Kondor Béla

KONDOR BÉLA

(Pestszentlőrinc, 1931 – Budapest, 1972) festő, grafikus, költő

Gyermekkora meghatározó időszakát Pestszentlőrincen töltötte. Szüleivel és húgával, Máriával a Wlassics Gyula utca 36. szám alatti házban éltek. Gazdag fantáziavilága korán megmutatkozott, állandóan rajzolt, színezett, gyurmát formált, később repülő maketteket készített. Itt végezte az elemi iskolát, valamint a gimnázium első három osztályát. Középiskolai tanulmányait 1944-ben a II. világháború szakította félbe, novemberben, Pestszentlőrinc részeges kiürítésekor családjával végleg elhagyta otthonát.

Érettségi után villanyszerelőként kezdett el dolgozni a Ganz Hajógyárban. Szabadidejében a gyár képzőművészeti szabadiskolájában festett, rajzolt. A Hajógyár vezetőségének javaslatára 1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskola festő szakára. Kezdetben Kmetty János, Barcsay Jenő és Domanovszky Endre voltak a mesterei. A főiskolán uralkodó szocialista szemlélettel össze nem egyeztethető szuverén munkamódszere miatt 1953-ban eltanácsolták, azonban a grafikai tanszék befogadta, ahol a későbbi barát, id. Koffán Károly egyengette útját. 1956-ban jeles eredménnyel diplomázott a Jelenetek Dózsa György idejéből című rézkarc sorozatával. Még ebben az évben feleségül vette Kaufmann Ágota szobrászművészt. 1958-ban az V. kerületi Bécsi utca 1. szám alatti műteremlakásba költözött, ahol élete végéig élt.

Első önálló kiállítását, 1960-ban, a budapesti Fényes Adolf teremben rendezte meg, melyet a megnyitó után három nappal betiltottak klerikális tartalomra hivatkozva. Ekkoriban rendszeresen járt a miskolci grafikai műhelybe, amelynek megalapításában ő maga is részt vett. A hatvanas évektől egyre több szakmai elismerésben részesült. Elnyerte az 1963-as miskolci Grafikai Biennálé nagydíját, 1964-ben a tokiói Nemzetközi Grafikai Biennálé díjazták. 1965-ben a Munkácsy-díj I. fokozatát nyerte el, s ekkor nyílt gyűjteményes kiállítása az Ernst Múzeumban, melyet 1970-ben a Műcsarnokban rendezett önálló tárlata követett.

1965-ben felbontotta első házasságát, és feleségül vette Bagi Éva zenetanárt. 1967-ben kiállítása nyílt Bécsben, a Collegium Hungaricumban, és egy év különélés után felbontotta második házasságát is. Szívelégtelenség miatt ekkor került először kórházba. 1968-ban Valaki Önarcképe című monotípia sorozatával, ő képviselte hazánkat a XXXIV. Velencei Biennálén. Ebben az évben helyezték el a Szent Margit legendája című pannóját a Margitszigeti Nagyszállóban, egyetlen murális alkotását, amely még életében nyilvánosság elé kerülhetett. Ilyen jellegű megrendeléseket keveset kapott, leginkább könyvillusztrálásból tartotta el magát. 1971-ben kitüntették a Munkácsy-díj II. fokozatával, és megjelent első önálló kötete Boldogságtöredék címmel. 

1972. december 12-én halt meg Bécsi utcai műtermében. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Share on facebook
Megosztás Facebook-on
Share on twitter
Megosztás Twitter-en
Share on email
Cikk elküldése email-ben

Fenntartó

Támogatók

Múzeumsarok

Cím: 1183 Budapest, Szent Lőrinc sétány 2.
Megközelíthető: Határ úti metrótól: 50-es villamossal 20 perc
Köki Termináltól: 282E/193E/93A busszal 25 perc, 50-es villamossal 20 perc

Havanna Kiállítóhely

Cím: 1181 Budapest, Havanna u. 9.
A kiállítóhely az épület felújítása miatt ZÁRVA tart. Megközelíthető: Határ úti metrótól: 194M busszal 20 perc, vagy az 50-es villamossal, 12 megálló, 25 perc. Köki Termináltól: 136E/182 busszal 15 perc, 50-es villamossal 25 perc

Herrich - Kiss Villa

Cím: 1181 Budapest, Margó Tivadar u. 116-118.
Megközelíthető: 

Tomory Lajos Múzeum – Minden jog fenntartva.

Tervezte és fejlesztette: DESIGNCORP Hungary