A XVIII. kerület
Budapest XVIII. kerülete, Pestszentlőrinc, Pestszentimre, azaz két önálló település egyesítésével 1950-ben jött létre. Településünk 102 216 (2019) lakosával Budapest 5. legnagyobb lélekszámú kerülete; Magyarországon csupán 8 városban élnek többen, mint itt. Ide futnak be az ország déli, dél-keleti területéről a fő közutak és vasútvonalak.
A főváros délkeleti szélén, a XVII. és a XXIII. kerület között, Kispesten túl, de még Vecsésen innen helyezkedik el településünk. Ha idegeneknek szeretnénk meghatározni helyzetét Budapest térképén, azt javasoljuk, hogy keresse az Üllői út végén, s minden esetben megemlítjük tájékozódási pontként az itt működő repülőteret. A kerület 22 lakónegyedből áll, emellett része a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér (Ferihegyen) és a Halmierdő. A telepek között villanegyed, kertes házas városrész és lakótelep egyaránt megtalálható.
Pestszentlőrincen: Bélatelep, Bókaytelep, Erzsébettelep, Ferihegy, Ganzkertváros, Ganztelep, Gloriett-telep, Havannatelep, Lakatostelep, Liptáktelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Rendessytelep, Szemeretelep, Szent Imre-kertváros, Szent Lőrinc-telep.
Pestszentimrén: Almáskert, Belsőmajor, Erdőskert, Kossuth Ferenc-telep, Krepuska Géza-telep (korábban Alacskai úti lakótelep), Újpéteritelep.
Budapest déli, nagy kiterjedésű külső kerülete vagyunk. Közvetlen szomszédainkhoz hasonlóan és a főváros egyes belső kerületeivel ellentétben több évtizedes önálló községi, városi léttel büszkélkedhetünk. Kerületünket két, korábban független, méretben és lakosságszámban eltérő település, Pestszentlőrinc és Pestszentimre alkotja. E két kerületrészt, az egykori várost és nagyközséget a Halmierdő – melyet a homok megkötésére ültettek az 50-es években – választja el egymástól. A két település házsorai csak a Nemes és a Királyhágó utca találkozásánál érnek össze.
Ha többet szeretne tudni: A 18kerterkepen.hu oldalon több száz kerületi utca, valamennyi lakónegyed nevét és történetét, továbbá a köztéri szobrok, emlékművek, emléktáblák és sok-sok épület adatait tettük közzé.
Régmúlt
Pestszentlőrinc–Pestszentimre területe már a népvándorlás korában is lakott volt. A középkori Szentlőrinc falu központja a mai Kispest területén, a Wekerletelep helyén lehetett, ahol 1909-ben, az építkezés közben találtak rá egy késő Árpád-kori román stílusú templom romjaira. (Egykor Kispest és Pestszentlőrinc területe egyetlen birtokot alkotott Szent Lőrinc néven.) A templom maradványaiból származó kő ma is látható a telep egyik házának oldalában.
1332-ben, a gyáli határjárást rögzítő oklevélben említik először Szentlőrincet és a környező birtokokat, településeket. Többek között Kormányost, amelyet egy 1446-os oklevélben már Péterinek neveztek. Ezt tekintjük a mai Pestszentimre elődjének.
A 16-17. században, a török hódoltság alatt a terület teljesen elnéptelenedett. A 17. század végén a források már pusztaként említik Lőrincet és Péterit. Mindkét puszta jóval nagyobb kiterjedésű volt a mai településeknél.
18-19. század
A mai település története a XVIII. században kezdődik, amikor a terület, Szent Lőrinc és Péteri Puszta I. Grassalkovich Antal tulajdonába került. Részei lettek egy több ezer holdas birtoknak, mely Gödöllő központtal magában foglalta a dél-pesti régiót egészen a Dunáig. A 19. század nagy részében a terület mezőgazdasági jellegű, szinte teljesen beépítetlen volt.
Szent Lőrinc pusztán majorsági központot alakítottak ki. Itt 1790 körül építették fel a ma is látható Szent Lőrinc-kápolnát. Ez kerületünk egyetlen műemlék jellegű épülete. A Grassalkovich birtok része volt a mai Pestszentimre területét magába foglaló Péteri puszta is.
1799-től Mayerffy Xavér Ferenc lett mindkét puszta bérlője. A budai és pesti polgár felvirágoztatta a birtokot, ahol 350 főt foglalkoztatott. Híres volt szőlészete, méhészete, tehenészete, vadaskertje. Szőlőskertjének helyén, a „Ferihegyen” ma a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér működik. Mintagazdaságáról a korabeli sajtó is többször beszámolt.
1814-ben a Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia vendégei látogatást tettek Pest-Budán. Ez alkalomból katonai parádét rendeztek Szent Lőrinc pusztán. A porosz, orosz és Habsburg uralkodó a mai Gilice téren emelt „Gloriette” kilátóról szemlélte az eseményeket. A kilátó emlékét ma nevében őrzi a Gloriett-telep.
A Grassalkovich-család birtokait 1851-ben báró Sina György vásárolta meg, de csak rövid időre kerültek a tulajdonába, ugyanis 1864-ben más magyarországi birtokaival együtt eladta egy belga banknak, amely ezt a területet is több darabban értékesítette.
A 19. század második felében az intenzíven fejlődő közeli főváros és a Szent Lőrinc és Péteri pusztát átszelő új vasútvonalak segítették elő a mezőgazdasági terület benépesülését, alapozták meg a mai település kialakulását. A 19. század utolsó harmadától kiépülő vasútvonalak mellett hozták létre Pestszentlőrinc, Pestszentimre első lakónegyedeit.
- Az 1800-as évek közepén létesítették a Pest–Cegléd–Szolnok vonalat. Ez az ország egyik legfontosabb vasúti fővonala, amely ma Pestszentlőrinc X. és XVII. kerület felé eső részén halad keresztül.
- 1882-ben adták át a mai temető helyén működő szentlőrinci kavicsbányát Soroksárral összekötő szárnyvonalat. Ez a mai Pestszentimre területét is érinti a Kettős-Körös utcánál (ez a „Nagy Burma” vagy „Iparvasút”).
- 1887-ben a mai 50-es villamos vonalán keskenyvágányú gőzvasút létesült a Nagyvárad tér és a szentlőrinci téglagyár között, az Üllői úton, amely Pestszentlőrinc főútjának is tekinthető. Ma a téglagyár helyén van a XVIII. kerület városközpontja. 1900-ban a vasutat villamosították, és szabványos nyomtávúra építették át.
- 1889-ben adták át a Budapest–Lajosmizse vasútvonalat. Ez egyben a mai Kispest és Pestszentlőrinc közötti határvonal, amely a Nagykőrösi út mellett szeli át Pestszentimre területét.
Pestszentimre előtörténete
A többi Sina birtokhoz hasonlóan 1864-ben ez a terület is banki kézbe került, és a bank részenként értékesítette a birtoktesteket. Péteri puszta uradalmi központja, az ún. Belső major valamikor 1836-1861 között épült fel. Az 1870-es években két testvér, Lőwy Bernát és Mór, valamint sógoruk, Auspitz Mór vásárolt Péteri pusztán birtokot. Itt jött létre később Pestszentimre nagyközség. Lővy Bernát 1875 körül építtette fel kastélyát az Új-majorban, a mai tanuszoda magasságában. A családtagok 1880-ban osztották fel a területet három részre.
A gazdálkodásra, ipari fejlesztésre vásárolt terület 1889-ben, a lajosmizsei vasút – amely a Péteri pusztai birtokok között halad el – megépítése után felértékelődött. Végül elsősorban házhelyeket parcelláztak. Először 1898-ban Lőwy Bernát parcelláztatta birtokát, a Nagykőrösi út túloldalán Új-Péteri-puszta, Bernát-falva néven, majd 1908-ban Auspitz Mór is követte példáját. Az újonnan parcellázott terület Kossuth Ferenc – aki akkor a kereskedelmi miniszter posztját töltötte be – nevét kapta. Az 1908-ban parcellázott Kossuth Ferenc-telep és a tíz évvel korábban parcellázott, a vasút túloldalán fekvő Újpéteri közigazgatásilag Soroksárhoz tartozott. Az 1900-as évek elejétől a Péteri pusztai parcellázásokat egységes településként kezelték Soroksárpéteri elnevezéssel (Soroksár külterületeként).
1896-ban Krepuska Géza orvos-professzor 17 157 négyszögölnyi homokos területet vásárolt Lővyéktől homoki szőlő-kísérletei számára. Az egybefüggő területen az országos hírű szőlőültetvénye mellé 1898-99-ben felépítette Magyarország első beton épületét, mely a bor-készítést és a család lakóterét biztosította (2015-ben eldózerolták). Krepuska Géza neve lakónegyedként, sétányként, és emléktáblán él tovább.
Pestszentlőrinc kialakulása
Az 1860-as években Szent Lőrinc pusztán többen vásároltak kisebb-nagyobb területeket, a legnagyobb birtokosok Cséry Lajos ügyvéd, gróf Lónyay Menyhért miniszterelnök és Herrich Károly mérnök lettek.
Lónyay a tölgyerdőben, a mai Gyöngyvirág utca mentén elegáns nyaralótelepet létesített. Családjával maga is szívesen időzött itt álló, ma is látható villájában. Itt volt nyaralója báró Eötvös Loránd politikus-fizikusnak, aki kertjében kezdett kísérletezni saját fejlesztésű torziós ingájával, valamint az örökléstan-kutató biológusnak, Margó Tivadarnak. A két háború között a villatelep lakója volt Fedák Sári operettprimadonna is.
A magyar folyószabályozás kiemelkedő alakja, Herrich Károly, majd örökösei birtokán meginduló parcellázás más réteget vonzott: az Üllői úti gőzvasút üzembe helyezése (1887) után olcsó házhelyet keresve egyre többen költöztek ki Lőrincre, a mai Bókaytelep területére. Az örökösök képviselője, Bókay Árpád orvosprofesszor, egyetemi tanár (Herrich veje) fontos szerepet vállalt a település fejlődésében, önállóságának 1910-es kivívásában.
Cséry Lajos birtokába került a puszta majorsági központja, jó hírű tehenészete a fővárost látte el tejtermékeivel. Fia a birtok szélén létesített szemétfeldolgozó üzemet, amel a főváros tulajdonába került (Cséry-telep). Szemere Miklós országgyűlési képviselő, istállótulajdonos 1902-ben vásárolta meg az egykori Szent Lőrinc pusztai birtok nagy részét és a majorsági központot Cséry Lajostól. Birtokán lövőházat (ma Zila cukrászda) és céllövőpályát létesített. Itt gyakorolt Prokopp Sándor, aki 1912-ben olimpiai aranyérmet szerzett lövészetben. Szemere is telepalapításba, házhely-parcellázásba fogott.
A vasútvonalak és Budapest közelsége kedvezett az ipari fejlődésnek. Az 1870-es évektől több gyár és üzem működött Lőrincen: többek között tégla- és textilgyárak, kocsilámpa, hordókészítő üzem, vasmű, vasúti kocsikat javító üzem, mozdony- és vagongyár (Orenstein és Koppel, Kistext, Lipták-gyár, Filtex stb.) alakult. 1900-ban már közel 6000-en laktak Pestszentlőrincen.
A majorságban az 1860-as évektől működött iskola, de az egyre növekvő gyermeklétszám miatt 1903-ra felépítették az első emeletes iskolaépületet a mai Bókaytelepen. A Bókaytelep és a „Villatelep” mellett egyre többen költöztek a Rendessy-, az Erzsébet- és a Szemeretelepre. Az I. világháború alatt a település jelentős hadiipari központtá (Lipták-gyár, helikopterkísérletek), és katonai kiképzőhellyé vált.
Pestszentlőrincen az 1900-as évek elejétől folyamatosan, az 1920-as évektől pedig intenzíven bővült a közintézmény-hálózat: iskolák, óvodák, több katolikus és református, továbbá 1-1 evangélikus és unitárius templom, gyógyszertárak, posta, tűzoltóság, temető létesült. A 20-as évek végén egyszerre 5 új iskolát építettek, de ez csak átmenetileg enyhítette a zsúfoltságot. A 30-as években kereskedelmi középiskola, majd gimnázium nyílt. Parkosították a Kossuth teret.
Az 50-es villamos vonalát 1929-ben meghosszabbították a mai Béke térig. A két világháború között hozták létre Szent Imre-kertvárost. Pestszentlőrinc határain kívül, de közvetlen szomszédságában is több új telep alakult ki (Bélatelep, a mai Ganztelep és Ganzkertváros, amelyeket csak 1945 után csatoltak Pestszentlőrinchez).
Pestszentlőrinc 1910-ben önálló nagyközséggé, majd 1936-ban megyei várossá vált. A város első polgármestere dr. Balogh Géza volt. A településen az 1940-es években már 35 000 ember élt.
Pestszentlőrincen, a mai Havanna-lakótelep helyén az I. világháború után a Magyar Lőszergyártó Rt. összeszerelő telepe üresen állt. Az épületeket, műhelyeket a Népjóléti Minisztérium az elcsatolt területekről menekülők számára lakásokká alakíttatta át, illetve új lakóépületeket is emelt. Ez lett az Állami lakótelep, Magyarország legnagyobb szociális lakásépítési beruházása a két világháború között. A kertes, konyhával, vécével felszerelt lakásokból álló lakótelepet sajátos társadalmi összetétel jellemezte: az önálló lakást bérlő állami alkalmazottak, gyári szakmunkások mellett egy-egy szobába zsúfolt, munkanélküli vagy alkalmi munkából tengődő családok is éltek itt. A kőfallal körülvett, minisztériumi irányítás alatt álló Állami telepnek saját gondnoksága, iskolája, víztornya, katolikus, illetve unitárius temploma és kultúrháza is volt.
Pestszentlőrincen számos civil szervezet, sportegyesület működött, az egyik legismertebb közülük a SZAC, a Szentlőrinci Atlétikai Club. A fiatal városban kultúrházakat, mozikat létesítettek, élénk volt a közösségi élet. Vízvezeték-hálózatot a II. világháború előtt csak néhány telepen építettek ki (Szemeretelep, Állami lakótelep, Szent Imre-kertváros).
Pestszentimre önállóvá válása
Soroksárpéteri népessége intenzíven emelkedett. Elsősorban a közeli gyárak (Kispest, Pestszentlőrinc, Kőbánya) szegényebb munkásai vásároltak itt házhelyeket. Intézményhálózata lassacskán kezdett kialakulni. A szegény, jellemzően gyári munkás lakosság önkéntesen felajánlott fillérjeiből 1922-ben községházát vásárolt. Soroksár 2000 lakosú külterületén 10 év alatt sikerült az első intézményt – egy tantermet – megépíteni, ezért 1910-ben két évtizedes harc indult meg az önállóvá válás érdekében.
Az új nagyközség 1931-ben vette fel – Szent Imre halálának 900. évfordulója tiszteletére – a Pestszentimre nevet. 1941-ben 12 000, 1944-ben pedig már 16 000 lakója volt. Az önállóan működő községben több iskola, óvoda, Bauhaus stílusú mozi és (emeletes) gyógyszertár, katolikus és református templom, szeretetházak, kultúrházak, könyvtárak, strand, és az I. világháborús emlékmű is épült.
A II. világháború miatt az intenzív fejlődés egy időre megrekedt. A két település lakóinak többségét a közeledő front elől kitelepítették, sokan csak 1945 tavaszán, egy részük sohasem tért vissza otthonába. Számos épület semmisült vagy rongálódott meg súlyosan, köztük a pestszentimrei templomok és a repülőtér is.
A XVIII. kerület
1950-ben Pestszentlőrincet és Pestszentimrét a főváros XVIII. kerületeként Budapesthez csatolták. Új gyárak, üzemek létesültek, a két település között villamosvonal épült, új közintézményeket hoztak létre. A homokos talaj megkötésére védőerdőt telepítettek (Halmierdő). A helyreállított Ferihegyi repülőtéren 1950-től indult meg a polgári légiközlekedés.
A főváros részeként településünk egyre városiasabb arculatot öltött. A korábbi mezőgazdasági területeken modern lakótelepek épültek, jellegzetes középületekkel. Az első, az 1960-as években a Lakatos-lakótelep volt. A KISZ-telepet (ma Szent Lőrinc-telep) kiemelkedően sok társadalmi munkával hozták létre. A négyemeletes lakóházak mellett a Lakatoson több toronyház épült, a Szent Lőrinc-telepen csupán egyetlen.
A kerületben, a Gilice téren létesült a „Meteorológia”, hivatalos nevén a Marczell György Főobszervatórium. A 20. század második felében bővült a víz- és csatornahálózat, egyre több út kapott aszfaltburkolatot, járdát. Megépült a víztorony.
A XVIII. kerületben, Pest(szent)lőrincen és Pest(szent)imrén is sok új közintézmény nyílt, épült: iskolák, óvodák, bölcsődék, orvosi rendelők, művelődési házak, posták, könyvtárak, tanuszodák. Az 1980-as évek elején az Állami lakótelep helyén a 10 emeletes lakóházakból kialakított Havanna-lakótelep, majd az évtized végén két kisebb, inkább lakópark jellegű lakónegyed építése kezdődött meg (Gloriett- és Alacska-lakótelep). Megépült az új városháza. A városközpontban, a felszámolt téglagyár helyén új középületeket emeltek: szakrendelő intézetet, könyvtárt, sportcsarnokot, két középiskolát (Karinthy, Pogány), megnyílt a kerületi helytörténeti gyűjtemény. 1990-ben a kerületi tanácsot az önkormányzat váltotta, azóta a kerületet polgármester irányítja.
Heilauf Zsuzsanna
