Erzsébettelep
A telep kialakulása nagyrészt a Pest–Cegléd–Szolnok vasútvonalhoz kapcsolható. Hazánk második vasútvonalaként épült meg 1847-ben. 1868-1869 között már elkészült a második vágánya is, és a terület legközelebbi megállóhelyét a szomszédos Lónyaytelepen, 1872-ben hozták létre.
A területre, amely a kerületben egyedüliként határos volt Pesttel (határkövek), a vasút adta lehetőségeket kihasználva, ipari tevékenységet folytató gyárak telepedtek, legelőször (a mai lakóövezet területén) egy téglagyár jött létre. Még a 19. század végén hordógyár és vasúti kocsikat előállító üzem épült a Gyömrői út és a vasútvonal közötti, később is nagyrészt ipari felhasználású területen. A két, legnagyobb, ma már felhagyott gyártelep a vasút mentén a Lőrinci Fonó (a hordógyár helyén először a szintén textilipari tevékenységet folytató Northrop, majd Mautner, FILTEX, illetve a világháború alatt a repülőgép összeszereléssel foglalkozó PIRT) és a Budapesti Kőolajipari Gépgyár (korábban Orenstein és Koppel) volt. A területen a gyárépületek között több szociális létesítmény és a gyárakhoz tartozó lakóépület is található.
Először a téglagyár két oldalán egy-egy területet parcelláztak a Gyömrői út mentén, valamint a Zsolt utca és a Felsőcsatári út déli részén.
Ugyanekkor a telep másik végén, az északi részen egy újabb parcellázott terület látható, a kerület határát jelentő mai Álmos és Töhötöm, valamint az Árpád és Előd utcák között, a két utca között egy üres, még fel nem parcellázott résszel. Erre a területre minden bizonnyal a szomszédos Újköztemető és a gyűjtőfogház alkalmazottjai építkeztek.
Pestszentlőrinc 1911-1912-es kataszteri térképének a terület déli részére eső szelvényei nincsenek meg.
Az 1929-es térképen már szinte a teljes mai utcarendszer kialakulását láthatjuk, kivéve a téglagyárak területét. A vasútvonal és a Gyömrői út közötti területet pedig teljesen kitöltik a területre betelepült üzemek.
Az 1939-es térkép további lakóterület bővülést rögzített. A megszűnt Balás-féle téglagyár területét beépítettként jelölték (városi kertészet és a Balázs-tó), az ettől északra levő részt parcellázásra szánták, ahogyan a Gyömrői út, Zsolt utca és a Hunor utca (mai Hangár utca) közötti területet is. A korszak településtervezési elvei alapján átlós utcákat és centrális középpontok kialakítását tervezték. Ezek közül csak az 1939-ben is már meglévő három, átlós rendszerű utca valósult meg és maradt fenn: a mai Keve, Láncszem és Tarján utcák. A repülőtérre vezető gyorsforgalmi út 1943-as építése a vasútvonal mellett tovább növelte a lakóterület különállását Pestszentlőrinc többi részétől.
A további új utcanyitások eltértek az 1939-es tervtől, az 1949-es térkép tanúsága szerint a hálós szerkezetet folytatták. Az 1949-es térkép mutatja utoljára a telep eredeti, teljes kiterjedését, mivel Nagy-Budapest kialakításakor, 1950-ben a telep nyugati sarkát, a vasúti javítóteleppel együtt, Kispesthez csatolták. Az egykori téglagyári és mezőgazdasági területeket újabb utcanyitásokkal nagyrészt az 1980-as, 1990-es években parcellázták fel. Az Erzsébettelep lakóterületén több középület épült. A gyárakban a termelés az ezredforduló környékén megszűnt, jelenleg nagyrészt kereskedelmi és raktározási célt szolgálnak egykori épületeik.
Bélatelep
A Bélatelepet 1945-ben csatolták Pestszentlőrinchez, korábban Rákoskeresztúr része volt.
A rákoskeresztúri Vigyázó birtok 1928-ban − Vigyázó Sándor végrendeletének értelmében fia, Ferenc halála után − a Magyar Tudományos Akadémiára (MTA) szállt.
A korábbi mezőgazdasági hasznosítású területen, a Gyömrői út mellett, a Bélatelepnek elnevezett területet 1931-ben parcellázta az MTA. A közelítőleg ötszög alakú területen egy ötszög alakú középponti teret kialakítva, jórészt arra rávezető utcákkal. A telep utcahálózata napjainkig az 1931-es parcellázás szerkezetét őrizte meg.
Ferihegy
A jelenlegi, a kerülethez tartozó Ferihegy városrész területét − a nemzetközi repülőtér igényeit figyelembe véve – Pestszentlőrinc, Rákoskeresztúr és Vecsés kapcsolódó, elsősorban mezőgazdasági művelésű területeiből alakították ki.
A területnek nevet adó Ferihegy történetileg Vecséshez tartozó puszta volt, eredetileg Vecsési Erdő, Haraszt néven. A terület a 18. században – Szent Lőrinc pusztához hasonlóan − szintén a Grassalkovich uradalom része volt, amelyet a 19. század elején a Mayerffy család bérelt. (A forrásokban a két testvér, Mayerffy Xavér Ferenc és Károly neve is megtalálható bérlőként.) A terület elnevezése a Mayerffy családra utal, Xavér Ferencre, vagy az édesapára, aki szintén Ferenc volt. A helytörténeti irodalom szerint a Mayerffyak mintaszőlőtelepet létesítettek itt. A terület megnevezéseként Ferihegy először az 1861-es II. katonai felmérésen tűnik fel, amikor már kiépült majorságot ábrázolt a térkép, kúriával, gazdasági épületekkel, sörfőzővel, szeszgyárral. Ezek az 1830-as évek végén, 1840-es évek elején épülhettek, mivel az 1836-os térkép még csak erdőt ábrázol ezen a területen. A kastélyépületet dokumentálhatóan Jurenák Frigyes bérlő építtette. A terület nagy része az uradalmi központtal a Grassalkovich uradalom részeként 1851-ben a Sina család, majd Szontagh Samu birtoka lett; 1876-ban már a Podmaniczky család kezében volt. A Podmaniczky családtól leányági öröklés útján került a Vigyázó családhoz, akik 1937-ben a Magyar Tudományos Akadémiára hagyták. Az 1910-es években még fotók készültek a puszta épületeiről, és a terület kutatói szerint közülük többet csak a második világháború után bontottak el. Egy épület pedig ma is látható a légi felvételeken. A térképen azért nem szerepelnek, mert katonai célokra használták ezeket. (9. ábra) A majorság területe a mai Ferihegyi 2-es termináltól nyugat felé, a két futópálya közé, a tűzoltóparancsnokság környékére lokalizálható.
A Pestszentlőrinchez tartozó terület a 18. században a Grassalkovich birtokhoz tartozott, a 19. század közepén a Sina, majd a Cséry birtok része volt, 1902-ben Szemere Miklós tulajdonába került.
Az 1930-as években Szemere István parcellázni tervezte a Szemeretelephez közel eső területet, azonban a parcellázást részben megakadályozta a repülőtér 1939-ben megindult tervezése. Az eredeti elképzelésekben a jelenlegi lakóterületnél jóval nagyobb mértékű parcellázás szerepelt – a vasút és a Gyömrői út közötti teljes terület felosztása –, azonban ez a repülőtér miatt a jelenlegi méretre csökkent le. A Szemere birtok ezen részét megvásárolták a repülőtér számára, megközelítőleg a parcellázásra szánt terület keleti végénél állhat a mai 1-es terminál.
1939-ben jelölték ki a területet nemzetközi repülőtérnek, és még abban az évben tervpályázatot írtak ki a forgalmi épület tervezésére, amelyet ifj. Dávid Károly nyert el. A repülőtér építési munkái elkezdődtek, de 1944-ig nem fejeződtek be, amikor is az épületek a háborús események miatt jelentős károkat szenvedtek. A polgári repülőtér végleges átadására csak 1950-ben került sor. A repülőtér 1. terminálja ma országosan védett műemlék, a kerület két műemléke közül az egyik. A repülőtérre vezető gyorsforgalmi út még 1943-ban elkészült, amely a vasútvonal mellett tovább növelte a frissen parcellázott terület különállását Pestszentlőrinc többi részétől. 1950-ben tervezték a terület északnyugat felé való lakóterületi beépítését, azonban erre csak részben került sor, ez a Billentyű utcai teleprész.
Egyes kataszteri térképeken a repülőtér, mint katonai létesítmény, nem látható, az 1941-es katonai felmérés tájékoztat a repülőtér korai állapotáról. Az 1950-es évektől folyamatosan fejlődött a repülőtér, a legnagyobb beruházás az 1980-as években volt.
Ferihegy 2. terminálját 1985-ben adták át; a repülőteret 2011-ben Liszt Ferencről nevezték el.
1939-ben jelölték ki a területet nemzetközi repülőtérnek, és még abban az évben tervpályázatot írtak ki a forgalmi épület tervezésére, amelyet ifj. Dávid Károly nyert el. A repülőtér építési munkái elkezdődtek, de 1944-ig nem fejeződtek be, amikor is az épületek a háborús események miatt jelentős károkat szenvedtek. A polgári repülőtér végleges átadására csak 1950-ben került sor. A repülőtér 1. terminálja ma országosan védett műemlék, a kerület két műemléke közül az egyik. A repülőtérre vezető gyorsforgalmi út még 1943-ban elkészült, amely a vasútvonal mellett tovább növelte a frissen parcellázott terület különállását Pestszentlőrinc többi részétől. 1950-ben tervezték a terület északnyugat felé való lakóterületi beépítését, azonban erre csak részben került sor, ez a Billentyű utcai teleprész.
Egyes kataszteri térképeken a repülőtér, mint katonai létesítmény, nem látható, az 1941-es katonai felmérés tájékoztat a repülőtér korai állapotáról. Az 1950-es évektől folyamatosan fejlődött a repülőtér, a legnagyobb beruházás az 1980-as években volt.
Ferihegy 2. terminálját 1985-ben adták át; a repülőteret 2011-ben Liszt Ferencről nevezték el.