Fájó szívvel búcsúzunk Rózsavölgyi Zoltánné Tomonyák Gitta festő- és grafikusművésztől, a 18. kerület ikonikus művésztanárától, mindenki „Gitta nénijétől” aki hivatástudattal végzett sokrétű pedagógiai munkássága mellett kiemelkedő alkotói életművet hagyott ránk.
Rózsavölgyi Zoltánné Tomonyák Gitta 1941. augusztus 7-én született Budapesten. Tisztességes, tehetséges mesteremberek gyerekeként egy életre szóló tapasztalatot szerezett a becsületes munka és emberi kapcsolatok terén, amit a tanári és az alkotói hivatásban egyaránt igyekezett gyümölcsöztetni. 1965-ben a Szegedi Tanárképző Főiskolán magyar-orosz-rajz szakon végzett, ahol mestere Fischer Ernő volt. Majd1978-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán művészi rajz, szerkesztő és ábrázoló geometria, valamint művészettörténet szakos tanári diplomát szerzett.
Művésztanárként a vizuális kultúra, a mozgókép kultúra és médiaismeret, a művészettörténet, valamint az emberismeret és etika tanítása volt hivatása több mint 50 évig. 1965-től tanított általános iskolákban, 1982-től egyidejűleg több gimnáziumban, s vezető tanárként az Iparművészeti Főiskolán 1996-tól 2006-ig. Tanterveket készítő munkacsoport aktív tagjaként dolgozott a vizuális kultúra tantárgy fejlesztésén. A különböző korúaknak sokféle képzőművészeti gyakorlati munkától a művészettörténeti tanulmányokig, a filmklubig, a felvételi előkészítőkig tartott a Karinthy Frigyes Gimnázium műhelyében foglalkozásokat. Sok tanítványa ma elismert építész vagy alkotóművész. A tehetségkutatás, és gondozás területén elért eredményeiért számos elismerésben részesült: Ars Ocolorum nemzetközi díj (1989), Karinthy Emlékérem (1997), MROE Emlékérem (2012), Pro Urbe Pestszentlőrinc- Pestszentimre kitüntetés (2015). Itthon és külföldön évtizedekig szervezett és vezetett alkotótáborokat, művészettörténeti tanulmányutakat. Részt vett a zebegényi, velemi, szentendrei, kőszegi, soproni művésztelepek munkájában, melyek természetközeli, közösségformáló élményei alkotásaiban élnek tovább.
Alkotóművészként szintén ismert és elismert volt. Kutatta a természeti formák és az emberi tulajdonságok párhuzamait, melyeket a grafika és a festészet nyelvén jelenített meg. Az egyedi és sokszorosító grafikai technikák mellett saját színes grafikai eljárásokat alkalmazott. Sorozatokban gondolkodott, változatokat készített egy-egy témára (Évszakok, Sorsom fában, Gyökereim). Zenei és irodalmi művek is gyakran szerepeltek kedvenc témái között (Naptükör-Holdtükör, Kazohinia, Minden fában lélek lakik). Linómetszetei kedves városait, falvait, „sorsának tanúit” idézik meg (Kőszeg, Sopron, Zebegény, Dörgicse…). 1966-tól rendszeresen kiállította műveit itthon és külföldön.
Utolsó életút interjújában, amelyet egykori tanítványa B. Szetlik Ildikó készített vele, Gitta néni a következő „imát” hagyta ránk:
„Felkelt a nap, keressed hát e napodnak ajándékát!
Delel a nap, sugározd hát, melegségét szíveden át!
Lement a nap, felejts el hát minden gondját, jó éjszakát!”
