A 2023. január 26-án elhunyt Chochol Károly Balogh Rudolf-díjas fotóművészre, egykori 18. kerületi lakosra emlékezünk.
Chochol Károly 1935. január 27-én született Angyalföldön. A fotózás varázsa 10 éves korában ragadta meg. Gyermekként szülői engedéllyel csatlakozott a budapesti Fotóklubhoz, ahol a szakma legnagyobb mestereitől, többek között Haller Frigyestől tanulta a fotózás alapjait. 1950-ben felvették a Magyar Dolgozók Országos Művészfényképező Egyesületébe (MADOME). 1955-ben látszerész végzettséget szerzett, amit élete végéig hasznosított családi tulajdonú optikai üzletükben. Származása miatt felsőfokú tanulmányokról nem álmodhatott, azonban a nemzetközi színtéren elért eredményei alapján 20 évesen megkapta a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség AFIAP díját, s ezzel együtt elnyerte a fotóművészi rangot. A Magyar Fotóművészek Szövetségében, amelynek 1957-től volt tagja, fotótörténeti kutató munkákat folytatott. Jelentős szerepe volt Balogh Rudolf legendás fotóművész hagyatékának megmentésében. 1960-tól nyugdíjazásáig a Magyar Televízó Híradójának fotóriportere volt, ahol hasznosíthatta az általa kifejlesztett ún. rapid technikát. Az eljárással rövid idő alatt tudta előhívni a napközben készült fotókat, így azok már az esti híradóban szerepelhettek. Élete során számos rangos díjat nyert, kiemelendő közülük a Magyar Televízió Életmű Nívódíja (1995), a MAOE Nagydíja (2000) és Aranykazetta-díja (2010) a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának díja valamint a Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre díj (2015). Mindezek mellett több mint ötven könyv szerzője, szerkesztője vagy illusztrátora, és több fotóművészeti kiállítás kurátora volt. Az 1950-es évek első felétől rendszeresen szerepelt nemzetközi kiállításokon, itthon pedig sorra nyíltak egyéni tárlatai, többek között 18. kerületi kiállítóhelyeken is (Kondor Béla Közösségi Ház, Városház Galéria). Kerületi lakosként támogatta a helyi művészeket, szakértelmével és anyagi támogatásával hozzájárult a művészeti diákversenyek nívójának emeléséhez.
Chochol Károly fotóin a mindennapi élet lényegi momentumait mindenféle hatáskeltés nélkül igyekezett megragadni. Ugyanakkor igénye volt arra, hogy a kép, amit készít: „ne csak igaz, szép is legyen.” Erről tanúskodnak élet- és városképei, amelyek hiteles kordokumentumai magyar valóságunknak. Nem véletlen, hogy manipulációmentes, igazmondó ábrázolásai miatt számos fotója csak a rendszerváltás után kerülhetett nyilvánosság elé. Többek között ilyen az 1956-os forradalom eseményeiről készült fotósorozata, amely 2006-ban katalógus formájában látott napvilágot.
