100 éve született az „Európai Iskola” szellemiségét követő, a magyar képzőművészetben a kollázs megújítójaként számon tartott Kvasznay Kovács Margit. Az évforduló alkalmából a Színország Galéria 2024. május 16-án 17 órakor nyíló kiállítással tiszteleg emléke előtt. Margitkáról sokan sok szépet mondtak és írtak. Itt most lánya, Erdei Éva festőművész írását adjuk közre:
Tizennégy éves, tejföl szőke kislányka volt Gulyás Margit, amikor meghalt az édesapja. Hiába mutogatták osztályról osztályra az apácák gyöngybetűs írását, rajzait Hevesen, a Szent Orsolya Zárdában, ahol tanult, hiába dicsérték fantasztikus rajzkészségét, a jómódból hirtelen nélkülözés lett, a további tanulás szóba sem jöhetett. Tizenhat évesen munkába kellett állnia. Édesanyjával együtt Budapestre jött dolgozni. A kicsi lány egyenesen a zárdából, a polgári után vállalt munkát Csepelen, a szövödében, majd a tölténygyárban, hogy három kis húga eltartására küldeni tudja a pénzt a hevesi rokonoknak.
Tizennyolc éves korában megszületett első gyermeke, és még húszéves sem volt, amikor Ungváron rekedt, férje szülővárosában, a „vasfüggöny” mögött, ahová a csepeli bombázások rémsége elől menekült családjával. Fia, Péter már a Szovjetunióban született. Az Ingrid Bergman-i szépségű, gyönyörű fiatalasszony már 35 évesen özvegy volt. Ismét dolgoznia kellett, és csak 1960-ban – szovjet állampolgárként – térhetett vissza két gyermekével édesanyjához, aki hívta-várta Budapestre. Még fiatal volt, tanulásról mégsem lehetett szó, mert el kellett tartania a két gyermeket, aztán jött édesanyja betegsége, a nyugdíjazás, a megalázóan alacsony nyugdíj. Részletre megvásároltatták vele édesanyja tanácsi lakását, de fizetni nem tudta. Egyetlen lehetősége maradt: összeköltözni lányával, ami később a legjobb megoldásnak bizonyult. Gyermekei, unokái új távlatokat nyitottak az életében. A példaértékű együttélésben emberileg és művészileg soha nem remélt siker és boldogság lett osztályrésze.
Kvasznay Gulyás Margit – a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Királyerdei Műhely, valamint a Csepeli Alkotó Fórum tagja – az egykori legendás Csepel Képzőművész Körből indult. Sokáig tevékeny részese volt a lánya által vezetett családi, nonprofit, kortárs Erdei Éva Galéria működtetésének. Kiállításokon több díjjal ismerték el munkáit. Kvasznay Gulyás Margit eljutott odáig, hogy boldog alkotó emberként élhette életét, mert nap, mint nap beteljesíthette a célt, amire született.
A hevesi Szent Orsolya Zárdában tapasztalt első sikerek után, amikor élethű rajzot készített Horthy Miklósról, amint fehér lovon belovagol a fővárosba, számos szép lap került ki a kezei alól. Amennyire az élet engedte mindig festett és rajzolt. Ungváron olyan nagy jelentőségű példaképet tudhatott magáénak, mint Erdélyi Béla, az európai mércével mérhető iskolaalapító festőművész, akinek munkássága láttán sikerült magában életben tartani a festészet iránti vágyat. De az igazi alkotó periódus csak jóval később, a 80-as években következett be. A realista ábrázolásmódot hamarosan túlhaladva finom impresszióval dolgozta fel tájélményeit. Ezt követően „…egyfajta táj és fény ihlette absztrakt, színekben finoman hangolt festmények kerültek ki a kezei alól, eljutott oda, ahol már csak kompozíció, színek és fény van”- mondta róla Tácsik János festőművész. „A 2000-es év tájékán egy szimbolikus értelmű festészetet hozott létre, fontos szakrális jelképekre építve alkotott nagyon eredeti munkákat eleven, expresszív felületkezeléssel” – írja Feledy Balázs Kvasznay Gulyás Margit: Kollázs című katalógusában. „Valami folytatódásról van szó ebben a gyönyörű kollázs anyagban. Mert le lehet ülni egy ollóval az újságok elé, lehet ragasztani, valami biztos kijön belőle, de nem mű. A mű létrehozásához az a fajta gyökérzet kell, ami jelen esetben az alkotóban sok évtizedre visszamenőleg megvan.” A 2005-ös év kollázsai születésének kezdete. A szerelem a műfaj iránt élete végéig tartott. A papír kollázst sajátos, általa „vakolt képeknek” nevezett egyéni kifejezésmód követte. A szakadatlanul kereső, kutató művész éveken át kollázsban fejezte ki újabb és újabb gondolatait, személyes véleményét a világról. A Fekete Európa című sorozatával évekkel előbb jelezte Európa mai, égető problémáját.
A kiállítás hivatalos meghívóját itt találják:
