Szentlőrinc puszta területén, a XIX. században, három, ma is ismert, híres csárda állt. Az egyik a Szarvas csárda. Létezésére már az 1780-as évekből, de 1927-ből is található adat, útleírásban és térképeken.
A Határ csárda meglétéről 1820-as, ’30-as években kelt kiadványok tájékoztatnak. Neve onnan eredeztethető, hogy Pest és Szentlőrinc határán állt, néhány méterrel Pest határain kívül. Ezt egy határkő jelezte az utazóknak, amin az „1738” évszám a Grassalkovich Antal és Pest város között zajlott – határ – perre utalt.
A harmadik fogadó a Szalma csárda, a ceglédi vasútvonal közelében, a Honvéd utca végében helyezkedett el.
„A mi házunk a kiserdő mellett van, nagy, hosszú épület. Falai igen vastagok és kopottak… Belül egy konyha van és két szoba. A mi szobánk istálló volt régen, de most már át van alakítva. A konyhában van egy ajtószerűség, az vezet le a pincébe. Tágas helyiség a pince. Van benne egy befalazott ajtó is, de mi még nem bontottuk ki, s azt hiszem, nem is fogjuk. Jöttek már iránytűvel is, hogy megnézzék, merre vezet az alagút, ami mögötte van, s rájöttek arra, hogy az erdőbe vezet, és nagyon hosszú… Azt regélik, hogy itt tanyázott Rózsa Sándor betyár. Suttogják még azt is, hogy a ház falába valamilyen címer van vésve, de mi még nem láttuk. Az ajtófélfába van ugyan vésve valami, de nem lehet kivenni, hogy mi az. Most már egyre jobban eltakarja a festék, amivel bekenték. Továbbá azt is mondják, hogy ez a ház kocsma volt valamikor. A neve: Szalma csárda…” (PIHGY H-A-I/28.)
Gábor Fruzsina
