt külön motorhajtásra berendezett nyomó szivattyú víztartány és megfelelő fölalatti csőhálózat szolgál.”

Némethy Jenő főszolgabíró kikérte a kerületi iparfelügyelőség véleményét, hogy szükséges-e a telepengedélyezési eljárás. Erre Szabó Lajos műszaki főtanácsos válaszolt 1921. február 8-án: „értesítem t. Címet, hogy Leidenberger Lajos által Soroksárpéterin létesítendő telep malom jellegű, a mely a 1824/904. sz. K. M. értelmében csakis telepengedélyezési tárgyalás alapján építhető fel. Megkeresem ennélfogva, hogy a szóban forgó telepre a telepengedélyezési eljárást kitűzni és arról hivatalomat értesíteni szíveskedjék.”

 A helyszíni szemlét 1921. március 4-én tartották meg Némethy Jenő főszolgabíró, Bán József jegyzőkönyvvezető, Pállya József járási tűzrendészeti felügyelő, Ruff József bíró és Orbán Kálmán jegyző részvételével. A használati engedélyről szóló határozatot végül három nappal később adták ki, melyben azonban kikötéseket is tettek:

„1./ A motor hajtásához szükséges benzin földben sülyesztett veremben tartandó, ahonnan zárt csővezetékben szárnyszivattyú segítségével vezetendő a motorhoz.

2./ A szíjak és fogaskerekek munkásvédelmi szempontból burkolandók.

3./ Villanyvezetékek szabályosan szerelendők, ott a hol faalkatrészekkel érintkeznek szabályszerűen burkolandók.

4./ Szabványos mentőszekrény jókarban állandóan kéznél tartandó.

5./ A daráló malom létesítése a gabona gyűjtés országos kormánybiztosságánál bejelentendő.”

Habár Leidenberger Lajos 1919 novemberében azzal indította el az eljárást, hogy darálóval Soroksárpéteri még nem rendelkezik, mire másfél évvel később működését elindíthatta, addigra Berta Sándor a saját széllel hajtott darálómalma már fél éve üzemelt.

 Póth Irén u. 31.[8]

Berta Sándor 1920. július 24-én nyújtotta be kérvényét a kispesti főszolgabírói hivatalhoz, hogy a Bernát (ma Póth Irén) u. 31. alatti telkén egy szélkerékkel hajtott darálómalmot építhessen. A terveket maga készítette.

Berta Sándor építkezése (Forrás: BFL IV. 401. b. 99. d.)

Berta Sándor (1893–1978) felső ipariskolát végzett gépész, nyugalmazott árkász főhadnagy, a Bányászati Tervezőintézet ellenőre volt. 1922-ben vette feleségül Szegszárdy Lídia helyi óvónőt. 1932-ben a HONSZ (Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége) pestszentimrei csoportjának a vezetője.

             A községi építészeti bizottság (Ruff József bíró, Kovács Ferenc községi szakértő) az építkezést augusztus 4-én elfogadták, a telepengedélyezési tárgyalásról szóló hirdetményt augusztus 26-án közzétették. Némethy Jenő, a kispesti járás főszolgabírája mint I. fokú iparhatóság, Pállya József járási tűzrendészeti felügyelő, Ruff József soroksárpéteri bíró, Simon Géza soroksárpéteri jegyző és Bán József írnok kíséretében 1920. szeptember 16-án szállt ki a helyszínre.

„Miután magánérdekeltek részéről senki nem jelent meg, a hatóság a jelenlévőkkel a helyszínére szállt ki és ott megállapítja, hogy a szélmotor építése megkezdetett és befejeztetett. Épület és annak berendezése azonban még meg sem kezdetett. A telek, a melyen a telep létesíteni szándékoltatik 300 □öl kiterjedésű. A szomszédos egyik telek lakóházzal van beépítve, a mely lakóház folyamodó atyjának tulajdonát képezi. A többi környező szomszédos telek ezidő szerint beépítetlen. Járási tűzrendészeti felügyelő javasolja, hogy a telepengedély minden feltétel kikötése nélkül megadassék, miután az egész felszerelés és berendezés nem tűzveszélyes. Községi elöljáróság községi rendezései szempontokból nem tesz észrevételt a telep engedélyezése ellen.”

S már három nappal később, 1920. szeptember 19-én a telep meg is kapta a működési engedélyt. „Berta Sándor soroksárpéteri lakosnak engedélyt adok arra, hogy Soroksárpéterin Bernát u. 31. sz. a. szél által hajtott darálómalmot létesítsen.” Csupán annyit kötöttek ki, hogy „a daráló felállítását engedélyes köteles a gabonagyűjtés országos kormánybiztosságánál az engedély okirat csatolásával bejelenteni.”  

Nagykőrösi út 49.[9]

Kalina János 1920 őszén a Nagykőrösi út és a mai Dózsa György út sarkán álló vendéglőjéhez egy 16 méter hosszú, 6,5 méter széles, 3,5 méter belmagasságú tánctermet kívánt építeni. A tervet Tóth Mihály építési vállalkozóval készíttette el.

Kalina János építkezése (Forrás: BFL IV. 401. b. 117. d.)

A vendéglőt 1910-ben Kollár András építette, majd Kalina János vette át, aki a forgalmas helyen lévő vendéglőt jó konyhájával, kerthelyiségével felfuttatta.[10] Kalina János (1870–1961) a XX. század elején csendőrként szolgált Pozsony megyében, 1904-ben házasodott Bazinban. 1912-ben járásőrmesterré léptették elő, 1917-ben a koronás ezüst érdemkereszttel tüntették ki különleges alkalmazásban teljesített kötelességhű szolgálataiért. 1920-ban Hajmáskérről vonult nyugalomba, ekkor költözött Soroksárpéterire. 1929-ben a Soroksárpéteri Nyugdíjasok és Polgárok Körének elnökévé választották.

A helyszíni szemlét 1920. november 8-án tartották, és 15-én a vendéglős már meg is kapta az építési engedélyt. Az épülethez ekkor a tánctermen kívül borbélyüzletet és istállót is építettek.[11]

A Budapest Főváros Levéltárában található tervrajzok szkennelése a Járásszékhely múzeumok szakmai támogatására 2018. pályázat keretében valósult meg.

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2020. október 17.


[1] BFL IV. 401. b. 117. doboz. Általános Fogyaszt. Szöv.

[2] Pándy Tamás: „100 éves falu a Városban” – Pestszentimre. Budapest, 1998. 120. o.

[3] Északkelet-Magyarországon már az 1800-as évek végétől sorra hozták létre az egyes települések a helyi általános fogyasztási szövetkezeteket, az első ilyen Beregszászon létesült 1889-ben.

[4] Népszava, XXXVIII. évf. 260. sz. 1910. november 2. 8. o., XXXIX. évf. 61. sz. 1911. március 11. 10. o. és XLV. évf. 264. sz. 1917. október 24. 12. o.

[5] Steinbach Kornél (1889–1945?) a M. Kir. József Műegyetemen végzett mérnök szakon, majd vasútezredbeli hadnagyként vett részt az I. világháborúban. 1921-ben építőmesteri oklevelet szerzett, az ÁFOSZ műszaki vezetője volt. 1921-ben a pestszentlőrinci fiók átalakításához is a nevét adta.

[6] BFL IV. 401. b. 99. doboz. Leidenberger Lajos

[7] Magtisztító, osztályozó gép.

[8] BFL IV. 401. b. 99. doboz. Berta Sándor

[9] BFL IV. 401. b. 117. doboz. Kalina János

[10] Pándy Tamás: „100 éves falu a Városban” – Pestszentimre. Budapest, 1998. 122. o.

[11] A táncterem 1944 decemberében bombatalálatot kapott, a háború után elbontották.

Share on facebook
Megosztás Facebook-on
Share on twitter
Megosztás Twitter-en
Share on email
Cikk elküldése email-ben

Fenntartó

Támogatók

Múzeumsarok

Cím: 1183 Budapest, Szent Lőrinc sétány 2.
Megközelíthető: Határ úti metrótól: 50-es villamossal 20 perc
Köki Termináltól: 282E/193E/93A busszal 25 perc, 50-es villamossal 20 perc

Havanna Kiállítóhely

Cím: 1181 Budapest, Havanna u. 9.
A kiállítóhely az épület felújítása miatt ZÁRVA tart. Megközelíthető: Határ úti metrótól: 194M busszal 20 perc, vagy az 50-es villamossal, 12 megálló, 25 perc. Köki Termináltól: 136E/182 busszal 15 perc, 50-es villamossal 25 perc

Herrich - Kiss Villa

Cím: 1181 Budapest, Margó Tivadar u. 116-118.
Megközelíthető: 

Tomory Lajos Múzeum – Minden jog fenntartva.

Tervezte és fejlesztette: DESIGNCORP Hungary