Látogatás Színországban

KOPPÁNY ATTILA kiállításának 2022. április 07-i megnyitója

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Sok szeretettel köszöntöm kedves Mindnyájukat!

A vizuális megismerés, és a vizuális alkotás legbonyolultabb, és talán legfontosabb eszközei a színek. A színek sokmilliós, végtelen halmazának színországgá szervezése teszi lehetővé eszközül való felhasználásukat úgy a megismerés, mint az alkotás számára. A színek közötti összefüggések, a birodalomban uralkodó törvények meghatározása a tudomány és a művészet közös erőfeszítése. Magyarországon Nemcsics Antal kutatta, és művelte a szín-elméletet legkövetkezetesebben, megalkotva Színországot, a Coloroid, a világon egyedüli esztétikailag egyenletes színrendszert, a színdinamika törvényeit, és metodikáját, felhasználva a fizika, a matematika, a pszihológia, a logika, a művészetelmélet, és a művészettörténet tudományainak eredményeit, és kifejezve egyben a színdinamika interdisciplinaritását is. Ezért e kiállítás megrendezése a Mester műtermének szomszédságában telitalálat.

Mivel e kiállítás is e törvényekről, és vizuális megjelenítésükről, vagyis a kiállított képekről szól, indokolt, hogy az alkotó személyében is tetten érhető legyen.

A „Látogatás színországba” című tárlat mintegy 25 képe mindegyike absztrakt festményként használja, hirdeti színország törvényeit. Művészünk a geometriai formákat, színeket nagy érzelmi és intuiciós töltettel komponálja képpé, „mert biztos színérzék nélkül nem lehet a színekhez nyúlni úgy, hogy ne kísértene az ízléstelenség veszedelme”, állapította meg Adolf Loos, a bécsi építészteoretikus.

A festészettel, a rajzolással, egyszóval a képzőművészettel 1961-1970 között kezdett ismerkedni, középiskolásként, a székesfehérvári Derkovits Képzőművészeti Körben, ahol mestere: Ballagó Imre festőművész volt, illetve a székesfehérvári Vasas Képzőművészeti Körben, ahol mestere: Áron Nagy Lajos festőművész volt.

Koppány Attila egyetemi tanulmányai alatt 1966-1971 között rendszeres művészeti képzésben vett részt a Műegyetem Építészmérnöki Kar Rajz és Formaismeretek Tanszékének műtermeiben. Mesterei: Boross Géza és Máriási (Masznyik) Iván festőművészek voltak.

Az első önálló tárlata Budapesten, 1968-ban volt, amit Dr. Pogány Frigyes az Iparművészeti Főiskola főigazgatója nyitott meg. Ezt azután mintegy hatvan kiállítás követte. De a művészeti közéletben igen aktívan vesz részt, hiszen 14 művészeti szervezetnek tagja, és nem egy az Ő szervezésében jött létre.

2002-től, a Széchenyi István Egyetemen professzoraként megszervezte és hosszú ideig irányította a egyetemen az építész szak vizuális művészeti képzését, és a műtermi rajz és formaismeretek oktatását – hat féléves vizuális művészeti tantárgycsoport keretében. Munkásságát 10 díjjal ismerték el, és a képzőművészeti szakirodalomban is igen szép számmal szerepel. Művei 16 közgyűjteményben, és számos magángyűjteményben foglalnak helyet.

A kiállított képek csoportosítása persze önkényes, mégis mutatja a művészi tendenciákat, és Koppány Attila gondolkodására oly jellemző sorozatok készítését, melyeken – bár különböző művészi eszközökkel megvalósított – újdonságokat fedezhetünk fel. A kiállított festmények válogatása más-más időben keletkezett műveket tartalmaz, de a művészi intuíció, gondolkodás, és a folyamatos útkeresés nyomon követhető.

A bejárat Színországba és a Színország kapuja című képek jelzik – nemcsak keletkezési évükkel (2021) – a genius loci-t. A színezeti és telitettségi kontrasztot kiegészíti a mester világossági skálák harmóniájával. Ide tartozik feltétlenül a Hommage á Konok Tamás című mű is, mivel a nemzet művésze, világhírű festőművész szintén a baráti kör része volt, és szintén absztrakt festő volt. Koppány Attila szinte minden munkáján látszik a konstruáláson alapuló szerkesztés, kompozíció és a (tér)geometria magabiztos, bravúros használata. Ez az absztrakt művészetnek alapvető sajátja. Ez különösen nyomon követhető a K16, a K2216, a K2222 című kompozíciókon. Némely műnek már a címében is megjelenik az építéshez, a városhoz, városrészhez való kötődés (Arhitektúra 2, Belváros, Kis képarhitektúra, Cité).

Egy másik csoportot képeznek a jelként megalkotott művek. Ez már egy igen letisztult, tömör, fontos, képi üzenet, mely némely kompozícióban is perfektuálódik (2220, 2221, 2222).

Megint másik csoportot alkotnak a mozgást kifejező kompozíciók, mint az Irányzat, a Supersonic, és a Neo sorozat (1, 2, 3, 5). E kompozíciók a színezeti-, és telítettségi kontrasztot alkalmazzák.

Érdekes látni, hogy mennyire foglalkoztatja a művészt a társadalmi mozgások, jelenségek kimenetele, a viszonylatok, és viszonosságok problematikája, melyekről vizuális véleményt is alkot, például a K21, valamint a K23 kompozícióiban. Az alkotásokat áthatja a folyamatos művészi gondolkodás, de mindenekelőtt az a magas érzelmi töltés, ami a kontrasztos színhasználatban, a kompozíciók sodró lendületében nyilvánul meg leginkább. Ezt Frank Lloyd Wright építész (1867-1959), Testamentum (1974) című könyvében így fejezi ki: „A vonalak, színek, formák valódi jelentősége vezérli az alkotás menetét.”

Különös, érzelmes kis felületek is megjelennek ritkán a kompozícióban, melyek azonban külön jelentéstartalommal tovább feszítik, az egyébként igen feszes komponálást (K16, K2220, Színország kapuja). Külön szólnunk kell, a biztos, tiszta, és leginkább telített színhasználatról, melyek a hangsúlyokat, a mozgást, a ritmust adják meg (G1, G2).

Minden képet jellemez azonban a jó értelembe vett profizmus, a festőiség, a szép kompozíciók, és a határozott kolorit. Koppány Attila egyedi hangvételű munkái mindig a feladathoz, a helyhez és helyzethez viszonyulnak. Rugalmassága, virtuóz vizuális megoldásai, a környezetre reagáló kompozíciói a teremtő alázatról, egy szellemiségre nyitott, biztos polgári műveltségből és tehetséggel áthatott tisztes helytállásból fakadnak. Frank Loyd Wright amerikai „organikus” építész, 1957-ben írta: „A szépség az ember fényének ragyogása – emberi mivoltának sugárzása”.

Gyönyörködjenek hát e gondolatok végig gondolásával is e kiállítás megtekintésekor, hiszen Le Corbusier szerint „Az élet belülről kifelé fejlődik, megnyílik a fénynek és kitárul a szemnek.” Ezennel megnyitom a kiállítást, és megköszönöm megtisztelő figyelmüket.

Szende Árpád
Alpár-díjas építész

Share on facebook
Megosztás Facebook-on
Share on twitter
Megosztás Twitter-en
Share on email
Cikk elküldése email-ben

Fenntartó

Támogatók

Múzeumsarok

Cím: 1183 Budapest, Szent Lőrinc sétány 2.
Megközelíthető: Határ úti metrótól: 50-es villamossal 20 perc
Köki Termináltól: 282E/193E/93A busszal 25 perc, 50-es villamossal 20 perc

Havanna Kiállítóhely

Cím: 1181 Budapest, Havanna u. 9.
A kiállítóhely az épület felújítása miatt ZÁRVA tart. Megközelíthető: Határ úti metrótól: 194M busszal 20 perc, vagy az 50-es villamossal, 12 megálló, 25 perc. Köki Termináltól: 136E/182 busszal 15 perc, 50-es villamossal 25 perc

Herrich - Kiss Villa

Cím: 1181 Budapest, Margó Tivadar u. 116-118.
Megközelíthető: 

Tomory Lajos Múzeum – Minden jog fenntartva.

Tervezte és fejlesztette: DESIGNCORP Hungary