Két gyártelep a Madách Imre utcában

Egy éve adta az önkormányzat a Tomory Lajos Múzeum kezelésébe a Madách Imre utca 49. alatti egykori szövőüzem épületét. Ennek az évfordulónak a kapcsán nem csak a szóban forgó épület történetét tárjuk fel, de szóba kerül a 95 éves Liptáktelep, a Madách Imre utca, valamint egy másik kapcsolódó üzemről (TELMES) is megemlékezünk.

Liptáktelep

A mai Liptáktelep eredetileg a Bókaytelephez tartozott, területét azzal együtt parcelláztatta 1898-ban Herrich Károly három leánya, Bókay Árpádné Herrich Szidónia, Kiss Istvánné Herrich Leonia és Horváth Lajosné Herrich Melánia. Az utcák 1906-ban kaptak nevet, amikor a kispesti közgyűlés elrendelte, hogy az újonnan nyitott utcákat Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszterről (ma Hengersor utca), Darányi Ignác földművelésügyi miniszterről, Benedek Elek, Madách Imre írókról, Endrődi Sándor, Reviczky Gyula, Czuczor Gergely, Szász Károly költőkről és Tóth Béla újságíróról kell elnevezni.[1]

A parcellázás folyamán elsőként a belső területeken, a település központjához közel található telkek (a mai Bókaytelep) keltek el, míg a mai Liptáktelep területén sok házhely még 20 évvel később is Bókay Árpádné és társai nevén volt. Azonban a Budapest–Lajosmizse vasútvonal mellett egy jelentős területet 1908–1909-ben egy nagyszabású iparvállalat céljára vásárolt meg Lipták Pál mérnök.

Lipták Pál (1874–1926) Békéscsabán született, és tanulmányait is ott végezte. Azonban édesapja halála miatt a középiskolát abba kellett hagynia. Ácsmesternek tanult és részt vett a Vaskapu szabályozási munkálataiban, miközben beiratkozott a felső ipariskola építőiparos tanfolyamára. Magánúton tette le érettségit és felvételt nyert a Műegyetemre, ahol építészeti és műszaki tanulmányokat folytatott. 1907 februárjában szerzett építészi doktorátust, és 1907 márciusában megalapította első építőipari vállalatát, melyből 1913-ra kifejlődött az elsősorban vasbetonszerkezeteket gyártó Dr. Lipták és Társa Építési és Vasipari Részvénytársaság. Lipták Pál 1916-ban kiszállt a vállalkozásból. A háború után nemzetgyűlési képviselő és államtitkár volt, s 1921-ben megalapította a Borsod–Szendrői Kőszénbánya Rt.-t.[2]

1909-ben tehát Pestszentlőrincen építették fel a gyártelepet, melyet folyamatosan fejlesztve az I. világháború idejére Magyarország legnagyobb iparvállalatai közé emelkedett: míg 1913-ban 650, négy évvel később már 5300 munkás dolgozott itt. A vállalat az 1910-es években folyamatosan egyre nagyobb területeket vásárolt fel a környező parcellákból, megszüntetve az 1898-ban elméletileg megnyitott Tóth Béla, Czuczor Gergely, Szász Károly utcákat és a Bókay Árpád utca vasút felé eső részét. A hatalmas gyártelep a vasúttól és a mai Puskás Ferenc utcától egészen a Reviczky Gyula utca páratlan oldaláig és a Darányi Ignác utcáig terjedt, de 1916-ban – miután a Lipták-gyár lőszertermelésre állt át – egészen a mai Margó Tivadar utca vonaláig gyártelep foglalta el a területet, ugyanis a Lipták-gyár és az osztrák Enzesfeldi Lőszergyár megalapította a Magyar Lőszergyár Rt., melynek körbekerített barakkjai a mai Havanna-lakótelep helyén terültek el.

A háború után a Lipták-gyár nem igazán találta a helyét, végül 1927-ben a Ganz és Társa–Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. felvásárolta, az értékesíthető gépeket elszállította és megkezdte a gyártelep bontását. A Lipták-gyár és a lőszergyár – ekkor már Állami lakótelep – közötti üres terület parcellázása is azonnal megkezdődött, 467 házhelyet hoztak ekkor létre.

Csupán mai Hunyadi László utca – Békéscsaba utca – Darányi Ignác utca – Dembinszky utca által határolt tömb őrzi az eredeti telekméretet, itt megfelezték a telkeket. Ennek az az oka, hogy az 1920-as évek elején itt már álltak házak – sőt a Dembinszky utca folytatásában is, egészen a mai Vörösmarty utcáig. Az eredeti utcanevek (Szász Károly utca = Békéscsaba utca, Czuczor Gergely utca = Dembinszky utca) és házszámok egészen 1928-ig szerepeltek. Itt volt háza Krausz János napszámosnak (Czuczor Gergely utca 12 = Dembinszky utca 4.), és Nyers István nyugdíjas rendőrnek (Czuczor Gergely utca 32. = Dembinszky utca 22.), Nyers Rezső miniszter nagyapjának is.

A telep utcaneveit 1927-ben Vargha Géza református lelkész javaslatára – folytatva az 1906-os gondolatot – főként költőkről, írókról, valamint ’48-as tisztekről, és más neves magyarokról nevezték el.[3] 1927 nyarától a mai Hunyadi László utca – Reviczky Gyula utca – Vörösmarty Mihály utca – Kolozsvár utca által határolt területen családi házak épültek. Az első új épület, Pál János két szoba-két konyhás lakóháza 1927. június 17. és október 27. között a Vörösmarty Mihály utca 26. szám alatt épült fel,[4] majd az év folyamán körülbelül még hatvan folytatta a sort. Új telep született: létre jött a Liptáktelep.[5]

Az új városrészen kezdetben természetesen problémák is akadtak. Hiába fizettek le a községnek az új lakók a közművekért 25 pengőt és hiába fizettek útadót, az ígért utcák, világítás, vízvezeték nem készült el. Az utak járhatatlanok voltak, villany csak a Darányi utcán pislákolt, a parcellázáskori fásítás kipusztult.[6] A mellékutcák csak 1930 után kaptak villanyvilágítást, de például a Reviczky utca egy kisebb eső után is járhatatlan volt.

1931-ben Kispest területet követelt Pestszenlőrincről, felmerült a Lipták-gyár és a Liptáktelep egy részének átcsatolása is. Végül a telepből a Liszt Ferenc utca – Üllői út – Hengersor utca – Erkel Ferenc köz által határolt terület került át Kispest vasútállomással.[7]

Az 1930-as évek közepén mind jobban hasznosították a Lipták-gyár épületeit is. Az igazgatósági épületbe Pestszentlőrinc első középiskolája költözött, majd ugyanitt polgári és elemi iskola is nyílt, a régi üzemépületekben két textilipari gyár (Burettfonógyár, Kártolószalaggyár) is megkezdte működését.

Tíz évvel a telep létrehozása után lábra kapott a híresztelés, hogy a liptáktelepiek a talajvízproblémák és az ivóvízhiány miatt Kispesthez csatlakoznának. A hírre Pestszentlőrinc – mivel pénz hiányában a vízvezetéket nem tudta kiépíteni – megígérte, hogy a helyiek ivóvízszükségletének kielégítésére mély kutakat fúrat.[8] Vizsgálat indult, mely megállapította, hogy a telepen 146 házhely mély fekvésű, tehát eső idején elönti őket a víz.[9] A Belügyminisztérium kötelezte a várost, hogy hajtsa végre a szükséges munkálatokat. Balogh Géza polgármester ki is dolgozott egy tervet, hogy a költségeket a város és a telektulajdonosok közösen viseljék, azonban a testület leszavazta. Az 1937-ben erre elkülönített 70.000 pengőt – mivel a műszaki terveket a városi mérnökség nem készítette el – másra költötték, 1938-ra pedig már nem terveztek be erre pénzt.[10]

Hiába ígértek nekik csatornázást, vezetékes vizet, a lakók 1939-ben is a talaj- és belvízzel küszködtek, mely esőzések alkalmával elöntötte udvaraikat, pincéiket. „Ősztől fagyásig víz alatt állnak a kertek, udvarok, a kutakban pedig olyan magasra tör fel a talajvíz, hogy csak le kell hajolni a kannával a sáros, ihatatlan vízért, ami felforralva sem élvezhető, mert kesernyés az utóíze. A lakások fala is nedves, a szobákban dohos a levegő.”[11]

1941-re sem változott sok minden. Februárban a dunai árhullám miatt feltört a talajvíz a telepen, elöntve az alacsonyabban fekvő házakat.[12] „Mert ez az ötvenméteres távolság itten a Senki földje. Ez itt jobbra, Kispest, ez meg itt balra, ott attól a saroktól kezdve már Pestszentlőrinc. Ez a telek itten sem az egyik, sem a másik. Ennek eredménye azután az, hogy ezen a területen valóságos mocsár keletkezik. […] De nemcsak itt ilyen lehetetlen a helyzet, hanem a Csokonai [ma Csapó] utcán, a Darányi utcán és több más utcán is. Nyáron kibírhatatlan por, télen pedig óriási sár. Különösen ott a Darányi utca végén, ahol állandóan hordják az építőanyagot, kibírhatatlan a helyzet. Persze, mondani sem kell, hogy világítás alig van. A Lipták-telep lakóinak egy része női munkás, ők gyakran a városból jönnek késő éjjel, mert a munkahelyük nagyon messze van. Nekik ebben a bokáig érő sárban és vaksötétségben kell hazabotorkálniok.”[13]

1937 őszén a Pestszentlőrinci Telekértékesítő Rt. kezdeményezte a maradék gyárterületen a további házhelyosztást. 28 kataszteri hold területet kívántak felosztani, az új parcellázást „Iskolatelep”-nek nevezték el.

„A felosztás tárgyát képező ingatlanon a dr. Lipták és Társa-féle vasipari gyár volt, amelynek megszűnése és lebontása folytán lett az ingatlan ismét beépítetlenné. A dr. Lipták-féle gyár létesítése előtt a felosztás tárgyát képező ingatlan házhely területekből és ezeket határoló községi utcákból állott. A házhely és utcaterületek a gyár létesítése folytán egy helyrajzi szám alatt egyesíttettek. Az előterjesztett kérelemnek tárgya tehát nem mezőgazdasági ingatlanoknak, vagy külterületeknek házhelyekre való felosztására, hanem tulajdonképpen csak a régi állapotnak visszaállítására irányul. A felosztási engedélyt meg kellett adni már azért is, mert a megszűnt dr. Lipták-féle gyár területén két új gyár, a Burettfonógyár Részvénytársaság és az Első Magyar Kártoló szalaggyár Részvénytáraság gyártelepe létesült, Pestszentlőrinc megyei város pedig a gyár igazgatósági épületét vette meg megfelelő területtel iskolák céljára. Köztekintetek azt kívánják, hogy e két új gyár és az iskolák területe kihasíttassék a dr. Lipták féle gyártelep területi egységéből, az így megmaradó beépítetlen terület a város-szabályozási követelményeknek megfelelően ismét belterületté alakíttassék és házhelyekre való felosztása útján ismét beépüljön.”[14]

A város vezetése 1937. november 19-én támogatta a parcellázást. „A városfejlesztési bizottság javaslata az volt, hogy a parcellázó részvénytársaság köteles közművekkel (víz, villany) ellátni a telkeket, azonkívül köteles a telkek feltöltési munkálatait is elvégezni, nehogy az esőzések kapcsán esetleg fellépő talajvíz majd a lakásokat veszélyeztesse.”[15] Ám végül ezeknek a kikötések nem tettek eleget, melyért elsősorban Kuszenda Béla főjegyzőt okolták.

Az új parcellázás nem volt olyan sikeres, mint a tíz évvel korábbi. Csak 1940-ben kezdtek itt építkezni, az eredeti elképzelésekből csupán a mai Mátyás király utca és Vaslemez utca valósult meg.[16]

Nem javult a helyzet 1945 után sem, ugyanúgy sorokban álltak az asszonyok és gyermekek vödreikkel és kannáikkal a kutak előtt, hiszen se vízvezeték nem volt, de a magas talajvíz miatt kutat sem lehetett ásni. Csak a telep létrejötte után húsz évvel, 1947-ben kezdtek vízvezetéket fektetni a Lipták- és Rendessytelepen. A csatornázásra, belvízmentesítésre még további 25 évet kellett várni egészen 1972-ig.[17]

A Liptáktelep általános iskolájának 12 tantermes épületét a telep szélén, a Vörösmarty utca és a Csapó utca sarkán, az Állami lakótelep tőszomszédságában 1956-ban kezdték építeni, és habár ekkor egy éves munkával számoltak, a fotó készítésekor, 1957 novemberében még javában zajlott az építkezés. Ennek ellenére 1957 szeptemberétől a földszinti hat tanteremben már megkezdődött az alsós osztályok tanítása. Végül a teljes iskola a kész épületbe csak 1958 szeptemberében költözött át, a hivatalos átadására is csak ekkor került sor. Az iskolának volt tornaterme és jól felszerelt konyhája. Kezdettől fogva ének-zene tagozatos iskolaként működött.

Madách Imre utca

Amint láttuk a lajosmizsei sorompótól a Bartók Lajos utcáig tartó közterületet 1906-ban nevezték el Madách Imréről, de a számozása többször változott. Mivel az eredeti nagyobb méretű parcellákat az 1910-es években kettéosztották, illetve volt olyan rész, amelyet az 1920-as években a tulajdonos újraparcellázott, ezért 1916-ban, majd 1930-ban is átszámozták a telkeket. Végül az utca első része megszűnt és beépült, így a mai számozása 1990-ben alakult ki.[18]

Amíg a Benedek Elek utcában és a Reviczky Gyula utcában több ház állt már 1916-ban is, addig a kettő között elhelyezkedő Madách Imre utcában mindössze öt ház állott ekkor, szinte egymás mellett a páratlan oldalon az Endrődi Sándor utca és a Darányi Ignác utca között:

A mai Madách Imre utca 15. és 17. szám alatt állt – és áll a mai napig is – az úgynevezett Belső Hubert-ház. Ez, mint ahogy a címe is mutatja, igazából két házat takar, Hubert József építész 1900-ban vásárolta meg a telkeket és építette fel a nyolc-nyolc ablakkal az utcára néző két munkásszállóját. A Hubert-ház mellett állt Kovács Gyuláné 1911–1913 között épült utcai szobakonyhából és szatócsüzletből álló lakóháza (ma Madách Imre utca 13.), Benesch József épülete (ma Madách Imre utca 11.), és egy szünet után Zavis András géplakatos 1914–1915-ben épült udvari szobakonyhás otthona (ma Madách Imre utca 7.) – ennyi volt 100 évvel ezelőtt a Madách Imre utca.[19]

Közel 10 éves szünet után, 1923-ban indult meg ismét szerény keretek között az építkezés az utcában. Ekkor Már Ferenc kispesti kőművesmester két házat épített (Madách Imre utca 21. és 23.), valamint valószínűleg ekkor kezdték építeni azt a házat (Madách Imre utca 30.), amelybe 1931-ben Kondor Béla és Szedő Erzsébet hazahozta fiukat a Gyáli úti kórházból, ifjabb Kondor Bélát – a későbbi híres grafikust, költőt.

A következő években egyre jobban felfutottak a pestszentlőrinci építkezések, így a Madách Imre utcában is egyre több ház épült. 1924-ben öt, 1925-ben hét, 1926-ban négy építkezést jelentettek be. Mindeddig az épületek az Endrődi Sándor utca és a Darányi Ignác utca között koncentrálódtak.

„Hoffherr-telep”: Egy meg nem valósult munkáslakótelep

A Madách Imre utca első részén, mai Hengersor utca és Endrődi Sándor utca között nem adták el a telkeket, nem épültek házak. A sokáig üresen álló utcaszakasz (a Hengersor utca–Benedek Elek utca[20]–Endrődi Sándor utca–Reviczky Gyula utca által határolt terület) páros oldalán kertészet működött, a páratlan (jobb) oldalát pedig 1941-ben a lajosmizsei vasút kispesti oldalán működő Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Részvénytársaság vásárolta meg a Bókay családtól. Ekkor Tildy Árpád városi főmérnök bizonyítványt állított ki, hogy a „telkeket kisajátítás jogcímén semmiféle igény nem terheli”.[21]

A traktorgyár 1943-ban egy angolmintájú kis ikerházas munkáslakótelepet szeretett volna ide építeni. A Horváth László Elemér okleveles építész által készített tervek szerint 24 darab „A” jelű, 12 darab „B” jelű és 8 darab „C” jelű, egyterű lakókonyhából, apró főzőfülkéből, hálószobából, fürdőszobából és gyermekszobából álló, paraszti stílusú munkáslakóház épült volna, melyekhez háztáji  gazdasági épületek is tartoztak. Az „A” jelű épületnél 102,45 m² alapterülettel (82,38 m² földszint és 20,07 m² padlás, emeleti gyermekszobával), a „B” jelűnél 120,34 m² alapterülettel (86,66 m² földszint és 33,68 m² padlás, emeleti gyermekszobával), a „C” jelűnél 122,66 m² alapterülettel (116 m² földszint, gyermekszobával és 6,72 m² padlás) számoltak. Az elképzelésekben egy kétemeletes munkásjóléti épület is szerepelt, ez azonban egy későbbi beépítés tárgya lett volna, terveit Horváth nem készítette el. A Reviczky Gyula utca és a Madách Imre utca között újonnan nyitandó köztereket a terven Asztalosok utcája, Esztergályosok sora, Lakatosok utcája és Gyerekek tere névvel illették.[22]

A építési kérvényüket 1943. június 16-án nyújtották be, az engedélyt pedig augusztus 24-én Tildy Árpád műszaki tanácsnoktól meg is kapták. „Kikötötte azonban többek között, hogy a Madách Imre-utca által határolt telkeken az építkezést nem szabad megkezdeni addig, amíg az utcaterület a város telekkönyvi részletlajstromába be nem jegyeztetett.”[23]

A döntést szeptember 6-án a Fővárosi Közmunkák Tanácsa felé megfellebbezték, amely 1943. december 30-án elvetette a fenti kikötést, és engedélyezte a gyár építkezését.

„A Tanács a fellebbezésnek helyt adott, s az építési engedélyt a fellebbezett kikötés elejtése mellett megadta, mert megállapította, hogy a Madách Imre-utca a városrendezés terve szerint megnyitandó utca ugyan, azonban a területe közterület céljára még le nem jegyeztetett, s így az építkezés megkezdésének a lejegyzéstől való függővé tétele annál is kevésbé indokolt, mert a lejegyzendő terület még be nem épített és be nem építhető terület, amely felé ez oknál fogva homlokzattal is lehet épületeket emelni, különösen ha azok az épületek – amint az a bemutatott tervekből kitűnik – lakóutcákból jól megközelíthetők.

Elejtendőnek találta a kikötést a Tanács azért is, mert az utca területe magántulajdonban van, így csak kisajátítás útján biztosítható; út céljára való kisajátítás pedig a város joga.

A telekrésznek útterület céljára történő kisajátítása természetszerűleg mentesítheti építtetőt a félútterület megtérítésének kötelezettsége alól.”[24]

A munkáslakótelep tervét végül elvitte a II. világháború, így végül a háború után egy sportpályát alakítottak ki a területen.[25]

Vogl Károly kertészete a Madách Imre utcában

A Darányi Ignác utca túloldalán (Darányi Ignác utca 14. / Madách Imre utca 31. / Reviczky Gyula utca 52–56.) Vogl Károly kereskedelmi műkertész 1925-ben vásárolt magának területet, ahol virágokkal foglalkozott.

1910-ben már Pestszentlőrincen lakott, ahol a Kemény Zsigmond utca 10. alatt 1200 négyszögölön megalapította kertészetét,[26] illetve 1912–1914-ben vendéglőt is üzemeltetett. Az I. világháború harcaiban többször súlyosan megsebesült és orosz fogságban is volt. Német Piroska 1920 körül elhunyt, Vogl 1925-ben házasodott újra, Bodor Máriát vette feleségül. Székhelyét 1930 körül tette át a Madách Imre utca sarkára, ahol 1929-ben kazánházat, 1930-ban kis melléképületet (Madách Imre utca 31/b), 1931-ben pedig a Darányi Ignác utcára néző, impozáns verandával ellátott háromszobás – ebédlő és két hálószoba – lakóházát építette fel. 2062 négyszögöles (7402 m²) kertészete a legmodernebb felszereléssel működött. „Saját tenyésztésű különlegességei országos hírűek. Több hazai és külföldi kiállításon nyert aranyérmet.”[27]

Nővére, Gizella és annak férje, Szentmiklóssy Sándor egyetemi kőműves és mázoló szintén 1931-ben Vogl kertészete mögött a mai Madách Imre utca 33. szám alatt építették fel házukat és költöztek ide a Kemény Zsigmond utca 23-ból.

Vogl az Országos Magyar Kertészeti Egyesület (OMKE) 1932 őszén rendezett virágkiállításán egyesületi aranyérmet, az 1933-as tavaszi kertészeti kiállításon egyesületi aranyérmet – ekkor 27 féle angol muskátlit (Pelargonium grandiflorium) állított ki –, az 1934-es tavaszi kiállításon első rendű muskátlijaival állami aranyérmet nyert.[28] 1935-ben megkapta az OMKE 50 éves jubileumi aranyérmét. Vogl kertészete az 1938-as tavaszi kiállításon is jelen volt. „A pompás, zömök, edzett növények teljes virágpompában vannak. A parterre közepét esernyős gyermekpár szobra díszíti.”[29] Ekkor ismét egyesületi aranyéremmel jutalmazták, majd 1939-ben „egészséges, színekben tobzódó nagyvirágú” muskátlijai Budapest székesfőváros tiszteletdíját nyerték el.[30] Munkája révén jómódra tett szert, mutatja ezt nem csak ma is álló lakóháza, de az is, hogy 1941-ben Opel teher- és luxusautóra keresett sofőrt.[31]

Paizs Zsigmond házai a Madách Imre utcában

A Darányi Ignác utca és a Bartók Lajos utca között az első épületet Paizs Zsigmond építette fel 1926-ban a mai Madách Imre utca 43. szám alatt.

Paizs Zsigmond (1892–1971) Erdélyből, a Maros–Torda vármegyei Szentgericéről származott, református vallásban nevelkedett. 1912–1913-ban elvégezte a vasúti tisztképző tanfolyamot, a világháború idején vasúti hivatalnok volt Mosonszentmiklóson, majd Bruck-Királyhidán. Az 1920-as évek közepén a lőrinci Állami lakótelepen lakott, ahol az 1940-es években az unitárius gyülekezet pénztárosává választották. 1926. december 17-én feleségével, Nagy Zsuzsannával megvásárolta a mai Madách Imre utca 43. számú telket, de már 1926 májusában megbízták Schwanda Ágoston lőrinci kőművest a szobakonyhás ház építésével, mely 1927. november 28-án kapott lakhatási engedélyt.

1931 márciusában, 35 évesen meghalt a felesége. Októberben Pestszentlőrincen újraházasodott, Sámson Elvira szakácsnőt vette feleségül. A Madách utcai ingatlannak első felesége halála után Paizs egyedüli tulajdonosa lett, az épületet 1931-ben és 1934-ben bővítette.

Paizs Zsigmond és Sámson Elvira 1936. június 13-án vásárolta meg 3000 pengőért a Madách Imre utca és a Darányi Ignác utca sarkán lévő telket (ma Madách Imre utca 36. – Darányi Ignác utca 12/b.), melyre 1937-ben építették fel a Madách utcára néző szobakonyhás házukat.

Paizs Zsigmond az 1930-as években villamoskalauzként dolgozott, végül a MÁV-tól ment nyugdíjba. Neve azért is maradt fenn, mert 1955. március 4-én magnószalagra énekelt tíz szentgericei népdalt, köztük a „Nem idevaló születésű vagyok én” vagy a „Csillagos ég merre van az én hazám” kezdetűeket.[34]

A házaspár a két Madách Imre utcai házat 1956-ban adta el és a Ganzkertvárosba, a Háromszék utca 27. alá költöztek.

A Madách Imre utca páros oldalát a Darányi Ignác utca és a Bartók Lajos utca között (a Darányi Ignác utca–Madách Imre utca–Margó Tivadar utca által határolt háromszöget) Bókay Árpádné Herrich Szidónia 1927-ben újraosztotta, létrehozva ezzel a Dugonics utcát. 1927 nyarán már ezen a részen is építkeztek, ekkor épült ház például a mai Madách Imre utca 52. számú telken. 1927-ben jegyezték be a legtöbb építkezést az utcában, összesen tízet, köztük például a Bartók Lajos utca közeli részen a mai Madách Imre utca 35., 39. és 45. számot.

Valamint ugyanekkor építette fel Gyerkó József is lakóházát a mai Madách Imre utca 49. szám alatt.[35]

Gyerkó testvérek

Az evangélikus vallású Gyerkó testvérek szülei, idősebb Gyerkó József és Lőrincz Katalin a román határ mellől, a legtávolabbi Brassó megyei csángó falvakból (Hétfalu: Bácsafalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu, Tatrang, Zajzon, Pürkerec) származtak. Lőrincz Katalin (1869–1955) Csernátfalun[36] született és ott is ment férjhez 1890-ben, de hamarosan a szomszéd faluba Türkösre[37] költöztek, ahol 1890-ben megszületett első gyermekük, András majd Sarolta és 1892-ben Katalin. Gyerkó József kőművesként kereste a kenyerét, s mint a hétfalusi csángók többsége, a megélhetés reményében sokszor Románia városaiban is dolgozott, valószínűleg felesége is ott keresett munkát például cselédként. Így Anna 1895-ben Bukarestben, József 1899-ben Ploiești-ben látta meg a napvilágot. Ezt követően visszaköltöztek Csernátfalura, ahol 1901-ben Árpád nevű fiuk és 1904-ben talán még Rozália nevű lányuk világra jött.

Azért csak talán, mert 1904 őszén már a Szepes megyei Késmárkon (ma Kežmarok, Szlovákia) élt a család, ahol még két fiú született: Károly 1906-ban és Gusztáv 1908-ban. Késmárkon a legidősebb fiú, Gyerkó András – amellett, hogy szövősegédként dolgozott – beiratkozott az Állami Szövőipari Iskola esti tanfolyamára, s 1906-ig tanult. A többi gyermek pedig a késmárki Evangélikus Elemi Népiskola és Polgári Leányiskolában folytatta – Anna az elemi II. osztályában, Sarolta és Katalin ismétlőben –, vagy kezdte meg később tanulmányait – József 1905-től, Árpád 1907-től, Róza 1910-től, Károly 1913-tól, Gusztáv 1915-től.[38]

A család meglehetősen szegény lehetett, ugyanis az egyház rendszeresen elengedte a Gyerkó gyerekek tandíját. 1910-ben évközben mind három iskolás gyerek (Ilona, Árpád, Róza) kilépett, s Róza csak egy év kihagyás után, 1912-ben a II. osztállyal folytatta. Ennek oka lehetett a szegénység, de elképzelhető, hogy ekkor hunyt el idősebb Gyerkó József. 1916-ig tehát biztos, hogy a Gyerkó gyerekek a késmárki evangélikus elemi népiskolában végezték tanulmányaikat, azonban 1916-ban ismét kimaradt a két iskolába járó gyerek (Károly és Gusztáv).[39] Ezt követően az 1920-as években Kispesten és Pestszentlőrincen bukkantak fel a család tagjai, aki jellemzően a szövőiparban helyezkedtek el:[40]

Gyerkó András (1890–1973), aki a késmárki felsőkereskedelmi iskolában volt hivatalszolga, az I. világháború idején hadba vonult. 1918–1919-ben a kispesti karhatalomnál szolgált. 1920 őszén kispesti piaci árusként vidékre járt, élelmiszert szerzett be. 1922-ben már műszerészként Pestszentlőrincen, a Batthyány Lajos utca 21. szám alatt lakott. Már 1920 előtt házas volt, 1950-ben szövőként Pestszentlőrincen, a Madách Imre utca 75. alatt lakott, végül özvegyként hunyt el Kispesten.[41]

Gyerkó Sarolta (Sára) Leányfalun élt, Drapp Béla felesége lett, akitől Béla és Mária nevű gyermeke született.[42]

Gyerkó Katalin (1892–1969) az 1910-es években Ovcsár Balázs (1888–1920) ivanovkai (Galícia) születésű kispesti kereskedőhöz ment hozzá, aki az I. világháború idején az orosz hadszíntéren eltűnt. 1929-ben átvett egy kispesti fűszerüzletet.[43] Ovcsárné az 1940-es években a Hungária Jacquard Szövőgyárban dolgozott szövőnőként. 1940-ben belépett a Nyilaskeresztes Pártba, s 1944. október 15. után, a hatalomátvételt követően felállított gyári üzemi tanácsnál a párt által kinevezett szociális vezető helyettese volt. 1944 őszén részt vett a zsidóktól elvett ingóságok szétosztásában. Szerepvállalása miatt 1945-ben a rendőrség kilenc hónapra internálta, majd 1948 februárjában háborús bűntett vádjával letartóztatták. Az áprilisban tartott tárgyaláson bűnösnek mondták ki, 10 hónap börtönt róttak ki rá, melyet az internálással és az előzetes letartóztatással kitöltöttnek vettek.[44]

Internálása után a pestszentlőrinci textilgyárban (Kistext) helyezkedett el szövőnőként. 1949-ben kérvényezte Ovcsár Balázs holttá nyilvánítását, majd 1950 után – hogy megszabaduljon a büntetett névtől – férjhez ment Tóth Elekhez, akitől azonban később el is vált. Halálakor a pestszentlőrinci Tinódi utcában lakott.[45]

Gyerkó Anna (1895–1968) szövőnő 1935-ben ment férjhez Holecskó Sándor magántisztviselőhöz, ekkor mindketten az Állami lakótelep 148. számú házában laktak. 1966-ban házasodott újra a XVIII. kerületben, Bohus Jánoshoz ment hozzá, akivel Gyulára költözött.[46]

Gyerkó József (1899–1986) 1918 novemberében már Kispesten lakott, hiszen ekkor jelentette a járásnak, hogy munkakönyve elveszett.[47] Az őszirózsás forradalom után András bátyjával a kispesti karhatalomban, majd a vörösőrségben szolgált a kispesti kapitányság épületében. „Gyerkó József 1919 év júl. 4én kiment a frontra, azonban 4 nap múlva visszajött mint beteg és többet nem teljesített szolgálatot.”[48] 1920 végén piaci árusítással, vidéki élelmiszer-beszerzéssel tartották el magukat. Az 1920-as években szövősegéd. 1926. március 18-án Pestszentlőrincen vette feleségül Kiss Mária szabónőt és hamarosan Kispestről Pestszentlőrincre költözött, öccse 1926 decemberében tartott esküvőjén már itteni lakos.[49]

Feleségével 1927. február 1-jén megvásárolták 1080 pengőért a Madách Imre utca 75. (ma 49.) számú telket, melyre még ugyanaznap beadták saját kétszoba-konyhás, 70 m²-es házukra az építési kérvényt. Az egyszerű, telekhatárra épült, csupán egy ablakkal az utcára néző épületet Papp József kőművesmester építette fel.[50]

Lakhatási engedélyt 1927 decemberében nyert az épület. Még 1927-ben megszületett első gyermekük, József, aki a pestszentlőrinci gimnázium elvégzése után textiltechnikusnak tanult. Gyerkó 1936-ban tervezett egy szobából, kamrából, fáskamrából, verandából álló toldalékot építeni, ám ez végül nem készült el. 1937-ben pedig egy mosókonyhát építtetett.[51] Valószínűleg ő volt a legsikeresebb, legtöbb vagyonnal rendelkező a Gyerkó testvérek közül, ugyanis nem csak saját házat épített, de neve felbukkant az adományozási akciók névsorában is.[52]

Gyerkó Árpád (1901–1967) szövősegéd szintén 1926-ban házasodott Kispesten, ekkor Falkai Annát vette el. Fiúk, Árpád a kispesti polgári fiúiskola elvégzése után villanyszerelőnek tanult. 1932-ben az Államitelep 150. számú házában lakott. 1950-ben Kispesten újraházasodott Schicner Teréziával. Kispesten hunyt el nyugdíjasként.[53]

Gyerkó Rozália (1904–1940) a kispesti Péteri László feleségeként hunyt el.[54]

Gyerkó Károly (1906–?) szövőmester 1931-ban vette feleségül Ceccopieri Róza szövőnőt, ekkor mindketten a pestszentlőrinci Lenkei utca 46. szám alatt laktak, s minden bizonnyal a közeli Kistextben dolgoztak. 1934-ben már valószínűleg a Filtexben dolgozott, ugyanis a vállalat sakk-körének intézője volt, címeként a Gyöngyvirág utca 49. bukkan fel, ahol akkor a Filtex mesterlakóháza állt. Lányuk, Ilona 1932-ben született, és a pestszentlőrinci leánypolgári iskola elvégzése után a Teleki Blanka női felsőkereskedelmi iskolában folytatta tanulmányait.[55]

Gyerkó Gusztáv (1908–?) cipészsegéd 1930-ban vette feleségül Schuk Máriát Kispesten és még az év folyamán megszületett Gusztáv nevű fiúk, aki a kispest-munkástelepi polgári fiúiskolában tanult, majd szövősegéd lett, és született egy Edit nevű lányuk is. Csak Darányi Ignác utcai házuk elkészülte után, 1943-ban költöztek Pestszentlőrincre.

Gyerkó-féle szövőüzemek

Mint láttuk, a Gyerkó testvérek szövőipari képesítést szereztek, majd az 1910-es évek végétől Kispestre és Pestszentlőrincre költöztek és az itteni gyárakban helyezkedtek el. 1942-től aztán hirtelen önálló vállalkozásokba fogtak és a Madách Imre utcában szövőüzemeket létesítettek. Gyerkó József és Gusztáv talán már korábban is fontolgatott ilyen tervet, és ezzel a céllal vásárolták meg 1939–1940-ben 8388 pengőért az egykori Schmidek és Grünstein festékgyár épületét és telkeit a Fáy utca és Lenkei utca kereszteződésénél. Végül 1941–42-ben két részét eladták, majd 1942. június 25-én Gyerkó József kivásárolta öccsét. Hogy mi volt a tervük, vagy egyáltalán kezdtek-e a területtel valamit, nem tudni. Az ingatlant 1954-ben államosították és 1963-ban a Cipész Ktsz., a Fodrász Ktsz. és az EKISZ Vegyesruházati Ktsz. szolgáltatóházat hozott itt létre.[56]

Darányi Ignác u. 12/a (1942)

Gyerkó József 1942. január 28-án kérvényezte a gépi szövő iparigazolványt a Madách Imre utca 75. alá, Gyerkó Károly pedig a mechanikai és kézi szövő iparigazolványt a Gyöngyvirág utca 49. alá 1942. június 5-én váltotta ki. A Gyerkó fivérek iparkérelme valószínűleg összefüggésben volt azzal, hogy 1942 őszén megszűnt Pestszentlőrincen a Gyömrői út mentén lévő szövőgyár, a Filtex. A cég felvásárlásáról már az év elején megindultak a tárgyalások, és Gyerkó Károly a Filtexben dolgozott, a vállalat mesterlakóházában lakott, oda jelentette be iparát, talán a gyárból tudott szerezni gépeket is az induláshoz.

Ezzel egy időben, 1942. január 30-án a harmadik testvér, Gyerkó Gusztáv és felesége kérvényezte a Darányi Ignác utca 12/a szám alatt lakóházuknak – melynek alagsorában szövőüzemet kívántak elhelyezni – az építési engedélyét:

„A létesítendő lakóépület az engedélyezett tervnek megfelelően emeletes kivitelben épül. Az épület emeleti részében nyer elhelyezést kérelmező lakása, az alagsorban tervezett helyiségekben pedig a szövőüzem létesül. Az említett alagsori helyiségekben a mellékelt terv szerint nyernek elhelyezést a különböző gyártás célját szolgáló üzemi gépek. Az üzemhez külön mosdóhelyiség és W.C. létesül, vízvezetéki berendezéssel. A helyiségek megszellőztetése az udvari főfalakon elhelyezett megfelelő méretű ablakokon történik. A mellékelt terven vannak feltüntetve a felállításra kerülő gépek száma. Az épület maga szilárd anyagból épült cseréppel fedett tetőszerkezettel. A telken bővízű kút áll rendelkezésre és a telek szabályszerű kerítéssel van el kerítve.”[57]

Az építőmester a zuglói Hlavay Kálmán (1882–1958) volt, a lakás három szobából, konyhából, előszobából, kamrából, fürdőszobából állt. Gyerkó Gusztáv a telket még 1937. december 29-én vásárolta meg 2000 pengőért.

Az épület még az év folyamán elkészült, a tulajdonosok 1942. december 17-én kérvényezték a lakhatási engedélyt. Az 1943. január 3-án kiszálló építéshatósági bizottság ugyan több kifogasolni valót is talált (külső vakolás, padlás burkolása, gerendák lángtalanító anyaggal való bevonása, vízvezetéki és lépcsőházi munkák), ez azonban nem zavarta Gyerkóékat abban, hogy megkezdjék a munkát. Gyerkó Gusztáv az építési kérvényhez csatolta az 1942. február 20-án készült gépállítási rajzot is. A hat szövőgépet, egy felvető- és egy előkészítő gépet összesen négy ember – valószínűleg négy Gyerkó fivér – kezelte, ugyanis 1942-ben Gyerkó József erre a címre helyezte át iparát.[58]

A Darányi Ignác utca 12/a alatt épült ház végül 1943. szeptember 14-én kapott lakhatási engedélyt, de a szabálytalanul épített melléképületekkel meggyűlt a baja Gyerkó Gusztávnak. A hátsó részre faanyagból készített sertésólat el kellett bontani – 1944. február 4-én 30 napot kapott rá, ám májusban még mindig állt – a szintén engedély nélkül épült fáskamrára februárban engedélyt kért, de az ehhez áprilisban tervezett WC-re már nem kapott jóváhagyást.[59]

Madách Imre utca 75. (1943)

Időközben Gyerkó József is kedvet kapott az építkezéshez és 1943-ban sorra adta be az építési kérvényeit. 1943. március 5-én a lakóépület bővítésére kért engedélyt, a kétszobás lakásukat az utcafronton egy szobával, konyhával, mosdóval, elő- és fürdőszobával toldotta meg, valamint lefalaztatta a hátsó szobát, ezáltal létrejött egy utcára néző kétszobás és egy udvari szobakonyhás lakás. A korábbi mosókonyha ekkor már raktárként szerepelt. A terveket a kispesti Cserép Lajos kőművesmester és Bencsik András ácsmester készítette, a kivitelezést végül Szabó János pestszentlőrinci kőművesmester vállalta.[60]

A toldás 1943 augusztusában kapott lakhatási engedély, ezáltal az épület 144 m²-re nőtt, de eddigre már Gyerkó újabb építési kérvényeket adott be. Június 22-én a Madách utcai kerítésre kért engedélyt, melyet szintén Szabó János készített homokkőből és kovácsoltvasból.[61]

Még meg sem szilárdult a kötés a téglák közt, mikor Gyerkó újabb, nagy feladattal bízta meg Szabót. Június 28-ától a hátsó szárnyat kellett átalakítani: a szobakonyhát és raktárat tervezték összenyitni, ezáltal szövőműhelyt hozva létre, valamint a telek végében egy külön magastetős, 59,4 m²-es szövőműhelyt készítettek, öltözővel, WC-kel. Ehhez a szabálytalan melléképületeket és a telek végében álló árnyékszéket el kellett bontani. Ez az épület 1944. február 3-án kapott lakhatási engedélyt.[62]

Mivel az átalakítás miatt a főépületben megszűnt a padlásfeljáró, ezért 1943 novemberében egy alápincézett irodát – később ez öltöző lett – is toldott az épülethez Szabóval, itt oldották meg a lépcsőket is.

A baloldali szomszédnak azonban nem tetszett ez a serény gyarapodás:

„A szomszéd ingatlan tulajdonos Tóth József, mint a Madách Imre 73. sz. ingatlan tulajdonosa tiltakozik az építési engedély megadása ellen, mert a tervezett toldalék építkezés folytán az eddig is nagykiterjedésű takaratlan tűzfal még meghosszabbíttatnék, ami telkének művelése szempontjából hátrányos. A bizottság [építtető] részére az engedély megadását javasolja, mert a jelenlegi szabálytalan padlásfeljáró szabályos felépítése céljából szükséges és mert a tetőszerkezet félsátortetős átalakítása folytán a tűzfal növekedés nem lényeges. Az engedélyben azonban kikötendő, hogy a telken fennálló deszka és tégla melléképület az építkezéssel egyidejűleg, legkésőbb a használati engedély kiadása előtt lebontandó.”[63]

A lakhatási engedélyt a toldásra 1944 augusztusában kapták meg. Gyerkó József ekkor iparát testvére Darányi utcai épületéből a Madách Imre utca 75. szám alá helyezte át és 1944. augusztus 20-án szövőnőket keresett felvételre.[64]

Madách Imre utca 76. (1944)

Szabó János 1944-ben sem maradt munka nélkül. 1943. szeptember 5-én Gyerkó Józsefné született Kiss Mária 15.000 pengőért megvásárolta az üzemmel sréhen szemben lévő Madách Imre utca 76. (ma 56.) számú telket, melyre kétszintes családi házukat tervezte. A földszinten három szoba (fogadó-ebédlő-háló), előszoba, konyha, cselédszoba, fürdő állt volna rendelkezésre, míg az alagsor raktárként szolgált volna. A 135 m² házra 1944. február 24-én kért és március 16-án kapott engedélyt, azonban az épület és a különálló garázs soha nem készült el. [65]

Helyette 1945 novemberében Gyerkóné egy kétállásos kocsiszínt építtetett Szabóval, melyre öt éves fennállási engedélyt kapott. Az 1947. április 8-án tartott helyszíni szemlén kifogasolták, hogy az épület nincs vakolva, valamint, hogy a deszkából épített félnyeregtetős, szabálytalan melléképületet még nem bontották el.[66]

A telek a család tulajdonában maradt és 1958-ban ifjabb Gyerkó József építette fel itt házát, ekkor 54.000 forintos OTP-építési kölcsönt jegyeztek be az ingatlanra.[67]

Darányi Ignác u. 12/a (1945)

Gyerkó Gusztáv 1944. március 22-én Darányi Ignác utca 12. székhellyel kiváltotta a gépi szövőipart és legifjabb bátyja, Károly szintén ide helyezte át székhelyét.[68] A háború lezárulta után a Gyerkó testvérek azonnal nagyszabású építkezésekbe fogtak. Gyerkó Gusztáv már 1945. június 27-én kérvényezte három raktárhelyiség és a fészer lebontását a telek jobboldali határáról. Ehelyett Hlavay Kálmán zuglói építőmesterrel új háromszintes szövőépületet emeltetett a Darányi Ignác utca 10. felé. Az alagsorban raktárt, csomagolót, öltözőt, a magasföldszinten és az emeleten szövőműhelyt alakítottak ki, minden szinten két WC-vel.

Hogy mennyire fontos volt a háború után a gazdaság talpra állítása szempontjából a beruházás, jól mutatja Józsa Sándornak, Pestszentlőrinc polgármesterének a Magyar Államvasutakhoz intézett levele:

„A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 3264/1945. sz. engedélye alapján engedélyezett, Gyerkó Gusztáv szövőüzemének toldalék építkezéséhez a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által 15,239/1945 szám alatt kiutalt mész és cement szállítása céljából a MÁK felsőgallai telepéről Pestszentlőrinc állomásra 1 darab 10 [tonnás] waggon és a Mész és Műhabarcs Rt. dologi telepére állítandó és ugyancsak Pestszentlőrinc állomásra irányítandó 1 darab 15 tonnás waggon engedélyezését, mivel fenti építkezés országos érdek – javaslom.”[69]

Az épület 1947. március 19-én nyert lakhatási engedélyt. Gyerkó Gusztáv 1947-ben egy garázst is épített a telekre.

Madách Imre utca 75. (1945)

Nem csak Gusztáv, Gyerkó József is üzembővítésben gondolkodott, de ehhez a meglévő 150 □öles telkét is meg kellett bővítenie. A szomszéd telek – Reviczky Gyula utca 74. – tulajdonosától, Jártó András (1880–1966) MÁV nyugdíjastól és feleségétől két részletben (1945. november 15. és 1947. augusztus 5.) 115 □ölnyi területet vásárolt hátrafelé.[70]

A első terv 1945. szeptember 6-án az volt, hogy a meglévő hátsó földszintes, sátortetős műhelyépületet 103,5 m²-rel bővítteti ki, azonban már szeptember 17-én újabb építési kérvényt adott be: emeletes szövőműhelyt épített, így az új épületben összesen 325 m² üzemterületet nyert. S míg az új épületben a WC-blokkot megszűntette, a régi épületet megtoldotta két WC-vel. Az új terveket Hlavay Kálmán készítette.

Az új épület 1947 májusában kapott használatbavételi engedélyt, azonban megjegyezték, hogy külsőleg nincs vakolva. Egy év múlva elkészült ez is.[71] 1947-ben Szabó Jánossal további kerítést épített a kert körül.

A kis üzemet 1946-ban Divatszövőipar[72] névre keresztelte, ekkor a 12 lóerős villanymotor mellett 11 munkás állt itt alkalmazásban – habár 14 munkásnak is akadt volna munka a pamut- és lenvászon, műselyem és gyapjúszövet előállításában.[73] Nehezen indult a termelés, hiába kértek például az Anyag- és Árhivataltól fonalkiutalást, s 1948-ban bérmunkát is vállaltak volna.[74]

Helyi szinten viszont pozitív hírek jelentek meg. 1946-ban az újjáépítési kiállításon Gyerkó József és Gusztáv is I. díjat nyert, s 1947-ben szintén elismerték: „Az Általános Fonó kiállítása mellett Gyerkó József szövőüzeme mutatja a gyári sablonoktól eltérő szebbnél szebb kelméket, szöveteket. […] A kisipari textíliában valóban ez az üzem mutatta a legtöbbet.”[75]

Gyerkóék továbbra sem feledkeztek meg dolgozóikról és az elesettekről. A Hadifogoly Otthon lakói számára Gyerkó József heti 2×2, Gyerkó Károly heti 1×1 ebédet ajánlott fel.[76] „A nemes lelkű Gyerkó József maga köré gyűjtötte a város legszegényebb gyermekeit és tehetségéhez mérten olyan karácsonyi csomaggal látta el őket, amire példa Pestszentlőrincen alig volt. A gyermekek kész ruhákat, babákat, cukorcsomagokat kaptak. Természetesen az üzemtulajdonos a munkásait is bőségesen ellátta ajándékokkal.”[77]1947 karácsonyán ugyancsak megajándékozta a dolgozók gyerekeit.

Gyerkó József[78] és a fia, ifjabb József[79] 1952-ben egy furcsa, ám az 1950-es évekre jellemző per részesei lettek. Két ügy folyt össze. Gyerkó 1948–49-ben fonalkiutalásban részesült, melyet 45 vég törülköző lenvászonnak dolgozott fel és 1949 áprilisában Újpestre vitte kikészíteni. Ezt az árut lefoglalták, és csak 1952-ben kapta vissza, mikor ez már áruhalmozásnak, árdrágító üzérkedésnek minősült. Azonban azzal, hogy amikor ezt a fonalat kiutalták és feldolgozták, Gyerkónak még üzeme volt és a fonal nem volt zárolt árucikk, könnyen bizonyította, hogy nem követett el bűncselekményt.

A másik ügy bonyolultabb volt. Gyerkó még 1952 elején vásárolt Ackermann József takácsiparostól 85 kg, a Lőrincen lakó Ujvári József fonalfestőtől pedig 80 kg fonalat, de vett fonalat a Rövidárutól és a Röltextől is.

„A vádlott beismerte azt, hogy Ujváritól és Ackermanntól a fonalat számla nélkül vásárolta, egyébkénti bűnösségét azonban tagadta. Arra hivatkozott, hogy ő mint kisiparos szövőmester, akinek a fonalvásárlások idején üzeme volt, fonal vásárlásra bárkitől jogosítva volt. A vádlottnak ezt a védekezését a kihallgatott szakértők véleményei egybehangzóan megerősítették, és éppen azért a bíróság ezt a védekezést elfogadta. De elfogadta a bíróság vádlottnak azt a védekezését is, amely szerint a nála lefoglalt árumennyiséget saját maga gyártotta és azt nem halmozta fel, hanem azért nem tudta értékesíteni, mert az 1952. év tavaszán a textilárakban olyan változás állott be, amely a hatósági áron való értékesítést lehetetlenné tette. A hatóság ugyanis az árakat olyan magasan állapította meg, hogy azon az áron az árut eladni nem lehetett, úgyhogy ennek következtében a vádlott éppen úgy, mint a többi érdekeltek is árleszállítási kérelemmel fordultak a Könnyűipari Minisztériumhoz, amely ennek azután később helyet is adott. Addig azonban, amíg ez bekövetkezett, az árut eladhatatlansága miatt kellett raktároznia. Ugyanezt a védekezést hozta fel a vádlott számla nélküli vásárlásainak igazolására is, abban a formában, hogy az ármegállapítás a kiadott újabb rendelkezések folytán az 1952 év tavaszán a különböző értelmezések következményeképpen annyira bonyolulttá vált, hogy emiatt a számlát az eladó, bár ő ezt kérte, kiállítani nem merte.”[80]

Gyerkó József védekezését a szakértők is alátámasztották: kisiparosként 1952 elején még bárkitől vásárolhatott fonalat és 1952 elején és tavaszán valóban voltak nehézségek a számlázásban. Gyerkóékat végül 1952. október 14-én bűnösnek mondták ki számlanélküli vásárlás kihágásában, összesen 2300 forintot kellett fizetniük, az eljárás során lefoglalt árut és anyagot visszakapták.

Gyerkó Gusztáv 1951. október 16-án, Gyerkó Károly 1952. augusztus 7-én, Gyerkó József pedig néhány nappal később adta vissza iparát. Helyüket termelőszövetkezetek vették át. Gyerkó Gusztáv és Gyerkó József ingatlanát 1952-ben államosították. Gyerkó Gusztávék 1964-ben még a Marx utca 12. alatt, míg, Gyerkó Józsefék 1979-ben is a Madách Imre utca 75. alatt laktak.[81]

Kisipari Termelőszövetkezetek

A már a II. világháború előtt is létező kisipari szövetkezeteket a kisiparosok kontrollálásának érdekében 1947 és 1948 között újraszabályozták. Az 1948-ban kiadott rendelkezések értelmében ezek egyik változata volt a kisipari termelőszövetkezet (ktsz)[82], „amelyben a tagok a termelést együtt, közös műhelyben (műhelyekben) végzik és amely bérmunkást nem foglalkoztat”. Aki a szövetkezetbe belépett, önálló ipart nem gyakorolhatott. Minden kisipari szövetkezet kötelezően tagja volt az Országos Kisipari Szövetkezetek Szervezetének (OKISz).[83]

Lőrinci Szövő Ktsz.

(Madách Imre utca 75. – Madách Imre utca 49.)

Gyerkó József szövőüzeme 1948. július 1-jén Pestszentlőrinci Textilipari Dolgozók Termelő Szövetkezete néven, textil-, szövő-, kötőipar körébe tartozó cikkek előállítására és forgalomba hozatalára ktsz-szé alakult. Az igazgatóságnak idősebb Gyerkó József szövőiparoson kívül tagja volt Balogh Emil és Fehér Boldizsár szövőmester, Halász István és Korompai István technikus, Malcsanek József üzemi munkás és Demeter Zoltán szövőmunkás – korábban Gyerkó József kiváló munkatársa. A felelős üzletvezető Haász István, majd 1949-től Fehér Boldizsár lett.[84] Kezdetben az anyagellátás akadozása miatt nehezen indult a termelés, így 22 forint veszteséggel zárták az első évet. Később az anyagi helyeztük konszolidálódott és az 1960-as évekre a szövetkezet nyereségessé vált.[85]

1952-ben az üzemben egy válaszfalat emeltek. 1956 forradalmi napjaiban a ktsz termelése nem állt le, tagjai az áramhiány ellenére folyamatosan dolgoztak.[86] A szövetkezet az 1956-os forradalom után, 1957. augusztus 12-én Lőrinci Szövő Kisipari Termelőszövetkezet néven alakult újjá, mely az 1964-ben létrehozott Budapesti Ruházati Kisipari Szövetkezetek Szövetsége (KISZÖV) alá tartozott. Az 1960-as évek közepén 15–20-féle cikket gyártottak – többnyire további feldolgozásra alapanyagot, illetve köpper, molinó és műszál alapanyagokat. Ekkoriban építettek anyag- és készáruraktárat is. 1968-ban 71 fő dolgozott itt.[87]

1961-ben valószínűleg új gépeket szereztek be, 1974-ben pedig felújították a kazánházat. 1974-ben és 1978-ban a jobboldali szomszéd kérte az üzem zajszintjének a kivizsgálását.[88]

1970–1971-ben a Budapesti Spartacus Sport Club megrendelésére cselgáncs ruhák (judogi nevű kimonó és nadrág) alapanyagát gyártották le. Novemberben előbb 16 méter „minőségre, színre, sőt még mintázatra is a japánnal hasonlatos” mintaszövetet készítettek, mely a cselgáncsszövetség tetszését is elnyerte. 1971 márciusában további 500 méter anyag készült, melyből összesen „százötven japán minőségű magyar judogi kerül forgalomba”.[89] Ennek ellenére az 1970-es évek elején a szövetkezet veszteséges volt. Az 1960-as években Perényi Károly, 1975-ben Latyák József volt a ktsz elnöke.

1977-ben az üzem területét – a Lőrinci Szövő Ktsz irodái (62 m²), illetve a vendéglátóipari vállalat 1885. sz. eszpresszója (61 m² a Madách Imre utca 75–77. alatt), is belevették az Állami lakótelep szanálási tervébe, végül azonban a bontás erre a részre már nem terjedt ki. Csak a Barcsay utca, a Vörösmarty Mihály utca és a Bartók Lajos utca páros oldalát – benne a Bartók Lajos utca és Margó Tivadar utca sarkán álló Walter-villát – érintette a lakótelep-építés.[90]

1985-ben ezt írták az üzemről: „A szövetkezet félautomata szövő- illetve előkészítő gépekkel végzi tevékenységét. Pamut, pamuttípusú és szintetikus alapanyagú (fehérnemű alapanyag, nyomóalapanyag, műszaki rendeltetésű szövetek) termékeivel közvetett export tevékenységet is folytat, és bővült divatcikk gyártása. A szövetkezet létszáma 47 fő, termelési értéke az elmúlt 5 évben 9 millióról 12 millió forintra emelkedett. A környezeti zajártalom csökkentése érdekében, valamint gépi beruházásokra a VI. tervidőszakban 884 eFt-ot fordított.”[91]

1990. május 10-én a ktsz kisszövetkezetté alakult. A Lőrinci Szövő Kisszövetkezet ellen 1992 októberében indítottak csődeljárást, a csődegyezségi tárgyalást december 29-én tartották az üzem helyiségeiben.[92] Ekkor az elnök Kovács János volt.

1990-ben a telep az önkormányzat tulajdonába ment át, amely bérleti díjat szeretett volna szedni a Lőrinci Szövőtől. A kisszövetkezet 1992 decemberében a bérleti díj 50%-os csökkentését kérte. A képviselőtestület 1992 második felére meg is szavazta a díj elengedését.[93]

De ekkor már – 1992. december 17-i hatállyal – 4.100.000 forint alaptőkével megalakult az utód, a Madách Imre utca 51. szám alá bejegyzett SZÖVTEX Ipari Szövetkezet, melynek a fő tevékenysége 2003-ban a textilszövés, pamutfonás, -szövés és kikészítés valamint konfekcióáruk gyártása volt. A szövetkezetet végül 2015-ben számoltak fel hivatalosan.[94]

Az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan bérbeadása, vagy lakáscélú átalakítása már 2000-ben felmerült, 2004. szeptember 1-jétől az önkormányzat a hajléktalanok ellátását végző Tiszta Forrás Alapítvány részére tervezte átengedni az épületeket. Végül azokat – a Vagyonkezelő Rt. 20 millió forint értékű felújítása után – 2005. szeptember 1-jén a Kondor Béla Közösségi Háznak adták át, „azzal a megkötéssel, hogy ott nyerjen elhelyezést a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület, továbbá az ingatlan egyéb hasznosítási lehetőségeire javaslatokat kell kidolgozni. Ezen belül meg kell vizsgálni a Kondor Béla emlékhely kialakításának, illetve Nemcsics Antal gyűjteménye elhelyezésének lehetőségét”.[95] A XVIII. kerületi Alkotóházat[96] ünnepélyesen 2005. szeptember 28-án adták át.

A telepet 2006-tól Út Galériának is nevezték, melyben rendszeresen tartottak kiállításokat. 2010-ben még itt ünnepelte 15 éves évfordulóját a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület–Moholy Nagy Alkotókör (MOHA), azonban a következő években egyre ritkábban nyitottak tárlatot.

Az utolsó kiállítás 2014. április 17. és május 10. között volt látható: „Mozdulat és csend” címmel Tasnádi Szandra szobrait és Árvay Zolta festményeit állították ki. Ezt követően mozdulatlanságba, csendbe és elhanyagoltságba süppedtek az egykori gyárépületek.[97]

A csipkerózsika-álomból az alkotóház csak 2021 nyarán ébredt meg, amikor június 5-től két hétre ismét művészek költöztek a falai közé a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület és a Kondor Béla Közösségi Ház által rendezett Plein-air asszociációk elnevezésű alkotótábor keretében.[98]

A képviselő-testület döntése értelmében – „az Önkormányzat vállalja Kondor Béla festőművész hagyatékának őrzését és bemutatását” – a Madách Imre utcai művésztelep 2021 októberében a Kondor Béla Közösségi Ház kezeléséből a Tomory Lajos Múzeum telephelye lett.[99]

Telmes Ktsz.

(Marx utca 12/a. – Darányi Ignác u. 12.)

Amíg Gyerkó József üzemében megtartották a profilt, sőt az egykori tulajdonos is ott maradhatott egy darabig, addig Gyerkó Gusztáv szövőüzemébe az államosítás után egy rövid időre a XVIII. kerületi Fodrász Kisipari Szövetkezet, majd 1952 szeptemberében a Távközlési Mérőkészüléket Készítő és Javító Ktsz költözött. A Vecsésen 1949. január 21-én Villamos Kisipari Termelőszövetkezet néven hét fővel alakult társaság felelős vezetője Várszegi Antal volt.[100]

1954 őszén így nézett ki a Gyerkó Gusztáv egykori szövödéjébe telepített üzem: alagsorban az utcafront felé esett a mechanikai helyiség 14 géppel (esztergagép, esztergapad, köszörűgép, fúrógép, marógép, fűrészgép, gyalugép, körfűrészgép, excenterprés), beljebb a dukkózó, galvanizáló előkészítő, öltöző, raktár, az emeleten a mechanikai szerelte, ebédlő, irodák, öltöző, míg a melléképületben a csiszoló és bádogos műhely helyezkedett el öt géppel (fúrógép, csiszológép, esztergagép).[101]

Az 1956-os forradalom idején „a Távközlési és Mérőműszereket Készítő és Javító ksz., ha nem tudott termelni, akkor a termelés ésszerűsítésével foglalkozott és megvalósítottak egy olyan újítást, amellyel kb. havi 300 ezer Ft.-ot takarítanak meg”.[102]

1956-ban megvették Paizs Zsigmondtól a szomszédos saroktelket (Marx u. 12/b.), melyre 1957 őszén a Kisipari Magasépítő Tervező Szövetkezettel megterveztették a kétemeletes (szintenként 193 m²) új üzemházat:

„Az épület a szövetkezet tulajdonát képező területen 2 utca által határolt saroktelken épül. A Marx utcára néző homlokzat az utcavonalra, a Madách utcai homlokzat pedig 3 m.-es előkerttel maradt vissza az utcavonaltól. Az épület úgy települ, hogy a meglevő Marx-utcai behajtót és személy bejárót továbbra is használhatják. Az új épület mivel részben együtt funkcionál a meglevő szomszédos műhely épülettel, ezért a bejárattól jobbkéz felé közvetlen bejárat biztosítja a földszint és a szomszédos épületben levő műhelyek közti közlekedést. Az épület lépcsőháza oly módon készül, hogy a későbbi időpontban épülő Madách utca felőli szárny is ráakasztható legyen. Ezért a lépcsőkar pihenőinél a folyosóval szemben lévő falban az ajtókiváltás már az építkezés első ütemében megtörténik.

Földszinten helyezzük el a portát, telefonközpontot, kazánházat a széntartóval, öltöző és mosdó helyiségeket, valamint a műhelyt és az anyagbeszerzők irodáját.

I. emeleten helyezzük el a szerkesztés helyiségét, bérelszámolót, műszaki vezetőt, elnöki szobát, gépíró szobáját, vezetőkönyvelő és a könyvelést egy W. C. csoport és a fénymásoló kamra, valamint egy iroda helyiség ugyancsak ezen a szinten készül.

II. emeleten helyezzük el az ebédlőtermet egy melegítő konyhával /mosogatóval/ és a laboratóriumot a párt és szakszervezet szobáját és egy orvosi szobát. Ezen a szinten is készül 1 W. C. csoport.”[103]

Az új üzemházat a szövetkezet megalakulásának tizedik évfordulójára 1959 márciusában avatták fel, az építés költsége 1,5 millió forint volt.[104]

1959-re a kezdeti két-háromféle műszer helyett már 28 félét állítottak elő (telefontechnikai mérőkészülékeket, generátort, szelektív mérővevőt, kapacitás mérőhidat, labor-mérőberendezést, csillapítás-szekrényt, ellenállás-szekrényt, kondenzátor-szekrényt, szimmetrikus átvivőt, vezetékek és kábelek speciális bemérő készülékeit), és megkezdték készülékeikben a tranzisztorok beépítését.[105] Ekkor kezdték el gyártani a hibahely-mérőkészüléket is, amellyel a földalatti és erősáramú kábelek, telefonvezetékek, légvezetékek szakadását, zárlatát lehetett kiszűrni,[106] valamint az év folyamán piacra dobták a dielektromos állandó és veszteségtényező mérőhídjukat is, mellyel a kondenzátorokat és szigetelőanyagokat lehetett ellenőrizni.[107]

Munkaterületük az 1960-as évek közepén 1300 négyzetmétert tett ki, ahol 98 darab villanyhajtású munkagéppel és 180 darab elektromos hitelesítő bemérőműszerrel dolgoztak.[108]

Már kezdetben is jelentős exporttal rendelkeztek, 1959-ben 28 termékükből 17 félét exportáltak is, termelési értékük túlnyomó többségét – a 10 év alatti 48,5 millió forintból 40 milliót – az export tette ki.[109] 1962-ben – ekkor már 200-an dolgoztak itt – a legjobb Siemens gyártmánnyal együtt emlegették a szövetkezet termékeit, s annyira népszerűek voltak külföldön, hogy belföldi rendelés teljesítését csak két évvel későbbre tudtak előjegyezni.[110] 1967–68-ban 25-féle műszerükből 2500 darabot gyártottak, ebből 70%-ot exportáltak a KGST-n kívül Nyugat-Európába és a Távol-Keletre is.[111]

1967-ben a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár szovjet exportra készülő 300 millió forint értékű Crossbar-telefonközpontjaihoz készítettek ellenőrző műszereket. Az eredeti tervben ezt 1968 első félévében kellett volna teljesíteniük, de a BHG előre hozta a szállítást, így a ktsznek a 1,5 millió forint értékű megrendelést (142 műszert), a saját tervének teljesítésén felül 1967 őszére biztosítani kellett.[112]

Rendszeresen jelentkeztek a külföldi kiállításokon (Brno, Bukarest, Helsinki, Lipcse), ezért először csak a nemzetközi forgalomban bevezették és levédették a „Telmes” márkavédjegyet. „A név azt jelenti, hogy a szövetkezet telefontechnikai, illetve hírközlési műszereket gyárt.”[113] A szövetkezet neve 1968. július 1-jétől hivatalosan is Telmes Műszergyártó Ktsz-re változott.

Ekkor ment az alapító elnök is nyugdíjba: „Várszegi Antal, a nyugdíjas elnök most is nemcsak rendszeresen bejár, de rendkívül fontos és hasznos tevékenységet folytat. Az üzemet körülvevő utcák lakóinak régi panaszát orvoslandó ugyanis, a szövetkezet gáztüzelésre áll át. És ha már lúd, legyen kövér: a kazánüzem saját gyártmányú automatikával működik majd. A korom ellen meghirdetett, dicséretes programot megvalósítani a nyugdíjas elnök feladata.”[114] A szövetkezet új elnöke Belházi László lett.

A további terjeszkedéshez 1962-ben megvásárolták a Madách Imre 60. (ma 40.) számú telket és az azon 1943-ban felépült házat Rostási (Karg) Rezső (1903–1970) fésűkészítőtől.[115] Az üzemház tervezett másik szárnya hárommillió forint költségelőirányzattal 1967–1969 között épült fel, ehhez négy termelőműhelyt ideiglenesen le kellett bontani.[116] „A három épületből egy, a legrégibb, a tanácsé. Itt kezdték, miután beköltöztek Vecsésről. Ma a pirosfalú ház teljes egészében a műszaki fejlesztésé. […] 1958-ban — önerőből — felépítették az első, majd 1969-ben a második új épületet.”[117] Valamikor az 1970-es években tovább is terjeszkedtek, és az 1939-ben épült Madách Imre utca 62. (42). számú házat is felvásárolták.

1972-re az üzemben KISZ-helyiséget is kialakítottak. „Egy igazán minden igényt kielégítő ebédlőt hoztak létre, s ezt ellátták televízióval, lemezjátszóval, könyvtárral, pingpongfelszereléssel, úgyhogy válogathatunk a szórakozási lehetőségek között.”[118]

„A szövetkezet létszáma egyébként az alábbiak szerint tagozódik: 155 termelő, 70 bedolgozó, 80 nem termelő. Ez utóbbi szám magába foglalja az előbb idézett több mint 40 műszaki értelmiségit is. […] A tagság összetétele jó. Sok a fiatal és sok a nő. Nem kevés azoknak a száma sem, akik családostul vannak jelen. Sőt olyan is van, mint Kissék, akik két teljes generációval képviseltetik magukat. Az »alapító tag« Kiss bácsi már 90 éves. […] Rendszeresen új témákkal bízza meg őket a Műszeripari Kutató Intézet, a Posta Kísérleti Intézet, és kapcsolatban állnak a Kandó Műszaki Főiskolával is.”[119]

Az 1970-es évek elején nagy sikereket ért el az üzem. 1971-ben a József nádor téri műszeripari szövetkezeti kiállításon a legtöbb terméket a Telmes mutatta be („egyik újdonságuk a kábel hibahely-kereső műszer, emellett kiállítanak szintadó és szintmérő, impulzusadó és időmérő műszereket, valamint az adatátviteli utak minőségének ellenőrzésére szolgáló zaj impulzus-számláló berendezést”).[120] Az 1972-es Lipcsei Tavaszi Vásáron kiállított TT–5352 típusszámú impulzus-zajszámláló pedig – három nyugati vetélytárssal szemben – aranyérmet kapott.[121] Ugyanebben az évben rukkoltak elő a Hydrodefect keresővel, amellyel bármilyen anyagból készült, föld alá fektetett víznyomócsövet meg lehetett vizsgálni.

A Telmes vezetékkutató műszereivel kezdték meg 1975-ben a föld alatti Nyíregyháza feltérképezését, amikor a föld feletti és föld alatti csövekről, vezetékekről pontos közműtérképet készítettek a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat munkatársai. A munka 1980-ig tartott, azonban az 1984-es újabb felméréseknél már „a magyar gyártmányú TELMES-keresők modern utóda, a nyugatnémet SEBA-cég terméke” volt a szakemberek segítéségére.[122]

1978 márciusában Belházi Lászlót András János[123] váltotta az elnökségben. Ekkor 280 dolgozója volt a ktsznek, amely tíz év után, 1978. július 1-jén ismét nevet váltott, neve Telmes Műszeripari Szövetkezet lett.

Már az 1970-es évek elején piacra dobták a TELORG–I. nevű termelésregisztráló berendezést, melyet 1978-ra tovább fejlesztettek (TELORG–II.). 1979-től a Műszeripari Kutató Intézettel együttműködésben szelektív feszültségmérő készülék gyártását kezdték meg, 1980-ban pedig új csillapítás-szekrény, illetve feszültségelosztó műszercsalád gyártására álltak rá.[124]

De a legjelentősebb, és a hétköznapi felhasználók életét is megkönnyítő fejlesztéseiket a Magyar Postával közösen dolgozták ki. Az 1976-ban elkészített tartásidő-mérő a telefonközpontok kapcsolásának jobb elosztását segítette, 1979-ben pedig a Postai Kísérleti Intézet által kifejlesztett automata hibakereső, telefonvonal-vizsgáló műszer gyártását kezdték meg, amelyet az 1980-as évek elején a budapesti és megyei telefonközpontokba építettek be.[125]

Az automata hibakeresőből 1979-ben tíz darabot terveztek előállítani, de alapvetően is kis szériában dolgoztak, a folyamatos fejlesztés mellett 50–100 darabot állítottak elő egy-egy termékükből. 1979-től ismét bővíteni kellett az üzemet, ezúttal a Madách Imre utca túloldalán: a Vogl-féle kertészet területén (Marx u. 14.) kértek ingatlanhasználati engedélyt, ahol modulbarakkot építettek fel. 1978–1980-ban az üzem légszennyezését is vizsgálták.[126]

Az 1983-ban kifejlesztett kábel mérőhídjukat vásári oklevéllel tüntették ki, 1985-ben pedig új telefontechnikai mérőbőrönddel rukkoltak elő.[127]

Ekkoriban így írtak az üzemről: „Az elmúlt 5 év alatt jelentős gyártmányszerkezet-korszerűsítést hajtott végre. A Műszeripari Kutatóintézettel megvásárolt nagyfrekvenciás osztók gyártására szolgáló szabadalmat továbbfejlesztette magasabb műszaki igényeket kielégítő műszerekkel. Az új műszercsaládnak már 12 tagja van, termelési tervének mintegy felét ez képezi. Fő vásárlójával, a Szovjetunióval tudományos együttműködés formájában folytatják a fejlesztést. Az exportot újabb nagyfrekvenciás osztók licencvásárlásával kívánják növelni. A szövetkezet létszáma 243 főm az említett készülékek fejlesztése, gyártása mellett még évente 15-30 féle kisebb fejlesztési témával is foglalkoznak.”[128]

A szocialista piacon belüli exportsikerek ellenére, illetve éppen azért 1990-ben ez a vállalat is összeomlott. Már a ’80-as évek végén jelentkeztek a bajok. 1987-ben új törvényeket vezettek be, amelyek miatt még a bérek kifizetése is veszélybe került, így ekkor kisszövetkezetté alakultak. 1990. szeptember 28-án már szövetkezetként jegyezték be őket a cégjegyzékbe, ekkor már csak 100 főt foglalkoztattak. Termelésük túlnyomó részét a KGST-országokba exportálták, ám 1990-ben a kormány megtiltotta egy romániai megrendelés teljesítését, és fő felvevő piacuk, a Szovjetunió felé irányuló export is kérdésessé vált. Mind a gyártmányaik, mind a gépparkjuk elavult. Új amerikai gépeket az embargó miatt 1990 előtt csak kerülő úton, 2,5-szeres áron tudtak beszerezni, ezzel szemben a piacnyitás miatt olcsóbb és jobb nyugati termékek árasztották el az országot.

Mindenestre megpróbáltak nyugati kapcsolatokat is építeni, kiállításokra járni, de 1990 őszén csupán egy több ezer darabos német akkumulátortöltő-megrendelés („szalagszerű munka”) tartotta a felszínen a vállalatot. „Gondoltunk mi már mindenre. De a pénzen kívül még más problémánk is van, az például, hogy terméket kellene váltani, olyasmit gyártani, aminek jelentős piaca van. Ugyanis iparágunknak ma Magyarországon nincs felvevőpiaca. Minden cég, amely a magyar műszeriparban tevékenykedik, a tönk szélén áll. Tehát másba kellene belevágni. A mi esetünkben úgy igazából azt mondanám, hogy felejtsük el a műszergyártást, mert a Nyugat előttünk jár vagy ötven évvel…” – értékelte a szövetkezet helyzetét András János elnök 1990 novemberében.[129]

A cég már 1990 szeptemberében kiadásra hirdette Marx (Darányi) utcai székhelyét („egy 180 nm alapterületű, kétszintes, több helyiségből álló, központi fűtéses, telefonos épületet, valamint egy 100 nm alapterületű, olajkazános központi fűtéses, családi ház jellegű épületet”), a 12/a alatti, Gyerkó-féle épületet még akár el is adták volna.[130] Az 1990-es évek közepén számos vállalkozás bérelt itt irodahelyiséget,[131] 1996-ban az önkormányzat a Darányi Ignác utca 12/a-t a cigány, horvát és német kisebbségnek ajánlotta fel,[132] 1997-ben a saját üres helyiségei között bérbeadásra kínálta a Darányi Ignác utca 12. I. és II. emeletét (iroda és műhely).

A Telmes Műszeripari Szövetkezet 2001 őszén került végelszámolás alá, s 2002. december 17-én törölték a cégjegyzékből.[133] A gyártelepet 2002 körül felújították, a Madách utcai épület magas tetőt kapott, a telekvégi melléképületek helyén parkolót alakítottak ki, ma Fórum Irodaházként működik.

Pápai Tamás László

Tomory Lajos Múzeum

2022. október 14.

(Kutatás: 2021. november 3 – december 9., 2022. július 17–19.

Írás: 2022. július 21. – 2022. szeptember 10., 2022. október 10-11. 2023. nyarán Gyerkó József szíves közléseivel kiegészítve.)

A Madách Imre utca 49. és a Darányi Ignác utca 12. tervrajzainak szkennelésében köszönjük a XVIII. kerületi Főépítész Osztály támogatását.

---

[1] Ugyanekkor neveztek el utcát Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszterről (ma Teleki utca), Bartók Lajos költőről, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszterről, Kemény Zsigmond íróról is.

Budapest Főváros Levéltára (BFL) V. 271. a. 6. kötet Kispest képviselőtestületi gyűlések jegyzőkönyve 1905–1909. 60/1906.

[2] Pápai Tamás László: Gyárak a hadsereg szolgálatában – Haditermelés Pestszentlőrincen. In. Sorsfordulók – Pestszentlőrinc és Soroksárpéteri az első világháborúban. Szerk.: Heilauf Zsuzsanna. Budapest, 2016. 41–64. o.

[3] Érdekes története van a mai Darányi Ignác utcának. Mint láttuk nevét 1906-ban kapta, de mint az új parcellázás főutcáját, a Reviczky utca és a mai Csapó utca között Arany János utcának, azon túl Kazinczy utcának nevezték. Egységes neve csak 1930-ban lett.

[4] A ház ma már nem áll. A Vörösmarty Mihály utca és a Barcsay utca páros oldalát az 1970-es évek végén, az Állami lakótelep szanálása idején bontották le. Pestszentlőrinci építési jegyzékek, 1927/237.

[5] A telepbe már kezdettől beleértették az Üllői út és a mai Margó Tivadar utca által határolt területet, vagyis lényegében mindent, ami az Állami lakóteleptől északnyugatra terült el.

[6] Friss Újság, XXXIV. évf. 213. sz. 1929. szeptember 20. 2. o.

[7] A terület – a vasút menti sáv kivételével – 1950-ben került vissza Pestszentlőrinchez.

[8] Pestszentlőrinci Hírlap, X. évf. 44. sz. 1937. október 30.3. o.

[9] „A Rákóczi út, Madách Imre utca és Darányi Ignác utcák által határolt telektömbön 45 házhely; a Darányi Ignác utca, Benedek Elek utca, Endrődy Sándor utca és Madách Imre utca által határolt telektömbön 36 házhely, a Damjanich utca, Hunyadi utca, Klapka utca és Darányi Ignác utca által határolt telektömbön, továbbá a Darányi Ignác utcának ezzel a telektömbbel szemben lévő házsorán 20 házhely; a Darányi Ignác utca, Gyóni Géza utca és Mikes Kelemen utcáknak a Csokonai utcától délfelé eső mintegy 120 fm-es szakaszán összesen 45 házhely”. Pestszentlőrinci Újság, XI. évf. 23. sz. 1937. június 5. 2. o.

[10] Az Est, XXVIII. évf.126. sz. 1937. június 6. 8. o. és Pestszentlőrinci Újság, XI. évf. 49. sz. 1937. december 11. 3. o.

[11] Friss Újság, XLIV. évf. 240. sz. 1939. október 21. 5. o.

[12] Nemzeti Újság, XXIII. évf. 31. sz. 1941. február 7. 3. o.

[13] Ez a Kispesthez tartozó Senki földje a mai Puskás Ferenc utca mentén volt, itt, a kispesti temetővel szemben, az út bal oldalán álltak a kispesti városi kislakások és a szegényház. Ma egy benzinkút található a területen. Népszava, LXIX. évf. 231. sz. 1941. október 11. 5. o.

[14] BFL V. 473. c. 536. d.

[15] Pestszentlőrinci Hírlap, X. évf. 49. sz. 1937. november 21. 3. o.

[16] A II. világháború után a Telekértékesítő parcellázásából néhány telket és utcát (Bajza utca, Wesselényi utca) a meginduló Lőrinci Hengermű ismét a gyártelepbe kebelezett.

[17] Friss Újság, 1947. szeptember 6. 5. o., Esti Hírlap, XIV. évf. 271. sz. 1969. november 20., XV. évf. 164. sz. 1970. július 15. 1. o. és Magyar Hírlap, V. évf. 2. sz. 1972. január 2. 8. o.

[18] Az 1906-ban létrehozott Madách Imre utca eleje a lajosmizsei vasút és a Hengersor utca között ma az Erkel Ferenc utca nevet viseli. A Hengersor utca és az Endrődi Sándor utca közötti részen sportpálya volt, majd lakóparkokkal építették be, így ma a Madách Imre utca számozása az Endrődi Sándor utcától indul.

[19] Pestszentlőrinci építési jegyzékek (18kerhazjegyzek.hu)

[20] A Benedek Elek utcában az 1920-as évektől Frena József (1900–1965) virágkertészete működött (Benedek Elek utca 7.), a 9–11. számú telken 2018-ig egy kétszintes épület is állt, mely a II. világháború után a Vörös Csillag Traktorgyár bölcsődéje és munkásszállójaként szolgált, majd az 1990-es években a FŐTÁV tulajdona volt. Az 1960-as évekig működő kertészet helyén az évtized második felében kezdtek raktárakat, majd parkolókat kialakítani.

[21] BFL V. 473. f. 70. d. 154/1943.

[22] Érdekesség, hogy 1953 óta létezik a XVIII. kerületben Lakatos út és Esztergályos utca.

[23] BFL V. 473. f. 70. d. 154/1943.

[24] Uo.

[25] A tömb lakóparki beépítésére több ütemben, az 1980-as évek és 2021 között került sor: 1988 előtt Hengersor utca 10–16., 2005. Családi Lakópark I. – Endrődi Sándor utca 15., 2006–2008. Reviczky Liget Lakópark I. (B-C épület), 2008–2009. Reviczky Liget Lakópark II. (A-D épület), 2009. Családi Lakópark II. – Benedek Elek utca 11., 2016–2018. Reviczky Liget Lakópark III. (E-F. épület) – Hengersor utca 18–22., 2018–2021. Benedek9 Lakópark – Benedek Elek utca 9–11., 2018–2021. Benedek Elek utca 7/a-b.)

[26] Szintén a Kemény Zsigmond utcában – a Kossuth Lajos utca és Batthyány Lajos utca között – működött Frena András kertészete.

[27] Pestszentlőrinc, Kispest, Pestszentimre. Szerk.: Ladányi Miksa. Budapest, 1937. 353. o.

[28] Kertészeti Szemle, IV. évf. 12. sz. 1932. december. 290. o., V. évf. 5. sz. 1933. május. 136. és 154. o., VI. évf. 5. sz. 1934. május. 147. o.

[29] Kertészeti Szemle, X. évf. 5. sz. 1938. május. 125. és 128. o.

[30] Kertészeti Szemle, XI. évf. 5. sz. 1939. május. 114. és 6. sz. 1939. június 171. sz.

[31] Pesti Hírlap, LXIII. évf. 82. sz. 1941. április 10. 9. o.

[32] Kertészeti Szemle, IX. évf. 1. sz. 1937. január. 20. o.

[33] Vogl Károly és Bodor Mária után egy 500 holdas dánszentmiklósi tanya és a két pestszentlőrinci kertészet (a Kemény Zsigmond utcai, és a Darányi Ignác utcai) maradt, melyet Vogl három lánya és Bodor Mária első házasságából származó lánya, Szulágyi Istvánné Zimmermann Anna örökölt. A dánszentmiklósi tanyán Vogl Erzsébet és férje, Magyarádi (Mlinarcsek) János gazdatiszt gazdálkodott, így a két férjezett lány Vogl Károly halála után lemondott a Darányi utcai területről a két hajadon lány, Margit és Piroska javára. Vogl Margit még 1984-ben is a Darányi utcai házban lakott. A kertészet Reviczky utcai telkén 1973-ban építették fel a Zenevár Óvodát.

A Kertészeti Szemle, XIV. évf. 8. sz. 1942. augusztus. 128. o., BFL VII. 21. 1937. V. (I.) 044. I. 0018260., és XV. 37. d. 152076. hrsz.

[34] Paizs Zsigmond – a pestszentlőrinci dalközlő – éneke meghallgatható a hungaricana.hu-n:

https://zti.hungaricana.hu/hu/search/results/?list=eyJxdWVyeSI6ICJcInBhaXpzIHpzaWdtb25kXCIiLCAic29ydCI6ICJSRUNOVU0ifQ&page=

[35] Mint látjuk, a környéken a Madách Imre utca 43. már 1926-ban, a 45. és 49. 1927-ben megépült. A sorban a 47. számú telek a következő évben, 1928-ban épült be, ekkor az utcában hét építkezést regisztráltak.

[36] Szintén itt született 1882-ben Irk Károly vegyész és öccse, Irk Albert jogász. Dr. Irk Károly az 1920-as évek elején a Pestszentlőrincen, a Petőfi utca és a Kossuth Lajos utca sarkán építette fel vegyiművét, azonban korai halála (1924) megakadályozta, hogy a telepet felfejlessze.

[37] 1950-ben a két település Bácsfaluval és Hosszúfaluval együtt Négyfalu néven (ma Săcele, Románia) egyesült.

[38] Ugyancsak 1904-től járt az evangélikus elemi népiskolába az 1898 körül született Gyerkó Ilona (I. osztály), aki szintén Gyerkó József és Lőrincz Katalin gyermeke volt, róla nem sikerült további adatot találni. Az unoka, Gyerkó József szíves közlése szerint a családfenntartó Gyerkó József Késmárkon tönkrement és öngyilkos lett.

[39] A késmárki ág. hitv. ev. népiskola és polgári leányiskola értesítője, 1904–1916.

[40] A Gyerkó család kispesti központja az 1920-as években az Üllői út 147. (Árpád utca sarka) – itt lakott házasságakor József, Árpád és Gusztáv –, később a Bellagh Imre/Babits Mihály/Rákos Ferenc utca 3. volt – itt lakott halálakor Rozália, András és özv. Gyerkó Józsefné Lőrincz Katalin.

[41] Budapest XIX. kerületi halotti anyakönyv, 137/1973.

[42] Gyerkó József szíves közlése.

[43] Magyar Közlöny, 1949. szeptember 6. 4. o. Budapest XIX. kerületi halotti anyakönyv, 635/1949. és Budapesti Közlöny, 1929. november 21. 12. o.

[44] BFL XXV. 1. a. 1948. – 1218. I. 0146782 és XXV. 2. b. 1947. 3852 I. 021475.

[45] Budapest X. kerületi halotti anyakönyv, 751/1969.

[46] Pestszentlőrinci házassági anyakönyv, 46/1935. és Gyulai halotti anyakönyv, 594/1968.

[47] Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye hivatalos lapja, 1918. december 12. 514. o.

[48] BFL VII. 18. d. 1921. 13/0051 I. 0091351

[49] Pestszentlőrinci házassági anyakönyv, 36/1926.

A házassági anyakönyvben nevét – valószínűleg a román nyelvű születési bizonyítvány miatt – Ghergkó-nak, anyjáét Lorentz-nek írták.

[50] Pestszentlőrinci építési jegyzékek, 1927/18.

[51] Uo. 1936/II/24 és 1937/433.

[52] Kispest–Szentlőrinc, 1925. május 2. 2. o.

[53] Kispesti házassági anyakönyv 581/1926. és Budapest XIX. kerületi halotti anyakönyv, 475/1967.

[54] Budapest XII. kerületi halotti anyakönyv, 170/1940.

[55] Pestszentlőrinci házassági anyakönyv, 207/1931. és Magyar Sakkvilág, XIX. évf. 11. sz. 1934. november 1. 274. o. és Gyerkó József szíves közlése.

[56] BFL XV. 37. d. 152453/1. hrsz. és 15253/2. hrsz.

[57] Gyerkó Gusztáv és felesége a kérvény beadásakor még Kispesten, a Kossuth Lajos utca 146. alatt lakott, egy évvel később már a Darányi Ignác utca 12/a volt a címe. BFL V. 473 f. 66. doboz. 1942/18.

[58] Pestszentlőrinci A iparlajstrom 6/1942. és 33/1942.

[59] BFL V. 473 f. 69. doboz. 1943/40. és 1943/101.

[60] Pestszentlőrinci építési jegyzékek, 1943/48.

[61] Uo. 1943/165.

[62] Uo. 1943/218.

[63] BFL XV. 17. d. 1943/315.

[64] Friss Újság, 1944. augusztus 20. 8. o.

[65] Pestszentlőrinci építési jegyzékek, 1944/40.

[66] Uo., 1945/62.

[67] BFL XV. 37. d. 329. 15129. hrsz. és Gyerkó József szíves közlése.

[68] Gyerkó Károly 1945 augusztusában alapító igazgatósági tagja volt a Szövőiparosok Beszerző és Termelő Szövetkezetének.

[69] BFL XV. 17. d. 1945/29.

[70] BFL XV. 37. d. 329. 152090. hrsz.

[71] Pestszentlőrinci építési jegyzékek, 1945/42 és 1945/47.

[72] Nevezték Divatszövőüzemnek is. A Divatszövőipar Rt. 1924-ben a III. kerületben alakult meg és 1944-re felszámolták ehhez a vállalathoz Gyerkónak semmi köze nem volt.

[73] Gyáripari címtár, 1946. Budapest, 1948. 133. o.

[74] Ifjúság, II. évf. 50. sz. 1946. december 6. 3. o. és Magyar Nemzet, IV. évf. 38. sz. 1948. február 15. 3. o.

[75] Szabad Lőrinc, 1947. augusztus 24. 1. o.

[76] Szabad Lőrinc, 1947. augusztus 10. 2. o.

[77] Szabad Lőrinc, 1947. január 5. 3. o.

[78] Havi jövedelme ekkor szövőkisipari mesterként 900 forint volt. 10-12.000 forint értékű weekendháza és 2 db telke volt.

[79] Textiltechnikus volt apja műhelyében havi 650 forint jövedelemmel, a könyvelési és adminisztrátori teendőket végezte. Két házát államosították.

[80] BFL XXV. 4. a. 1952 – 6908. I. 0338718

[81] Magyar Nemzet, 1964. szeptember 5. 15. o. és Népszava, 1979. május 6. 15. o.

Gyerkó József később a Madách Imre utca 56. alatt felépült családi ház garázsában alakított ki műhelyt, ahol törülközőket, majd fapálcikás rolettákat gyártott egy kézi szövőgépen. 1972-tól a Wlassics Gyula utcába költöztek, ahol a pincében motoros szövőgéppel folytatta az ipart.

[82] A termelőszövetkezeteket profiljuk alapján különböző kategóriákba sorolták. Elterjedtsége – és hírhedtsége – révén a mezőgazdasági termelőszövetkezet (mgtsz) vált a legismertebbé, és mintegy kisajátította magának a termelőszövetkezet (téesz) megnevezést.

[83] 7.830/1948. Korm. számú rendelet. Igazságügyi Közlöny, 1948. július 31. 376. o.

[84] Pestszentlőrinci iparlajstrom, C. 1948/2.

[85] Kerületünk 20 éve. Szerk. Dömötör László. Budapest, 1965. 46–47. o.

[86] BFL XXIII. 218.a 2. 1957. november 28. 2. p.

[87] Kerületünk 20 éve. Szerk. Dömötör László. Budapest, 1965. 46–47. o. és Ki mit tud a XVIII. kerületről? Budapest, 1968. 64. o.

[88] BFL Műszaki mutatók.

[89] Nemzeti Sport, 1971. augusztus 12. 5. o.

[90] Dr. Walter József pénzügyi titkár 1932-ben építtette fel a Madách Imre utcával szemben modern villáját, a tervező Réhling Alajos volt.

BFL XXIII. 102.a 1. 1977. február 2. 109. p.

[91] Fővárosunk XVIII. kerülete. Szerk.: Fekete Ferencné, Budapest. 1985. 44. o.

[92] Világgazdaság, 1992. október 9. 13. o. és Népszava, 1992. december 16. 10. o.

[93] BFL XXXVI. 741. a. 1. 8. kisdoboz 1992.10.29 testületi ülés.

[94] e-cegjegyzek.hu, http://www.kozuleti.com/ro/cegadat.php?id=10025877, https://www.ceginformacio.hu/cr9310632949 (megtekintve 2022. július 21.)

[95] Városkép, 2005. június 20. 5. o.

[96] A XVIII. kerületi Művészegyesület ekkor a 10 éven át használt Gyöngyvirág utca 8. számú épületből költözött át ide.

[97] 2015-ben kiállítással nem, csak Kárpátaljának küldendő segélyek gyűjtésével kapcsolatban került elő a cím. A 20. évforduló kiállítását is a Városháza Galériában tartotta a MOHA.

[98] Városkép, 2021. október. 30–31. o.

[99] Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc–Pestszentimre Önkormányzata 414/2021. (X. 14.) sz. határozata

[100] Népszava, 1972. június 24. 13. o.

[101] BFL XV. 17. d. 329. 152105. hrsz.

[102] BFL XXIII. 218.a 2. 1957. november 28. 2. p.

[103] BFL XV. 17. d. 329. 152105. hrsz.

[104] Népszabadság, 1959. február 28. 8. o. és Figyelő, 1959. március 31. 11. o.

[105] Figyelő, 1959. március 31. 11. o. és. Újítók Lapja, 1959. november 25. 21. o.

[106] Esti Hírlap, 1959. február 27. 1. o. és Népszava, 1959. május 22. 8. o., Technika 1958. január. 6. o.

[107] Népszava, 1959. december 6. 14. o.

[108] Kerületünk 20 éve. Szerk. Dömötör László. Budapest, 1965. 45. o.

[109] Figyelő, 1959. március 31. 11. o.

[110] Amerikai Magyar Szó, 1962. május 31. 10. o.

[111] Műszaki Élet, 1968. augusztus 9. 27. o. és Népszabadság, 1967. október 29. 4. o.

[112] Népszabadság, 1967. október 29. 4. o.

[113] Népszava, 1972. június 24. 13. o.

[114] A gázfogadót 1971-ben építették be. Magyar Nemzet, 1972. április 12. 7. o.

[115] BFL XV.37. d. 152103. hrsz

[116] Ez lényegében az egykori Paizs Zsigmond-ház bontását jelentette. Kivonat a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány határozatából, 1966. MNL OL XIX-A-83-b 407-3421-3455 8. p. és Népszabadság, 1967. október 29. 4. o.

[117] Uo.

[118] Magyar Ifjúság, 1972. 

[119] Magyar Nemzet, 1972. április 12. 7. o.

[120] Népszabadság, 1971. október 19. 9. o.

[121] A műszerrel 1971 februárjában kezdtek el foglakozni a fejlesztők: Hegyesi Lajos adatátviteli tanácsadó mérnök, Schiller Imre műszaki osztályvezető, Fürstenzeller József fejlesztőmérnök csoportvezető, Malya János fejlesztőmérnök, Jeney József fejlesztési csoportvezető technikus, Belkó József fejlesztő műszerész. Magyar Nemzet, 1972. április 12. 7. o. és Népszava, 1972. június 24. 13. o.

[122] Kelet-Magyarország, 1976. július 18. 2. o., 1982. szeptember 14. 7. o. és 1984. október 11. 2. o.

[123] András János 1979-ben volt 35 éves. 1961-ben kezdett a Távközlési Ktsznél műszerészként. Hét év után a kerületi KISZ-ben folytatta és járt a technikum esti tagozatára. 1969-ben tért vissza a vállalathoz, mint gyártóeszköz-gazdálkodó és részlegvezető. 1973-ben a gyártás-előkészítés vezetőjévé nevezték ki, és üzemi párttitkárrá választották. Szabad Föld, 1979. március 18. 8. o.

[124] Szabad Föld, 1979. március 18. 8. o.

[125] Somogyi Néplap, 1976. november 30. és Petőfi Népe, 1979. március 23. 3. o.

[126] BFL Műszaki mutatók.

[127] Tolna Megyei Népújság, 1983. július 16. 12. o. és Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember 19. 4. o.

[128] Fővárosunk XVIII. kerülete. Szerk.: Fekete Ferencné, Budapest. 1985. 43–44. o.

[129] Szabad Föld, 1990. november 27. 4. o.

[130] Figyelő, 1990. szeptember 27. 23. o.

[131] Pl.: Solar ’93 Kft, Pink Diamond Kft, Bank Biztonság Bizalom Részvénytársaság

[132] Belügyi Közlöny, 1996. 1582. o.

[133] Napi Gazdaság, 2001. október 24. 6. o. és e-cegjegyzek.hu