Elhunyt dr. Téglás Tivadar, a Pestszentlőrinc Krónikája szerkesztője, társszerzője, számos helytörténeti írás és kiadvány szerzője, szerkesztője, a helytörténeti gyűjtemény munkatársa.
A Tomory Lajos Múzeum egy tíz évvel ezelőtt írott önéletrajzával emlékezik rá:
Szakmai életrajz
Nevem dr. Téglás Tivadar. 1933. október 7-én Budapesten születtem. Nyugalmazott gimnáziumi igazgató vagyok. Intézetvezetői munkám elismeréseként címzetes igazgató címet […] kaptam. Nős vagyok. Feleségem is egyetemi végzettségű nyugalmazott pedagógus, aki munkája során szaktanárként, munkaközösség-vezetőként, igazgatóhelyettesként, gyűjteményvezetőként tevékenykedett. Két felnőtt, családos leányunk van. Ágnes jogász, tanácsvezető bíró, Katalin fogorvos. Három unokánk már felnőtt. Kettő diplomás, a legkisebb egyetemi hallgató.
Hatéves korom óta Pestszentlőrincen élek. Itt végeztem a négyéves elemit és a nyolcosztályos gimnáziumot. Középiskolás koromban nagyon fontos része volt életemnek a versenysport. Rövid ideig edzőként is dolgozhattam. Érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanultam. Magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet szereztem. 1962-ben cum laude bölcsészdoktori vizsgát tettem. Doktori disszertációmat a bírálók publikálásra alkalmasnak minősítették. Számos fejezete az Akadémiai Kiadó Jókai kritikai kiadás köteteiben jelent meg. Doktori címemet szakmai írásaimnál nem használom.
I.
Aktív pedagógusként 1956-tól 1993-ig a XVIII. kerület különböző iskoláiban dolgoztam nappali és esti tagozatokon szaktanárként, igazgatóhelyettesként, igazgatóként. Remélem sok ezer diákommal szerettettem meg az irodalmat, alakíthattam esztétikai kulturáltságukat.
Az életemet meghatározó pedagógusi munka során sokszor ütköztem ellenállásba. A kezdeti másfél évtizedben a kerületi vezetés keményen bírálta Jókaihoz kötődő tudományos tevékenységemet. Úgy vélték, az irodalomtörténeti kutatás akadályoz abban, hogy teljes energiával pedagógus legyek. Az már kevésbé érdekelte őket, hogy jelentős terjedelmű, pedagógiai írásaim is megjelentek a Köznevelés, a Magyartanítás, a Középfokú Szakoktatás, a Pedagógiai Szemle számaiban. Az 1970-es években aztán váratlanul igazgatói munkára is alkalmasnak találtak, amit nyugdíjazásomig megbecsüléssel végeztem. Rövidre szabott szabadidőmben, már aktív koromban is, irodalomtörténeti és helytörténeti kutatómunkát is végeztem. Publikált eredményeimre a hazai és a határon túli szakirodalomban is utaltak.
Két évtizedig dolgoztam a helyi vöröskereszt ifjúsági tagozatának vezetőjeként. Később a szervezet alelnökévé választott. Sokat tettünk a kerületi fiatalság egészséges életre nevelése területén. Az iskolákban és az ifjúsági vöröskeresztben végzett munkámért a következő elismeréseket kaptam:
Vöröskeresztes munkáért bronz–ezüst–arany fokozat,
Henri Dunant-díj,
Úttörővezetői Érdemérem,
Pedagógus Szolgálati Emlékérem.
II.
Nyugdíjazásom után 1993-2000 között a helyi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény alkalmazott. Új munkahelyemen nagyon jól éreztem magam. Ott minden erőmet annak a helytörténeti kutatásnak a folytatására fordíthattam, mellyel 1975 óta foglalkoztam. Elmondhatom, a helytörténet igazi kibontakozása ekkor indult meg.
III.
Iskolai és vöröskeresztes munkám mellett többféle közösségi munkát is végeztem. Majd két évtizedig a helyi választási bizottságban, a szociális bizottságban, a közterület elnevezési bizottságban, ahol múltunknak is sikerült emlékeket állítani. A választási bizottságban végzett munkámért belügyminiszteri dicséretben részesültem.
IV.
Helytörténészi munkásságomról, a teljesség igénye nélkül, a következőket mondhatom. 2010-ig mintegy 100 cikkem jelent meg múltunkról, főleg helyi újságokban, legfőképpen a Városkép számaiban. Cím szerinti felsorolása lehetetlen. […]
Cikkeim mellett önálló kiadványok írásában, szerkesztésében, lektorálásában dolgoztam egyedüli szerzőként vagy szerzői közösségben. A kiadványok elkészítésében szerzőként és szerkesztőként feleségem volt a meghatározó munkatársam. A kiadványok a következők voltak: Budapest XVIII. kerület történetének bibliográfiája I. k. (1983), Budapest XVIII. kerülete (1985), Séták a XVIII. kerületben (1986), Budapest XVIII. kerület történetének bibliográfiája II. (1987), Pestszentlőrinc és Soroksárpéteri az I. világháború után (1987), Pestszentlőrinc Krónikája (1996), Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról I. (1996), Helytörténeti olvasókönyv Pestszentlőrinc–Pestszentimre iskolái számára (1998), Helytörténeti tantervi ajánló (1998), Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról II. (1998), Tanulmányok Pestszentlőrinc-Pestszentimre pedagógusaitól I–IV. k.(2000-2002), Helyi naptárak (2002-2004), Pestszentlőrinc történetének dokumentumtára I. k. (2000), Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról III. k. (2002), Az Államiteleptől a Havannatelepig (2002), Ez a Bókay, úgy látszik, intelligens ember! (2003), Pestszentlőrinc-Pestszentimre képzőművészeti alkotásai (2003), Keresd a nőt! (2009), Pestszentlőrinc évszázada a helyi sajtó tükrében (2009).
A kiadványok közül többnek nagy visszhangja volt. A Krónikát és az Olvasókönyvet a helyi hírcsatornák mellett olyan országos és fővárosi lapok méltatták elismerően, mint a Köznevelés, a Népszabadság, a Városunk. A feleségemmel közösen írt Helytörténeti Olvasókönyv megjelenését – a munka értékét és a kiadvány fontosságát elismerve – a Soros Alapítvány és a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány komoly összeggel támogatta. Az Ercsiben rendezett országos helytörténeti konferencián Olvasókönyvünket mintaadónak mondták, és mindkettőnket előadásra kértek fel. A könyveket iskoláink oly mennyiségben kapták meg, hogy helytörténeti órára minden tanulónak kézbe adhassák. Az akkori pedagógiai elképzelés szerint 7-8. osztályokban terveztek helytörténeti órákat. […]
Helytörténészi munkásságomat a következő kitüntetésekkel ismerték el:
Budapestért emlékjelvény,
Kultúráért kitüntetés,
Pro Urbe Pestszentlőrinc–Pestszentimre kitüntetés,
Millenniumi-díj,
Különböző dicsérő oklevelek.
V.
Irodalomtörténeti írásaimmal – mintegy 150 alkalommal – rangos helyeken is megjelenhettem. A teljesség igénye nélkül a következő helyeket említhetem:
Akadémiai Könyvkiadó (20 kötetben), Szépirodalmi Könyvkiadó (2 kötetben), Irodalomtörténeti Közlemények, Pedagógiai Szemle, Magyartanítás, Középfokú Szakoktatás, Köznevelés, Tanító, Életünk (Szombathely), Science Fiction, Budapest Magazin, Népszabadság, Unitárius Élet, Magyar Honvéd, Egyetemi Lapok, Pestszentlőrinc–Pestszentimre évkönyvei, Kerületi iskolák évkönyvei, Tomory emlékkönyv, Kispesti Krónika, Peremváros, Városkép, Lőrinci Polgár, Lőrinci Magazin, Kláris irodalmi és kritikai folyóirat, Tűzedzők.
A Kláris nívódíjjal és irodalmi díjjal tüntetett ki.
VI.
Előadói munkám
A Tudományos Ismeretterjesztő Társaság évtizedekig alkalmazott előadónak. Az ELTE BTK és az ELTE JTK vendégelőadónak hívott, illetve felkészítő tanfolyam vezetésére adott megbízást. Egy alkalommal az Írószövetségben is tartottam referátumot. Helytörténetből, helyi irodalom- és kultúrtörténetből számos felkérést kaptam előadások tartására. Címek szerinti felsorolásra nincs lehetőség. Gyakorta zsűrizek helytörténeti vetélkedőkön. A vetélkedőkre való felkészüléshez változatlanul könyveimet jelölik ki.
Öreg napjaimban, noha életkorommal erőm is fogyóban van, tovább dolgozgatok mind a helytörténet, mind az irodalomtörténet területén. Dolgozom, ahogy időm, erőm, lehetőségeim és sorsom engedi. Asztalfiókomban kiadatlan írások gyűlnek. Sorsuk a jövő kezében van.
2012. november. Téglás Tivadar
[Nyelvi lektor: Frank Gabriella]
