Az egyik legkorábban kialakult élelmiszeripari ágazat, Magyarországon a XI. századtól van jelen, a sütést akkor iparűző szolgák végezték. A céhbe szerveződést is az elsők között a pékek vitték végbe a XIV. században. A XV. századtól már belső differenciálódás figyelhető meg: például kenyérsütőket, cipósütőket, zsemlyesütőket, perecsütőket különíthetünk el. A középkortól búza és rozs alapanyagokból készültek a kenyerek, búzából többféle minőségben. A kenyérsütés jellemzően városi iparág, gabonatermeléssel nem foglalkozó rétegek számára készíti termékeit. Az iparág több száz éves múltja ellenére 1910-ben Magyarország településeinek körülbelül 15 %-a rendelkezett csak pékműhellyel. A kenyérforma a hagyományos kerek volt még évszázadokon keresztül, a XX. századtól jelent meg ovális, hosszú alak. Érdekesség, hogy a sütőiparban főként férfiak, a házilag végzett kenyérsütésnél főként nők dolgoztak.
Gábor Fruzsina
